Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-05 / 223. szám

4 DÉLMAG Y AEORSZ A G Szeged, 1914. szeptember 5. Nem epizód, hanem állandó jelenség, naponkint megismétlődő valóság, hogy katonáink a leghösiesebb vakmerőséggel dolgoznak. Legfőbb törekvésük és örömük, ha szuronytámadást intézhetnek, melyet az orosz katonák egyáltalán nem állanak. Vagy megadják magukat, vagy megfutamodnak. A mozgósított Oroszországon keresztül. Nizsny-Novgorodtól—Temesvárig. (Saját tudósítónktól.) Csigalassúsággal cammog ki a budapesti postavonat a szegedi pályaudvarról', az újonnan felszállt utasok pedlig .törik magukat a Pulmann-kocsi folyosóján egy-egy jobb állóhely után, nagy a keletje az ajtók közötti részecskéknek, ahol a máskor kopott bársonypaimlagok láttára felfortyanó iidegsmokk széles mosolyra nyúlt ábrázattal, megelégedetten veti meg a vállát, hogy a következő pillanatban már elmélyedjen frissen érkezett, kétnapos újságjaink hasábjai közé. Miközben, irigy pillantást vetek az egyik zsúfolt kocsiszakaszba és kiparirozom egy pesti kanavászvigéc öblös ölében elhelyezkedett bácskai disznókupec fölényesen kárörvendő tekintetét, majdnem keresztülbukom egy orosz-csizmás meg egy törökpapucsos lábon, amelyek .szorosan egymás mellett ágaskodnak kifelé a kupéból, melynek padlóján közös tulajdonosuk az igazak álmát alussza. A polgártárs a felemás végtagjait ért inzultusra nagyot 'horkantva nyitja fel szemeit és élénk csodálkozással jegyzi meg, hogy ő ugyan .még Pesten .aludt1 el, de mintha még akkor a pamlagon feküdt volna. A vigéc meg a kupec ér feni látszanak a rejtély nyitját, összeviihognak és erre a többi tízegynéhány ifülketáris is. elmosolyodik. Zsörtölődő indignációval áll talpra a megcsúfolt utas és a folyosóra jövet panaszolni kezdi, ihogy még utazásának huszonnegyedik napján sem tudja magát nyugodtan kipihenni. Ez a szó megütötte a fülemet és érdeklődéssel fordultam a vastag aranyláncával babráló, teli'képü, jólltáplált martir felé, aki készséges örömmel bocsátkozott beszélgetésibe és elmesélte huszonnégy napos utazásának történetét : — 'Nyers átlatbőrök nagybani bevásárlásával fgolafkozom — kezdé —és minit ilyen, békében, is állandó szállítója vagyok a monarchia hadseregének. Minden év nyarán ellátogatok Oroszországba, hol a Nizsnij-Novgorodi állatbőr-aukciókon fedezem szükségletem nagyrészét. Ezidén julius utolsóelőtti napján érkeztem a volgaparti nagy orosz városba, ahol rendes hotelemben a Turkovnúban szálltam meg. Silber ur, a szálloda német tulajdonosa szokatlanul izgatott állapotban volt, amikor beléptem- és meglátva, régi ismerősként sietett hangos német szóval üdvözlésemre. Alig ejtette ki azonban, az első szókét, eléugrik a közelünkben settenkedő szállodai portás és ék telén- rivalgással támad a főnökére követelve, hogy azonnal fordítsa át a beszédet oroszra. A hotelier épen egy jól .megérdemelt nyaklevest készült magáról megfeledkezett alárendeltjének kiutalványozni!, amidőn mintha a föld alól bujt volna elő, mellette terem a szobapincér is és mindketten egyszerre dobva le magukról az arany sujtásos spencert, előttünk állóit a rendőrség két hivatalnoka, balmellükön a hímzett kard és kereszt, alattuk a mindenki által retteget P. R. betűkkel. Két év óta ismertem őket mint alázatos és szolgálatkész hotel-alkalmazottakat! A „portás" most hozzám fordult és erélyes hangon szólított fel, hogy kövessem. Egy egylovas trojkát intett elő, amely a városnak egy még soha nem látott részébe szállított bennünket és .mintegy háromnegyedórai kocsizás után egy óriási abíaknélküi épület előtt állott meg. A kapun belépve és egy hosszú folyosón keresztülhaladva tágas í üraaia Magyar Tudományos Színház Telefon 872. o A x Szombaton és vasárnap H iegujabb, szenzftifisan Izgalmas N O R DIS K-sláger * • • r (A becstelen) 3 felvonásban. Előadják a dán udvari színház