Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-25 / 333. szám

Szeged, 1914. december 7. DÉLMAG Y ARORSZAG 3 haza. Szinte egy pillanat alatt négy hónapi szenvedésünket. elfelejtettük. Csudáilatos, de voltak olyan hölgyek, akik nem akartak még. se eljönni. Ezeket szigorúan fogták és hogy mii lett velülk, azt nem tudjuk. IfltfKCnaaose&KBftKagisanaaBitsnBiiiiiiBBaBaBSEBaiBBBiaiiaaar HIREK 0000 Fekete karácsony. (Saját tudósitónktól.) Szürke, piszkos, lukas az asz1,falt. Egyihamgu és siet,ős az élet. A lelkünkből hiányzik valami; kong az üres­ségtől, az érzések balgán támolyognak benne; hiányzik valami, talán az ünnepi ,hangulat, vagy a szeretetnek csönd ös, mindent átfogó érzése. Igén, e.z az, a,mit gondolunk, tudunk, de megrögzít en.i iicim bi,ir.ink; az cm kor ok lélektelenül jönnek-mennek; ki-ki a maga dolga után. Még osa'k külső iátszlatra som dolgozik mostan a karácsony szent ünnepe. Az utcák­ról hiányzik a boisiszu, szolid hét-akaró; a há­zak foltozott zsindelyteteje, mint egy baráz­dált homlok, gondterhelten tekint a jövőbe. Az idő is olylan semmitmondó; hol az eső esik, hol borongós köd terjeng, vagy pedig száraz, hideg szól fut végig a városon. Szomorú, fekete ez a karácsony. A csalá­dok békéje, a szivek melegsége, ismeretlen mélységekben bujdokol. A vágyak, az álmok messze-messze járnak. Ki tuidja, hol és mi­lyen tájon? Ki tradíjla követni a gondolatok halk, suhogó szárnyát; ki meri keresni a ti­tok nyitját? : Estére mégis megváltozik minden. Amin f felgyúlnak az első lángok éls kis mécsesek lo­bognak a fenyőfák örökzöld gályáin, elcsön­desül miniden köznapi mozgás, A boltok las­san becsukják magukat; a kereskedők nem keresnek tovább; megáll a giépek monoton bugása, néptelenné lesznek a kávéházak füs­tös helyiséged; a. zene hallgat; egy-két pin­cér boldogtalanul lézeng és a kávéház végián, ahol máskor fényes csiillár szokott égni, né­hány sovány gyertya pislog mostan. A színház, a mozi, meg a. mulatóhelyeik is megnémulnak. A színház bolthajtásai impo­záns bánattal simulnak a halk estéhez. A be­járók tükör üvegjein a szomszédos ablakok fénye csillog, amelyeken meg karácsonyfák cikkcakkos szilh nettje látszik. A moziban sincsen élet. A villanykörték kis hadseregét recsegve lengeti a szól. Az ajtók egymáshoz simulnak és kilincseikelt neon rázza sok türel­metlen kéz. A mulatóhelyeken nincs múla­tás; sőt egy hely sincs talán, ahol olyan szo­morúság lenne ma, mint ott|an. Még az „al­kalmazottak" sem mernek bemenni és- vala­hol elhagyottan keresik a lelkiismeretüket. Aki tud közöttük, valami családi fészekbe férkőzni, az azt hiszi, hogy otthonit talál és boldogan él a néhány tiszta órának, feledni szeretve mindent... És bent a karácsonyfák csillogó árnyá­ban sem teljes az öröm. Amikor a gyerekek örömmel menekülnek kifelé az uff játékokat kipróbálni, sok-sok sóhajtás hallatszik. A pa­lotákban és a kis kunyhókban, a termekben és a padlás szobákban, elfojtott küny tör elo, sok forró, merengő szempárból. Néhol hiány­zik valaki; más helyen többen is hiányzanak és a. nevüket bánatos kegyelettel suttogják. Kint hideg, szeles idő jár és nem tudja senki, miért olyan szomorú ez a fekete ka­rácsony. Herczeg István. — A Vörös Kereszt és a Délmagyar­ország hangversenyei. Két hete körülbelül, hogy ismertettük a Vörös Kereszt szegedi vá­lasztmánya elnöki tanácsának azt a határoza­tát, amellyel a Déhnagyarország szerkesztő­ségének előterjesztésére