Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)
1914-12-03 / 311. szám
Szöged, 1914. december 3. DÉLMAGYAROR SZ ÁG Győzelem. Préöikáció. mondotta: Lőw Immánuel. És most szerencséseknek mondjuk a dölyfősöket, megnövekedtek a galádság cselekvői: Istent is kisérték és megmenekültek: (Malbkiá's 3, 15) a második B'al'kánbáboru után szóltunk ágy a meggyarapodott Szerbiáról. A galádságok cselekvői — méltó megbélyegzése annak az ország-maik, lamelynek történet© már csalk a koráibibi királygyilkosságóbért is a galádság, -a igene.tizság, a gaz aneréiayletek saáfkiaidaltilian sorozata. Mert éget mint a tüz a galádság, megemészt tövist és avari; lángra kapatja az erdő süriijét, hogy ég földgomolygó füstben. (Ézajás .9, 1.7i). iA trón váramányoeiániak ós hitlveKének Jegyilkolásával égetett bennünket a galádság perzselő tüznyelve, iliáagralkapott a népek erdeje és ég im-cist a háború gomolygó füstjében. Betelt a rácok 'oroátlap, kihívásainak mértéke, 'betelt szia Ultiig, betelt (busásan. Az izgága szomszéd határán ái vétó felénk sóvárgó pillantásait, a szegedi túlsó bitifőig, a Maros vonaláig szállongott átkos, batúresonkitó képzelődése. Polgártársainkkal, kacérkodott, akik az ő nyelvén beszélnek, őket -csábítgatta -csalóka (képekkel, őket csalogatta esáhitó, hiu ábránd'clkkal. De elfogyott türelmünk. .Fölébredett .a nemes liarag rá reá rivalt a rác királyra ós újdonsült vajdáira: átkozott, aki csonkítja másnak határát! (Mózes V: 27, 17) Neon gyógyul a kelevény, ba ki nem bontják, fel nem vágják! Föl vágtuk a tarjaigos fekélyt, az eves tályogot fölhasifottiuik kand élével, fájdalma®, eso,n-tvdlaig ihiáltó csapással és a ganynyel együtt vérét is veszti Szerbia.. Bünlhő.dik kincs vereséggel, maradandó veszteséggel ebiben ia vészes 'háborúban, amelyet ő okozott és gálád pártfogóiéi. Mi nem háborút akartunk -viselni, hanem a gyilok bujtogatott, büniszerzőit -akartuk büntetni, a .fekély .fenekét kiégetni, bogy egészséges béke és maradandó nyuga'l-am támadjon helyébe, onlinlt -a h-egedés- -a. gyógyuló -seben. Miért 'lett a büuhös-ztő, Ibiin-irtó, büntető foglalásból közháiboru? Csakn .m minden népek közhálbórujfa? Máért Iborült lángba a -világ? Mi okozta -etz a parttalanul terjedő •tengenbirfcózáist? Mi -Okozta? Monidj-u'k ki ridegen! Aiz orjgyilkos1 rácnak véress-zennü nagyralátása, amely (találkozott .a levegő feszültségét tápláló egyéb erős, vészes áraímckkal. A kufáv lángol féltette á minden népet kiszipolyozó, versenyt nem tűrő viiilágeiMltásí. Hozzá simult a nyegle franciának bosszusz'últe rövidlátása, ímelléjü-k szegődött a feihér cárnak -telhetetlen messizelátása és a sandaszemü sárgák irigy pislan'tás'a. Szövetkezett a koldus Cetinje, ,aiz orgyilkos Belgrád, a amist először rosszul számító népözönös Londcin, az elnéptelenedő, a fert-ős Párizs, a népeimésztő Moszkva, a sárgaszínű T-okio és ia balga belga áimmár ibolygó -Albert királyta. Szövetkeztek, megegyeztek, de csia lódnak mindannyian. Legvógzetesebb-en, legs-zörnyübiben a ibonnita-ni indult, nem rég im-éig világbíró angol, akinek ütőerét vágta el Szueznél a. Moham-med szent háborúja — legsz-égyenletesehben a pusztulni indult, vesztébe rohanó rác. Fészkelődött, sarkunkat marogatta. Nem fért meg görbe földjének meggyarapodott, török, albán 