Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-31 / 278. szám

4 DELMAGY ARORSZÁ G orosz ellen harcoló lőerőnk, Budapest, október 30. (Hivatalos teleion-jelentós.) Galíciában és Orosz-Lengyelországban sikeresen folytatott offenzivánkkal meg kellett állnunk, hogy megfelelő intézkedések történhessenek a Varsó felöl jövő orosz túlerővel szemben. Ez teljesen önként, az ellenség minden nyomása nélkül í irtént. Az orosz győzelmekről terjesztett ' resztelések teljesen alaptalanok. Most í érőnk a San vonalától, Przeinyslen át a I árpátokig, az ellenségtől elvett, megerősített állásokban dönthetetlenül áll. Az északkeleti megyékben betört orosz csapatokat az ország határától jó messzire nyomtuk és tovább üldözzük. Majdnem egész Bukovinát és Galíciának hazánkkal határos részét megtisztítjuk az ellenségtől. A szerbek eilen a mult napokban elért sikerek, további győzelem folytatására nyújtanak reményt. MEGTÖRTÜK AZ OROSZ OFFENZÍVÁT. Az orosz-lengyelországi harctéri helyzetről a Fremdenblatt jól értesült forrásból cikket közöl. A cikk kiemeli, hogy az oroszok elleni harcban folytatott taktika főeredménye abban áll. hogy a német és osztrákmagyar szövetséges csapatoknak sikerült az oroszoknak sokkal nagyobbmérvü és érzékenyebb veszteséget okozni, mint amilyen veszteségeket a szövetséges csapatok szenvedtek. Az osztrák-magyar és német csapatoknak a Visztula vidékén való uj felállása — a Neues Wiener Tagblatt szerint — stratégiai és taktikai szempontból volt szükséges, mielőtt döntő csatát provokálnánk. A német és osztrák-magyar seregek uj felállása különösen azt célozta, hogy erőinket az uj pozíciókban a legkitűnőbben használhassuk ki. A Reichspost jelenti Bukarestből: A La Politique fejtegeti a keleti harctéri helyzetet Kopenhága, október 30. A németek előnyomulása és átkelése az Yser-csatornán négy nap óta tart. Oosbrügge és Handschoothe között egyenes uton Calais felé állanak a német sereg elöcsapatai. Berlin, október 30. Párisi hir szerint a belgák az Yser mellékén kénytelenek voltak meghátrálni a németek támadása elöl. A németek offenzívája az Aísne mellett erő sen érezteti hatását az Yser vidékén folyó harcokra. A német hadvezetőség szemlátomást az egész fronton rövid időközökben meg akarja kezdeni a támadást, hogy igy kiderüljön, hogy hol van a franciák megsebezhető pontja és azután ott áttörje az ellenséges frontot. Berlin, október 30. A hágai „Tid" jelenti: A szövetségeseknek Dixmuidennél meg erősített hadállásaiból most már csak romok maradtak. Az angolok és franciák hihetetlenül kemény védekezése után a németek győzelmet arattak. Hétszázötven német katona megszállotta Tournhoutot. A DIXMUIDEN—NIEUPORTI HARCOKA Lokalanzeiger külön tudósítója jelenti Rosendalból: A iefegyverzett belga katonák, és a Krakó elleni felvonulást, valamint a Szilézián át Németországba való betörést célzó orosz tervet. A román lap a következő konklúzióra jut: Stratégiai elv, hogy az a fél győz, amely az ellenségre rákényszeríti akaratát. Egész világos azonban, hogy az osztrákok és németek voltak azok, akik eddig az oroszokra kényszeritették akaratukat. Nem akarták, hogy az oroszok Krakót észak felől megtámadják és ezt el is érték. Egyidejűleg harcban állva a déli ellenfelekkel, a németek és osztrákok ugyan az oroszokat még nem törhették le, de sikerült nekik az orosz offenzívát megtörniök. AMIKOR AZ OROSZ GALÍCIÁBAN URALKODOTT. A krakói Nova Reforma azt jelenti, hogy amikor az oroszok megszállták Mielec várost és környékét, a polgármester, Pavlikovszky és öcscse, aki városi pélbános, a városban maradtak és minden esetben, amikor szükség volt rá, interveniáltak az orosz provizórikus hatóságoknál a lakosság érdekében. 