Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-11 / 289. szám

Szeged, 1914. november 11. DÉLMAGYARORSZÁG ö kik, gyilkos merényletet követett el az apja ellen. A legény még 'vasárnap délután eltávo­zott otthonról és csak 'másnap, hétfőn este tért haza teljesen részegen. Otthon garázdál­kodni kezdett és mikor apja, az 53 éves Or­bán János ezért korholta, a fin revolvert rán­tott, célba vette apját és rálőtt. A golyó ta­lált és Orbánnak baloldalán a lágyékába fú­ródott. A legény a véres tett után elmene­kült otthonról és a röszkei állomásra ment, ahol a vonat elé akart feküdni, az állomás személyzete azonban eltávolította a sínekről. Ezután Orbán Imre a szántóföldek között akart elbújni, de itt rátalált a Szegedről ki­küldött lovasrendőr őrjárat és behozta Sze­gedre. Andrássy Ferenc dr. tisztiorvos meg­állapította, hogy az öreg Orbán állapota élet­veszélyes és tegnap beszállittatta a szegedi közkórházba. Kihallgatni még nem lehetett. A merénylő fiút az ügyészségi fogházba vizs­gálat: fogságba helyezték. — Szegedi baritonistából főpincér. Az amúgy is tengődő magyar színészetet a liá­íborus idők nehéz megpróbáltatás elé sodor­ták. Akadtak színészek, akik mcgpróbálkoz­-t-ak más irton bdlidognlni. Az ügyes színész nemcsak a színpadon, hanem az életben is megállja a helyét, hiszen az élet nem más — mint a regényírók mondják — mint- egy nagy színház. Ladvszlaii József, a szegedi szín tár­sulat volt baritonistája is bebizonyította ezt, Az operákban s az operettekben sokszor ját­szott grófot, katonatisztet, föpincért, e isten tudja még az étetnek hány alakját- kepirozta. .'Most, hogy szerződés nélkül maradt, mint „gyakorlattal bíró egyén" keresett magának •valamilyen polgári foglalkozást. Grófot csak -a szinpadcn könnyű játszani, mert ott nem keli pénz hozzá, tehát ezt az életiben nem te­hetett. Katonatisztnek lenni most a, háború­ban nem egészségest foglalkozás, igy főpin­cérnek csapott- fel Ladisztlai. Aradon az Eöt­vös-utcában -egy -uj vendéglő nyílt meg s en­nek lett a főpincére. Akár a színpadon irilmei­•te; fürgén jár az asztalok között s mosoly­gós arccal mondja: — I-genis kérem, -azon-aí jövök! Tessék Juevél a fjáboruróL 8des fjugocsftám, olvasd el kérlek e levelemet akkor, amikor felébredsz édes hajnali álmodból és uj erőt gyűjtöttél egy unalm-as, szürke napnak az elviselésére s elég erőd lesz ahhoz, hogy egy igazi komoly tárgyról olvashass. Erő -kell ah­hoz, amiről most veled el akarok csevegni. Beszélni akarok veled arról a zord idő­ről, melyet mi most átélünk és velünk együtt még sok-sok millió embertársunk. Arról, a mi bennünket embertársainkhoz köt és tőlük elválaszt. A háború el is választja, össze is köti az embereket. Ezt talán magadon is tapasztal­tad. Nincs semmi e napsütéses földgolyón, ami hozzá hasonló volna. (Egész nemzetek boldogsága vagy boldogtalansága függ ki­menetelétől. Hallatlan és -mérhetetlen áldoza­tokat követel, de a győzelem áldásait késő utódaink is élvezni fogják. A boldogsághoz, •a virágzó jóléthez, a szabadsághoz és kultú­rához vezető kaput a háború tárja iföl -előőt­tünk. Vassal döngetjük e kaput és piros vé­rünkkel festjük meg az odavezető utat. Gondolj csak vissza arra, hogyan kez­dődött a háború. -A paraszt otthagyta csépe­fetleníil a gabonáját, az iparos a műhelyét, a munkás a gyárat, a kereskedő az üzletét, a hivatalnok a hivatalát, a tanár az iskolát, a pap a szószéket. A gyárkémények megszűn­tek füstölögni, a gépek megállottak, a mun­ka hatalmas szimfóniája elhallgatott. Asszonyok hajtották az élettel megter­helt szekereket, ők szorgoskodnak az üzlet­ben, ahol azelőtt a férj vagy a testvér 'dol­gozott. A kórházakban is asszonyok és leá­nyok látják el az ápolói tisztet. Ok a Vörös­kereszt zászlaja, férjeik, testvéreik és fiaik pedig a hadi lobogó alatt vesznek tevékeny részt a háborúban. Ellenségeink