Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-11 / 228. szám

Szeged, 1914. szeptember 11. DfiLM A G Y AR0R8Z Aff 3 ellenséget, jobban mondva az ellenség búvóhelyét. Nagyszerűen elkészített sáncok, mögül lövöldöztek az oroszok. Ugy beleásták magukat a krumpli és káposzta mögé, hogy testüket teljesen elfedte a föld, a fák koronájában pedig ott dolgozott a gépfegyver. Ezredesünk sortüzet parancsolt. Egy pillanat alatt földrevetette magát a legénység és a másik pillanat olyan ágyúzást és puskatüzelést inditott meg a mi részünkről, hogy azok oda át már alig bírták a versenyt. A mi bakáinkban felébredt a harci láz, közelről akarták látni az ellenséget. Volt közöttünk egy hadnagy, kaposvári fiu, ő rohant előre kivont karddal az ellenség felé. — Utánam fiuk! — kiáltotta. Körülöttünk a puskapor füstétől forró és sötét volt a levegő. Odaát a káposztatáblákon megkezdődött az ádáz tusa. Odarohantam én is, de igazán nincs tiszta képem arról, ami körülöttem történt. Egymásba kapaszkodó, egymás köré fonódó embereket láttam, fogcsikorgatást, hörgést, üvöltést hallottam. Én is birokra keltein valakivel. Arcomat pálinkagőzös lehellet érte, idegen szem bámult dermedten szeriembe, aztán éreztem, hogy idegen vérben á?ik a kezem. Az egész vagy ti'z percig tartott. Aztán hirtelen és csalhatatlan biztonsággal éreztük, hogy az ellenség ellentál'lása megtörik. Térdelő, összekulcsolt kezii emberéket láttunk magunk előtt, akik életükért könyörögtek tört szavakkal: — Kamerad . . . nicht weiter . . . wir ergeben uns ... de grace ... de grace . . Voltak, akik visszabújtak a krumpliföld silány bokrai közé. A magyar bakák szuronyaikkal szedték ki őket onnan. Mások letépték magukról formaruhájukat, alóla a vászon alsónadrágot, az egyetlen fehér ruhadarab a testükön, azt lobogtatták a béke zászlajaként. A Krasznik mellett támadó orosz csapatok egy kis része megfutamodott, nagy része ott maradt a csatátéren, a többi megadta magát. Ott hevertek előttünk a porban és kezünk után kapkodtak, hogy megcsókolhassák. Nem volt ezekben a csüggedt arcú foglyokban semmi hősiesség, semmi méltóság. Részt vettem Kraszniktól Lublinig mind a három diadalmas csatában és mindenhol ugyanezt tapasztaltam; A harctérnél fenségesebb és szomorúbb hely nincsen a világon. Ott hevernek egymás mellett a kidőlt ellenségek és már nem gondolnak semmire, csupán Istenre. A csatatéren Istenhez térnek meg az emberek. Megfigyeltem. hogy a sebesültek mind imát mormolnak. Magyar, német, orosz, tót, lengyel imákat hallottam a kraszniki véres kruimpliföldeken. HIREK oooo — A segélyezés. Az állami segélyek kiosztása Szegeden még mindig nem kezdődött. Elkéstek az összeírással. Azt hisszük, ez nem lehet ok arra, hogy szegény és nyomorúságban tengődő családok elkésve, vagy esetleg későn kapják meg azokat a filléreket, amelyeket az állam gondoskodása juttatna nekik. Ma többen — nemes és érző szívű emberek — érdeklődtek ez iránt az ügy iránt nálunk. Elképedtek a dolgok ilyetén állásán és ámulva kérdik, miért nem veszik az ilyen munkához igénybe a polgárság segítését. Napi két-három órára nagyon sokan rendelkezésre állanának. — Ujabb sebesültek Szegeden. Csütörtök reggel 400 sebesültet szállítottak Szegedre. Késő este ismét sebesülteket szállító vonat érkezett és 100 sebesültet helyeztek el a kórházakban. — Feministák munkában. Egyik mai cikkünkkel kapcsolatban a feministák annak a közzétételére kérték fel bennünket, hogy a tudakozódóknak mindennap 5—7-ig rendelkezésére