Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)
1914-09-11 / 228. szám
DXSLM.AO Y AiJOBSZAG Szeged, 1914. szeptember 11. moly, viselkedjünk hozzá illően és meg ne feledkezzünk arról a szolidaritásról, mellyel harcba indult véreinknek, az itthon maradt aggódófcnak tartozik. Nem akarjuk mi a cigányzenét kiirtani, de valahogy rosszul hangzik és bántja az ember jő érzését ezeken a forró napokon. Szordinót kellene tenni a hangszerekre, tatán kevésbé kiállani az utcákra. Nem akarunk direktívákat adni, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kérdés rendezése fölöttébb bonyodalmas. Végtére is: a cigánynak joga van megélni és fontos, hogy tudjon megélni. De talán olykép kellene ezt csinálni, hogy a zene ne sértse azt, ami a levegőben izzik most mindenhol: a nagyon érzékeny, hiu és fölfelé törő nemzeti érzést és a fájdalmasan zokogó emberi szolidaritást. — Jótékonyságot célzó törekvések. A mai háborús idő csodás összhangot teremtett a magyarság között. Egy test, egy létek most a magyar és mindenki meghozza a maga áldozatát. Vitéz hadseregünk a harcmezőn teljesiti soha meg nem hálálható szolgálatát, a társadalom pedig a jótékonyság mezején áldoz szive szerint, példaadó buzgalommal és kitartással. Mindenki a helyén van most és mindenkinek helyén van a szive. A tehetősek megosztják filléreiket azokkal, akiknek családfenntartói idegenben vívják az igazak dicsőségteljes, sikerekben gazdag harcát. Egyesületeik, magánosok vállvetve törekednek segíteni a segélyre szorulókon. Magasztos látvány ez, megindultság nélkül nem lehet nézni, sem rágondolni. A nagy szépségei mellett azonban meglehet látni egynémely foltot is, amit nem megszólásképen emiitünk fel, hanem csak azért, hátha .az illetékesek igyekeznének a jó szándékból eredő foltokat eloszlatni. Az a nézetünk, hogy amit és ahogyan egyesek és egyesületek csinálnak, persze a legjobb -szándékkal, sok embert megfoszt a kenyérkeresettől, mert amit az illető kétkezi -munkásoknak kellene kellő bérért a mesterségük szerint végezniök, azt a jótékonyság gyakorlásában buzgolkodók végzik el és ezáltal -előállt az a helyzet, hogy -teljesen pangásnak indult egyik másik ipari ág. Ezt a helyzetet persze felismerte a Szegedi Feministák Egyesülete, amely arra kéri az áldozatkészségben gazdag s nemes lelkű közönséget, hogy az egyesület által létesített varrómühelyt (Délvidéki Konviktus, Kálvária-utca I. sz.) keressék fel megrendelésükkel, ahol mindennemű fehérnemű -készítést és javítást elvállalnak és teljesítenek a legki-elégitőbb módon. A Feministák szegedi egyesületének varrómühelyc a közönséghez intézett kórelmével azt célozza, hogy kenyérhez juttathassa azokat, kereset nélkül vannak és akiknek hivatásszerű kenyérkereseti foglalkozásuk a fehérnemű-ék készítése és hogy azok is kenyérhez juthassanak az egyesület műhelyében végzendő munka révén, akik más keresethez nem juthatnak. Kívánatos volna, hogy az indokolt kérelem a legszélesebb körben meghallgatásra találjon. — Meghalt örömében. A Bécsi „Zeit" jelenti: Néhány nappal ezelőtt temették el Reichenhallban az osztrák m-uzeum igazgatóját, Folnezics József kormánytanácsost. A 64 éves öreg ur érdekes körülmények között halt meg. Augusztus 21-én, amikor -megérkezett az első nagy német győzelem hire a franciák fölött, Folnezics kormánytanácsos barátaival együtt lakomával ünnepelte meg a szövetséges csapatok győzelmét. A lakomán Folnezics lelkes beszédet mondott, a melyet alig fejezett be, mikor holtan esett vissza a székébe. — A mezőgazdasági munkabérek. A földmivelésügyi minisztérium a legutolsó évtized mezőgazdasági munkabéreinek fejlődéséről kimutatásokat készített s azokat most bocsátotta közre. A kimutatások szerint a mezőgazdaságban a férfinapszám 1902-tői 11 Ilii mWM BllIIlFlli egbivás. A szegedi közsifi vaspálya részvénytársaság t. részvényesei tisztelettel meghivatnak a folyó 1914. évi szeptember hó 17-én délelőtt 11 érakor társaságunk igazgatósági helyiségében (Központi telep) tartandó napirend: Az igazgatóság és felügyelő-bizottság kiegészítése. Szavazati jog gyakorlása tekintetében a részvények legkésőbb folyó évi szeptember hó 16-áig Szegeden a társulat pénztáránál téritvény mellett leteendők. Szegeden, 1914 évi szeptember hó 10-én. Az igazgatóság. Jegyzet. Az alapszabályok 9. §-a igy hangzik: 9. §. Minden 20 daaab részvény birtoka egy-egy szavazatra jogosit; de a részvények e végből az egybehivási hirdetményben