Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-17 / 264. szám

.—i—_ DÉLMAGYARORSZÁG Az olasz kliligynilolszfer meghalt. Rómából jelentik, hogy San Qiuliano márki külügyminiszter meghalt. San Giuliano Olaszország egyik legérdekesebb államférfia volt. Mint külügyminisztert ugy jellemezhetjük leghívebben, hogy ö volt az, aki szerint Olaszországnak arányban vannak érdekei az osztrák-magyar monarchiával a — Balkánon. Szerinte ugyanis az Adriai-tenger partvidéke nemcsak az Appenini-íéisziget felöl, de a túlsó oldalról, Alessiótól le egészen Görögországig létérdeke hazájának. Erről nagy tanulmányt irt és részben ennek köszönhette, hogy a külügyminiszteri tárcát bízták rá. San Giuliano politikája szerezte meg Olaszországnak az utóbbi években az afrikai hódításokat, amelyeknél szemére vetették, hogy az anyagi és véráldozat nem állott arányban a területfoglalással. San Giulianonak köszönhető elsősorban, hogy Olaszország semleges maradt. Mikor a semlegesség kimondásáról volt szó, egyes olasz lapok írtak arról, hogy nézeteltérésben került az olasz miniszterelnökkel, Salandrával s akinek lemondásáról is beszélni kezdtek. Salandra azonban — monarchiánknak egész Olaszországban a leglelkesebb barátja — helyén maradt. San Giuliano hetek óta súlyos betegen feküdt, tíe azért igy is intézte tárcája nagyobb föladatait. Most megváltotta a halál szenvedéseitől. Német győzelmek eapfa. Bécs, október 16. A Zeit jelenti Strassburgból: A Vogézek valamennyi magaslatait a németek megszállták. Miután a franciák teljesen vissza vannak vetve Belfortba, a Vogézekben járó vasutak ismét megkezdték az üzemet. Bécs, október 16. Egy kopenhágai távirat szerint a német csapatok körülzárták Ostendét. Ostende város tanácsa hiába tiltakozott az ellen, hogy a várost az angolok megvédjék. NAGY CSAP ÁTSZÁLLÍTÁS FRANCIAORSZÁGBAN. Páris, október 16. Lyonból az a jelentés érkezett, hogy a városon 50 vonat haladt keresztül délután és minden vonat 70—80 vaggonból állott. A vonatok zsúfolva voltak hadi anyaggal és katonákkal. Állítólag 120,000 katonát és megfelelő hadiszert szállítottak északra. A FRANCIÁK JELENTÉSE. Bordeaux, október 16. (Rómán át.) A hadügymin iszt er iuim a francia főhadiszállás következő hivatalos jelentését teszi közzé október 14-én: A német lovasság a Lis folyó átjárójánál néhány pozíciót elfoglalt Airetől keletre. Itt nagy szívóssággal küzdő csapataink 10-én támadást kezdtek az ellenséges pozíciók és csapatuk ellen, és (az általuk elfoglalt területeket visszaszerezték. Néhány ponton heves ütközet után, melyben -a katonák sok -helyütt arc-arc mellett .küzdöttek, elértük visszavonulásukat. Arras és az O-ise között az ellenság rendkívül hevesen támadta az Ancr-e folyó több pontját, anélkül azonban, hogy előnyomulhatott volna. A középen csapataink az Oise közötit kissé előnyomulhattak. Az Aisnetcl északra fekvő vidékeken a németek éjszakai támadását -visszautasítottuk. Reimstől a M-euseig semmi jelenteni való -nincs. Weuwreben a németek nagyon heves támadásba mentek át Appremo-nt környékén, St. Michieltől keletre. Jobbszárnyunk, az Elszászban. Lotharingiában és a Vogézekben semlm-i újság. A főhadiszállásról beérkezett jelentésből látható, hogy egészben véve minden fon-tosabb pozíciónkat megtartottuk és itt-ott előrehaladást is. tehettünk. Páris, október 16. Egy tizenhartnadiki francia jelentés közli, hogy az általános helyzet nem változott. Soisson körül francia csa patak heves támadást indítottak a német seregek ellen. Arrasnál és Albertnél némi előrenyomulás konstatálható. Arrastól keletre és északra a megkezdett heved csaták folytatódtak. A Meuse magaslatai ellen indított ellenséges áimadást álljuk. Itt semmi változás. NÉMET REPÜLŐGÉP SAINT-OMER FÖLÖTT. London, október 16. A Times jelenti Calaisiból: Hétfőn egy német aviatikus bombát dobott Saint-Oimerre. A bomba két embert megölt, hatot megsebesített. öt francia repülőgép üldözőbe vett-e a német aviatikust. Bécs, október 16. A Fremdenblatt a következőket irja: Varsó fölszabadítása következik. A cároknak sikerült Varsót orosz várossá tenni. Most a város előtt megnyílt a remény, hogy megszabadul a hosszú rabságból. Krakó, október 16. A varsói félhivatalos lap felhívja az állami tisztviselőket, hogy a várost azonnal