Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-21 / 268. szám

Szeged, 1914. clk'tóber 18. DÉLMAGYAROKSZAG 3 A hős szegedi honvédek üdvözlése. Megírtuk mai számiunkban, hogy a szegedi 5. honvéd gyalogezred milyen hősi küzdelmet fejtett ki az oroszok ellen Przemysl ostrománál. A szegedi honvédek viselkedésével az elismerés hangján foglalkozott az egész ország sajtója és ma Lázár György dr. polgármester üdvözlő táviratot Intézett Nórny Dezsőhöz, a vitéz szegedi háziezred parancsnokához. A távirat igy szól: Szeged város közönsége és hatósága nevében, benső hazaírni örömmel üdvözlöm Méltóságodat s vitéz parancsnoksága alatt álló honvédezredünket azon fényes siker alkalmából, melyet magyar hősiességgel Przemysl várának védelme és az ostromló ellenség zár gyűrűjének áttörése alkalmából elért. Kívánom, hogy dicső honvédezredünket a tovább folyó harcok folyamán is hasonló hősies szellem lelkesítse, de harcait hazánk és királyunk javára hasonló sikejis kisérje. Lázár polgármester. Szökik a szerb hadsereg. Budapest, október 20. Hivatalosan közük október 14-éröl: A szerb sajtó a legutóbbi napokban a győzelmi hirek egész sorát terjeszti, melyek talán óhajainak megfelelnének, de tényleges alapokkal teljesen ellentétesek és a következőkre redukálandók: Először a kurjlaticai állítólagos győzelem egy viz alá került kis hidfönek kiüritése voli, melyet a Drina-áradás okozott, nem pedig szerb támadás kényszeritett ki és amely hidfönek magában véve semmiféle különösebb jelentősége nem volt. A kiürítés legnagyobb rendben történt, söt az ellenfél meg sem zavarta, minélfogva számos fogolyról stb.-röl szóló híradás egyáltalán nem helytálló. Másodszor a Cucevo-hegyháton az ottani harcvonalak nagy közelsége következtében csaknem naponta harcok folynak, a melyekben majd szerb csapatok majd saját csapataink a támadók. Különös jelentőséggel ezek a harcok nem bírnak, ezért a Cucevó-hegyháton elért nagy sikerről szóló szerb hirek is csak ezek elferditései. Elhallgatja az ellenfél azonban azt, hogy ugyanaznap, melyen a szerbek állitólag „fényes győzelmet" arattak, a Cucevó-hegyháton tovább délre sokkal komolyabb, tüzérséggel is támogatott, szerb támadást véresen viszszavertünk. Harmadszor: a Románja-Planinán szerbek által állítólag megvert hadosztály egyes részei október 12-én s 13-án bravúros harcokban 3—4 zászlóaljat szétugrasztottak és az erdőkben tévelygő számos szerb katonát és tisztet elfogták. Mindez eléggé jellemzi a szerb haditudósitást és nem szorul további kommentárokra. Potiorek, táborszernagy. (Közli a miniszter elnökség sajtóosztálya.) Szófia, október 20. A Dnevnik jelentése szerint az egyik bolgár határállomásra, Kiisztendilbe 800 szerb katonaszökevény érkezett, teljes fölszereléssel. A katonák különböző ezredekből valók és rettenetesen el vannak csigázva. A szerb katonaszökevények száma mindinkább nagyobbodik. A bolgár kormánynak már egyenesen kellemetlen a nagyszámú katonaszökevény. A tömeges , szökések arra indították a bolgár kormányt, hogy figyelmeztette a határőrségeket, hogy a szerb katonaszökevényeket lehetőleg tartsák távol a bolgár határtól és akadályozzák meg a határon tul vailó jutásukat. A szökevények azonban oly szánalomraméltó állapotban vannak, oly kiéhezettek és elcsigázottak, hogy legtöbbször átengedik őket a határon, ahol lefegyverezik őket. A legutóbb átszökött 800 ember között volt egy intelligens altiszt, aki a következőképen jellemezte a szerb hadsereg kétségbeesett helyzetét: — Minden perc halálos, a fegyelem nálunk teljesen meglazult, ezredenkint alig vagyunk négyszázan. Borzasztó sokat szenvedtünk, már nem birtuk tovább az éhezést és a nélkülözéseket. A tisztek kegyetlenül bántak velünk megszöktünk. Egy zászlóaljunk sikere Szerbiában. Bécs, október -20. Egy zászlóalj, amely Szkutariban állomásozott, szeptember 14-én mint tartalék volt kikiildve, miután előzőleg már a német Szkiittíri-különitménnyel válltvállnak vetve harcolt. A jobbszárnyon a szerbek egy magaslatot szállottak meg, amely magaslatnak birhatása nagyjelentőségű volt ránk nézve. A zászlóalj parancsnoka engedélyt kért tehát arra, hogy támadást intézhessen, azonban ez eredménytelen maradt és csak egy félszázadot küldtek előre. Ez a csapat rendkívül erős ellenséges tűzbe jutott és nem tudott semmit sem elérni. Erre azután az őrnagy elhatározta, hogy saját felelősségére megindítja a támadást. Másfél századdal és gépfegyverekkel 'kezdett a kemény te'ladaihoz. 