Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-28 / 306. szám

Szeged, 19.14. november 28. délmjágyarország 5 xróekbő] levonható eredmény, iliogy a tél Lengyelországban nem túlságosan zord, csak szívós és hosszú ideig tartó. Különbségiét kell tehát tenni a kegyetlenségéről híres orcsiz tél és a lengyel tél között. Mert a. téli hón-apók közepes hőmérséklete az Urai]-hegység keleti részén negyven fok, Közép-Oroszországban harminc fok, Varsóiban ellenben busz fok -a. fagypont alatt. Hó természetesen van bőven itt ás, ott is. Az erős havazás csak hasznunkra válnék, .mert a. hótakaró megvédi a talajt a. kifagyástól. Varsónak téli klímája általában olyan, mintha legaláh-b is öt szélességi fokkal délebbre íeküiclnélk. A golf áramlás még Len­gyelországiban is érezteti hatását, amennyi­ben gyakori nyugati és délnyugati szelek enyhítik a tél zordsiágát, összehascnlitáekiép álljon itt néhány számadat, melyek a há­rom leghidegebb hónap közepes hőmérsékle­tét adják. •December Január Február Évi átlagos hőmérséklet Varsó —2.6 —3.4 —2.9 7.2 iA nagyon kemény tél tehát ismeretlen Varsóban, mert a téli hónapokban a. hőmér­séklet nem igen száll hét foknál lejebb a fagypont alá. Három évre visszamenően kö­zepe- téli hőmérséklet© a kővetkező volt: December Január Február 1910 +1.9 —0.1 +2.5 1911 —0,2 -0.8 —3.5 1912 —.1.9 ' —7.4 —1.6 Egyetlen veszedelmes ellenfél Lengyel­országban a hóvihar. A hófúvás néha napok­ra megakasztja a vasútra forgalmait. Viszont ha. a hóviharok eltakarják ás járhatatlanná teszik is a rendes utakat, a. vizek befagyá­sával ni közlekedési eszközök nyílnak meg az operáló hadsereg számára. Igy például a Visztula — a statisztika adatéi szerint ­átlagosan 113 napon keresztül van befagyva, A bori-tó jégkéreg vastagsága 40 és 70 centi­méter között váltakozik, .amá a legnehezebb üteg súlyát ás elbírja. — Hibaigazítás. Lapunk mai számában az yiperni harcokkal kapcsolatban az y,perui posztó-iparról kisebb közleményt tettünk közzé, melybe több zavaró sajtóhiba csú­szott: ..Érdekes megemliteni, hogy a nyu­gat-fia,ndriiai harcokban oly sokat szereplő Ypern, régente ismeretes volt. hazánkban. Az yperntí hires posztógyár, amelyet a néme­tek (megakartak kiméini a mult. heti bombá­zások alkalmával, az ottani ókori iparnak •folytatója. A hazai okmányokban, igy Zolnay Gyula oklevél-szótárában, az yperni posztó i m~trr.7, - ttkrirstitifíiir 1 n—r"—r;—rtrrri ~ Kis jelenetek. + Berthold IMertei, a fiatal osztrák poéta, aki odalent van a szerbiai harctéren érdekes és iróemlbetrr© valló ímegfiigyeíléssiel összeszedett aprósá­gokat irt. A kis jelenetek a frisseséig va rózsával h-a t nak. * Halottak napján, a tűzvonal mögött ti­zenöt lépésnyire tábori mise ivolt. Mindenki akinek nem kellet okvetlenül! a lövészárkok­ban maradni, ott volt, Zene, 'ének, prédiká­ció. A szerbek mindent láttak, hallottak és tudták, hogy mii történik. És az egész szer­tartás alatt nem lőttek. Egyetlen lövést sem. Mise után a katonák meggyóntak és mentek vissza a lövészárkokba. Egyik trénfcatonánik éppen akkor, mikor a tábori konyha körül teljesített, szolgálatot, elesett. Szerb golyó találta. Félóra múlva hozták a. tábori postát. Az elesett katona pénzeslevelet kapott a. (feleségétől. A bonitók címzése nagyom szép volt, Bizonyosan fiatal még az az asszony, aiki ilyen szépen tud írni. Rettenetes fájdalom volt erre a szépen meg­címezett borítékra ránézni. Egy