'és bolgár kárára gyarapított, megkövült hátánál közt: a magyar föld egy karaja 'kellett, a Bácska kellett SMartonosi"'. n. Pdont lV|oíl.l.ott SGoredior. A n-agyUailátó, fékevesztett rác lelsz slkla-siztotta .a kötelet. Kitörte a járomszöget. El v-ol kapatva ő is, hcizzáililő dknaisztáája is. Akármire fordul ia kocka, de elveti. Néfoi-m-egy, b'a a jég letörik is ailatt-a. Ha benuevesz is, elkezdi. Ha életével fizet (is, nem bánja! .Mérkőzést keresett, a cudar, a királygyilkos, a hocskorbőr-areu -Pékár; az .agyas, a nyakas apának fejes fiai; a Pasiicsdk lefelé •termett, iacsc-ny lelke, az összeesküvő -cinkosok tábora, amely ördög szabadjában, lakónak hitte s mint -a zabol áll n, póráz nélkül tekergő, pányvát nem tűrő mén .a határ urának (képzelte magát. Csalódtak az összeverődött, összeboronált szövetségesek. Csalódtuk bennünk és csalatkoztak egymásban. Mindenikük azt hitte, Ihogy könnyű győzelem lesz :a. szövetség jutailma. Tévedtek értékelésünkben, •erőinkben, képességünkben, a magyar s -a német fegyver hatalmában. Máris, •pedig győzelmünk traiég nom teljes, máris •kezdődik köztük összezeüdülés, öss-zezudlul-ás, mint a néban-api balkáni szövetségesek közi: nam tarthat az egyetértés a vereségnél tovább, ha ÖRSzetestvérisriilnék a )ter.més(ziate8 vetélytárs-ellenfelek, "angol 'és -orosz, orosz és j-aipán. •A gyűlölet abroncsa, fogja össze őlk-et. Levenstásük pilila-naltálban egymást 'okozzák 4 balsikerért, gyűlöletük egymás ellen fordul: leesik ,az összefogó abroncs és a donigák szertehullnak. Szövetségesünkkel bennünket a létérdekek forrasztó lángja forrasztott össze, a két- összofo-rnediott középenrópiai hatalom szét nem téphető soha.. Mikor a világ leghatalmasabb hadsereg-ónok főhadiszállásán magyar hazánk vezető áliamfórfi.áv.a'1 ülnek tanácsot, nem kételkedhetünk iaz erőpröb-ás harc végső kiimenet-elében, fegyvereink győzeilmáb&n. % lenn,a déli részeiken márj-s jelentős, szinte végleges sikereket vivta-k ki -vitáz ezredeink. rJ1a szól Edóm, elguszlulánk, de újra é.pUjük a romokat,... építenek ők, de lerontom Én s imigyen hívják őket: istentelenség határa! (M-ali/ki-ús 1, 4.) Igy olvastuk -e héten az írásban. Risó szavában a szent nyelv összefoglal garázdaságot, gazságot, galádságot, erőscakot, bitorlást, k-egyetleniség. G-evuí risó ezért a lator garázdaságnak -sarkal:1 faja; a .tőrvető gazságnak haramial-akta határa; .a kelepoés -galádság romlott megyéje.; » gyilkos erősizak átkozott területe; a birszomjns (bátorság botor 'birodalma; -a vérszomjas kegyetlenség kelevény es kerülete. iR-ácország vad haragosainknak inna már csak vonagló hazája. A fiók ölyv, az orosz ragadozó fiókja, s-askesiolyünék képzelte iraa'gát. Most testén buzzulk az uj mesgyét, országának iFoszlányait szertekapkodják prédaileső szomszédék. .Hatá ' vhük immár kérkedő hangoskodá••átoak, '"•'!•? -coihiló marakcdé.