71 e orosz katonai parancsnok szigorúan megtiltotta a fosztogatást és itt nem is történt semmi olyan kihágás az orosz katonaság részéről, mint Dembicében. A városban főleg lengyel legionáriusok után kutattak. Pajor Jánost, a lengyel Szokol elnökét letartóztatták, azzal vádolva, hogy részt vett a légió alakításában. Egy Hermele Naftáli nevü gazdag zsidóra hadisarcot róttak ki, arra hivatkozva, hogy ő ugyanilyen nagy összeget adott a lengyel légiónak. Egynéhány ház és üzlet kárt szenvedett. Hasonló az eset, mint Mielecben, e következő helyeken is: Pilsno, Brzosteg, Robzize és Jaslo községekben, ahová csak kisebb kozák csapatok törtek be. Kolbus város környékén ellenben fosztogattak a kozákok. Tarnobrzeg, amely a két ellenséges tűz közé esett, a bombázástól szenvedett egy kissé. akik 23-ikától 25-ikéig a Dixmuiden és Nieuport között lefolyt harcokban részt vettek, élénk sziliekkel ecsetelik a német katonák ellenállhatatlan előnyomulását. Mikor az egyik ifjútól megkérdeztem, hogy mikor az Ysercsatornán való átkelést a német csapatok kierőszakolták, veszteségük nagy volt-e, — ezt felelte: — Ezek az ördöngös fickók ágyúikkal olyan alaposan visszaűznek bennünket, hogy nekik csak kevés katonát kell feláldozniok. Nálunk ez, sajnos, ép megfordítva történik. Bennünket vakon belekergetnek az ütközetbe. Az egyik bajtársam mondotta: — A mi tisztjeink semmit sem érnek. Ha német vezérek alatt harcolnánk, akkor ép oly eredményeket tudnánk elérni, mint ők. Miként az elmúlt harcokban, ugy most is sokat szenvednek a belgák a németek ellenállhatatlan éjjeli támadásaitól. — Érthetetlen, — mondotta egy másik lefegyverzett belga katona — miként képesek a németek annyira közeliinkbe jutni, a nélkül, hogy észrevennénk őket. Szinte mesébe illik, hogy a terepviszonyokat mennyire kihasználják. A mi tisztjeink sem győzik őket csodálni. . — A német csapatok járása nagyon erőSzeged, 1914. október 24. teljes. Amikor felvonulnak, mintha kétszerannyian volnának. Az a véleményünk, hog; a németek győzni fognak. — A francia harctéri helyzetről jövő hirek a szövetségeseket nagyon elkedvetlenítik. Azt hiszik, hogy ezeknek a francia vidékeknek a németek által való elfoglalása küszöbön áll. A francia kormány Sordeuxba marad. Róma, október 30. A lapokban ismételten felmerült az a híradás, hogy a francia kormány november vagy december folyamán ismét Parisba helyezi vissza székhelyét. A híradást nyilvánvalóan azzal a célzattal bocsátották szárnynak, hogy ezzel dokumentálják a semleges külföld előtt, hogy Franciaország ügye nem áll olyan rosszul, mint azt mindenki gondolja és hogy elhitessék, hogy Párist nem fenyegeti közvetlen veszedelem. A kormányzat azonban ugy látszik, nem hajlandó a költözködésre, mert a párisi Temps megállapítja, hogy a kormány áthelyezése még nagyon korai és oktalan dolog lenne. A kormánytól sugalmazott cikk kifejti, hogy bizonyos meglepetésektől lehet tartani és Páris nem teljesen biztos tartózkodási hely már csak a németek légi flottájára való tekintettel sem. Német siker a belga gyaricaton. Bécs, október 30. A Fremdenblatt jelenti Rómából: A Stampa jelentése szerint a katHangai kormányzótól Havreba távirat érkezett, amely közli, hogy a belga csapatokat, melyek Henry kormányzó parancsnoksága alatt állottak, Kissenjinéi, a Kongó állam határán a németek teljesen megverték, Anglia kihasználja Belgium helyzetét. Rotterdam, akt. 30. Feltétlen ül (megbízható helyről származó értesülés szerint Albert belga király és Chrohill között a főhadiszálláson hosszabb tárgyalás folyt le a napokban. Albert arra kérte ChurhiiUt, liogy járjon közbe a pénzintézeteknél az iránt, hogy a november 1-én esedékes (belga szelvényeket fedezet nélkül is ibeiváótták, tekintettel! arra körülményre, hogy több műnk 300 millió frank értékű belga kincstárjegy Londonban van elhelyezve. Ohundhill nem volt hajlandó a belga király kérésének eleget tenni, erre hosszu vitatkozás indult meg közöttük, aminek a ihire már tegmaipeilőltt kikerült a lendoni Citybe és ez okozta azt a mar különben ismeretes tényt, hogy a belga papírok árfolyama hirtelen 66 százalékra csökkent. A törökök rokonszenve a németek iránt. Róma, október 30. A Secolo konstantinápolyi levelezője azt irja lapjának, hogy a mohamedánoknak a németség iránt táplált rokonérzése rendkívül nagy. A kapitulációk megszüntetése után következő napon Konstantinápoly utcáin apró, vörös cédulákat terjesztettek a német császár arcképével és a következő török betűs felírással: „A szultán őfelsége és az a háromszáz millió mohamedán, akik szétszórva élnek a földszínen, de egyek a Kalifa iránti tiszteletben, meg lehetnek győződve arról, hogy Németország császárja mindenha barátjuk." Ez a mondat a német császárnak 1908ban Damaszkuszban mondott beszéjdből való. A németek győzelmesen vonulnak Calais felé.