Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-01 / 309. szám

2 DÉLMAGY ARORSZÁG Szeged, 1914. (l&cemiber 1. Ravnje eleste után, október 31-én kezdődött meg ez az akció. Monitorjaink négyszáz lépésnyire haladtak partmenti csapataink előtt és szüntelen sürü tüzeléssel árasztották el a Száva felé ásott szerb lövészárkokat és betonsáncokat, pedig ezek a part felől védtelenek voltak. A szerbek termeszét esed rictgy veszteségekkel hanyatt-homlok menékültek állásaikból, amelyeket azután sorjában csapataink foglaltak el. A monitorok előtt mindig egy őrhajó jár, amely a siirii aknaihálózat között keresett biztonságos, veszélynélkiili utat. Annyira egységes volt szárazföldi és vizi akciónk, hogy a matrózok és gyalogság éljenzése gyakran egybeforrott s amikor szünetre került a sor, együtt énekelték a szerb háború csatadalát. November 1-én a szerbek már hevesebb ellentállást fejtettek ki, amely azonban erős' akciónkon mégis megtört. Másodikán éjjel csapataink bevonultak Sabácba s ettől kezdve megnehezült az egységes akció, mert most már a mi csapataink hatódtak közvetlenül a Száva mentén s monitorjaink tüzelését ugy kellett irányítani, hogy az gyalogságunk feje fölött érje az ellenséges sereget. E célra a nagyobb hordtávolságú ütegeket használták, amelyeket kizáróan tisztek kezeltek. Folytonosan szemmel tartották parti fényjelzéseinket, nappal az ellenség fölött elrepülő pilótáink színjei zését és igy irányították a tüzet. Napról-napra beljebb szorították monitorjaink a szerbeket a parton. November 6—8-ikáig a rendkívül megerősített! Misarimagaslatokat bombázták és természetesen mind nagyobb távolságra kellett beállítani a hajóágyúkat. November 10-én azután teljesen megszűnt a szávamenti akciójuk. Az az ék, amelyet partmenti hadosztályunk a Száva partja és a szerbek közé vert, annyira délfelé tolta a szerbeket, hogy a monitorok tüze már nem érhette őket. Monitorjaink immár pihennek és a rájuk bizott taktikai feladatot 1 Páratlanul fényesen oldották meg. A Visztulánál sikeres a német offenzíva. Berlin, november 30. A nagy főhadiszállás jelenti: A keletporoszországi határon erős orosz haderőnek ama kísérlete, hogy Parkehmentöl keletre fekvő német erődítéseket meglepetésszerűen megtámadjon, kudarcot vallott, miközben súlyos veszteségeket szenvedtek. A támadók megmaradt töredéke, néhány tiszt és 600 legénység fogságunkba jutott. A Visztulától délre tegnap emiitett ellentámadások jelentős sikereket értek el. 18 löveg és több mint 4500 hadifogoly volt a zsákmányunk. Déllengyelországban semmi különös esemény sem történt. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Bécs, november 30. Feltétlenül illetékes helyen a hadihelyzetről az alábbi rendkivüi érdekes felvilágosítást közlik: Az osztrák-magyar hadsereg októberi előnyomulása, amellyel Przemysl felszabadult és a San-folyó mentén győzelmes csaták fejlődtek, szoros összefüggésben állott az oroszlengyelországi akcióval. Az orosz vezérkar ugyanis minden erejét Németórszág ellen akarta vetni és igy a német csapatoknak, amelyek már a varsó—ivangórodi vonalig jutottak, alkalmas terepekre kellett visszavotmlniok s az osztrák-magyar csapatoknak is gj támadást hosszabb vonalon kell eszközölni, hogy az ellenség tudomást ne szerezhessen arról, hol fog megtörténni a tulajdonképeni rőtámadás. Föllázadt egg ir ezred. Stockholm, november 30. A „Stockhoíms Dagblad" jelenti: Ahogy Björn Björnson táviratozz a, Flandriában egy Írországi ezred tűzbe fogott egy angol ezredet. ugy kellett elhelyezkedniük, hogy az orosz főerő elöiörését oldalról veszélyeztessék. Az oroszok Sziléziában sejtették a főéről, tehát arrafelé nyomultak, Hindenburg ezalatt északnak vonult seregével és oldalba, helyesebben hátba támadta a könnyelmiien előnyomuló orosz hadsereget. Az oroszok erre Kutnónál nagy erőket dobtak Hindenburg ellen, a németek azonban megverték az orosz sereget. Az oroszok őztán két irányban vonultak vissza: a nagyobb rész Lodz felé, a kisebbik pedig Plock vidékére. Hindenburg a Lodz irányúban visszavonult nagyobb rész után vetette magát és sikerült három oldalról körülzárnia a három-négy hadtesthői álló orosz haderőt. Az oroszok elárkolták magukat és három napig állták a németek borzalmas tüzelését. A negyedik napon a szorongatott orosz sereg tekintélyes segitséget kapott és igy az átkaroló mozdulat nem járt teljes sikerrel, habár az