-o Na-gyzásán»k hóbortjából felverte lesújtó fegyverünk és a rideg, n. -rettentő valóság széttépte'dölyfös álmainak pókszövedékét. Hadverő háld vezérünknek nem volt könynyü feadata délen, miikor vezérhadunk északon szállott sóikra; seregünk egy töredékével törjük össze a rácokat s .a csernagorc zsivány okai. Meleg nyomát űzik most seregeink. Most,fogja megérteni — likaz, későn! — hogy élhetett volna békéiben mellettünk. -De el'Vo|TMQ,+ + p n fl/foz1'' v,f|t qnl Up + o,lrr> j ö-'Ztön-e. Fialtad és máris rozoga állama összeomlik, remény ölő gyalázat, velősorv,a®zt<J szégyen lészen .osztályrésze. íMa már a régi főváré - Is elesett. Nem először foglaltuk el Nándorfehérvárt. Szegednek és környékének lakosságából toborzottá Hunyadi János .aizií ,a 60.000 embert, iá-kiket 1456-ibain itt s-zervsizett iés gyakorolt, ibe Belgrád Ifaliszaibaidlitá-sára. Szegedig balla'tszott az ágyúik hömlbölésr. „Belgrád felszabadítása, a magyar hadi -dicsőségnek .legfénylőbb sugara, Szeged nevét, .a szegedi polgárság lelkesedését, és hazaszeretetét aranyozza be." (Reizner, Szeged Története.) És miikor -a iszavqjai herceg 1717 ben Belgrádot vítta, ta kimerültségig terhelte Szeged-öt a katonák', taz élelem iési fuvar szolgáltiaft-ása. 1739-lbcn szegedi szelkeresek-et rende-ltek ki Belgrád ostromához 5 ugyanakkor a. német és szerb polgárok és -a minorita papok Szegedre menekültek Belgrádból. Végifizegedről portyázott ifjú Bercsényi Belgrádig 1687-ben és a szerbbé vált Belgrádba menekült 1-849 kJen Szeged akkori szerb ajkú főjegyzője. Hunyadi János (1453), • -arnyai -Eugén (1717) -és Lauidon (1789) győzelmes ostroma után elkövetkezett most a negyedik, 'az utolsó, a végleges elfoglalás — mindannyi a magyar vitézség diadala! • Végszegednek álmodott bennünket a rácok álomlátása: Szőreghiig, (a (Maros kanyargó vonaláig szállott ábrándja: De irne,,szétfoszlott a.z ábránd. Teljesedik már rakoncátlan, vad szomszédiunkon az irás igéje: „Mert íme, oly nap jő cl, mint az égő kemence és lesznek a kevélykedők, a galádság elkövetői mind pozdorjává és lángra lobbantja őket az elkövetkező nap, szól a seregek Ura, hogy ne maradjon nekik se gyökerük, se águk. De fölragyog fölöttetek, nevem félői előtt, az igazság napja és gyógyulás lesz szárnyai alatt — és előrehaladtok... és tapossátok a galádokat, mert hamuvá lesznek lábatok talpa alatt". (Malalkiáis 3, 19—21.) Nem marad gyökere saját földjén, hozzá szító ága, vele összenőtt, vele közös nedvkeringés ir, érette árulásra kész végága sehol .másutt! Sok lesz még a -véres küzdelem. Sok csodát ami vei még a hadaink vitézsége, .mig el jő a diadalmas béke, amelynek szárnyain gyógyulás van minden fájó sebnek, amelyet a hazáért hordunk, vigasztalás miniden fekete gyásznak, amelyet a Iháhoru áldozataiért öltöttünk. Dicsőség, az öröklét glóriás "dicsősége a csatatereken elesett vitézeinknek, dicsőség, ia történelem örök dicsősége, a nemzet örök hálája a .majdan győzelmes zászlóval hazatérő hadverő hős fiaknak, véreinknek, büszkeségünknek! Dicsőség és bálaadás, zsolozsma és báliéin ja -ének -a Magasságbélinek, aki ujiból teljesitó rajtunk a Kárpát szorosain, a Tátra hágóin a zsoltár igéjét: Határt vetél, át nem törhetik, nem térhetnek vissza elözönleni az országot! (Zsoltár' 104, 8.) Zsolozsma ós halleluja a béke Istenének, akii beteljesíti rajtunk a zsoltár igéjét: Erőssé teszi kapuid závár jatt, Megáldja te benned a te fiaidat, Aki határodat békességessé teszi és búzának zsírjával — nem ,a háború keverék, ábajdiocos kenyerével — elégít meg téged, (Zsoltár 147, 13. 14.) Ámen. Használjunk Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN • ÓVAKODJÉK Csemegéül let ben dypflamaláfasörl. az UTÁNZATOKTÓL!