hagyják el az esetben, ha az ellenség harminc versztnyire közeledik. Lodzban a tisztviselők már készen vannak az elutazásra. á Bécs, október 16. A német vezérkar és Höfer vezérőrnagy tegnapi jelentései örvendetes eseményekről adnak hírt, amelyek szorosan összefüggnek egymással. Ezek szerint az orosz offenzíva, amely északon, Kelet-Poroszországot fenyegeti, megbénult és remélhető, hogy a németeknek Varsó közelében való nagy sikerei akkora orosz erőt vonnak el északról, hogy Kelet-Poroszország megszabadul az orosz invázió veszedelmétől. Az oroszok kényszerítve voltak, hogy nyolc hadtestet küldjenek a -német -előnyomulás feltartóztatására Varsó és Ivangorod között a Visztula -mellé. Ez az orosz támadás azonban a németek erején borzalmas veszteséggel összeomlott. A Visztula mellett még délebbre és a San mellett egész Przamyslig folyik a harc. A mi csapataink állandóan fölényben vannak és csakhamar elkövetkezik az, íhioigy át fogjuk lépni a San folyót annál is inkább, mert támadásunk a déli szárnyon a Medika—Stary-Sa-mbor megerősített vonal Se/eged, 1914. október 17. mssia Mánamarosszigetről jelentik: A vissza vonuló orosz csapatok, amelyek több helyen ért veszteségük után a Tisza völgyében gyülekeztek össze, hogy elérhessék a kárpáti szorosokat, Rahónál megállapodtak és elsáncolták magukat. A mi hadseregünk, amelyet egy altábornagy vezetett, tegnap reggel megtámadta őket és gyilkos harc után, amelyben az ellenség egy része elpusztult, visszavetette őket még az éjszaka Bilimen túlra. Rahó újra a kezünkbe jutott. Mi károm oszlopban vonultunk az ellenség ellen. Centrumunk Terebes-Fehér pataknál kezdte meg az előrenyomulást, jobbszárnyunk Kaszó mögül, balszárnyunk pedig Tiszabogdányon keresztül igyekezett Rahó felé, amelyet ilyenformán három oldalról vettünk körül. Csapataink vidám énekszóval masíroztak, mintha csak manőverre indultak volna. Az idő kellemes és katonáink egészsegi állapota kitűnő. Délelőtt féltizenegykor Terebes felett megütköztek az előőrsök. Ez a csatározás csak rövid ideig tartott, mert a mieink csakhamar elűzték az oroszokat. A visszavonuló oiioszok az őrházakat fölégették, a vasúti hidakat felrobbantották. A pálya helyreállításán egy vasúti ezred legénysége dolgozik. Csapataink folytatták előnyomulásukat és délelőtt félt izénkét főkor Rahó előtt nyolc kttoméernyire Berlebás községnél állapodtak meg. Az altábornagy innen intézte az ütközetet. Gyalogságunk rajvonalban ellepte a hegyoldalakat és közelebb húzódott Rahó felé. Déli félegy órakor mindkét részről megdördültek az ágyuk. A tüzérharc egy óra hosszat tartott. Az orosz srappnellek csak nagyon kis veszteséget okoztak a mi sorainkban, ellenben a mi ágyutüzünk irtózatos pusziit ási vitt véghez az ellenségben, amely félkettőkor kénytelen volt hátrább tolni a frontját. Délután megkezdtük a Rahó mögött elsáncolt ellenség bombázását és este már szuronyrohamra került a sor. Ü ellen rendkívül eredményes volt. Az oroszok eme vonalának átkarolása egybe valószínűbb lesz, mert a Kárpátokon át előnyomult csapataink is már Wyskow-Skole-ig üldözték az ellenséget és a Torkán előnyomuló hadoszlopunk már közvetlen Stary-Sambo-r közelébe jutott. A WEIMARI HERCEG A NÉMET GYŐZELEMRŐL. Berlin, október 16. A W-eimarer Zeitung közli a szász-wei-mari nagyherceg következő tábori levelét: „Tegnapelőtt az oroszokat alaposan helybenhagytuk. Három oldalról bekerítettük őket, de sajnos, még igy is néhányan megmenekültek közülük. Az ellenség megerősített állásokban volt, de mintán a körülkerítés eszközével dolgoztunk, nem tudta magát tartani. A 94. ezred éppen Leynauba érkezett, amikor az első zászlóalj támadott. Elfogott a vágy és belekerültem a támadók közé. Fogtam egy karabélyt és bajtársaimmal együtt neki rontottam az oroszoknak. Ezek gyönyörűen futottak a lövészárkokból. Az üldözésben is résztvettem, hol szakaszvezetőt, hol közlegényt játszva. Csak a mi ezredünk több mint ezer oroszt elfogott, több gépfegyvert és néhány jármüvet zsákmányolt. Veszteségeink csekélyek. Az ütközet egyik legszebb emlékem. Itt a környéken bizony nem sok orosz maradt életben, igaz, hogy a mi embereink nagyon gorombák voltak. Az oroszokat a földbevájt odvakból valósággal ki kellett ásni. Nagyon nagy veszteségeket kellett szenvedniök.