kimondta, hogy va­gyona gyarapítására hangverseny-ciik 1 ust ren­dez. A Vörös Kereszt elnöki tanácsának és a D álmagyar ország szerkesztőségének tagjaiból mindjárt megalakult a rendező-bizottság, a rnely a program összeállítását nagy körülte­kintéssel végzi. A 4—6 estére terjedő ciklus olyan művészi szenzjádökíkalj fog (Szolgálni, aminőkben régen volt része Szeged közönsé­gének. A nagyértékü, gazdag programmai rendelkező estéket minden bizonnyal annyi­val inkább látogatni fogják, inert a belépő dij lefizetésével a Vörös Kereszt humánus céljai­ra is áldoz a közönség. Januárban két estét tervez a rendezőség. A másodikon előadást fog tartani az újkori Magyarország egyik legnagyobb szónoka, Apponyi Albert gróf. Az eddigi dispoziiciók szerint vele egy estén há­rom országos nevü 'művészünk szerepel. A január elejére tervezett első 'hangversenyen egyik országos nevü irónik tart előadást. Min­den bizonnyal közreműködik valamennyi es­tén a szegedi honvédzenekar, amire a kerü­leti, parancsnok engedélyét most kéri ki a Vörös Kereszt. — Karácsonyi képkiállítás. A szegedi festőművészek képldállitást rendeztek. Kény­telenségből tették, mert a művészeknek ás élnáök kell és ebben az évben bizony túlsá­gosan mostohán bánt velük a közönség. Meg kell -említenünk, hogy Németországban az idei őszön ós télen is ugyanugy rendeztek a művészek kiállítást, mint a bajidani béke ideijén és most is anyagú és erkökoi siketben van részük, sőt Budapesten szántén sikerült kiállítást rendeztek. Reméljük, lmgy a sze­gedi társadalom érdeklődéssel fordul a kitű­nő, derék művészeink felé. - Károlyi Lajos, Heller Ödön, Nyilaissy Sándor, Papp Gábor és Vigh Ferencné állítottak k;i, összesen het­ven munkát. A képkiállítás a Kiss Dávid­féle palota Sizéchenyi-téri földszintjén van. A megnyitás pénteken, karácsony első nap­ján délután 4 órakor lesz és mindennap dél­után 4-től 8-ig nyílik meg a közönség sza­mára. — A miniszter nem hagyta jóvá a városrendezési programot. A város közgyű­lése nagyobb összegét czavazott meg az 1914­1916. évi városrendezői; i program megvalósí­tására. A közgyűlési határozatot megfelleb­bezték és a belügyminiszter, a ma érkezett alábbi leiratéiban tudatja a várossal, liogy hely adott a felehbezésnek: ,,iA határozatnak a városrendezésre vo­natkozó részét jóváhagyónak nem találtam. A burkolási munkák költségeinek megállapi­tására. szükséges leírások, tervek ós költség­vetések hiányosak. Fölhivom elhibez képest a város közönségét, hogy a burkolási program meg állapit ása iránt hozzon ujabb határozatot, a terveket és költségvetéseket készíttesse el s egyúttal fontolja meg, hogy az ál alános vá­rosrendezést megelőzőleg nem volna-e helye­sebb a csatornázásokat és a vizvezetéki csö­veket elhelyezni?" — Orosz illat. A iimanovai ütközetből visszavonult a vert muszkahad. Már estele­dett, mikor a szegedi honvéd huszároktól egy őrmester bevonult a legényeivel. Egy fiút visszaszalajtott a zászlóaljhoz, jöhetnek már, tiszta a levegő. Mikorra a zászlóalj be­vonult, a járőr égy takaros ház udvarán friss szalmában, fészkelte el magák — Hát. a lovak hol vannak? — kérdi a kapitány az őrmestertől. —Alássan jelentem, bekötöttük a sza­lonba, — A szalonba? Hát az istállóba nem lett volna jó?! — Alássan jelentem, megpróbáltuk mi azt is, de a lovat nent leibetett bevinni erővel se — a szagtól. Ott aludtak a muszkák.. — A város a sebesült katonáknak. A -Szegeden fekvő sebesült, katonák