Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-17 / 264. szám

Imkcixtfiiés Kfaáswrta 1 Egyes atíhu éra 1$ SObr. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K12-— negyedévre K Gr— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatal Kárász-utca ft, Telefonszám: 81. Egyes szára ára 10 Büér. ^ " Sxeged, 1914. 119. évfolyam 264. szám. Szombat, október 17. Berlin, október 16. A Wolfi-ügynökség jelenti: A nagy vezérkar köz!: október 16-án, délben: Az oroszok 14-én ismét megkísérelték, hogy elfoglalják Lycket. Támadásukat visszavertük, nyolcszáz foglyot ejtettünk, egy ágyút és nyolc gépfegyvert zsákmányoltunk. Csapataink 14-én Briiggét, 15-én pedig Ostendét szállották meg. A franciáknak Remistől északnyugatra intézett heves támadásait visszautasítottuk. A francia hivatalos tudósításokban azt jelenti, hogy a harcvonal különböző helyein, igy például Berry au Becnál, Reimstöl északnyugatra, látható elöhaladást tettek. Ezek a hirek egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, október 16. A főhadiszállásról jelentik: A harcok egész arcvonalunkon, Stary-Sambortól a San torkolatáig tegnapig folytak. Máramarosban az ellenséget üldöző csapataink birtokukba vették Rahót. A fekete Blstrica völgyében az oroszok, akiket csapataink RafajlowánáJ megvertek, Ziclona felé vonulnak vissza. Hőfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Máramarosszigetröf jelentik: Csapataink bevonultak Rahóra s bevonulásuk alkalmával lelkesen ünnepelték őket a lakosok. A Kőrösmező felé menekülő 4000 főből álló utolsó orosz csapatnak az ország határán való kiveretése minden órában várható. Berlinből jelentik a félhivatalos Budapesti Tudósítónak, hogy a franciák vesztesége szeptember végéig madridi jelentések szerint százötvenezer halott és háromszázötvenezer sebesült. Berlinből jelentik: Délafrikából jelentik, hogy Botha tábornok erős csapatokat küldött Maritz ezredes, a fölkelők vezére ellen. Szófiából jelentik: Radoszlavov bolgár miniszterelnöknél fontos diplomáciai tanácskozás volt. A szófiai szerb követ állítólagos nagy szerb győzelem hírét közölte. A miniszterelnöknek ugyanekkor megküldötte a monarchia követe a hivatalos táviratot, a mely hiriil adja, hogy legutóbb a szerbek rettenetes vereséget szenvedtek. A sajtóhadiszállásról jelentik: Az összes haditudósítóink Przetnyslbe érkeztek e hó 13-án. vezérkar titka Az orosz nagyvezérkar gondosan előkészíti az elkövetkezendő eseményeket. Előre jelenti, liogy nincs- és nem is egyhamar lesz jelenteni valója. A szövetségesek megújult támadása arra kényszeríti Nikolajevics Miklós nagyherceget és generálisait, hogy lángemléjü haditerveiket a titok fekete, át nem látszó fátylával takarják le. Ha előre jelzik, hogy hallgatni fognak jövendő terveikről, akkor ezzel jogot váltottak arra is, hogy hallgassanak már megszerzett kudarcaikról. Tudjuk mi jól, hogy a titoktartás elemei kötelessége és egyik legfő védekező eszköze minden hadvezetésnek. A mi vezérkarunk is élt, fog is élni ezzel a harci eszközzel. De mégis csak csodálatos, hogy az oroszok egész eposzokat tudtak előadni hőstetteikről, amig szinre-szemre ők voltak felül, amig ők nyomultak be ellenséges földre. Csak a porosz határon raboltak és harsány heroldjaik már Königsbergben, Boroszlóban, sőt Berliriben látták vágtató kozákjaikat. Csak a Kárpátok övét léptéik át és meg nem érték, — és soha nem is fogják megérni, — hogy meglássák a mi áldott