Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-05 / 313. szám

Szeged, 1914. december 5. DÉLMAGYARORSZÁG Gazdasági remények a jövő esztendőre. (Saját tudósítónktól.) A lisztárak folyto­nosan emelkedő hullámzása és a liszt és ter­mény nagykereskedők panaszkodása miatt érthető aggodalommal tekinthettünk a jövő elé, annál is inkább, mert jól tudjuk, 'hogy gaz­dálkodóink egy bizonyos nagy százalékát hadba szólitottá a 'haza iránti kötelesség. Az idei termést ismerjük, tudjuk, hogy kitűnő­nek nem1 volt mondható, hanem átlag semmi •esetre sem volt olyan rossz, hogy a háborít okozta nagy kereslet bekövetkezte nélkül na­gyon felszöktethette volna az árakat. Hogy az üzleti világ liszt szuverénjei igyekezték túl­ságosan kihasználni1 a helyzetet, azt mind­nyájan tudjuk és érezzük, de bizonyítja az a most életbelépő kormányrendelet is, amely az egységes buza és liszt árakat szabja meg, hogy a közönség kihasználásának egyszer s mindenkorra véget vessen. De itt áll még egy aggodalmas kérdés: mi várható a jövő esztendőre? Hogyan sike­rült a gazdáknak az őszi vetés a háborús idők alatt, nem zavartatott-e meg működésében az élet két fontos szerve: a szántás és vetés, amelyeknek sikere épp oly nagyfontosságú a háború kiforrására, mint közgazdasági éle­tünkre. Erre vonatkozólag egy szakembertől az alábbi felvilágosítást kaptuk: — Kétségtelenül nagy volt az aggoda­lom a mozgósitás alkalmával a sok belhivás. a silány termés és a magas árak következté­ben arra nézve, hogy sok föld bevetetlen fog maradni, ami rengeteg kárt jelentett volna az országnak. Azonban a mi józan gondolkozású nyugodt népünk nem rémült meg a háború­tól, nem vesztette el fejét, hianem leküzdve minden nehézséget, végezte tovább munká­ját és a jelenlegi állapotok szerint bátran el­mondhatjuk, hogy semmivel sem maradt el az őszi búzával bevetétt terület, sőt a valódi búzatermő vidékeken a bevetett terület 5—10 százalékkal több a mult évinél. Az őszi ve­tések állapota egy szóval jellemezhető, hogy — kitűnő. A helyenkint mutatkozó egér-árkok a nagy átlagban elenyésző jelentéktelenségek. — A katonai behívások a gazdasági mun­kálatokban úgyszólván semmi zavart sem idéztek elő, mert az első behíváskor a gazda­közönségnek csupán 8—10 százalékát vonták el a mezei munkától, akiket a nők könnyen pótolni tudtak; a későbbi' A) és B) osztályú népfölkelők behivása pedig abban az időben érkezett, mikor már minden munkát befejez­tek. A gazdálkodóknak most, már a tavaszi szántásig olyan munkájuk nincs, ami a jövő esztendei termésre kihatással lenne, ami pe­dig van, ;azt elvégzik könnyű szerrel az asz­szonyok is. — Hála Istennek, őszi vetéseink kitűnőek, szép reménnyel biztatnak, éléSkamaráink kel­lő takarékos beosztással az uj termésig ki­tartanak, állataink részére elegendő takar­mány van. Ha bármit értékesíteni akarunk, nagy árakat kapunk. Ilyen körülmények kö­zött mi gazdák teljes bizalommal nézhetünk a jövő elé. Msggar huszárfőhadnagy üiewfoep, Orosz; nők dédelgetik az első magyar sebesültet. Aggodalmaskodókat csillapító levelek ér­keznek orosz (fogságba jutott tisztjeinktől, akik a harctéren súlyos sebet- kaptak é& mini sebesültek Oroszországba, kerültek. így a nagyváradi 2-es honvéd/huszároknál szolgáló Kom ÍEdo báró főhadnagy testvérbátyjától, Kaas Andor báró honvédhuszárfőfeadnagy­tól érkezett a napokban levél iKietoből