Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-14 / 261. szám

Szeged, 1914. okóber 14. JLTÉLMAGYAROBSZAG o — Prokiích Ferenc halála. Szerdán délután 3 óraikor lesz az elhunyt Prokisch Ferenc temetése a Miyárotsi itematő halottas házából. A kiváló bankember halála Szegeden városszerte mély részvétet keltett. Temesvá•rott, ahól élete utolsó inégy évében működött Prokisch, szintén íközbecsülésben álüott. A „Temesvári Hírlap" agy ár róla: Érdemes ember dőlt kii az 'élők sorából. A csontkezű, fagyasztó Lebeliletü halál, mely moist ezerszámra szedi áldozatait, gyilkos szárnyalásEial a béke egyik emberére is lecsapott. A kiszemelt férfin, Prokisch Ferenc, az Osztrák-Magyar Bank temesvári fiókjának főnöke, aki Temesvár társadalmának egyik legkimagaslóbb, legtekintélyesebb alakja volt. Szorgalmas, becsületes szándékkal és lelkiismerettel munkálkodó megbízott ja vélt a monarchia pénzügyi életéneik, emellett nagy tudással, egy pénzügyi kapacitás minden hozzáértésével, finomult látókörrel volt felruházva. Szakirodalomban való kiváló jártassága hírnévhez juttatta, melyre kortársai mind ililő tisztelettel és elismeréssel fognak visszagondolni. Egyik legnagyobb becsű müve. melyet a szakirodalom résziére megirt, az európai jegybankiakról szóló, tartalmas és tanulságos könyve. Érdemes óleténék tegnap délután ifél három óraikor vetett véget a kegyetlen halál, mely gyászba és fájdalomba boritva szerető özvegyét, két árváját, előkelő rokonságát és nagyszámú -tisztelőit, barátait. Prokisch Ferenc, az Osztrák-Magyai•Bamk főfelügyelője ós a temesvári fiókluitiózet főnöke 1861. évi szeptember hó 8-án született Budapesten. Tanulmányait a budapasti Röser-féle kereskedelmi iskolában végezte eil, ernyedetlen szorgalma és minden tudomány iránt elárult fogékonysága révén olyan képesítést nyert, amely rövidesen elsőrendű állásba juttatta, Tanulmányai elvógeztével az 1882-i'k évben a budapesti Hübimayer ós Mihálovits intézet szolgálatába állott, ahol rövid gyakornokoskodás után tisztviselőnek léptették elő. Ezután már csodálatos .gyorsaság gal haladt előre a haladás' utján. Az 1895. év január havában, az Osztrák-Magyar Bank szabadkai fiókintézetónek főnökévé neveztetett ki, ahol ebben a minőségben kerek nyolc évet -töltött el. Szabadkáról Szegedre került, ugyancsak főnöki minőségben és itt iis teljes nyolc .éven át fejtett ki rendkívül érdemes munkát. Négy évvel ezelőtt, 1910. december havában neveztetett ki Temesvárra, ahol mind halála napjáig nagy sziv jósággal, páratlan kollegialitással és iegfőfcépen, nagy tudással Látta el főnöki teendőit. Pedáns és lelkiismeretes munkásságát mindenütt nag> elismerés kisérte és az 1913-i'k év december havában munkálkodásának elismeréséül főfelügyelővé léptették elő. Tulajdonosa volt a koronás arany érdemikeresztnek és lovagja ",a pápai Szent Gergely-rendnek. Proikisohit Szegeden a,z Aágner- és Tótihcsaládon kivül a Bartha-család is gyászolja. — A kötőpamut árusítása. A Központi Bizottság értesíti iá nagyközönséget, hogy kötőpamutot — bármilyen kis miemnyiségben — kilogrammonként bárom koronáért kaphat Vegman Ferenc doktornál a;z ügyvédi kamarában. — Mágnás Elza gyilkosai. A Kúria kedden kezdte tárgyalni azokat a semmiség! panaszokat, amelyeket Turesányi Elza gyilkosainak perében a védők és a vádló adtak be. Az idén január 9-én, mint ismertes, megfojtották Margit-,körúti lakásán Turesányi Elzát, akit a fél világban Mágnás Elzának neveztek. A nyomozás kiderítette, hogy a gyilkosságot, és rablást Nick 'Gusztáv péksegéd és Kóbori Rózsi házvezetőnő követte el. Az esküdtbíróság szándékos emberölésért