Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-25 / 333. szám

6 .DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. december 6, Később azonban, amint a vastulti forgalom csak részben iis megindult és nyilvánvalóvá vált, hegy a hadsereg óriási szükségletei igen széles téren tudják foglalkoztatna ugy az ipari, mint a kereskedelmi vállalkozást, lassanként uj helyzet teremtődött. Mindenki iparkodott a katonai szállítás terén érvényesülni, aki caak tehette. Természetszerűen az egyes szakmákban, minit például az építőipar, divatáru kereskedés, fényűzési cikkek gyártása stb. a pangáte továbbra is megmaradt. A felesleges m/unkaerők más területen kerestek érvényelsülést. A legtöbb iparágiban) azonban, különösen pedig az élelmezési és ruházati iparokban élénken fellendült a forgalom és a munkánlak lényegesen nagyobbodott az értékei Mondhatni, hog-y a kereskedelmi és ipari érdekeltség a háború ideje óita két osztályba sorozható: az egyik rendkívüli kereseti alkalomhoz jutott, a másik szenved az abnormis állapotok miatt és inkább a jövőhöz fűzött reményekből él. De a helyziet ezek szem.]x>ntjából sem cílyani szomorú, mint aim,ilyennek aháború teremtette helyzetet elképzeltük. A kereső érdekeltek ugyanis (a gazdák, kereskedők és iparosok boldogabbik fele) fokozottabb keresetekhez képest, maguk is mint fogyasztók többet költenek és igy ebből azok az iparolsok és kereskedők is éldegélhetnek valahogy, akiket a háború különben károsan érintett. Ez általánosságban vonatkoztatható az egész crszág állapotára és Szegedre is, ahol természetesen a katonai szállításoknak nagyobb tömeige helyeződött él, mint a kisebb városokban. Tudtommal Szegeden öt-hat gyár foglalkozik katonai cikkek előállításával és ezek összevéve Legalább is háromezer munkást foglalkoztatnak. A ruházati kisiparosok sem panaszkodhatnak, ezek pedig niagy tömegben vannak Szegeden. A munkaközvetítő bizottságnak a kalmara épületéiben folyó és igen eredményesnek mondható tevékenységéből látom, liogy általában munkanélküliségről beszélni se lehet Szegeden és csaknem mindenki talál foglalkozást, aki dolgozni akar. A háború tehát edd'ig Szegeden, eltekintve az egyesek esetleges kedvezőtlen helyzetétől, nagy ab romboló hatást, nem tett ipari ós kreskedelmi életünkben, aminek egyik bizonysága az is-, hogy alig zárait be üzlet és hogy a fogyasztás még azon felül is növekedett, mint amit a nagyobb számban itt tartózkodó katonák fogyasztásával indokolni lehetne. Éhből azt a reménységet meríthetjük, hogy amennyiben a moratoriuim-reinideletek lejártával beálló komplikációkat annak idején simán tudják átúszni a kereskedelmi ós ipari érdekeltek, a háborúnak Szeged közgazdasági életében, túlságosan szomorú emléke nem lesz. Ez természetesen reménység, liogy mi fog következni, az a jövő titka. Hogy élnek az internáltak. — Francia földről hazatért szegedi leányok. — (Saját tudósítónktól.) Két szegedi uri leány érkezett haza Franciaországiból. A leányok julius végén Parkban voltak, egy ott élő és francia állampolgárrá vált nagynénjüiknél. A leányok: Sifnies Leposava éls Olga most édesanyjuknál pihenik ki a fáradalmakat. A Vidra-utca 6. számú lakásukban fölkerestük őket és a következőket mondották el: — A háború kitörése Párásban ént bennünket. Nem gondoltuk, hogy háboiru lesz, Íriszen a párisi nép is bizonyosra vette a békét. Kezdetben a franciák el voltak ragadtatva, hogy hány nagyhatalom harcol ő mellettük és hogy most véglegesen leszámolnak a németekkel. Az első napokban Párishan is rombolt a csőcselék, később azonban mindenütt ugy viselkedtek, mint kulturnéphez illik. Ugy tapasztaltuk, hogy csak a németeket ós osztrákokat gyűlölik. A magyarokat már nem. Igaz, hogy a legtöbb franciának fogalma sincs Magyarországról. — Párislban augusztus 14-ig maradhattunk. Ezen a napon elszakítottak bennünket nagynénénktől és atyánktól, aki szántén Párishan volt. A leányókat