Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-05 / 313. szám

6 DÉÍLMAGYARGRSZÁG •Szeged, 1914. december 1. Leszúrtak egy 88 éves embert. (Saját tudósttónktól.) Sajnálatos eset történi ma Szegeden, amelyet minden egyéni megjegyzés nélkül, ihüen agy adunk elő, a/ho­gyan a szereplök látják. A teljesen hü igaz­ságot bizonyára meg fogja találni az illeté­kes katonai hatáság. A Margit-utoa 30. számú két emeletes hériiá'abán lakott Klinger Antal és a felesége, Klnger nyolcvanhat éves: agg, üvegkeres­kedő volt, de az utóbbi években magánzó. Az emíjlteitt házban a földsziniten bérelt há­rom szcibás lakást s abból egy szobát és elő­-szefhát albérletbe áldott. Klinger öreg és tel­jesen süket feleségével lakott, egy nagykorú fia Budapesten, kereskedő, leánya, aki özvegy _ asszony, szintén a fővárosban él. Klinger október végén lakásába .fogadott szegény máramarosszigeti menekülőket, majd ahogy azok visszaköltöztek, kiadta az egy szobát Tokó Ernő 21 éves, negyVerJhaíbos had­nagynak. Trikó, — aki egy panesovai tanító fia, — mór küzdött a galíciai harctéréin s vi­tézül harcait, a géptfegyverosztagiboz van be­osztva és a jobb lábán megsebesült, hazajött. A tisztiszolgájával beköltözött n MargáUiiteai lakásba, 48 korona bért fizetett, A napokban aztán meghívta a lakásába egyik hadna­gyét, aki szintén a tisztiszolgájával költözött IMI, így a szobáiban és előszobában: négyen laktak. Klinger Antalné, a takarítónő és a üiáz­beliek előadása következik most: KI ingerek rossz szemmel nézték, hogy Tafeó egyik "ba­rátját L» ímeghivta a iiákásha. Ma délben, mi­kor KI ingeitek ebédeltek, Takó hazajött és- a .szobájába akart térni, amikor KI ingemé az előszobáiban' megszólította, helyesebben: fele­lősségre vonta, -hogy ők csak egy embernek adták ki a lakást, nem pedig négynek. A szemrehányás heves volt é? Takó egy tőrt kapott 'fel, hogy Klingerné ellen támadjon, ebben a pillanatban azonban Klinger Antal valahogy odakerült, az asszony rémülten ós sikoltozva kifelé menekült, és nem is látta, hogy a fegyver Klinger .Antalt érte, a la­pockáján, ugy hogy néhány másodperc alatt elvérzett. Ugyanez előadás szerint közvetlen az esetet senki nem látta. (Az előhívott Grlanczer Mór dr. csak a lía­láit konstatálhatta, Ferenczy Mátyás rendőr­kapitány pedig rögtön látta, ihogy az egész ügy katonai hatóság ügykörébe tartozik, igy természetesen semmiféle nyomozást sem ve­zetett. Taikó Ernő délután hat órakor már fölöt­tes hatósága előtt állott és vallomást te. He­lyette fölöttes 'társa és barátja egyik negy­venhaos főhadnagy nyilatkozott kérdéseink­re és azt. a határozott kijelentést tette, hogy egyenesen Takó nevében beszél. Takó az eset után őt kereste fel ós a következőképen adta elő a szereniösétlenséget: — Takó szóváltásba került Klinger An­tallal. aki durván tett néki szemrehányást, felelősségre vonta és a heves vitában azt. a kijelentést tette, hogy: „Ez nem igaz; hazu­dik!" A kijelentést a két tisztiszolga is hal­lotta. Takó a súlyos sértés után katonai elő­írás szerint kénytelen volt azonnal elégté­telt venni, a kardjához kapott és mellbe szúrta KI ingert, aki meghalt. Az eset min­denképen sajnálatos, már azért .is, mert ilyen öreg emberrel, törtónt. Kérdésünkre, hogy nem tőrrel szurta-e le Takó az agg embert, a főhadnagy a legha- | m 9 URANIA Magyar Tudományos Színház TELEFON 872. Szombaton és vasárnap K ír f » Csapataink átvonulása szerb földre azon a hidon, melvet hidászaink négy órai golyózápor alatt vertek. — A nagy me­netelésben kifáradt tehervivő állatok itatása. — Trén csapatok átkelése szerb földre. — Nagymosás a harctéren. — Pihenő egy négy napos csata után. — Csendéletek a harctérről. írja m Egy zeneszerző sorstragédiája 3 részben. A filmnek valósággal szenzációs attrak­ciója a SPHYNX-tánc. Vígjáték 2 felvonásban EMSöK 5, 7 es § M8F, ­d»ü§p Éíyfáíi 2 Ml