halott kapitányt visznek el mellet­tem a katonák. Elmondják nekem utolsó sza­már a XIV. században ismételve előfordul. Érdekes adatokat- közöl erről, a posztóról Zolnay, középkori adatok kapcsát," — Nyilvános köszönet. A szegedi had­seigélyző bizottság önfeláldozó ós lelkes mű­ködése, nemkülönben az itteni társadalom páratlan gondoskodása lehetővé tette, hogy nemcsak a hadbavonuló, hanem a harctéren küzdő katonáink is téli meleg ruháival lát­tatssaniak el. Hölgy (közönségünk ismert ló szive pedig ujabb tanújelét adta önzetlen ál­dozatkészségének azzal, hogy legkedveltebb prémjeitöl fe meg tudott válni, csakhogy a harcoló katonákat, a zord tóti időjárástól megóvja. Kötelességemnek tartom tehát, hoigy ezen nemeslelkü adományokért a sze­gedi badtsegélyző bizottság vezetőségének és mindem egyes tagjának, a hölgy közönségnek és a szegedi társadalominak, ugy a -magam, mint a hadbawonultak nevében ez utón is há­lás köszönetet mondjak. A es. és kir. 46. gya­logezred pót-zászlóalj parancsnoka. — Ujabb adományok a Vöröskereszt javára. A szegedi Vöröskereszt-Egylet had­egészségügyi ós eittlv rbaráti céljaira ujabban a- következő (adományok érkeztek: Fazekas Mihály (dr. Szalay J. főkapitány utján) 10 K, a 46-ik gyalogezred cipő műhely mun­kásai. 2 K 80 fi 11. Sebi'M Ferenc kegyesrenidi tanár 10 K, Wéber Ferenoné (koszorú meg­váltás;) 10 K, Osztrák-Magyar bank tisztika­rának adománya 50 K, Almálssy Endre és társulata 196 K 72 fill., Bodó Jánosnó (Fekete tő) gyűjtése 25 K 90 fii]., Állami főgimná­zium (Homor Ernő koszorú megváltása) 80 K, K. L. 10 K, Alsóvárosi Szt, Antal per­sely 250 K, Ruidiiger János Budapest 10 K, a szegedi reuklőnség liszt,ilkiara, segéd, kezelő s rendőr személyzete 126 K, 44 1111., Ambrus Mihály cipész 4 K, dr. iSzek * József né 100 K, Bartos Gyula színművész gyűjtése 61 K, Kroó Jánösné gyűjtése (rendőrség utján) 12 K 80 filLÜsszcsienl 969 K 66 fillér. Eddig ki­mutatva 9218 K 92 fi 11. s igy az összes ado­mányok végösszege 10188 K 58 fill. Termé­szetbeni adományok: Nagyimargit község 120 párna, Ujszen-tiván német asszonyai fldhiár­neniü és apróságok, Tóth Péter füiszenkeres­kedő 1 mm. cukor, 1 láda citrom, Osztrovfes Ödön sándor falvai tani tó 4 arany tárgy 12 törött, ezüst, ifj. Botkor János né sándorfalvai áll. tanítónő egy arany .gyürü. A vörös ke­reszt egylet szegedi választmánya! hálás szív­vel köszöni az adományokat és kéri jóaka­róit, ihogy adományaikkal a jövőben is támo­gassák. ! | líj^'l vart. Alig tudott már beszólni, mikor sut­togta. — Ne temessetek el Szerbiában! Egy fiatal gyalogsági zászlós rohan le egy hegytetőről. Messziről felém kiált: — Szervusz! (Aztán előadja nagy bőbesizédüsóggeT, hogy fedezékébe 'belecsapott egy ellenséges ágyugdlyó, két zászlós barátját, két (tiszti­szolga t háláira talált és diaralbokra tépett. Csak ő maga mefiek<ült meg. Ebben a pillanatban fájdalmasan rázza meg jobb karját és felszítzeg: — Jaj! Aztán elmondja, hogy egy karcolást ma­ga is kapott. Most, áriafent nem terveznek ro­hamot, hát van égy kis ideje, hogy leszalad­jon a íkötözőhelyre. Hirtelen egy srapnel! zug el fejeink fö­lött. — Szervusz! — kiáltja a zászlós és el­szalad. Majd visszafordult. — Nézd — mondta — & karomat meg­lőtték, a seb megvan és a blúzomén nem lát­szik semmi. Később érdeklődtem iránta a kötözőhe­lyen. Tényleg meg vollt a karja sebesítve, még ,pedig nagyon, de >a blúzon még sem lát­szott a