vonatra tettek ós Penigueuxba szállították. A férfiakat külön internálták és közülük több igyekezett külföldre menekülni. Ezek közt voltaik a szegedi Brummer-fivérek is, akiknek a tervük a.z i®®g®s®@®@@®®®®®®® 1 VASS I MOZOO-SZINHAZ TELEFON 807. g Pénteken és szombaton Bravúros aviatikai dráma fi] 3 felvonásban htodén raap más ® ® » ® © ja] ÍBjjSj ®|i]®® ® ® ®® ®® 0® (• • volt, liogy Angliába hajóznak és ugy haza, die ezen a vonalon is elfogták volna őket, igy inkább kiszöktek Amerikába, holva valószínűleg minden, baj nélkül meg is érkeztek. A szegediek közül — ugy tudjuk — senkinek sem lett bántódása. Nem igaz, hogy a férfiakat afrikai gyarmatokra viszik. Mind Franciaország vidéki városaiban élnek, atyáink például egyik tengerparti városiban, ahol más külföldiekkel együtt egy kaszárnyában helyezték el. Az tény, hegy egyes nemzeabeüeket fölszólítottak, vajjen akarnak-e az idegen légióba, belépni. A magyarok, csehek és lengyelek közül többen be is léptek, a németek közül azonban senki, — Velünk együtt főiként német hölgyek kerültek Perigueuxlha. Volliunk magyarok, osztrákok, lengyelek is. Egyik-másik anya magával hozta piciny vagy serdülő gyermekét. Egy iskolában helyeztek el bennünket. Az ellátással nem brillíroztak, de szereucsénkte mindnyájunknál ák,adt pénz és hozattunk, amí kellett, főként élelmet. Megható volt, begy a nők ugy éltek, mint testvérek, egymást mindenben segitetlük. Kezdetben. sokat Síirtaimk, éjijel-nappal. Majd Olga (a kisebb iSifnicis-lányi) a párisi iEcLair-mcziigyáriban játszott,német színésznő mulattattak bennünket, mindenféle kedves bebóságot előadtak. Aztán beosztottuk a napi teendőket, fölváltva, mindenkinek meg volt a munkaköre — egész k'ls köztársaságot csináltunk. Például akadtak, akik nyelvtanárnők lettek. Egyiik órát adott angol nyelvből, a másik németből, a harmadik franciából, még magyarul is lehetett tanulni. Persze mindenki ingyen tanított. Akadt, aiki énektanárnő lett. Sorban betanultuk a német Himnuszt, harci indulókat, mi a. magyar Himnuszt tanítottuk s a, német leányok áhítattal hallgatták és próbálták énekelni. Na és voltaik, akik vigasztalták a tölUbdekiet, ezek voltak a leglelkesebbek éls ezek intelligens német leányok voltak; bámultuk, milyen erős lelkűek, milyen csodálatosan tudnak bizni. — A napi program hónapszámra ez volt: Kora reggel felkeltünk, mindenki megtisztálkcdott természetesen, igaz, liogy az udvaron levő kútnál mosakodtunk és mostunk, de annál frissebbek lettünk. Majd imádkoztunk, hosszan ós buzgóan. A templomokba is mehettünk és amikor osaik engedtek, el is mentünk. Megkapó, lélekbe markoló imákat mondott a legtöbb leány és sírtak, liiszen oly rettenetes volt otthon és haza nélkül, gyűlölt idegemben élni, mint a megvert nyáj... Ima után reggeliztünk, mi főztünk a mi pénzünkért, Aztán énekeltünk, nyelveket tanultunk, hazug francia újságok nyomán próbáltunk tájékozódni, de mindig csak ezt tudtuk határozottan: Minket nem győzhetnek le ellenségeink! Megebédeltünk, ismét énekeltünk, nekülbususltunk, egyszer csak este lett megint. Kicsi lámpavilágnál összebujt,unik és a féléjszakát átsuttogtuk és imádkoztunk, mindig éjfél körül aludtunk el, kimerülten, idegesen. Másnap újból kezdődött minden. — Érdekes volt megfigyelni, miként lohadt- a franciák győzelmi mámora. Már szeptemberben kezdtek gondolkodni; októberben megállapitották, liogy nehéz a helyzet; novemberben pediig inkább féltek, mint bizlak. A legtöbben azt mondták, hegy ha Páirist beveszik, sóba. nem fogják a poroszok vissza adni... A városban szabadon járhattunk, sok sebesültet is láttunk, főként szines katonát. A nép végig korrektül viselkedett az i nitiernál tak kai szemben. — Decemberiben azután tudtunkra adták, henry szabadok vagyunk^ mehet miitdenk 1 Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK Csemegeflzletben CÍUplailiaSátaS©Pf. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!