Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-11 / 228. szám

DXSLM.AO Y AiJOBSZAG Szeged, 1914. szeptember 11. moly, viselkedjünk hozzá illően és meg ne feledkezzünk arról a szolidaritásról, mellyel harcba indult véreinknek, az itthon maradt aggódófcnak tartozik. Nem akarjuk mi a ci­gányzenét kiirtani, de valahogy rosszul hangzik és bántja az ember jő érzését eze­ken a forró napokon. Szordinót kellene ten­ni a hangszerekre, tatán kevésbé kiállani az utcákra. Nem akarunk direktívákat adni, hi­szen nagyon jól tudjuk, hogy a kérdés ren­dezése fölöttébb bonyodalmas. Végtére is: a cigánynak joga van megélni és fontos, hogy tudjon megélni. De talán olykép kellene ezt csinálni, hogy a zene ne sértse azt, ami a levegőben izzik most mindenhol: a nagyon érzékeny, hiu és fölfelé törő nemzeti érzést és a fájdalmasan zokogó emberi szolidari­tást. — Jótékonyságot célzó törekvések. A mai háborús idő csodás összhangot terem­tett a magyarság között. Egy test, egy létek most a magyar és mindenki meghozza a maga áldozatát. Vitéz hadseregünk a harc­mezőn teljesiti soha meg nem hálálható szol­gálatát, a társadalom pedig a jótékonyság mezején áldoz szive szerint, példaadó buz­galommal és kitartással. Mindenki a helyén van most és mindenkinek helyén van a szive. A tehetősek megosztják filléreiket azokkal, akiknek családfenntartói idegenben vívják az igazak dicsőségteljes, sikerekben gazdag harcát. Egyesületeik, magánosok vállvetve törekednek segíteni a segélyre szorulókon. Magasztos látvány ez, megindultság nélkül nem lehet nézni, sem rágondolni. A nagy szépségei mellett azonban meglehet látni egynémely foltot is, amit nem megszólás­képen emiitünk fel, hanem csak azért, hátha .az illetékesek igyekeznének a jó szándékból eredő foltokat eloszlatni. Az a nézetünk, hogy amit és ahogyan egyesek és egyesü­letek csinálnak, persze a legjobb -szándékkal, sok embert megfoszt a kenyérkeresettől, mert amit az illető kétkezi -munkásoknak kellene kellő bérért a mesterségük szerint végezniök, azt a jótékonyság gyakorlásában buzgolkodók végzik el és ezáltal -előállt az a helyzet, hogy -teljesen pangásnak indult egyik másik ipari ág. Ezt a helyzetet persze fel­ismerte a Szegedi Feministák Egyesülete, amely arra kéri az áldozatkészségben gaz­dag s nemes lelkű közönséget, hogy az egye­sület által létesített varrómühelyt (Délvidéki Konviktus, Kálvária-utca I. sz.) keressék fel megrendelésükkel, ahol mindennemű fehér­nemű -készítést és javítást elvállalnak és tel­jesítenek a legki-elégitőbb módon. A Femi­nisták szegedi egyesületének varrómühelyc a közönséghez intézett kórelmével azt céloz­za, hogy kenyérhez juttathassa azokat, kereset nélkül vannak és akiknek hivatás­szerű kenyérkereseti foglalkozásuk a fehér­nemű-ék készítése és hogy azok is kenyérhez juthassanak az egyesület műhelyében vég­zendő munka révén, akik más keresethez nem juthatnak. Kívánatos volna, hogy az in­dokolt kérelem a legszélesebb körben meg­hallgatásra találjon. — Meghalt örömében. A Bécsi „Zeit" jelenti: Néhány nappal ezelőtt temették el Reichenhallban az osztrák m-uzeum igazgató­ját, Folnezics József kormánytanácsost. A 64 éves öreg ur érdekes körülmények között halt meg. Augusztus 21-én, amikor -megérke­zett az első nagy német győzelem hire a franciák fölött, Folnezics kormánytanácsos barátaival együtt lakomával ünnepelte meg a szövetséges csapatok győzelmét. A lako­mán Folnezics lelkes beszédet mondott, a melyet alig fejezett be, mikor holtan esett vissza a székébe. — A mezőgazdasági munkabérek. A földmivelésügyi minisztérium a legutolsó év­tized mezőgazdasági munkabéreinek fejlődé­séről kimutatásokat készített s azokat most bocsátotta közre. A kimutatások szerint a mezőgazdaságban a férfinapszám 1902-tői 11 Ilii mWM BllIIlFlli egbivás. A szegedi közsifi vaspálya rész­vénytársaság t. részvényesei tisztelettel meghivatnak a folyó 1914. évi szep­tember hó 17-én délelőtt 11 érakor társaságunk igazgatósági helyiségében (Központi telep) tartandó napirend: Az igazgatóság és felügyelő-bizottság kiegészítése. Szavazati jog gyakorlása tekintetében a rész­vények legkésőbb folyó évi szeptember hó 16-áig Szegeden a társulat pénztáránál téritvény mellett leteendők. Szegeden, 1914 évi szeptember hó 10-én. Az igazgatóság. Jegyzet. Az alapszabályok 9. §-a igy hangzik: 9. §. Minden 20 daaab részvény birtoka egy-egy szavazatra jogosit; de a részvények e végből az egy­behivási hirdetményben kijelölt helyeken és időben le­teendők