Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-05 / 313. szám

Szeged, 1914. december 5. DÉLMAGYARORSZÁG Gazdasági remények a jövő esztendőre. (Saját tudósítónktól.) A lisztárak folytonosan emelkedő hullámzása és a liszt és termény nagykereskedők panaszkodása miatt érthető aggodalommal tekinthettünk a jövő elé, annál is inkább, mert jól tudjuk, 'hogy gazdálkodóink egy bizonyos nagy százalékát hadba szólitottá a 'haza iránti kötelesség. Az idei termést ismerjük, tudjuk, hogy kitűnőnek nem1 volt mondható, hanem átlag semmi •esetre sem volt olyan rossz, hogy a háborít okozta nagy kereslet bekövetkezte nélkül nagyon felszöktethette volna az árakat. Hogy az üzleti világ liszt szuverénjei igyekezték túlságosan kihasználni1 a helyzetet, azt mindnyájan tudjuk és érezzük, de bizonyítja az a most életbelépő kormányrendelet is, amely az egységes buza és liszt árakat szabja meg, hogy a közönség kihasználásának egyszer s mindenkorra véget vessen. De itt áll még egy aggodalmas kérdés: mi várható a jövő esztendőre? Hogyan sikerült a gazdáknak az őszi vetés a háborús idők alatt, nem zavartatott-e meg működésében az élet két fontos szerve: a szántás és vetés, amelyeknek sikere épp oly nagyfontosságú a háború kiforrására, mint közgazdasági életünkre. Erre vonatkozólag egy szakembertől az alábbi felvilágosítást kaptuk: — Kétségtelenül nagy volt az aggodalom a mozgósitás alkalmával a sok belhivás. a silány termés és a magas árak következtében arra nézve, hogy sok föld bevetetlen fog maradni, ami rengeteg kárt jelentett volna az országnak. Azonban a mi józan gondolkozású nyugodt népünk nem rémült meg a háborútól, nem vesztette el fejét, hianem leküzdve minden nehézséget, végezte tovább munkáját és a jelenlegi állapotok szerint bátran elmondhatjuk, hogy semmivel sem maradt el az őszi búzával bevetétt terület, sőt a valódi búzatermő vidékeken a bevetett terület 5—10 százalékkal több a mult évinél. Az őszi vetések állapota egy szóval jellemezhető, hogy — kitűnő. A helyenkint mutatkozó egér-árkok a nagy átlagban elenyésző jelentéktelenségek. — A katonai behívások a gazdasági munkálatokban úgyszólván semmi zavart sem idéztek elő, mert az első behíváskor a gazdaközönségnek csupán 8—10 százalékát vonták el a mezei munkától, akiket a nők könnyen pótolni tudtak; a későbbi' A) és B) osztályú népfölkelők behivása pedig abban az időben érkezett, mikor már minden munkát befejeztek. A gazdálkodóknak most, már a tavaszi szántásig olyan munkájuk nincs, ami a jövő esztendei termésre kihatással lenne, ami pedig van, ;azt elvégzik könnyű szerrel az aszszonyok is. — Hála Istennek, őszi vetéseink kitűnőek, szép reménnyel biztatnak, éléSkamaráink kellő takarékos beosztással az uj termésig kitartanak, állataink részére elegendő takarmány van. Ha bármit értékesíteni akarunk, nagy árakat kapunk. Ilyen körülmények között mi gazdák teljes bizalommal nézhetünk a jövő elé. Msggar huszárfőhadnagy üiewfoep, Orosz; nők dédelgetik az első magyar sebesültet. Aggodalmaskodókat csillapító levelek érkeznek orosz (fogságba jutott tisztjeinktől, akik a harctéren súlyos sebet- kaptak é& mini sebesültek Oroszországba, kerültek. így a nagyváradi 2-es honvéd/huszároknál szolgáló Kom ÍEdo báró főhadnagy testvérbátyjától, Kaas Andor báró honvédhuszárfőfeadnagytól érkezett a napokban levél iKietoből