állanak a Csongrádi palotában levő- irodájukban. — A szegedi hadsegitő bizottság ma délután tartotta meg rendes heti ülését a bizottsági tagok rendkívüli érdeklődése mellett dr. Arany Károlyné és Székely Gáborné számoltak be a bizottságnak a legutóbbi hét munkájáról. Ez a beszámoló várakozáson felüli eredményt mutat. Ha a bizottság működését a közönség továbbra is az eddigihez hasonló lelkes pártfogásban részesiti, ugy legközelebb már megkezdhetik a begyült ruhaneműnek a harctérre való szállítását. Miután a begyült adományokon tul különösen a téli ruhanemüek beszerzésére kell gondot forditani, szükséges a bizottság vagyonának gyarapítása. Erre vonatkozólag több indítvány merült fel, végre is a bizottság hálás köszönettel vette tudomásul, hogy a Korzó-mozi igazgatósága hazafias áldozatkészséggel ajánlotta fel 3 előadás bevételének 40 százalékát a hadsegitő-bizottság céljaira. Az előadásokat szeptember 17. délutánjára tűzte ki a bizottság, amikor 5, 7 és 9 órai kezdettel igen élvezetes előadásban gyönyörködhet a közönség. A nagyérdekü filmmutatványokon kivül műkedvelői előadás gazdagítja a műsort. Sikerült már megnyerni a közreműködésre Tripammer Józsefnét, ki Gábor Györgyike zongora-kísérete mellett kuruc-dalokat fog énekelni, Járosy Jenő tárogatón játszik és Szuchányi őrnagy neje szavalatokkal gyönyörködteti a hallgatóságot. A helyárak a rendesek lesznek. Az előadás rendezője dr. Juhász Istvánné, aki a mai naptól kezdve délután 5—6 óráig a belvárosi ovodában készséggel ad viszonteladásra jegyeket a jelentkezőknek. A mai nagyszámú adomány kimutatását holnapi lapunkban közöljük. — Orkonyi Ede gyásza. Orkonyi Ede dr. királyi Ítélőtáblai birót nagy gyász érte. Apósa: Siebenliss Ferenc nagyszombati földbirtokos tegnap elhunyt. Az öreg ur körülbelül három évig betegeskedett. Tegnap este érkezett a távirat, amely hirül adta halálát. Orkonyiék ma délelőtt Nagyszombatba utaztak. A temetés pénteken délután lesz. — A zsidó nőegylet ülése. Csütörtökön délután fél 6 órakor gyűlést tartott a szegedi zsidó nőegylet özv. Holczer Jakabné elnöklésével. Az ülésen bejelentették, hogy a bevonult katonák családjainak segélyezésére 5 hónapon keresztül 500 koronás részleteket fognak adni, a leányegylet népkonyha-alap ból szintén öt hónapon keresztül 500 koronát a központi segítő bizottságnak. Elhatározta az ülésen az egyesület, hogy vagyonának bizonyos részéből, önálló intézményt fog felállítani. A tagok különféle indítványai után elhatározták, hogy 5—10.000 koronáig terjedöleg egy bölcsődét állítanak fel. Az ülésen a tagok közül számosan vettek részt. — Cigányzene. Cigányzenéről is essék szó, miközben véreink szálzezrei' ia háború, többszáz kilométeres vonalán ágyuk bömbölő zenéje mellett vigadoznak. Szégyeljük kissé, talán nagyon is ezt az itthoni zenét. Nem gyászolni akarunk. Végtére, ha a helyzet nagyon komoly is, semmi okunk a gyászra. De ép azért, mert a helyzet nagyon koA legfrissebb adatol; Szerbiáról. A legfrissebb információ és kétségtelel'j'l a leghitelesebb is Szerbiáról az a tudósi{as, melyet Szirrnay Gyula juttatott el hoznánk a mai napon. A tudósító, aki tiz évvel ezelőtt alaposan tanulmányozta a szerb viszonyokat s erről könyvet is irt másodmagával, Barna Tivadarral, ujabban nyolc héhg tartózkodott Belgrádban és Szerbia déli !