'A vállalkozást nagyszerű siker koronázta, az ellenség nem tudott ellentüllni ennek a lelkes és nagyszerű csapatnak, háromszáz halottat, két gépfegyvert, fegyvereket és nagymennyiségű muníciót hagyva hátra, elmenekült. A bátof katonáknak, akik az őrnagy vezetése alatt támadtak, aránylag jelentéktelen áldozatába került a gyönyörűen megoldott feladat. A magaslat elfoglalása után az ellenség kénytelen volt a környékbeli összes előnyös állásait feladni és alaposan visszavonulni. Ezt a magaslatot Péter-hegynek keresztelték el a katonák, örök emlékéül a zászlóalj dicsőséges szereplésének. Törökország új harcra kész. Konstantinápoly, október 20. A szultán a mozgósított összes török haderő főparancsnokává Liemann von Sandels basát nevezte ki irádéjában. Liemann német származású tábornok, a konstantinápolyi hadtestnek és az aurópai török seregeknek volt idáig parancsnoka. — A császári ottomán kormány a háborús viszonyok következtében inár előbb, amikor a helyzet kritikussá kezdett válni, indíttatva érezte magát, hogy a török haderők részleges mozgósítását elrendelje. A mozgósítás a legteljesebb rendben folyt le, söt az orosz határra már előbb rendelt ázsiai hadtestek felvonulása is a legteljesebb rendben nyert befejezést. Frankfurt, október 20. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantinápolyból: A porta a konstantinápolyi diplomáciai képviseletekhez jegyzéket intézett, amelyben közli, hogy hadihajóknak ezentúl tilos a szmirnai kikötőbe befutni. A török-perzsa szolidaritás. Konstantinápoly, október 20. Az Ikdam megbízható értesülések alapján közzéteszi annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet a perzsa kormány intézett Oroszországhoz. A lap információi szerint a jegyzék a következő 4 pontot tartalmazza: először: követeli Perzsia, hogy Oroszország tartsa meg a régi perzsa—orosz szerződést, amely szerint Oroszország kezeskedik Perzsia integritásáért és kötelezi magát, hogy sohasem igyekszik Perzsiábun befolyásra szert tenni; másodszor: Perzsia semmisnek tekinti az 1908-ban és 1911-ben létrejött angol-ordsz megállapodást, amelyben Oroszország és Anglia megállapítja azokat a perzsiai területeket, melyeken befolyásukat kívánják érvényesíteni; a 3-ik pontban azt követelik Oroszországtól, hogy Észak-Perzsiában összevont csapatait vonja vissza és negyedszer: azt kívánja, hogy Oroszország tartózkodjék összes pénzügyi és gazdasági ügyeibe való beavatkozástól. A jegyzék négy pontjából Oroszország hármat el is fogadott, a negyediket azonban teljesen figyelmen kivül hagyta. Az Ikdam ehhez az értesüléséhez most hozzáteszi, hogy Törökország és Perzsia között nemcsak a mohamedán szolidaritás .áll fenn, hanem a két birodalomnak közös érdekei is vannak, amelyek azt követelik, hogy Perzsiában semmiféle idegen befolyás ne jusson érvényre. ANGOL CSÁBÍTÁS. Bécs, október 20. Kendeli híradás szerint Bushir angol konzul Ibn Sauá Nedjdi sejket különböző ajánlatokkal Törökország ellen való állásfoglalásra igyekezett rábírni. Ibn Saud .sejk az ajánatot azzal utasította vissza, hogy öt a szultán íőkormányzóvá nevezte k-i s mint ilyen a török kormány ellen való felkelésre irányuló csábítgat ásókat határozottan el kell hárítania magától. Bécs, október 20. Konstantinápolyi híradás szerint* az entente zsoldjában álló agi-