Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-30 / 277. szám

Szeged, 1914. október 30. D&LMAGYAEOESZAG 3 Törökország beleavatkozik a világháborúba. Róma, október 29. Angol forrásból ér­kezett hírek szerint Törökországnak a világ­háborúba való beavatkozása már el van ha­tározva. Enver basa, aki immár az egész török haderő, hadsereg és flotta főparancs­noka, legyőzte az ö intencióival szemben eddig megnyilvánult ellenállást. A török hadsereg és flotta részvételét a háborúban most már nem valószínűnek, hanem biztos­nak és közelinek tartják. Ezért a Dardanel­lák közelében cirkáló angol hajóraj megerő­sítésére megtörténtek az intézkedések. An­gol hivatalos körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak Törökország beavatkozásá­nak, nemcsak önmagáért, hanem azért a visszahatásért is, amellyel az eddig bizony* íalanul vagy semlegesen viselkedő balkáni államokra lesz. VALONA MEGSZÁLLÁSA, Róma, oikitólber 29. Feltétlenül megbízható és a viszonyokba teljesen beavatott helyről a következő n'ag'yér dekli és feltétlenül szava­hihető fetviüáigösitást kaptuk Olaszországnak Yalona imiegiszáUlására vonatkozó tervéről és jelentőségéről: Páris, október 29. (Rómán át.) A Li­berté irja: A balszárny jobboldalán Nieuport környékén a csata hallatlanul heves volt. A belgák, akiket az angol flotta támogatott, rendkívüli erőfeszítéseket tettek, hogy meg­állhassák helyüket s igyekeztek mindent megtenni, hogy Dunquerke felé vissza tud­ják nyomni a németeket. Belga sebesültek beszélik, hogy a tenger fövenyes partjaira a hullámok százával vetik az elesett katonák holttesteit. Berlin, oikltófber 29. A Daily News belga tudió'sitó'j a igy irja le az ofstend'ei menekü­lést: Este. hat1 órakor érkezteim! miag .a 'hollan­diai határra, Stuisiha. Uigy látszott, mintha Ositendie egész lakossága ott gyülekezett vol­na. Rettenetes pániik fqgta el az embereiket, mikor reggel egy némtet „Taube" isimét bom­bákat dobott a városra és az egyik bomba felgyújtotta a városi sörfiizdét. Délfelé na­gyobb belga csapat érkezett a városba, de később isimét elvomuit. A távolból fölhallat­szott az ágyúdörgés. Az utcákon hullámzott a tömeg: menekülők voltak a szomszédos fal­vakból. Mindenki a középületek fellé tolon­gott, ahol a külföldre szóló útleveleket adták ki és mindenki a tengert Lesbe, ahonnan se­gicségleí vártak. Délután kihirdették, hogy Anglia félé nőm iiidul több hajó. Ekkor meg­rohanták a pályaudvart. A jobbmőduak mán elhagyták a várost. A stranidlpiroimieniádi üres voit, csak itt-ott láthattunk kisebb csoport szegény embereket, akik kevés, holmijukat ci­pelték. Sokan kiabálva járták be az utcákat, — nem volt többé reményük arra, bogy a városból eljmieneküllh'esstenek. ; ­Szánalmas látvátiy volt a sebesült kato­nák véget érni nem akaró csoportja, amely a Vörös Kérészt hajóihoz igyekezett. Az ösiz­szes még felhajtható hajókat' errle a célra használták föl és 'bár sok hajó állott rendJel­Az olúpz közvéleményt nagy mozgásba hozta Valona megszállására vdnalkazó akció. A sajtóbafi pro és kontra, a nyilatkozatok és vélemények egész áradata jelenig meg há­rom np óta, ítmióta a megszállás kérdése a lehető legkomolyabb formában felszínre ke­rült. Az olasz közvélemény, a politikai világ, két pártra szakadt és az eddigi, legalább lát­szólagos nyugalmat az albán kérdés egy­szerije forrongásba sodorta. A pártoknak az a véleményük, hogy Valona megszállása cigy­magába-ti véve netm jelenti kizárólag a régóta x\ajudó albán kérdésiták Olaszország szája­izé, szerinti megoldását, hmárn jelenti azt, hogy Olaszország kénytelén lesz akciószobad­ságát olyan korlátok közé szoiittírú, amelyek különbén ValOná éSetlegéS megszállása nél­kül, rejtve mamáhatták volhá. A Milanóban megjelenő II Secolo erről a kéédéstől cikkez­ve, több olasz politikust szólaltat meg, Okik azonban nagyon rezerválián nyilatkoztak eb­ben a kérdésben, még akarván várni a kor­mány végleges intézkedéseit. Rendkívül ér­dekes a SC\colonük az a megállapítása, hogy a v'öjtanai kérdés diverziót okozna: Minden­esetre megállapitHató, már az eddigiekből is, hogy az oldjz kortmány Valona megszál­lására vonatkozó akciója nagyon alacsony hőfokM hűtötte la a Franciaországért rajon­gókat, mert ezáltal nyilvánvalóvá leit, hogy az olasz kormány hü marná a szövetségi Szellemhez est tíz albán kérdésben csakis olyat határoz, ami Ausztfia-Magyarország intencióinak is a legjobban megfelelne. kezéSre, nem volt elég a rengeteg sebesült elszállitására: Minden üzlet zárva volt, sehol ste lehetett vásárolni. Az éjszakát néhány os­teindei kereskedővel egy 'kolostor-iskola ta­padjam