Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-28 / 275. szám

4 D8LMAOYAROSSZÁ0 Szeged, 1914. október 28. — Ki beszól, kire hivatkozzam? — Egy hadnagy. — De kérem a nevét. <A beszélő erre letette a kagylót, iA nevét jónak látta meg neon nevezni. -Nónaynénak persze mindjárt elmondták a dolgot, ele ő nem azért Nónayné, ihogy megijedjen. Rögtön átlátta., hogy valami rosszmájú ember lelket-ten tréfájáról lehet csak szó. De hogy czkiben az időkben ilyen emiherek ás akadjanak, az egyenesen megdöbbentő. A rendőrségnek mindent ©1 kellene követnie, hogy az ilyen elvetemültöket kézre kerítse és őket példásan megbüntesse. Angol foiografía. Egész Anglia képe, imiimitlha nmegviáltozott volna! Az utcák — a (hajdan oly tiszteseik és csendesek — imost a félelem mámlorától ré-' szegeik; a 'teimipllomiolkban — a hajdan oly fegyelmezett szentélyeik alatt — .emiberkároimiás'ra búgnak fel az org-onasipök; a sajtó... ó, a sájltó! A puritánságban rmagaggott Times most, oly pajzánul' csattogtatja hamis fogait, akárcsak a párisii Alatin volna. A hossza szakállú Daily Telegraph olyan virgonc, mintlha Nisben szerkesztenék és a Daily Mail . . . 'Róla igen érdékes hirt olvasok egy Angliáiban rekedt barátom levelében. A Daily Mail, melyet az angolok már eddig .is Daily ,Lyernak (Ihazug) neveztek, tekintet tel az aktualitásra, felkérte JoJiland Aríihiurt — a ,mli: Jollainidiunkat — hogy cikket irjon Magyarországról. A szegény Jol'land ugyanis — mint magyar állampolgár jelenleg szintén a rabság kenyerét eszi Londonban. Jolliand (miniden tekintet nélkül angol származására és születésére, megírta az igazságot Magyarországról. A cikk nem jelent meg, ellenben a szerkesztő miéltatilankodó levelet irt a cikkírónak és szemrehányást tett neki, mert . az ellenségről oly hízelgő hangon irt. Jolliand 'válasza csak enynyi volt: ! „Ha önök hazugságokat alkarnak forduljanak máshoz!" Ez a kis történet teljesen jellemzi a, .teljes felfordulást, mely most Angliában uralkodik. És ha 'majd valaki őszinte kulturképeí fog irni Angliáról a világháború korszakából, ugy ez az irás lesz az egyetlen tükör, amelyben a britt polgár meg fogja, ismerni önmagát. Majd ha uijra béke lesz a nagy világon és az angol ismlét a finom- és hideg viaszkge.ntlemian ragyogó plasztronját ölti magára, jó lesz magunk elé tartani való fotográfiáját. Soha ilyen nevetséges figura! EGY HONVÉD LEVELE. Egy (Galíciában levő honvéd levétet 'irt -egyik szegedi ismerőséinek. -A levélben többek között az -alábbi érdekes része-k vannak: Ha eddig nem is -akarták elismerni, most nnn-den-ki elismeri, hogy -a tiroli v-adászzászlóaljak mellett a mi honvédségünk a monarchia hadseregének legjobb katonasága. Két 'bónapj-a mindig harcban vagyunk s -mindig háromszoros túlerővel szemben állunk és sohasem hátrálunk. Mindig -az -oroszoknak keltett visszavonu'lniok. Ha harc van, a legnehezebb pontokon és legelő! -mindég m-i vagyunk. Méltányolják is min-dianütt. Przemysl csak nékünk köszönheti, hogy ma nem orosz. Kü'lön magyar tábori újság jelenik