Alföldünket és a külföld rosszindulatú sajtója már Budapest és Bécs falai alatt köszöntötte őket. Most, a hadviselés második szakaszában a fecsegők egyszerre diszkrétekké lesznek, összeráncolják homlokukat, fontoskodnak nagyszabású terveikkel, ajkukon az ujjuk: mi hallgatunk, mi vezérkar vagyunk, mi nem árulhatjuk el szándékainkat. Miért? Mert Magyarországból olv rettentő veréssel menekültek el, hogy annak a kárát és szégyenét még. hosszan meg fogják emlegetni. Mert Galíciából kénytelenek kitakarodni és sebes tempójú menekülésük hirdetőjéül még többet rabolnak, gyújtogatnak, mint eddig. Mert Bukovinában ég a föld lábuk alatt. Mert Przemysl alatt a legszörnyűbb hekatombát áldozták föl lelketlen generálisai, nem száz ökröt, mint a régi hellének, hanem félszázezer jó orosz katonát; mert égig érő tornyot emelteik az ágyútűz, á puska, a robbanó akna háromszoros poklában elkárhozottak teteméből. De légiósként mégis azért az önmegtartóztató hallgatás, mert a német, magyar és osztrák hadak ma már Oroszország belsejében harcolnak, mára körülzárták Varsót is, ugy, hogy a legrövidebb időn belül megkezdődik Varsó ostroma. Hát ez az orosz titok alapja. Elhallgattak, inert az igazságot tényleg nern mondhatják el Oroszország számára . . . Auffenherg a harctéri eseményekről. Auffenherg Móric, a ikomarovi győző, itthon van. Egy magyar ujságiró beszélgetést folytatott a tábornokkal, aki a következőket mondotta: — Hazajöttem és őfelsége ujabb rendelkezéséig itthon is maradok. Megváltozott körülmények következtében állásomat a harctéren mással töltötték be s nem tudhatom, mikor áll elő ismét az eset, hogy szükség lesz rám. Azt mondhatom, hogy mihelyt hivnak, készségesen megyek. Ez idő szerint nem maradhattam volna tovább, mert nagyon meghűltein és egy könnyű vérhasrohainom is volt. Végtelen örömmel látom az újságokból, hogy az északi harctéren most jól állunk. Remélem, hiszem, hogy a mi igazságunk végleg győzni is fog. Derék seregeink tiszteletreméltó bátorsággal küzdenek. Mondhatom, hogy a hat, általam vezetett magyar divizió emberei, ugy harcoltak, mint az oroszlánok. Isten segítse őket továbbra is! Azonban lenéznünk nem szabad az ellenséget. Ebben a háborúban bizonyitotta be az orosz először, hogy jó katona és hogy seregeinek jó vezetői vannak. Az orosz tüzérség elsőrangú, szuronyrohainban azonban a rni embereink kiváló vitézsége érvényesül — Büszkén mondhatom, hogy a koniarovi csata fényes diadalunk volt. Annál inkább válik dicsőségünkre, mert orosz tüzérségi terepen, lovassággal és gyalogsággal vivtuk ki. Ravaruskánál aztán olyan ellenséges túlsúllyal állottunk szemben, mely ez idő szerint lehetetlenné tette számunkra az elönyomulást Mind a mellett a ravaruskai csata eredménye eldöntetlen maradt s az ellenség kiszámíthatatlan emberveszteséget szenvedett. Az orosz csatavonalon négy méternyi magasságban feküdtek a hullák egymás fölött, ugy, hogyha az ellenség tűzvonalból akart lövöldözni, előbb meg kellett másznia hullákból emelkedő torlaszait. — Hogy a háborúnak mikor lesz vége, az kiszámíthatatlan.. Mi nem fogunk engedni, ez bizonyos. Lehet azonban, hogy a küzdő ellenfelek táboraiban beálló kimerültség mégis siettetni fogja a háború végét. KÉTSZÁZ KILOMÉTERES HARCVONAL. Pétervárról táviratozzák a milanói Secólo-nak: A Visztula bajpartján nagy csata áll. A harcvonal SandiCimirnál kezdődik és közel kétszáz kilométer hosszú. A német támadó sereg igen nagy és erős. L