töltöttem. Mindegyikünk egy takarót kapott, ez volt miinden. amit adhattak. Egy nappal előbb angol katonaság volt a kolos­torban. elszállásolva és mlég ott volt a iföl­iirás: „A friiend in need; a friendí iindeed." Vándorlásunk utolsó máslfél órájában bőrig áztunk. Ezrével lépték át a határt a legszánal­masabb állapotban. Gyerekeket a karon kel­lett vinni, elegáns osteindei hölgyek holtraifá­rad'tan vonszolták magukat, de a távoliból hallható ágyúdörej uj erőt kölcsönzött nekik. Láttáim Sluisban embereket, Ostendie vagyo­nos polgárait, szállodatulajdonosokat, ke­reskedőket, ügyvédieket, akik nem vittek pénzt magukkal, é's boldogok voltak, hogy még rendelkezhettek 15 cemmessel és kávét főzet­hettek érte. JÓZSEF FŐHERCEG KITÜNTETÉSE. Bécs, október 29. József főihercegnek az I. osztályú vaskoronarenddel és a hadi ékít­ménnyel történt kitüntetése alkalmából az Üsterreidhische Volkszeiturtg a következő­ket irja: A főiherceg a legnagyobb népszerűségnek örvend a csapatoknál, amelyeknek veszé­lyeit és fáradalmait megosztja. A Száván va­ló átkelésnél, melyet a szerbek golyózáporral akartak megakadályozni, tíz egyik legelső csónakban volt a főherceg. A harctérről visz­szatért egyik sebesült elbeszélése szerint a főherceg gyakran mint a legegyszerűbb köz­legény, a puszta földön töltötte az éjszakát és egy bor jut használt párnának, kora reggel pedig ismíét talpon volt, még katonás „Szer­vusztok gyerekek" köszöntéssel üdvözölte katonáit és mient a harcba. A DÜSSZELDORFI ANGOL BOMBÁK. Berlin, október 29. Most került nyilvá­nosságra, hogy kik estek áldozatul a minap annak a bombának, amelyet egy angol re­pülőgépről dobtak le a düsszeldoríi léghajó­csarnokra. A bombarobbanás következtében három katona szörnyet halt és pedig Sehmor. Jakab, Wendt Károly és Bovert Ewald, azonkívül a tűzben lelte halálát Trummel Vilmos és Pétersz Vilmos, mindkettő köz­katona. Jagow Belgiumban. Berlin, október 29. Jagoxv berlini rend­őrfőnök a legutóbbi napokat Belgiumban töl­tötte. Inspieiálta az elfoglalt belga városok rendőrségeit. A rendőrfőnök többek között Brüsszelben, Antwerpenben és Charleroiban volt, ahol a rendőrhatóságok részéről barát­ságos fogadásban volt része. A lakosság is, ahol tudomást vettek Jagow jelenlétéről, szintén barátságos indulatot tanúsított. Egyedül Brüsszelben viselkedett a lakosság hidegen. Mivel vadítják a portugálokat. London, október 29. Lisszabonból jelen­tik a Reuter-ügynökségnek tegnapi kelettel: A német csapatok behatoltak Angola tarto­mányba. A Wolff-ügynökség ehhez megjegy­zi: Illetékes helyen erről mit sem tudnak. Nyilvánvaló, hogy itten csak egy koholt hír­ről van szó, amtely ismert angol-portugál tervek leplezésére szolgál. AZ OLASZ KIRÁLY LÁTOGATÁSA. Taranto, október 29. A Giornale ditaliá­nak jelentik Tarantóból, hogy az olasz ki­rály ha további akadályok nem merülnek fel, 26-ika helyett e hriap végén fog odaét­keznj. A nagy hajóparádé, melyet már elő­készítenek, nyílt tengeren a király előtt fog végbemenni. Elestek az olasz önkéntesek. Ancona, október 29. Egy anconai la­kos, aki mint önkéntes ment a francia harc­térre, ma hazaérkezett és elmondotta, hogy az életben nem maradt olasz önkéntesek, a kik a „Mazzini" zászlóaljjal Franciaország­ba mentek, már mind visszatértek olasz földre. A veszteségekre vonatkozólag azt a felvilágosítást adta, hogy honfitársainak ez­rei közül, akiikf az idegen légióval először mentek tűzbe, csak nyolc maradt életben. A hadifoglyok közötf. Berlin, október 29. Amsterdamból jelen­tik: Egy itteni lap tudósítója járt a Frith­hill községiben, Aldershot mellett levő fogoly­táborban, amelyről a következőket irja: A 32 hektár területen fekvő táborban két osztály van. Az elsőben 1790 német, osz­trák és magyar civilember és mintegy 100 német tengerész van elhelyezve. A másikban a fogoly német katonák, akiknek száma 1921. Minden osztály tüskés drót sövénnyel van el­kerítve, a felső drótok villamos áramot ve­zetnek. A táborra nyolc tiszt parancsnok­sága alatt 100 katona ügyel fel. A sátrak hosszú sorban állanak egymás mellett, mindegyik 12 szemiély befogadásá­ra alkalmas. Az egyes osztályoknak önma­guk által választott parancsnokuk van, akik viszont csoportokat alakítottak és ezek élére alparancsnokokat állitottak. Ezek felelősek a rendért és a nyugalomért. A tudósító beszélt több fogollyá], akik kijelentették, hogy a bánásmód ellen nincsen kifogásuk. Élelme­zésük ugyanaz, mint az angol katonáké. Két­szer hetenként levelet küldhetnek ki. A ka­tonai foglyok nehéz munkát végeznek, leg­iöbbnyire favágásra használják fel őket. A belgák haldoklásé.

Next

/
Thumbnails
Contents