sógorukhoz, dr. Ürményi kirendeltségi miniszteri fogalmazóihoz. iKaay .Endre főhadnagyot- roh ami közben több golyó találta a gyomor tájékán, egy a térdét fúrta át és súlyos sebeivel lováról lefordult. Az orosz szanitószek kötözték he és olszállitot-ták a kiewi kórházba. Most már jobban van és fogságának történeltét a következő érdekes levélben tudatta hozzátartozóival: Kiew, 1914. X. 24. •Miikor a harctéren Gorodokpál -Oroszországban felvetitek, mint sebesültelt ós kocsira tettek, egy haldokló volt az útitársaim, aki mellettem feküdt. -Elindult a kocsi és az én gondolkozó képességem is megszűnt. A gorodóki kórházban ébredtem fel, este egy kis lámpa világ mellett a kötözőasztalon feküdtem, hol uj kötést kaptam. Az asztal körül állt vagy 4—5 fogoly pajtás, akiikre ráismertem, de beszélgetni nem volt erőm. Behötözés után újra elvesztettem eszméletemet és- ugy feküdtem két- napon keresztül. Azt mondják, hogy kélt éjjel és két nap utaztam parasztszekeren, zuhogó esőben, amire azonban én nem emlékszem. Két nap után. Proskurowban a kórházban felébredtem, hol egy teljes napot pihentem és azután ágyastól betett ak a vasútra és 24 órai utazás után Kiewben kiszállítottak. Két sebesült orosz tiszt volt velem a vasúton, akik igazán, ugy bántak velem, mint -a testvérükkel. Kiewben már igen jó dolgom volt, -mert én voltam az első magyar sebesült és a® egész kórház jött hozzám. Két napig könyörögtem, hogy operáljanak meg, miig végre- elérkezett az ideje. Egy igen íhires operatőr kezébe kerültem, azonban nem akart megoperálni, mert az volt a véleménye, hogy nem akar kínozni, ugy sem érem meg a holnaputáni ,s igy- nagyon mindegy, hogy operációval, vagy anélkül halok meg. De én addig könyörögtem neki, mig rászánta -magát. Húsz percig vagdostak és tisztogatták a sebeket, három vágást csiinájít a hasamon, egy jó arasz hosszai ikeresztlvágást pedig a combomon. Külön szobában ébredtem fel és egy óra után már füstöltem az én orvosságomat, a cigarettát. Később megtudtam, hogy az operáció után megtartott konzíliumnak az volt a véleménye, hogy 24 óra alatt végem tesz. 4—5 nap múlva már jobbkeidvü lettem, főképen azért, mert a szomszéd ágyba akkor megérkezett érsekújvári őrnagyom, akit nagyon szerettem s igy együtt fekbettem vele, aui.it ő kért, mert ő jött utólag. Nem tudom minek köszönhetem, de ugy a doktorok, -mint a sveszterek, az önkéntes tiszti asszonyok mint ápolónők, valamint a városból, hozzám sereglett- asszonyok igen megszerettek. Az egész városban mindenki beszélt az első „ausztriai" sebesükről és először minden látogató ugy nézett rám, mintha valami különlegességet várt volna. Igy a sok látogató között akadt magyar is és pedig nyolc magyar táncos és énekesnő, akik a szememből is kiolvasni akarták, mit óhajtok, még fogpiszkálót is hoztak. Ez pedig már főúri, dolog egy fogolynak. Az egész osztrák-magyar társaságot, mert már sokan voltunk, egy nagy külön pavillonba szállították. Hozzám is eljött az ón operatör doktorom tudtul adni, hogy másnap engem is a többivel együtt elszállítanak és bucsut vett. Öt szobás lakást keresek. Ajánlatokat kérek a „ Délmagyarország " Ekkor én németül (mit már egészen jól. beszélek, mert máskép nem lelhet, oroszul is tudok már egy kicsit) igen szépen megköszöntem, hogy visszadta életemet. Még egyszer kezet- fogtunk és eltávozott. Vagy öt perc múlva jött be hozzám egy orosz tiszt, "kivel igen jóban voltam és újságolta, hogy beszélt az operatőrrel, kit buosuzásom nagyon meghatott- és elhatározta, hogy miivel én voltam a legelső betege és az operációm a legérdekesebb -volt, amit. az ő prasisiidej© alatt, csinált, igy nem enged ki a kezéből .