sógo­rukhoz, dr. Ürményi kirendeltségi minisz­teri fogalmazóihoz. iKaay .Endre főhadnagyot- roh ami közben több golyó találta a gyomor tájékán, egy a térdét fúrta át és súlyos sebeivel lováról le­fordult. Az orosz szanitószek kötözték he és olszállitot-ták a kiewi kórházba. Most már jobban van és fogságának történeltét a kö­vetkező érdekes levélben tudatta hozzátarto­zóival: Kiew, 1914. X. 24. •Miikor a harctéren Gorodokpál -Oroszor­szágban felvetitek, mint sebesültelt ós kocsira tettek, egy haldokló volt az útitársaim, aki mellettem feküdt. -Elindult a kocsi és az én gondolkozó képességem is megszűnt. A go­rodóki kórházban ébredtem fel, este egy kis lámpa világ mellett a kötözőasztalon feküd­tem, hol uj kötést kaptam. Az asztal körül állt vagy 4—5 fogoly pajtás, akiikre ráismer­tem, de beszélgetni nem volt erőm. Behötözés után újra elvesztettem eszméletemet és- ugy feküdtem két- napon keresztül. Azt mondják, hogy kélt éjjel és két nap utaztam parasztszekeren, zuhogó esőben, amire azonban én nem emlékszem. Két nap után. Proskurowban a kórházban felébred­tem, hol egy teljes napot pihentem és azután ágyastól betett ak a vasútra és 24 órai uta­zás után Kiewben kiszállítottak. Két sebesült orosz tiszt volt velem a vasúton, akik igazán, ugy bántak velem, mint -a testvérükkel. Ki­ewben már igen jó dolgom volt, -mert én vol­tam az első magyar sebesült és a® egész kór­ház jött hozzám. Két napig könyörögtem, hogy operálja­nak meg, miig végre- elérkezett az ideje. Egy igen íhires operatőr kezébe kerültem, azon­ban nem akart megoperálni, mert az volt a véleménye, hogy nem akar kínozni, ugy sem érem meg a holnaputáni ,s igy- nagyon mind­egy, hogy operációval, vagy anélkül halok meg. De én addig könyörögtem neki, mig rászánta -magát. Húsz percig vagdostak és tisztogatták a sebeket, három vágást csiinájít a hasamon, egy jó arasz hosszai ikeresztlvágást pedig a combomon. Külön szobában ébred­tem fel és egy óra után már füstöltem az én orvosságomat, a cigarettát. Később megtudtam, hogy az operáció után megtartott konzíliumnak az volt a vé­leménye, hogy 24 óra alatt végem tesz. 4—5 nap múlva már jobbkeidvü lettem, főképen azért, mert a szomszéd ágyba akkor megér­kezett érsekújvári őrnagyom, akit nagyon szerettem s igy együtt fekbettem vele, aui.it ő kért, mert ő jött utólag. Nem tudom minek köszönhetem, de ugy a doktorok, -mint a sveszterek, az önkéntes tiszti asszonyok mint ápolónők, valamint a városból, hozzám sereglett- asszonyok igen megszerettek. Az egész városban mindenki beszélt az első „ausztriai" sebesükről és elő­ször minden látogató ugy nézett rám, mintha valami különlegességet várt volna. Igy a sok látogató között akadt magyar is és pedig nyolc magyar táncos és énekesnő, akik a szememből is kiolvasni akarták, mit óhajtok, még fogpiszkálót is hoztak. Ez pe­dig már főúri, dolog egy fogolynak. Az egész osztrák-magyar társaságot, mert már sokan voltunk, egy nagy külön pavillonba szállí­tották. Hozzám is eljött az ón operatör dok­torom tudtul adni, hogy másnap engem is a többivel együtt elszállítanak és bucsut vett. Öt szobás lakást keresek. Ajánlatokat kérek a „ Délmagyarország " Ekkor én németül (mit már egészen jól. be­szélek, mert máskép nem lelhet, oroszul is tudok már egy kicsit) igen szépen megkö­szöntem, hogy visszadta életemet. Még egy­szer kezet- fogtunk és eltávozott. Vagy öt perc múlva jött be hozzám egy orosz tiszt, "kivel igen jóban voltam és újságolta, hogy beszélt az operatőrrel, kit buosuzásom nagyon meg­hatott- és elhatározta, hogy miivel én voltam a legelső betege és az operációm a legérdeke­sebb -volt, amit. az ő prasisiidej© alatt, csinált, igy nem enged ki a kezéből .