művészei. Folytatólagos előadások szombaton este fél 6, vasárnap 3 órától kezdve. TELEFON • 807. • Szombat és vasárnap n f HbiMI tMetfitószben. Irta ÉS rendeste: Benjámin Chrisfensen A páratlanul izgalmas történetet a legnagyobb dán színészek játszák Folytatólagos előadások szombaton fél 6, vasárnap délután 3 órától kezdve. udvarra jutottunk, ahol rettenetes látvány tárult elém. Lerongyolódott, siralmas kinézésű kiéhezett alakok állottak négyes sorokban, mellettük kancsukás kozákok és két marcona ábrázatú félmeztelenre vetkőzött férfi azzal volt elfoglalva, hogy a szerencsétleneket négyenként egy a négy mellszélességgel egyenlő hosszúságii szilárd vasrudhoz lakatolta. Szibéria rettenetes ólombányái mintha az agyamra feküdtek volna, kábultan támolyogtam tovább kísérőm mellett és minden véremet a fejembe éreztem tódulni, amidőn a kétségbeesett verejtékes .arcokba néztem. Ezek nem oroszok! Kihallgatásom rövid ideig tartott. Igazoltam magam és megengedték, hogy még egy fél napot — megfelelő fedezettel — a városban tölthessek. Elszállíttatásomról a hatóság fog gondoskodni. Első utam az Union-Bank fiókjához vezetett, ahol orosz pénzt akartam beszerezni, mert Pesten csak útiköltségre valót tudtam kiapni. Itt ért a második meglepetés. A régi ismerős hivatalnokok szemembe nevettek, amidőn a Wiener Bankverein hitellevelet beváltás végett átnyújtottam. Amikor pedig egy ezer koronás bankjegyet kívántam orosz pénzre váltani, olyasformát mondottuk, hogy kivül tágasabb! Borzasztó kedélyállapotban jutottam az utcára, ahol hangos lármára lettem figyelmessé. Eszeveszetten ordítozó parasztféríiaka.t tereltek előre, rendőrök által tartott mozgó kötélkordon között, amelyen kivül kjsitó asszony és gyermeknépség jajveszékelt. A csapat mögött összepányvázott lovakat vezetett néhány félméter 'hosszú kucsmával borított siheder, lelkiismeretes kísérőm azonban hirtelen karonragadva egy/mellékutcába vezetett és igy nem vehettem jobban szemügyre a muszka mobilizáció pillanatképét. Este tizenegy órakor, 'akkor már többedmagammal, a vasútállomásra vezettek, szigorúan megparancsolva azonban, hogy egész utón egy szót sem szabad beszélnünk. A pályaudvaron egyik elkerített helyen valamenynyiünknek haját, szakállát és bajuszát leborotválták! Soha sem fogom megérteni, hogy miért. Éjfél lett, mire elhelyeztek bennünket, — egyelőre ugyan még nem a vonatban, hanem az állomás bűzös, dohos pincéjében. Három teljes napig voltunk itt ember, emberhátún összezsufolva, ehetetlen, komisz koszton, a külvilág zajából csak a folytonos harangzúgást és minden órában egy-egy körmenet kántálását hallva, A negyedik nap reggelén valamennyiünk szemét bekötve vezettek fel a pincéből és csak tapogatás utján konstatáltam, hogy magasságban három részre osztott baromfiszállító kocsikban helyeztek el bennünket. Hallottam, amint az ablakréseket deszkával beszegezték és ekkor német vezényszóra levehettük szemeinkről a köteleket. Vaksötétségben voltunk és olyan rettenetes helyzetben, hogy még csak fel sem ülhettünk. Fekvőhelyeink tele voltak a megelőző tollas szállítmányok évek óta felgyülemlett nyomaival. Másfél napig étlen, szomjan utaztunk egy közepes tehetségű távgyaloglóbajnok menetsebességével. Végre átszabhattunk tisztességes marhaszállitó vaggonokba; Az átszállás igen körülményes volt. Nyilt pályán állott meg velünk a vonat, jobbról-halról hatalmas erdőségek terültek el. Dárdával és baltával felfegyverzett szurtosképii parasztok állottak glédábati a sinek mentén, mintegy két kilóméter Iwsszu ságban, amely utat gyalog kellett megtennünk. Beláthatatlan hosszúságú vonathoz értünk, amelynek legnagyobbrésze nyitott teherkocsikból állott, valamennyi roskadásig megrakva — tábori hordágygyal! A vonat elején öt-hat zárt teherkocsi volt, amelyekbe felszállítottak bennünket. Ut már voltak régebbi utasok is, köztük Oroszországban lakó