és itt tart tovább is és figyelni, fogja 'betegségem lefolyását a felgyógyulásig. Ilyen szerencse is csak -engem érhet, boldog voltam. Szomorú volt e megválás a bajtársaktól, mert magam maradtam egyedül. Haladva szépen a javulás utján, egyszer csak egy rettenetes görcs rántja össze a balIában, csípőtől lefelé. Hogy micsoda kínokat állottam, ki 7—8 napom keresztiül, azt csak azok a testvérek tudják, akik íme!lettem virrasztottak, de egy előnye volt a. betegségemnek, hogy szemeim legeltethettem a .szebbnél-szebb árva tiszti dámákon. Egyet-kettőt ón bolonditottam, egy-kettő pedig engem bolondított el, de én' igazán csak egyre gondoltam mindig, egy orosz főhadnagy feleségére, (az ura háborúban van) fekete, mesés arca és forrna, kék szemek és imir lyen beszédesek ós akármilyen keveset tudok is oroszul, megértettük egymást. Már az idegbajom is javulóban van. Spiritus oompres® nagy vattába pályázva a lábamon és október 15-én! már lábra álltam. Három napja sétálgatok és ma át tudtom menni az operációs szobába, ahol leírhatatlan örömmel fogadtak, mikor segítség nélkül foeköszömtöttem. Mindenkinek nagy örömet okozott felgyógyulásom, inert senki sem hitte, hogy még az én saját lábaimon sétálni kiadóhivatalába. Tényleg ugy vagyok, itt mint ahogy elneveztek, a „kórházunk gyermeke". A doktor azt jósoilta, hogy két hónap múlva teljesen egészséges leszek. Ma már október 24. van. Itt reggelenként .fehér imár mindén a zúzmarától, (le amellett mesés napsütés van- napközben, ami a levegőn való sétálást megengedi. Ciniem: Kiew. Festungssp.ila 1 Russland Pavilloui No. 6. A helyzet Lengyelországban. Wien, december 3. Katonai szakértő irja: Az osztrák-magyar és a német vezérkar ma közzétett jelentései megállapítják a lengyel harctérről, hogy teenap óta a helyzetben lényeges változás nem történt. November 28-án jelentették a nagy főhadiszállásról: Lovicznúl csapataink újból támadtak, az ütközet folyik. Ennek a kimeneteléről további értesítés nem jött. Ugy látszik tehát, hogy itt lényeges változások nem következtek be. November 29-étn jelentették: A Lodz környékén megkísérelt orosz támadásokat 'visszautasítottuk; erre következő ellentámadásaink sikerrel jártak. November 30-án: A tegnap a Visztulától délre jelentett ellentámadásaink figyelemre méltó eredménnyel jártak. 18 ágyút és több mint 4500 foglyot zsákmányoltunk. A német támadás tehát, ha szem előtt tartjuk a helytmiegielölést és figyelembe veszszük •• "agy hadizsákmányt, terjedelemben megnövekedett. December elsején, jött a jelentés: Lszaklengvelországban, a Visztulától délre a jelentett sikerek kiaknázása következtében emelkedett a zsákmányunk; a foglyok száma mint egy 9500-aI szaporodott, az ujabban zsákmányolt ágyuk száma 18, a gépfegyvereké 26 és számos lőszerkocsi jutott kezeink közé. A hadizsákmány szaporodásából kitetszik, hogy a német támadás további tért nyert és hogy végül a Lovicz és Lodz közti egész területre kiterjedt. Ez láthatólag azon harcok folytatásában következett be, amelyek Pá-»