oroszoknak rettenetes veszteségeket okozott. Most Lodz és Plock közt újból kemény arcvonali harc folyik, amelynek során már eddig is kétségtelenné vált, hogy az oroszok minden erőlködése hiábavaló, annál is inkább, miután a déli fronton a mi hadseregünk is előrenyomult és sikerült megszorítani az oroszokat. Egyidejűleg középen a Pilica-Wolbrom és censtochaui vonalon is áll a harc. Ezek mellett a kárpáti betöréseknek abszolúte semmi jelentőségük és hatásuk nincs. A németek uj támadása. Kopenhága, november 30. A Politiken katonai munkatársa a következőkben isimerteti a helyzetet a nyugati harctéren: Az Aisne-csatában beállott szünetnek, ugy látszik, már vége. Hiszen túlsókba is kerülne; három millió katonát tétlenül tartani a nedves futóárkokban. Hogyha a szünet tovább tart, mint amennyi idő kell az elfáradt katonáknak újból való erőre kapásához, akkor a pihenés morálisan leloihasztólag hat a seregre és annak harcképességét gyöngíti. Ez a szünet természetesen nemi folyt le abszolút csöndben. Előkészületek történtek a bekövetkezendő harcokra: nehéz tüzérségi anyagot állitattak fel, újból töltötték meg a municiós tartályokat, reorganizálták a csapatokat és tartalékot gyűjtöttek össze azokon : pontokon, ahol megakarták kísérelni az áttörést. i Torok sikerek az orosz A törökök benyomultakTaebrísbe. Kopenhága, november 30. Konstantinápolyi jelentés szerint Perzsiában eddig 90,000 mohamedán lépett be önkéntesen a török hadseregbe. A török sereg elöcsapatai már bevonultak Taebriszbe. Konstantinápoly, november 30. A főhadiszállás egy kommünikéje jelenti: Az oroszok, akiket november 22-én Putak környékén legyőztünk és északi irányba vetettük vissza, jelenleg, miután erősítéseket kaptak, KylitsgeJidephiuél foglaltak állást. Csapataink az ellenséggel szemben foglaltak helyet. Az angol flotta a Dardanellák előtt. Bukarest, november 30. November 27-ía reggel az angol-francia egyesült flotta egyik hajóraja ismét megjelent a Dardanellák előtt és az ott levő török torpedónaszádokat bombázni kezdte. Mihelyt azonban a török parti ütegek és a hadihajók nagy ágyúi megszólaltak, a hajóraj azonnal lőtávolon túlra menekült. Hir szerint egy másik hajóraj KisÁzsia partijain szándékozik megtámadni a török hadihajókat. Hogy a németek ezt az áttörést hol akarják megkísérelni, azt még nem tudjuk pontosan. A francia kommünikék szerint a német nehéz tüzérség Ypernnél fejtett ki erős tevékenységet. De lent is, az Aisne melletti centrumban. Soissoris, Vailly mellett és Remis környékén is igen heves ágyuharc folyt. Ilyen erős ágyútűz igen gyakran egy nagyszabású gyalogsági támadás előkészítő jc. A nehéz tábori tüzérség előbb tönkreteszi az ellenséges állásokat, a lövészárkokat és egyéb fedezéket. Ezután a könnyebb tüzérség gránát- és srapnelltiizzel árasztja el az ellenséges rajvonalakat, hogy az ellenséges gyalogságot letartsa addig, amíg a saját gya logság előrefut és kúszik. A végleges áttörési támadást igen nagy erővel kell intézni, még pedig egy egyoídalulag elhatárolt tere pen. Ezzel ellentétben az előkészítő tiizérséVilmos császár a oémcf kancellárhoz. Beilin, november 30. Vilmos császár és király Betbmann-Hollweg dr. birodalmi kancellárihoz mai születésnapja alkalmából a következő táviratot intézte: A német birodalom élén mu rendkívüli szerencsekivánatőkkal jánüók Excellenciád ele. Hogy az állam hajóját az idők viharjai közt szerencsésen a kikötőbe kormányozzuk, ahhoz szerencse szükséges, ehhéz járul még olyan emberek előrelátása, akik állandóan és rendületlenül a haza jólétét tartják szem előtt mindaddig, inig a nagy célt el nem• értük. Ezen férfiak között Excellenciád az első helyet foglalja el. Ezt tudja a német nép és ezt tudom én is. Isten áldja meg az ön murikéját. Vilmos l. R. A birodalmi kancellár a következő távirattal válaszolt: Engedje meg Felséged, hogy a nagy örömért, melyet táviratával születésnapomon szerzett, szivem mélyéből tiszteletteljesen köszönetet mondjak. Berlinben szerzőit tapasztalataim újból azt mutatják, hogy a német nép császárjával együtt bizik erőnkben és igazságos ügyünk végleges győzelmében. Szilárdul cl van határozva ez a nép, hő,gy kitart mindaddig, mig ezt a győzelmet elértük. Vajha meghallgatná az Ur kérésemet, ho'gy császári uramat és nemzetemet erömhöz mérten hozzásegíthetném ehhez a győzelemhez. Felségednek hűséggel és alázattal fíethmann-HoUweg.