karácso­nyára, a város ezer koronát szavazott meg. Ebből az összegből minden katona két szi­vart és cigarettát; kapott nemzetiszínű sza­laggal átkötve. Ezenkívül meg'kapjla minden •katona Ditrói Nándor dr. hangulatos költe­ményét, amelyet a város adott., ki és amelyet lapunk más helyén közilünk. — Az italos hadsereg. Az emberi szín­nek és bőrnek abban a tarka vegyületében, melyet Anglia és Franciaország rászabadí­tott Európa liaromezőirie, a fajták különböző sajátságai nem egyszer ,a legmulatságosabb komédiákat rendezik. Tudunk már a csonttá fagyott délövd fekete vitézekről és azokról, akik kezdetben falniValónak gondolták az ágyúgolyót, legutóbb pedig a kardnyelőknek és csepűrágó hősöknek e társasága kibővült azzal a harmincezer kanadaival, akiket az amerikai gyarmat az anyaország megsegíté­sére küldött. Ezekről a rettenthetetlen ten­gerentúli lovagokról a londoni Times Aten ol­vasunk dielső dolgokat, amikből az derül ki, lrogy a kanadaiak csakugyan mintakatf nák volnának, ha valami égi hatalom, vagy akár földön termett csodaszer leszoktatná őket aiz ivásról. Ugyanis ebben az esetben a bor, sör élvezetének nem a megszokott és elfogadott polgári mértékéről van szó. Végre is, iszik néha a magyar katona is és alkalmasint a francia piou-piou és az angol Tom sem veti meg az italt, ha hozzá jut, Am a kanadai ka­tona nem efféle mérsékelt, ünnepi ijvást .mü­vei. Ö iszik meggyőződésből, telhetetlenül, iszik éjjel és nappal, ugy iisizik, mint aki egyedül azért jött át Európáiba. Az angol laphói tudjuk, hogy ez a kitűnő sereg még ma is ott tanyáz Angliában, Salisbury mel­lett és gondolná sem lehet rá, liogy egyhamar átküktják a csatornán. Nem használ iltt sem jó szó, .sem szigorúság: ma már nem is azon tünödík az angol hadvezetőség, hogy miiként vihet né harcba a részeg sereget, hnem, hogy mikiépen szabadulhatna meg tőle. Most már napok óta folyik közöttük a válogatás azzal a céllal, hogy a teljességgel javíthatatlano­kat hajóra rakják és visszaküldjék hazájukb; ott, ha tovább isznak, legalább nem az angol hadikincistár pénzén teszik. Igazán kár, hogy ezektől a pompás emberektől megfosszák a világháborút. — Ingyentej. Vajda Imre és Társa cég ma tiiz koronát küldött be hozzánk ingyen­tejre. — Drága lett a kávé és tea, meri a tengeri összeköttetés el van zárva. Mind­amellett Kotányi János kávé- és tea-nagy­kereskedő szegedi fióküzletében a kővetkező árakban jönnek eladásra: Koekacukor fél kg. 48 fillér, nyers-kávé 1.80 koronától, pörkölt káivé 2.— koronától feljebb. Törmelék tea fél kg. 4.— K, családi keverék tea 6.— K, csoko­lóidó 1.90, finom caoao 4.— koronáért és 1 liter családi tea-rum 1.90 koronáért, — Szenzációs karácsonyi műsor a mo­zikban. Ugy az Uránia, Vass, mint az Apulló mozik igazgatósága már j ó előre gond rako­dott arról, hogy az ünnepek alatt érdekes éis szenzációs moziműsora legyen. A változatos és jó Ízléssel összeválogatott slágerszáimok­ból kiemelendő: „A társadalom férgei" eitaü drátoía, mely az ünnep élső napján megy az Urán ila-szirházban. Slzcmbaton és vasárnap egy kiváló háborús drámát vetítenek itt: Egy ország fegyverben. Mind a báróim ün­nepnapon más-imás harctéri aktualitások gyö­nyörködtetik a közönséget. A Vass-ban az ünnep első kélt napján egy bravúros avi­atikai dránxa lesz a műsor scénja. Vasárnap közkívánatra az idei szezon legszebb képét Judithot játszák. Csodaszép műsora, van az Apolló-mozinak is .

Next

/
Thumbnails
Contents