kijelölt helyeken és időben leteendők s a letéti jegy a közgyűlésen felmutatandó. Az alapszabályok 10. §-a igy hangzik: 10. §. A szavazati jog személyesen, vagy meghatalmazott által gyakorolható. SS®®®®®®®®®®®®®®® b h to 00 « n 0) ** 8 B f • Vászon blousok K 1.50 Himzett női ingek 1.96 Cloth női kötények 1.96 Mosó pongyolák 3.50 Női fodros nadrágok 1.96 Nöi cloth alsók 1.96 ETTAMINQK.SZÁDÁK, CREPEK, KARTONOK, VÁSZNAK. NŐI SZÖVETEK HÍMZÉSEK, KEZTVÜK, HARISNYÁK ÉS SOK EZER MÁS CZIKKEK bámulatos olcsó árban lesznek elárusítva. t» n & 63 8 h h >• 33 szabott arak s • === Berlinben képesített === t nyelvtanárnő I $ német oktatást nyújt nyelvtan- ^ % ból, irodalomból, művészettörténelemből. — Rosenfeld Margit Petőfi Sándor-sugárut25. 1913-ig 128 filléres napiátlagról 221 fillérre, a női napszám 150 fillérről 158 fillérre, a gyermeknapszá-m 102 fillérről 108 fillérre emelkedett. Országrészenkint nagyon különböző a mezőgazdasági munkások "keresete. Bácsbodrog megyében a férfi napszám 1911ben 701 -korona volt egy évi összkeresetben, 1913-ban 677 koronára csőikként, de már Pestmegyében 595 koronáról 633 -koronára növekedett. A Dunántul, Zalamegyében 420 koronáról 480 koronára, Csanádban 690 koronáról 723 koronára, Alsófehérben 368 koronáról 385 koronára emelkedett az évi átlagos napszámkereset. — Németország a lakosság élelmezéseért. Berlinből írják, liogy egész Németország területén a hatóságok nagyszabású intézkedéseket tettek a népesség széles rét-egeinek élelmezése érdekében. Így Glogan, sziléziai város tanácsa 400.000 márkát szavazott meg legutóbb élelmiszerek vásárlására, elsősorban liszt-vásárlásra. A háború tartamára a város egy malmot bérelt, ahol lisztet őröl, azután kenyereket süttet és nagy részét szétosztja a szegények között. Düsseldorf város eddig 250 ezer ínétermásza kenyeret osztott igy ki. Passauban hetenként száz zsák lisztet osztanak szét a szegények között. A legtöbb városban a hatóság állapítja meg az árakat. — Albánia uj fejedelme. Burhan Edditt effendi. Ahdul Hamid fia, aki a legújabb jelentések szerint Albánia fejedelme lesz, 1885. december 19-én született, egyik fia a detronizált Abdu-1 Hamid szultánnak és unokaöccse Mohamed szutánnak. A herceg, aki a török hadseregben hadnagyi rangot visel, élénk részt vett az albániai harcokban. Az uj fejedelem kedvence volt atyjának és rendkívül gondos nevelésben részesült. Különösen a zenében képzett és m-ikor valami előkelő idegen jelent meg a Jildisz-kioszkbar atyja uralkodása alatt a szultán állandóan büszkélkedett vele. Mikor Vilmos császár látogatást tett Konstantinápolyban, előtte is játszott hegedűn az ifjú herceg. — Ahol agyonetetik a katonákat. Makóról jelentik: Érdekes intézkedést tett Markovics Manó dr. főispán, a Vöröskereszt ottani elnöke. A makói közkórháziban számos harctéri sebesültet helyeztek el (Szegedről vitték át őket, -mind könny-ebben sérült), a -kiknek látogatására napról-napra valóságos embertömegek lepték el a kórház épületét. A látogatók mindannyiszor rengeteg étellelitallal kínálgatták a betegeket, ak-ik azután annyit ettek össze, hogy folyvást gyomorfájdalmaik voltak. A főispán most elrendelte, hogy étel- és italnemüeket ezután csakis a kórházi főorvos utján lehet a betegekhez, juttatni, nehogy agyonetessék őket. — A mitrovicai sebesülteink a szerbekről. A Szegedre hozott és Mitrovica körül megsebesült magyar katonák többek közt a következő dolgokat beszélték el: — Érdekes dolog, hogy a szerbek vadonatúj orosz fegyverekkel vannak ellátva. A gyalogság lőni nem tud. Ellenben a tüzérségük elsőrendű. Az elfogott tisztek intelligens emberek, egytől-egyig folyékonyan beszélnek németül. Tisztjeink közül többen kérdést intéztek az elfogott szerb tisztekhez, hogy miért törtek be hozzánk. A tisztek egész nyíltan elmondották, hogy azért, inert azt gondolták, hogy itt is ugy fog kedvezni nekik a szerencse, mint ahogy a bulgáriai és a törökországi betörésnél kedvezett. A tisztek elég jól érzik magukat, ellenben a tábornokok levertek és szomorúak. Katonáink közül az egyik tizedes elmondotta, hogy amidőn a szerbek futásnak eredtek, egy árokban meglapulva egy szerb őrnagyot vett észre. Feléje ugrott, mire az őrnagy revolverével rálőtt. A lövés nem talált. Erre ő hirtelen fegyvere tusával fejbevágta az őrnagyot, aki azonnal meghalt. — Emlékül, — mondotta a hős katona, — elhoztam aranybojtos vállszalagját, amelyen ezredének a száma és az őrnagy neve