íoüjMőiao Hendes helyárak MOZ6G-SZINHAZ TELEFON 807. A filmtechnika csodás tökélyü produk­tuma, mely egy véres és viharos kor­szakban, — háborúban — egy kispol­gári család drámájában rögzíti meg egy nemzet tragédiáját 6 felvonásban Felvételek Előadáson 5, 7 ős 9 firaHop, — tiasápfiap délután 2 MM folytatólag SRerades helyárak! M » íái'ozotlabban megismételte, hogy a kardját használta. — Tőrnek nézheti ék, inert a kard igen rövid, ugyanis a háborúban ezek a rövid, hegyes kardok váltak be és Takóé is ilyen, ezzel is vezényelt. Ismétlem, az. eset' minden­képen sajnálatos! • aua»gnbbabm«shb£*iarb»bxbatfa>irbbi«h*baxbsbaiiii£i!i> Hindenburg, mint ember. Elmondta: Hiiadenburg Herbert, német követségi tanacsos. Róma, november végén. (Saját tudósítónktól.) A megfizetett olasz lapok egyike nemrégiben közölt egy oldalas cikket Rennenkamp tábornok arcképével, e címmel: La speranza della Russig. (Oroszor­szág reménye.) Ez a szemérmetlenség annál nagyobb, mert hisz Hindenburg ép Rennen­hámp tábornokot verte meg kétszer; először a Mpzűri-tavuknál, másodszorI Ossovetznél. A többi olasz lapok nagy része, melye­ket nem tudott levenni a lábáról az arany, megírta az orosz kudarcokat, a többlek pedíg elhallgatták. Szerencsére — az igazság út­ban van. Az o-sztrák és magyar és német had­sereg erkölcsi és katonai felsős ége diadal­maskodni fog a francia-angol kafmárságon és a muszka tömegeken. Hindenburg most tábornagy lett; bizo­nyára nemesen büszke a kitüntetésre, de ha­sonlóképen büszke az elfogott orosz foglyok nyilatkozataira, melyben ezek elmondják, hogy a keleti porosz hadsereg vezére — az oroszok réme._ Alkalmunk volt beszélni Rómában Hin­denburg Herbert német császári követségi ta­nácsossal, a tábornagy unokaöcs csévél, ki a következő érdekes adatokat mondotta el hír­neves nagybátyjáról: — Természetesen nagyon büszke a mi családunk a tábornagyra . . . Aztán német pontossággal kezdte ma­i gy a rázni a követségi tanácsos: — Teljes neve ez: Paul von Henceken­dorfí und von Hindenburg. A Bencekendorííok nemesi ágából származik, mely a 18-ik szá­zadban öröklés révén jutott az immár hírne­ves Hindenburg névhez s ezt tette meg akkor fő családi nevévé. A Beneckendorffok egy ága Oroszországba vándorolt százötven év előtt, hol a grófi címet nyerte el. A londoni orosz követ, Beneckendorff gróf, ehez az ág­hoz tartozik. Nem különös? — A von Beneckendorff- és von Hinden­burg család sok tisztet adott a hazának. Több mint harminc tagja esett el a családnak po­rosz zászló alatt a legutóbbi két században, de kiváló polgártagjai is voltak a családnak. Egy olyan vezéri lángelmét azonban, minő a tábornok, eddig nem mutatott föl a csalá­dunk. Hindenburg tábornok 1847. október 2-án született, tehát most hatvanhét éves. Atyja Róbert, őrnagy volt, anyja Scbmickardt Luj­za. — A tábornok már tizenkilenc éves ko­rában, mint hadnagy a 3. gárdaezredben gya­log harcolta végig az 1866-iki háborút. Egy pusztitő ágyútűz legyőzésében hősként visel­kedett és a vörös sasrendet nyerte el. 1870— 71-ben is kitüntette magát és a II. osztályú vaskeresztet kapta, melyhez most negyven­négy évvel később az eísőosztályu vaskeresz­tet nverte. -— 1877-ben a vezérkarhoz hívták be Ber­linbe és ekkor alkalma volt rendkiviili stra­tégiai és taktikai talentumát kimutatni. Egy ideig a katonai akadémia tanáraként műkö­dött, hol a fiatal tiszteket a vezérkari pályá­ra képezik ki. Előadásainak zseniális világos­sága valamennyi tanitványa előtt feledhetet­lenek maradnak. Meglepő, hogy már akkor kedvelt problémái közé tartozott az. mikép­pen semmisítheti meg a porosz hadsereg a mazuri tavak felöl betörő orosz sereget! — A vezérkarban és a hadügyminiszté­riumban töltött fényes pályafutás után Hin­denburg tábornok a magdeburgi IV. hadtest parancsnoka lett. Megdönthetetlen higgadtsú-

Next

/
Thumbnails
Contents