Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-11 / 228. szám

4 DfcLMAG Y AR0R8ZÁG Szeged, 1914. szeptember 11. niam iaiz egész országi ran Ls -az önkéntes ezredek megailaki-tá-sa. iDe azt íbiszem, hogy ezeket a szempontokat figyelembe keddleme venni abban az esetben is, ha „az annak idején iail (kaknatla.nnalk kimondottakat a mostani ah kalmasság tekintetében" fölülvizsgálnák. Erre ugyan ,neim íkerüillhetne a sor, ha a javaslatba hozott polgári bizottság megalakulna és munkáját elvégezné. tMindenki jelentkeznék, aki fiatal, egészséges és nőtlen, aki kötelesség és gondoktól mentes. Fölöslegesnék itiartom, hogy ecseteljem azokat a gazdasági, társadalmi és erkölcsi előnyöket, amelyek ia Ikérdésnlék — ha aktuálissá válnék — ilyetén ivaló megoldásából származnának. -Bízom kormányunk sokszor kipróbált és tapasztalt bölcsességében, hiszem és vallom, hogy a legkülönbözőbb, jogos érdékékre való tekintettel renidézi imajdi a kérdésit, lia nem-csak magánemberek között v-aló disputa, hanem állami ilntézkedés tárgya is lesz. Egy orvos. Magyar huszárok az orosz katonákról. (Saját tudósítónktól.) Az iskolákból is kórházak lettek. De igy is teljesitik hivatásukat. Igy is tanítanak. Azok a sebek, miket most az ész idegei által kormányozott fürge orvoskezek a tantermekben bekötöznek, sokra tanítják Magyarország serdülő ifjúságát. Legfőképen pedig lángoló szeretetre, önfeláldozásra és kötelességteljesitésre a szent hazával szemben. A szegedi iskolák jó része kórházzá van átalakítva, berendezve. Munkatársunk ma meglátogatta ezek egyikét. A sebesültek között van négy honvédhuszár. Könnyebben- sérült meg mind a négy. — Egy oskolát már kijártunk, tekintetes ur, — mondta -az egyik nagybajuszu, szőke, — most már a másikba adtak be. Igy tréfál a sebesült huszár, aki pedig már megjárta az élet legnagyobb iskoláját, a bátorság tanfolyamát, a háborút. Hozott is onnan bizonyítványt: a kezére van irva. Tenyerét és két ujját fúrták keresztül a muszka golyók. — A legtöbb orosz katona gyáva. Nagyon hamar kész vagy a megfutásra, vagy a megadásra. Rendesen kétszeres-háromszoros számban jönnek egy-egy magyar csapat ellen. De mi az nekünk? Őket kényszerítik. Látjuk, hogy a tisztjeik kergetik őket. Mi ellenben magunktól megyünk rájuk, a tisztjeink csak biztatnak és ugy beszélnek velünk, mint jó pajtásukkal. — Hát aztán apritják-e az oroszt? — Meghiszem azt. Azért vagyunk magyarok, vagy mi?! Elhiheti az ur, hogy ha a muszka csak annyi lett volna, mint mink, már régen nem volna belőle. De azért, ha akármennyi is, a mi csapataink csak elbánnak vele. A másik három huszár helyeslőleg bólogat a piros-sapkás fejével . — El biz a, — mondja az egyik, — kiváltképen a huszárság. Mert a huszároktól a muszka, akár gyalog, akár lovon járjon, is, ugy fél, mint az eleven ördögtől. El is nevezett minket a vörös nadrágunk mián vörös ördögöknek. Cervenki crt, — ilyenformán mondja, vagy tán nem is egészen igy, de majd kitörik a becsületes ember nyelve, ha utána akarja mondani. — Általában milyen az orosz katona? Van-e benne harci készség? — Van csudát! Nem szívesen harcol az egy se, uram. Ugy hajtják őket. Ha szembe kerülnek velünk, ép hogy védelmezik magukat, ők nem igen támadnak. Legtöbbnyire elénk dobják fegyvereiket a földre s kezeiket ég felé tartják. Rengeteg foglyunk került igy össze. Mikor fogságba esnek, első dolguk enni kérni. És egy huncut fillér nincsen egyiknél sem. A mi táborunkban ugy tesznek szert pénzre, hogy néhány garasért eladják sapkájukat és egyéb felszerelésüket. KORZÓ-MOZI Igazgató: VAS SÁNDOR. f Telefon: 11-85. $ Pénteken felvétel