meg Przemyslben mindennap, amit a v-árpara-nosnokság ad ki. {Remélem, hogy a húsvéti ik-alácsot otthon fogjuk megenni, inert előbb nem számítunk hazamenni. V Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. tt-£HBn»aBaa«a»aoBBiiKiiBiiaai!aBaaBaiBnama*aaaiaasjiEHi,«9iC! Szerdán és csütörtökön Dráma 3 felvonásban 1,1 l«ii urai Éir •i HIREK oooo Kémek munkában. (Saját tudósítónktól.) Egy szegedi tiszt mondotta el az alábbi nagyon érdékes két történetet: Három nap óta tartott a harc. Az orosz ugy ezer lépésnyire elsáncotta magát. A mi állásunk azonban jobb volt. Lankásán emelkedő hegyoldalban voltak -a lövész-árkaink, fölöttünk az erdő, melyet a mieink tartottak megszállva. Es-tére tüzelést szüntetett a parancsnokunk. Olt aludtunk az árokban, folyton fölföl rebbenve, hogy -az ellenség nem veszi-e föl -a támadást. -Három -lépésnyire tő-l-am .a zászlós feküdt, Jóvérű alföldi ifin, inkább leányos azonban. Tanár-helyettes egy vidéki gimnáziumban. Elunta -nézni -a csillagok járását, egymástüző feliliők rohanását. Szépen, lassan' fölemelte a fejét a föMhányáis fölé. Körülnézett. 'Aztán óvatosan, mint egy macska, mászott, inkább .kúszott vissza az -erdő fel?. Jé tornász volt, ügyesen, nesztelen siklott bokortól bokoriig. Hajnalodott éppen, tniifco-r inz ierdő alá ért. Egyet -lélegz-eni .megpihent eg-y siirü bofcor alatt. Amint körülnéz jobbra, de valamivel -tennebh meglát -egy magas, 'hosszu kaftános alakot, akii háttal állott 'feléje ós lassan húzta maga élé ©gy .bokor lombos-ságait, hegy jobban elfödjék. Pár percig .nézelődött. Hajlott ide-oda. Aztán a hő kalbátzsöbóből papirost húzott elő. Rajzolni kezdett. Hosszu vonalakkal vázolta a mi lövészáPkaink 'fekvését, amit erről a magasabb pontról jól beláthatott. lA zászlós megragadta 'Frommer pisztolyát, de hirtelen vissza iis dugta. Egy lövés végzetes tehetett volna esetleg az egész ezredre. Leoldotta nadrágszíját, a -csattot a szájába fogta és ugy kúszott az alak mögé. Mikor k-artávo!ságnyira ért, hurkot csinált a szíjából, ráugrott -az alakra, a nyakába vetette a hurkot, egy-et rántott rajta, -a-z-tán két marokkal neki a gégéjé-nék. Letepert-e a földre és -még mindi-g szorította a torkát. -Már javában derengett a keleti égen, mikor visszatért hozzánk. Sápadt volt, -azt hittem, rosszul van. — Hol jártál fiu? — kérdem. Beteg vagy? — Megfojtottam egy kémet... mondja és elcsuklik a hangja. Fantáziál — gondolom — igazán beteg . Kilenc órakor kezdtük a tüzet. Délre kiszorítottuk az o-roszt hadállásából. Hej, de jól esett az ebéd! Ebéd után azt mondja -a zászlós, menjünk, keressük meg a 'nadrágszíját. Nem keltett keresgélni — egyenest odavezetett. Rajta volt a kém nyakán. Hát amint ráncigálja lefelé, lehúzza a iszak-áll-át is. Mi sem voltunk restek, lehámoztuk róla a k-aftánt, kikutattuk a -zsebeit, átkutatuk az írásait, A vuMis zsidó-alakból formás orosz vezérkari tiszt gubózott ki. Ez volt a kém. •A -zászlós vitézségi érmet kapott. Különben körös-körül voltunk véve kémmel, folytatta elbeszéléseit a sebesült tiszt.