mind a két vádlottat életfogytig tartó fegyházra itélte. A semmiségi panaszok elbírálására ma délelőtt háromnegyed 11 órákor ült össze a Kúria egyik tanácsa Vavrik Béla elnöklésével. A vádat Szőke dr. koronaügyész képviseli. A védelmet Weisz Ödön dr. és Fekete Károly dr. látja el. — Az aktuálissá vált Napoleon. A háború sok tekintetben tette aktuálissá I. Napoleont. Alább néhány mondása következik. Közlésükkel nem a halálosan unalmas arany,mondásoknak kívánunk hódolni. Azt hisszük, nem érdektelen, mint vélekedett nagy Napóleon az angolokról és a — franciákról. — Az erkölcsi erő dönti el a harcot éis nem ia szám. — Háborút nem lelhet, rózsa,vízzel viselni. — Francia országban csekélységek nagy dolgok, az ész nem jön számításba, — Franciaország számára Páris ho,z,za a törvényeket. — Páris maga Franciaország. — Az angolok nem ismernek nwigasab b érzelmeket, pénzért, mindnyájan kaphatók, — Anglia mindenben telhetetlen. — Az összes hatalmak közül Oroszországtói kell leginkább félni. .Egyiptom a föld legfontosabb országa. — Akié Egyiptom, azé India is. — A Kelet csak egy férfiura vár. — A hazugság mulandó, az igazság állandó. — Az igazság áttör a legsűrűbb ködön is és világit mint a nap. — ;Aki szerelmse az emberiességibe és mindig csak az emberiességbe, az ne viseljen, háborút. — A tömeg azt tiszteli és szereti, akitől fél. — Téli alsóruhát a harcba vonulóknak. Bokor Pál helyet tes-polgármoster a ben védelmi minisztériumhoz ,a következő táviratot intézte: — A szegedi segélyező központi bizottság .megbízásából kérem Nagy méltó ságod engedélyét és utasítását laira,liogy ezután az innen harcba vonuló csapatok elvonulásuk alkalmával alsóruháikát az itt készített téli ateóruhával cserélhessék föl. Rekeg polgármester-helyettes. — Tíz parancsolat a járványos betegségek idejére. 1. Tartsd testedet tisztán, fürödj sokszor tiszta vizben és mosd ,a kezedet szorgalmasam szapannat. 2. Eressz fényt és levegőt a lakásodba; nézz utána, hogy szobáid, házad, udvarod ragyogóan tiszták legyenek. Távolítsd el a legyeket és mindenféle, más bogarat, 3. Ételben és italban légy mértékletes. 4. Ne egyél nyers, főzelékfélét, éretlen és hámozatlan vagy romlott gyümölcsöt. 5. Csak föltétlenül tiszta és lehetőleg főtt vizet igyál. A tejet is csak forralva idd. 6. Ne tégy fölösleges .beteg- és részvétlátogat, ás okait. Betegszobában se ne egyél, se ne igyál. 7. Ha rosszul va.gy, hivass rögtön orvost. 8. Ne vonakodjál, ha beteged van, azt orvosii tat uracsra kórházba adni. Ott szakszerű ápolásba Ikerül, a betegnek hatásos elkülönítése pedig otthon sokszor egyáltalán leheteti ,n. 9. Oltasd be magadat himlő ellen. 10. Engedelmeskedjél a hatósági intézkedéseknek; ha mindenki megteszi a járványos betegségek ellen a magáét, akkor ki van zárva, hogy ilyen betegségek nagyobb mérvet öltsenek. Hir a DMKE-bői. A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesülőt 1913. július 6-á,n tartott közgyűlésén alapszabály módosító határozatokat hozott. Azonkívül Scossa Dezső ügyvezető alelnöknek évi 2400 korona tiszteletdíj kiutalását határozta dl. A közgyűlés alapszabálymódosításokat is tárgyalt okKét tűz között. Egy úriasszony a német hadseregben szolgáló testvérétől, aki eddig Franciaországban harcolt, rendkívül érdekes levelet kapott, amely ritka elevenséggel számol be a németek egy éjszakai rohamáról. A levél a következő: Kedveseim ! Bizonyára érdekelni fog benneteket, ha részletesen értesültök megsebesülésem történetéről. Szétlőtt karral fekszeím az ágyban és csak a jobb kezemet tudom használni. A stilisztika és egyéb hibákat tehát fájdalmaimnak