fenevadakkal itt u Dráma 3 felvonásban. ERNA MORONA a világhírű színművésznő a saját idomított fenevadjaival szerepel a felvételben. ElűadásoR 5, 7 ós 9 úroHor. A szót átvette egy huszár, aki a lábán volt megsebesülve. — Csak egy fajta muszka katona van, — mondta, — aki megállja a helyét, a cserkesz. Ez nagyon vad nép. Mikor kardját ütésre emeli, folyvást azt ordítja: „Hö, hö!" Nagy mahomet emberek, nagyobbak, fekete, bozontos szakálluk van és a fejükön báránybőrkucsmát hordanak. Apró, erős hegyi lovaikon ülnek. Az a passziójuk, hogy kilődözzék alólunk a lovakat. Mink meg azt csináljuk, hogy őket durrantjuk le és ráülünk a lovukra. Bizony egy honvédhuszár egy minutumig se marad ló nélkül. — Mondja csak, milyen fegyver az orosz lovasok lándzsája? — Hát elég veszedelmes annak, aki beléje rohan, de a huszárok már kitanulták a fortélyát. Mert szembe a lándzsával nem lehet jól védekezni, kiütni se lehet azt. Hát azt csináljuk, hogy ha a lándzsások szemben lovagolnak velünk, mink is egyenesen rájuk nyargalunk, mikor aztán már közel járnak hozzánk és nekünk feszitik a lándzsákat, akkor hirtelen kétfelé szakadunk, hagyjuk őket a kiizbe rohanni s akkor aztán oldalról, kétfelől aprítjuk őket. — Hogyan használják a lándzsát? — Hát ugy, hogy az a kengyelvasukhoz van erősitve és egy szíjjal az alsó lábszárukhoz is csatolva. Ha rendesen iilik meg a lovat, akkor a lándzsák hegyei fölfelé állanak. De ha szemben gyiinnek az emberrel, hirtelen befelé görbítik lábukat térdben és akkor a lándzsa hegyével előre áll. Rossz lehet annak, aki akkor neki rohan. De mondom, a huszárok nem félnek tőle. Kraszniktól Lublinig. — Részletek a győzedelmes csatákból. — (Saját tudósítónktól.) Egy sebesült zászlós tért haza tegnap. A Krasznik és Lublin közötti csatákban sebesült meg. Az ottani harcok lefolyását a következőképen mondta e! tudósítónknak: A határszéli faluban, ahol csaknem egy hétig vesztegeltünk, egy napon megkaptuk a parancsot a tovább vonulásra. Ünnepnap volt ez számunkra. A legénység szinmagyai fiukból állott, a somogyi és pozsonyi ezredekből. Az volt a parancs, hogy az ellenséggel szemben támadóan kell fellépnünk. Másfél napig mentünk Orosz-Lengyelországban és csupán három óra éjszakai pihenőt engedtünk magunknak. Nyomorúságos, fakunyhós falvakon át haladtunk. Észrevettük, hogy ezt az utat nem mi jártuk először. Az árkok szélén katonaruhás hullákat találtunk és agyonszúrt lovakat. A porrá égett lengyel falvak bedőlt viskói előtt némán ültek az ellenséges asszonyok, gyerekek. Nekünk meg volt hagyva, hogy senkit se bántsunk, de ha a helységek lakói közül valaki puskát emel ránk vagy egyébként vét ellenünk, akkor védekezzünk. Sajnos, csaknem mindenhol védekeznünk kellett. Ugy értesültünk, hogy lengyel parasztgunyába bujtatott orosz katonák lövöldöznek ránk a falvakban, hogy védekezésre kényszerítsenek bennünket és igy a lengyelekben azt a hitet keltsék, hogy kegyetlenek vagyunk. Amerre mi járutnk, mindenhol nagyon sok kémet kellett eltennünk láb alól. Megesett, hogy egy cukorgyár igazgatóját, három fiát és a könyvelőjét egyszerre büntettük meg érdemük szerint. Marsunk második napján déltájban vagy hatszáz méternyi távolságból egyszerre erős tüzelés fogadott bennünket. Hullott a gránát és golyó. Mi, bárhogyan kémleltünk is, az ellenséget nem láttuk sehol. Iszonyú golyózáporban mentünk előre. A kraszniki csata megkezdődött. Körülnéztem bajtársaim között. A sűrűn IUIIÓ lövegek között mindenki ugy védekezett, ahogy tudott, borjújával, tölténytáskáával . . . Krumpli- és káposztaföídekhez értünk és most végre megtámadhattuk az