hatalmas seregeikkel még parartosoilni... hatva®, nyolcvan, két korona -negyven... A színészből lett főpincér most. a- vendé­geitől kap ©l-ismerést s bizonyára néhány nyárspolgár ismerőse kifejezést is aidotit an­nak az örömének, hogy végre jó útra tért... — Ebéd 2 fillérért. Ezt a csodálatos ol­csóságot a berlini szegényemberek számára találták fel, akiknek a sora a háború óta nem megy valami fényesen. Berlini jelentések szerint ugyanis nem régiben uj népkonyhá­kat rendeztek be, amelyekben két fillérért le­het étkezni. Az étkezés alatt természetesen nem valami gazdag és különleges étkezés ér­tendő, mert a népkonyhák vendégei nem- kap­nak .szarvasgombával töltött pulykát, vagy rajnai lazacot, hanem csak -egy tányér kakaót és egy nagy darab kenyeret. Két fillérért ez is elég. — Katonáink segítése. A szegedi közön­ség páratlan áklozatkés'zs'égge] hordja össze mindazon cikkeket, melyekre hadbaivoinuló katonáinknak feltétlenül szükségük van, hogy egészségüket- -és harcképességüket meg­védje és megőrizze. A Szegedi Nőipari és Há­ziipari Egyesület Hadsegitő BizaUságán\ak ia belvárosi óvódéiban levő műhelye -ezidőszerint csupán a katonai meleg r-nhanemüoket dol­gozza lázas sietséggel. Ezen tevékenységében nagyon sok jótékony segítő kézre van szük­sége, e-zckbóil felhívja a bizottság tagjait, hogy haladéktalanul szíveskedjenek munkára jelentkezni. De igen nagy szükség van még a jótékony adományokra is, mert nagyon sok fehérneműre, flanel ós trieűnemiire, hósia-p­káikra, kéz és térdvédőre van szükség, hogy legalább a most elvonuló szegedi katonaságot elláthassa .a bizottság. A mai napon a követ­kező adományok érkeztek a műhely részére: A dorozsmai asszonyok (folytatólag1) 12 ván­kos, -6 ing, 8 zsebkendő. Adler Jakabn-é (Oroszláimes) 1 párna 2 huzattal. 8 -fehérnemű. Burger Vilmosné (Oroszl-ámos) 1 párna 2 hu­zattal, 3 fehérnemű. Marj-ánovics N-aumné (Ujszeniiván) 12 törülköző, 12 zsebkendő, 4 pár kézvédő, 1 pár térd védő. Szarvady Lajos­távol állanak a szeretett haza földjétől, de I vértől szennyes kezüket mohón nyújtják ha­táraink felé. Szeretnék elpusztítani, vagy leg­alább is leigázni elcsendesült városainkat, -el­hagyatottan fekvő íalvainkat. Visszafojtott lélekzettel fessük az -esemé­nyeket. Titokkal teljes minden nap, mely megvirrad. Az események véresen tarka so­kaságát hozhatja mindenik. Emberi sorsok végződnek minden nappal. Sorsok, amelyek­ért a szeretet aggódik, amelyeket a szerelem meggyászol. Á szivekből u.i források fakadnak. Rej­tett mélységekből törnek elő. tisztán és gaz­dagon. Az emberek megtalálták egymást, -tudtára ébredtek annak, ami egyesíti őket, f-el­isniret-ék, hogy olyan sok -minden v-an, ami a sziveket összekovácsolhatja. Rég kihaltnak hitt érzelmek újjáébredtek. A levegő tisztább, átlátszóbb. Mintha az emberi nem megifjo­dott volna! Nincsenek emberek, akik önösen csak önmagukra gondolnak. Egy érzés, egy gondolat hatja át a nemzet minden egyes tag­ját. És mert mindnyájan egyek vagyunk ér­zésben és gondolatban, közös minden fáj­dalmunk és közös minden örömünk. Aranyat­vasért! Valóban lélekemelő, h-ogy minden bá­nat, minden fájdalom, milliószoros visszhang­ra talál. De voltaképpen van-e ebben a nagy lelki közösségben bánat és fájdalom? Azt mondom, hogy nincs. A halálnak már nincs fullánkja. E szónak titokzatos értelme, a megsemmisülésnek mélységes titka meg­nyílt előttem. Hullanak a könnyeink, de van valami édes a fájdalmunkban. S amikor a ha­lálnak már nincs fullánkja, akkor az élet már sem nem nyereség, aminek örvendenünk kell, sem' nem- veszteség, amit rneg kell siratnunk. Olyan, mint a virág és a gyümölcs. A virág lehull, hogy kifejlődhessék lé'sí megérhessen a gyümölcs. Az én virágom is megérett a lehullásra. Meg kell érnie a gyümölcsnek is. Érzem, hogy nekem- is ott a helyem', ahol a halál tartja az né 3 