s a letéti jegy a közgyűlésen felmutatandó. Az alapszabályok 10. §-a igy hangzik: 10. §. A szavazati jog személyesen, vagy meg­hatalmazott által gyakorolható. SS®®®®®®®®®®®®®®® b h t­o 00 « n 0) ** 8 B f • Vászon blousok K 1.50 Himzett női ingek 1.96 Cloth női kötények 1.96 Mosó pongyolák 3.50 Női fodros nadrágok 1.96 Nöi cloth alsók 1.96 ETTAMINQK.SZÁDÁK, CREPEK, KARTONOK, VÁSZNAK. NŐI SZÖVETEK HÍMZÉSEK, KEZTVÜK, HARISNYÁK ÉS SOK EZER MÁS CZIKKEK bámulatos olcsó árban lesznek elárusítva. t» n & 63 8 h h >• 33 szabott arak s • === Berlinben képesített === t nyelvtanárnő I $ német oktatást nyújt nyelvtan- ^ % ból, irodalomból, művészet­történelemből. — Rosenfeld Margit Petőfi Sándor-sugárut25. 1913-ig 128 filléres napiátlagról 221 fillérre, a női napszám 150 fillérről 158 fillérre, a gyermeknapszá-m 102 fillérről 108 fillérre emelkedett. Országrészenkint nagyon külön­böző a mezőgazdasági munkások "keresete. Bácsbodrog megyében a férfi napszám 1911­ben 701 -korona volt egy évi összkeresetben, 1913-ban 677 koronára csőikként, de már Pestmegyében 595 koronáról 633 -koronára növekedett. A Dunántul, Zalamegyében 420 koronáról 480 koronára, Csanádban 690 ko­ronáról 723 koronára, Alsófehérben 368 ko­ronáról 385 koronára emelkedett az évi átla­gos napszámkereset. — Németország a lakosság élelmezése­ért. Berlinből írják, liogy egész Németország területén a hatóságok nagyszabású intézke­déseket tettek a népesség széles rét-egeinek élelmezése érdekében. Így Glogan, sziléziai város tanácsa 400.000 márkát szavazott meg legutóbb élelmiszerek vásárlására, elsősor­ban liszt-vásárlásra. A háború tartamára a város egy malmot bérelt, ahol lisztet őröl, azután kenyereket süttet és nagy részét szét­osztja a szegények között. Düsseldorf város eddig 250 ezer ínétermásza kenyeret osztott igy ki. Passauban hetenként száz zsák lisz­tet osztanak szét a szegények között. A leg­több városban a hatóság állapítja meg az árakat. — Albánia uj fejedelme. Burhan Edditt effendi. Ahdul Hamid fia, aki a legújabb je­lentések szerint Albánia fejedelme lesz, 1885. december 19-én született, egyik fia a detro­nizált Abdu-1 Hamid szultánnak és unoka­öccse Mohamed szutánnak. A herceg, aki a török hadseregben hadnagyi rangot visel, élénk részt vett az albániai harcokban. Az uj fejedelem kedvence volt atyjának és rend­kívül gondos nevelésben részesült. Különö­sen a zenében képzett és m-ikor valami elő­kelő idegen jelent meg a Jildisz-kioszkbar atyja uralkodása alatt a szultán állandóan büszkélkedett vele. Mikor Vilmos császár lá­togatást tett Konstantinápolyban, előtte is játszott hegedűn az ifjú herceg. — Ahol agyonetetik a katonákat. Ma­kóról jelentik: Érdekes intézkedést tett Mar­kovics Manó dr. főispán, a Vöröskereszt ot­tani elnöke. A makói közkórháziban számos harctéri sebesültet helyeztek el (Szegedről vitték át őket, -mind könny-ebben sérült), a -kiknek látogatására napról-napra valóságos embertömegek lepték el a kórház épületét. A látogatók mindannyiszor rengeteg étellel­itallal kínálgatták a betegeket, ak-ik azután annyit ettek össze, hogy folyvást gyomor­fájdalmaik voltak. A főispán most elrendelte, hogy étel- és italnemüeket ezután csakis a kórházi főorvos utján lehet a betegekhez, juttatni, nehogy agyonetessék őket. — A mitrovicai sebesülteink a szer­bekről. A Szegedre hozott és Mitrovica körül megsebesült magyar katonák többek közt a következő dolgokat beszélték el: — Érdekes dolog, hogy a szerbek va­donatúj orosz fegyverekkel vannak ellátva. A gyalogság lőni nem tud. Ellenben a tüzér­ségük elsőrendű. Az elfogott tisztek intelli­gens emberek, egytől-egyig folyékonyan beszélnek németül. Tisztjeink közül többen kérdést intéztek az elfogott szerb tisztek­hez, hogy miért törtek be hozzánk. A tisz­tek egész nyíltan elmondották, hogy azért, inert azt gondolták, hogy itt is ugy fog ked­vezni nekik a szerencse, mint ahogy a bul­gáriai és a törökországi betörésnél kedve­zett. A tisztek elég jól érzik magukat, ellen­ben a tábornokok levertek és szomorúak. Katonáink közül az egyik tizedes elmondot­ta, hogy amidőn a szerbek futásnak eredtek, egy árokban meglapulva egy szerb őrna­gyot vett észre. Feléje ugrott, mire az őr­nagy revolverével rálőtt. A lövés nem ta­lált. Erre ő hirtelen fegyvere tusával fejbe­vágta az őrnagyot, aki azonnal meghalt. — Emlékül, — mondotta a hős katona, — elhoztam aranybojtos vállszalagját, ame­lyen ezredének a száma és az őrnagy neve

Next

/
Thumbnails
Contents