és tehetetlenségemnek tudjátok be. Szeptember lOén éjjel 2 óra és 30 perckor sebesültem meg. Húsz ütközetben vettem, részit és mindig szerencsém volt. Minden csata előtt ugy éreztem, meg fogom érni az estét — és mégis elővigyázatosság kedvéért, mindig elszívtuk a cigarettáinkat még az üt-, közét 'előtt, hogy legalább ezek kárba ne Vesszenek . . . Csak az egy csata előtt nem aggódtam, amelyben megsebesültem. Ebben a csatában — amely éjjeli szuronytánradás volt — ember ember ellen küzdött. Ée, mint ifjúkori „hőstetteim" tanúja, bizonyára tudod, mennyire rajongok a küzdelemért, a birkózásért. A csata előtt hároim nappal heves gránátV'izben feküdtünk lövés zárkainkban. Minden 'kában vártuk a halált, amelynek szörnyű hírnökei, mint pokoli kísértetek röpködtek fe] jünk fölött. A francia tüzérek háromszor anynyian voltak, mint mi S! előnyomul ásna gondolni sem lehetett. A franciák teherkocsikon minden rendelkezésre álló és használható ágyat kiihoztak Ver dámból s ilyíormán egy bevehetetlen tüzérparkot készítettek. Mindezeket megfontolva, vezérünk szeptember 9-én éjjel a következő napi parancsot adta ki: — A hadsereg éjjel két órakor az egész vonalon támadásba kezd. A fegyverét mindenki elsüti. A támadás a legnagyobb csendben kezdődjék. Rövid, de világos! Komolyam vizsgáltuk egymás arcát. Mindenki tudja: aki megfutamodik, 'a halál fia. Rá gyújtottam utolsó cigarettámra; éjfélig elbeszélgettünk elesett bajtársainkról lés két órakor elindultunk. Két csoportban, nesztelenül nyomultunk előre. Hirtelen lövés dördült el. Az ellenséges előőrs észrevesz bennünket, őrjöngve fellármázta a tábort s egy 'szempillantás alatt golyózáport zúdítottak ránk az őrszemek és a többi előőrsök. Most már nem használt a' titkolódzás. Lelkes hurrá! kiáltással kikergettük a franciákat lövészárkaikból. ^A legközelebbi állásaikból i>s kivertük őket. Mar két francia érezte német kardpengém, vasát, amikor mintegy 30 méternyi távolságból hirtelen széles fronton; pokoli puskatüz fogadott 'bennünket. " — Hurrá! — kiáltottam előre rohanva és nem is vettem észre, hogy századom hirtelen balra húzódik, a vasúti töltés mögé. Még tíz lépésre sem jutottam, .amikor ugy éreztem, mintha kalapáccsal ráütöttek volna 'a balfelsőkaromra. A földre buktam. Csak most néztem körül és láttam, hogy egészen egyedül vagyok. A meleg vér végig csordult a karomon. Gyorsan levettem a jelzősipcm szíját és szorosan a karom köré csavartam. Ezalatt csapataink borzalmas tüzelést kezdtek töltés mögül a franciákra, akik nem kevésbé hevesen viszonozták a támadást. Életem két legszörnyűbb órája következett most. Húsz méternyire voltam az ellenség lövészvonalától, ötven méterrel hátrább a bajtársaim lövöldöztek s emellett köröskörül sötét éjszaka . . . Fölöttem, mellettem pokoli fütyüléssel sivítottak, ropogtak a golyók. Két golyó átfúrta a torniszteremet, egyik a kenyereszsákomat járta át, néhány pedig a csizmám sarkát sértette meg. — Szűz Mária, könyörülj rajtam! — csak ezt suttogtam; csak erre gondoltam. Arcomat a fűbe temettem és így vártaim a halált", amely' ezerszer fütyölt a fejem fölött és százszor is megsuhogtatta "mellettem kaszáját. Hogy mi menit végbe ez alatt az óra alatt a lelkemben, mi mindenre gondoltam; már neím tudom-. — Pitymalatkor megpillantottak a franciák. Az egyik felém rohant, megragadott és néhány pillanat múlva az ellenséges lövészárokban feküdtem. Nem, tudom, könyörületből tették-e, vagy csak azért, hogy könnyűszerrel elfogjanak egy németet, elég az hozzá: hadifogoly voltaim. Nos, legalább kikerültem a kereszttűzből . . . de ha arra gondoltam, hogy