észén. Utoljára pedig az utolsó napokban is !a]"t a szerb földön s igy alább következő len'ása mindenesetre nagv érdeklődésre számithat. Belgrádnak nyolcvanezer lakosa van, közöttük tizenegyezer osztrák és magyar. A fő\ 'áros leggazdagabb családja egy tíajmiy nevü prágai cseh és egy Weifert nevü '"agyar ember, akik többszörös milliomosotf. Az utolsó években sok gyár épült a vá' ;)sban, főképen selyem-, posztó- és vászongyárak, modernül berendezve, de egyetlen gyárban sem találunk szerb igazgatót vagy |ezetőt. Valamennyi osztrák, magyar vagy külföldi. , A királyi palotából titkos alagút vezet a ''műiig. A Duna szine fölött két-három mé. ™Qsasan lövőrések vannak. Az ágyúgolyótól a vékony vörös téglafal egy lövésre bomlik és megnyílik az alagút. Ez a rész Uten szemben van Zimony alsó részével vagy>s inkább az úgynevezett hadiszigettel, -zt Belgrádban senki sem tudja, csak az építész, akinek miivé volt a királyi palota. Egyébként alá van aknázva Belgrádnak nagy része. Alagutak vannak befalazva, titkos védőaknák elrejtve, főképen a vár, a vasúti híd, a vámház, a Száva torkolata, illetőleg a du•nagőzhajós állomás közöli részen. Ezeknek a pontos helyét azonban senki sem tudja. A vámház fölött van egy széles lépcső, a mely a város főutcájához vezet. A lépcső mellett levő utca, melyen a dunapartról a villamos megy föl, nyilvánvalóan alá van aknázva, mert /a lépcső, vasbottal megütve, visszhangzik. Boldog lehet a szerb nép, ha a monarchia fönhatósága alá kerül, mert a földművelést hihetetlenül primitív módon folytatják, bár a föld igen termékeny. Az ország harmadrésze erdő, főleg nagyszerű tölgyerdő, ezért olyan nagy és kitűnő a sertésállomány, amely állandóan két millió darabon fölül van. Ló százötvenezer darab van, gyönge faj s csak az jó, ami Magyarországból származott oda. Juh öt millió, marhaállomány egy7 s negyed millió. Szilva mindenütt van, szőlő aránylag kevés. Burgonya alig terem, de nem is törődnek vele, legtöbb a zab, azután a buza, kukorica és végül az árpa, de sok a dohány is. Vasútja kilencszáz kilométer, de csak a Belgrád—Nis—Szófia közötti fővonal tökéletes, Szerbia jórészt kasztszerü, de . nagy részben alacsony hegyekkel borított, kitűnően termő föld. A Morava folyó völgye gazdag, jól müveit vidék s az ország főforgalmi ere. Ott minden megterem bőven és könnyű a közlekedés, mert az utak jók. • Az ország többi részében azonban az utak rosszak, esőzés idején járhatatlanok. Ugyanezért élelmiszert sem tudtak szállítani s igy ia katonák (éheznek, lázonganak és ha tehetik megszöknek. A rossz utakon az ágyukat és élelmiszert ökrösszekereken szállítják, nagy időpazarlással. Egész csapiatok eltévednék és hetekig tanyáznak a beláthatatlan erdőkben, eszükbe sem lévén a harcba sietni. Nis vára az egyedüli modern erődítés, a belső várat több váröv környezi erős vaspántokkal bőven ellátott betonépitkezéssel. Üszküb vára ellenben nagyon gyönge, harmadrész magasságban, mint a mi budai várunk, téglavárfalakkai, itt-ott porhanyó sziklákkal. Belgrádtól délre a folyókon több jókarban levő vas- és fahíd van és három nagyobb alagút vezet az ország belsejébe. Ezek a veszedelmes pontok a hegységekbe vezető utakkal egyetemben, amelyek igen éles szerpentinák gyönge alépítményekkel. A falvak faházakból állanak és rettenetesen piszkosak. Széna, szalma, disznó, gyümölcs mindenütt található, csak az ivóvíz kevés. Van azonban sok nagy major és nagy kolostor, amelyekben meg van a mindennapi élethez szükséges élelem. Hadvezietőségünk igen bölcsen cselekedett, amikor katonáinkat nem vitte rögtön rohamra Belgrád ellen, mert a következmények fényesen fogják igazolni ezt a kitűnő előrelátást.