lövés nyoma. TJgy magyarázzák, hogy izgatott-ágában SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo Mihály pópa leánya, — Bemutató előadás. — Innen-onnan, tizenöt esztendeje lesz, hogy Sas Ede első színpadi müvével a. szegedi színpadon jelentkezett. Légyott előtt volt, az egyfelvonásos ciitne, amely a Dugonics-tár­saság pályázatán dijat nyert és e réven ke­rült első előadásban szinrie a. szegedi szín­padon. A darabnak őszinte és megérdemelt sikere volt. A történetle ügyesen volt kigon­dolva, felépítése rutinra vallott és biztossá­got árult, el és a kis egylfelvonásos magában foglalta mindazokat a kellékeiket, amik a szin,szerű drámai müvet megalkotják. Sas Ede neim alakokat szerepeltetett első darab­jában, hanem hus és vérből való embereket, akiknek gondolatát hiven tolmácsolta, az, ér­zésüknek hangot tudott adni, a cselekedetü­ket pedig megmotiválta. A nyelve színvona­lon álló volt, mindvégig irodalmi és a. kis da­rabból egészséges, tiszta levegő "áradt szét Ebben az, egyfellvonásosba n dráimairói ihiiva­tottságot árult el Sas Ede, akitől azóta min­dig vártuk, hogy egy szép napon csak előáll egy egész estét .betöltő színpadi miivel, amelynek tárgyát a magyar polgári társa­dalomból veszi és igazságos képét tárja éti­Lénk ennek a társadalomnak, rámutat az eré­nyeire, a hibáira, szociális törekvéseire és emberi érzéseiket szólaltat meg benne. Az irő azonban egyre várakoztatott Iwnmüri'kiei és ha elgondoljuk, hogy az élettel való küzde­lem, az. újságírói mesterséggel játró bajok, kellemetlenségek még alevegőt is elvonják a mesterségnek amegfeleM akaró ••rmibertől, akkor nem lelhet csédáílni, ha Sas Ede nem érzett kedvet, vagy hangulatot ahhoz, hogy újra hangot adjon, drámairól képességének. Másfél évtized után sma újra láttuk, amint alázatosan meghajtotta imagát a kö­zönség előtt, hogy megköszönje azt az elis­merést, amit ujabb színpadi munkájával: a Mihály pópa lánya-w 1 kiérdemelt. Megvalljuk: nem ezt a darabot vártuk Sas Edétől. Az ő talentuma másra hivatott, mint alkalmi darab Írására. Ezzel a meg­jegyzéssel azonabn neim kívánjuk azokat az értékeket kisebbiteni, amik e darabjának is sajátságai. Az irónak, aiki valójában az, aki 1 ""^roáézzzizzzááz j a megsebesülés után másik blúzt vett fel, anélkül, hogy erre emll ékezett volna. Csapatom pont dléli tizenkét órakor éri el az egyik begy gerincét. A kapitány meg­hív ebédre. Ebédlő: az ő mélyen beásott fe­dezéke. Beiéi) a szakács, egy nagyon tiszta fin és jelenti az 'étlapot: — Rostélyos nádiveréM)Cíl. IMege légodétóel hallom. Azután pedig belhoz riizslovast, marhahúst és komiiszkenyc­ret. Gsudálkozó arcot vágok. A kapitány hangosan n,evet és mondja: — Hát tudod, a szakácsnak mindennap más és mindig finom menüt feleli bejelenteni. Az már aztán vallóiban mellékes, hogy rnin­demap csak- marhahúst hoz be. Ilyen ínyenc a kapitány! A magyarok és a szerbek tűzvonala! na­gyon 'közel vannak egymáshoz. iA legények örömest boszamíjáfe egymást és hencegnek különféle étel'kószleteilkkel A szerbek fel­nyújtanak egy nyárson .-ült juhot, a magya­rok viszont egy kövér malacot, mutatnak. És igy tovább. .Nemrégiben egy gyalogosunk pappertru jelentkezett az ezredesnél. Elmondta, hogy a. tűzvonalban elfogyott a bor, holott a szerbek ­nek még van boruk, mert, folyton mutogat­ják éis kérkednék -vele. Kór néhány üres üve­get, hogy azt a szerbeknek mutogathassák.

Next

/
Thumbnails
Contents