és itt tart tovább is és figyelni, fogja 'betegségem lefolyását a felgyógyulásig. Ilyen szerencse is csak -en­gem érhet, boldog voltam. Szomorú volt e megválás a bajtársaktól, mert magam ma­radtam egyedül. Haladva szépen a javulás utján, egyszer csak egy rettenetes görcs rántja össze a bal­Iában, csípőtől lefelé. Hogy micsoda kínokat állottam, ki 7—8 napom keresztiül, azt csak azok a testvérek tudják, akik íme!lettem vir­rasztottak, de egy előnye volt a. betegségem­nek, hogy szemeim legeltethettem a .szebb­nél-szebb árva tiszti dámákon. Egyet-kettőt ón bolonditottam, egy-kettő pedig engem bolondított el, de én' igazán csak egyre gondoltam mindig, egy orosz főhad­nagy feleségére, (az ura háborúban van) fe­kete, mesés arca és forrna, kék szemek és imir lyen beszédesek ós akármilyen keveset tu­dok is oroszul, megértettük egymást. Már az idegbajom is javulóban van. Spiritus oom­pres® nagy vattába pályázva a lábamon és október 15-én! már lábra álltam. Három napja sétálgatok és ma át tudtom menni az operációs szobába, ahol leírhatat­lan örömmel fogadtak, mikor segítség nélkül foeköszömtöttem. Mindenkinek nagy örömet okozott felgyógyulásom, inert senki sem hit­te, hogy még az én saját lábaimon sétálni kiadóhivatalába. Tényleg ugy vagyok, itt mint ahogy el­neveztek, a „kórházunk gyermeke". A doktor azt jósoilta, hogy két hónap múlva teljesen egészséges leszek. Ma már október 24. van. Itt reggelenként .fehér imár mindén a zúzmarától, (le amellett mesés napsütés van- napközben, ami a leve­gőn való sétálást megengedi. Ciniem: Kiew. Festungssp.ila 1 Russland Pavilloui No. 6. A helyzet Lengyelországban. Wien, december 3. Katonai szakértő irja: Az osztrák-ma­gyar és a német vezérkar ma közzétett je­lentései megállapítják a lengyel harctérről, hogy teenap óta a helyzetben lényeges vál­tozás nem történt. November 28-án jelentették a nagy főha­diszállásról: Lovicznúl csapataink újból tá­madtak, az ütközet folyik. Ennek a kimeneteléről további értesítés nem jött. Ugy látszik tehát, hogy itt lénye­ges változások nem következtek be. November 29-étn jelentették: A Lodz környékén megkísérelt orosz támadásokat 'visszautasítottuk; erre következő ellentáma­dásaink sikerrel jártak. November 30-án: A tegnap a Visztulától délre jelentett ellentámadásaink figyelemre méltó eredménnyel jártak. 18 ágyút és több mint 4500 foglyot zsákmányoltunk. A német támadás tehát, ha szem előtt tartjuk a helytmiegielölést és figyelembe vesz­szük •• "agy hadizsákmányt, terjedelemben megnövekedett. December elsején, jött a jelentés: Lszak­lengvelországban, a Visztulától délre a jelen­tett sikerek kiaknázása következtében emel­kedett a zsákmányunk; a foglyok száma mint egy 9500-aI szaporodott, az ujabban zsák­mányolt ágyuk száma 18, a gépfegyvereké 26 és számos lőszerkocsi jutott kezeink közé. A hadizsákmány szaporodásából kitet­szik, hogy a német támadás további tért nyert és hogy végül a Lovicz és Lodz közti egész területre kiterjedt. Ez láthatólag azon harcok folytatásában következett be, amelyek Pá-»

Next

/
Thumbnails
Contents