ikatonosa-pka 2 csákó, 1 kardkötő, 1 otklal­isziíjj, 1 kenyérzsák, 2 köpönyeg, 2 zubbony, 1 nadrág, 1 szőrme, Dobó Jánosmé zsebkendők, 6 lepedő, 1 'törülköző, 2 flanel!, Kovács- Er­zsébet 1 párnahuzat, 2 törülköző, Ábrahám 'Anna 4 zsebkendő, 1 párnahuzat, Ábrahám 'Katalin 9 röf harchet, 3,zsebkendő, 1 lepedő, 1 trikó, 2 haskötő, 2 párnahuzat, 5 fehérnemű. Méhes V-era 9 fehérnemű, Salánszfcy János®,é 4 fehérnemű, 1 lepedő, Tonday Imrémé 3 m. iflanell, 3 bósapka, 8 vég szallag, E-nglánder Józsefné 6 lábravaló, 6 ing, Tömörkény I«t­•vánné 2 tollpárn-a 4 huzattal, Tömörkény Er­zsike 3 pár kézvédő, 1 bósapka, Holló Lili 12 pár harisnya, 1 prém. özvegy Lőwy Józsefíné 6 párna, Korpásisy Gyulámé 33 gyeirmiekruiha, Uray Zoltátíné 2 vánkos 6 huzattal, Be-ne­dikit M'ikisáné 14 fehérnemű, Gál Kálmánná 6 ing, 6 párnahuzat, 1 csomag ig-omtb. N. N. 10 fehérnemű, 5 pár harisnya, Kroó A'dolfné 1000 cigaretta (karácsonyi ajándék a harc­térre) 2 prém, 12 fehérnemű, 9 pár harisnya, Keméndy Béla 12 inig, 6 bot, 35 gallér ós ké­zelő, Nemcsak József 37 drb -nyers házi nyúl­kor, 17 drb irha, Polgár Lászlón© 1 drb nyúl* bőr, Éried Zsigmo-n-dné 1 prém, Szemtandrás­sy Józ-sefn© 1 prém, Horváth Laj-osné 6 ván­kos, özv. 'Salamon Adolfné 2 prém, Göncöl Já nasn-é 6 ing, 10 zsebkendő, 4 törülköző, 12 csuklóvédő, Csórva,i Rieger Ján-osné 12 csuk­lóvédő, fi pár harisnya, 12 fehérnemű, 8 zseb­kendő. Hó-sapkáikat, kéz- és térdv-édőket ado­mányoztak töbibeik között: A telefon-központ­kezelő személyzete (Szemtan drássy József né gyűjtései) 24 .drb hósapkát, 6 pár tér-dvédőt. Móra -Feremené 6 drb, Zsoldos Benőné 6, B. Nagy Margit tanítványai 38, Gönczi le-kné 5, Pufz Matild 14, Müller Frida 1, Weisz At­bertné 11, dr. Szakáll Józseifmé 6, Börc©ck F© T'-enc fi. N. N. 3, özvegy Vad-ász Adolfné 3, Fogai Juliska 5, dr. Reiner Mórné 14, dr. Biedl Samumé 4, dr. Bodnár Gézáné 3, dr. Fisehoff Henrikké 4, Kovács Sánd-orné 12, Alsó városi leányiskola, 40, Tschepp József Ö, dr. Sauerwald Bálintné 4, Zsótér Sarolta 10, Matejka Edéné olvasmányok, 2 játszma kártya. aratását. Hiszen a halálnak már nincs ful­lánkja . . . Ha pedig elmúlnak majd e szörnyű idők és felragyog a győzelem' napja, ha majd har­sogó trombiták és diadalmasan lengő zászlók alatt haza térnek győztes ser-egeink, amikor az emberek szemében a boldogság öröm­könnye úszik, ne sirass, amiért én -ott -marad­tam a harcmezőn, hanem- örvendj az örven­dezőkkel és vigasztaljon az a tudat, hogy bá­tyád elég bölcs volt ahhoz, hogy ji-e érezze a halál fullán-kját. Készülők, mert érzem, hogy mennem kell. Nem azért, mert hivnak, de azért, mert menni akarok . . . Érted-e szépséges kis hugocskám, aka­rok. Akarok, mert erősnek érzem magamat. Erősebb vagyok a halálnál, mert nem félek tőle. Tudom, hogy az erő mindig imponált neked. Az én erőm, melyre mindig olyan büszke voltál. Emlékszel-e. mikor házassá­godban csalódottnak érezted magadat, hoz­zám menekültél, hogy nyugalmat találj. S a mikor testvéri szeretettel hü -keblemre ölel­telek, ugy mondtad, érzed, mint ömlik át az én erőm a szivedbe s megnyugvást találtál. Az én erőmre most a hazának van szüksége, neki bocsátom hát rendelkezésére. Sajnállak, amiért nem tarthatom m-eg számodra, de az egyéni érzésnek -most el kell némulnia, el kell törpülnie. Sajnálom-, hogy amikor én a halál íullánkját már nem érzem, te százszorosan fogod érezni az élet -fullánkjait. amelyekké! véresre fogja marcangolni a t-e amúgy is so­kat szenvedett szivedet. Mert sokszor az -élet jobban fáj a halálnál. Lásd ezért akarok, ezért kell mennem. (Most talán érted, miiért kértelek levelem elején, hogy akkor olvasd, amikor felébredsz édes hajnali álmodból, amikor u'j erőt gyűjtöt­tél. Mert neked az élethez több -erő kell, m-in; nekem a — halálhoz. Isten veled kis hugocskám, ölel szerető bátyád Matyi.

Next

/
Thumbnails
Contents