Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-05 / 223. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 5. Wied elhagyta Albániát. A római Stefani-ügynökség jelenti, hogy Wied Vilmos albán fejedelem a Misu­rat nevü hajón Velencébe elutazott. Minden jel szerint Wied herceg nem tér többé visz­sza Albániába. AZ ALBÁNOK BETÖRÉSE SZERBIÁBA. Rómából táviratozzák: Ide érkezett jelentések szerint Solum Beyram és Es­sad pasa egyesült csapatai a szerb hatá­ron állnak. Az albánok már több izben be­törtök szerb területre, de mindig vissza­tértek a határra. Essad pasa imiost utasí­totta csapatait, hogy Monasztir felé vonul­janak előre. HAZAI A SEBESÜLTEK KÖZT. Budapestről jelenti tudósítónk, hogy Hazai Samu báró táborszernagy, honvédelmi mi­niszter ma meglátogatta a sebesült katoná­kat GERÖ ŐRNAGY ELESETT. Budapestről jelentik, hogy Gerö őrnagy, a magyar képviselőházi őrség ismert tisztje, az északi harctéren hősi küzdelemben el­esett. Kozákok és szerbek. A déli és az északi harctérről hazatért katonák sok érdekes és uj adatokkal szol­gálnak az oroszok és a szerbek harcmodo­ráról és ravasz cselfogásaikról, amelyekkel a megsemmisülésbe akarják vinni a magyar csapatokat. Az orosz harctéren különösen a kozák lovasság fáradozik a tőrbe csaláson. Egy magyar huszár erről ezeket mesélte el: — A bukovinai határon jóval tul vol­tunk Oroszországban. Mi vagy háromszázan lehettünk; felderítő szolgálatra küldött ki bennünket a tábornok ur egy főhadnagy ur vezetése mellett. Sok kilométert lovagol­tunk már előre, amikor egy kozákcsapattal találkoztunk. Lehettek vagy ezren. És ké­rem, mégis usgyi, visszafordultak, amikor bennünket megláttak. Mi persze utánuk ira­modtunk. Már közel voltunk hozzájuk, ami­kor különös dolgokat láttunk. Az oroszok hátsó soraiban levő lovasok sorra lebukdá­csoltak a lóról, a ló aztán lépésbe haladt és megvárta a katonáját; némelyik kozák ugy mutatta, mintha egyáltalán nem tudna lo­vagolni, folyton lötyögött a nyeregben; pe­dig mi tudtuk, hogv miért viselkednek igy a bitang muszkák. El akarják velünk hitet­ni, hogy rossz lovasok és hogy egész bát­ran üldözzük őket, mert biztosan utolérjük. Szóval ügyetleneknek, gyáváknak, mulyák­nak tétetik magukat s igy szeretnének ben­nünket hosszú utón maguk után csalni. Mink, huszárgyerekek, örömmel üldöztük is őket, de három óra múlva a főhadnagy ur kijelentette, hogy nem megyünk tovább. Mi huszárok, zugolódtunk, de a főhadnagy ur kijelentette, hogy a kozákok nyilvánvalóan tőrbe akarnak csalni bennünket. Visszafor­dultunk és a szállásunkon értesültünk, hogy repülőgépes tisztjeink megállapították, hogy amerre bennünket a kozákok csalogattak, legalább húszezer főnyi orosz sereg állott. Jó volt hát nem üldözni tovább a pálinkás kozákot. A szerb harctérről jól ismert komitáesik sok furfangja közül való ez: — Amikor Sabác környékén egy csomó vagy háromszáz komitácsit üldöztünk, azoK egyszerre csak megálltak és szemberfordul­tak velünk. A fegyverüket eldobták, a két kezüket föltartották, jelezni akarva, hogy megadják magukat. Mi nyugodtan közeled­tünk feléjük • amikor már alig huszonöt lé­pésnyire voltunk tőlük, a gazemberek az ingük alá nyúltak és egyszerre csak mind a háromszázan bombákat dobtak felénk. Szerencse, hogy nem minden bomba rob­bant föl, de igy is sof< emberünk áldozatul esett a vadrácok furfangjának. a legifjabb nőmet győzelmek. Berlin, szeptember 4. A nagy vezérkar a következőket jelenti: A magas szikla közt fekvő Givet váreröd bevételénél, épp ugy, mint Namur bevételénél az Ausztria-Ma­gyarországtól kapott nehéz mozsárütegek könnyebb szállíthatóságuk és a találás biz­tossága által elsőrangúan hatottak és kiváló szolgálatot tettek. Hioson, Condé, Lupere és Laon záró-erődöket harc nélkül vették be. Ennek folytán északi Franciaország összes záró-erödei, Mauhonge erőd kivételével, a mi kezünkben vannak. Reims felé megkez­dődött a támadás. Kluck táborszernagy lo­vassági csapatai Parisig portyáznak. A nyugati hadsereg átlépte az „aisne"-i vonalat és a Marne felé hatol előre és egyes elö­csapatok már el is érték. Az ellenség Kluck táborszernagy, Bülow. Haussenés a würt­tembergi herceg hadseregei elöl a Marna felé és azon tul visszavonult. Egyes részei Verdunre támaszkodva, a német trónörökös csapatai ellen ellentállást kiséreltek meg, de dél felé visszaverték. A bajor trónörökös és Heeringen táborszernagy csapataival szem­ben még mindig erös ellenség áll megerősí­tett hadállásokban. Francia-Lotharingiában, Felsö-Elszászban német és francia csapatok portyáznak és kisebb harcokat vivnak. Hindenburg táborszernagy csapatai ke­leten ujabb győzelmeket aratnak. A foglyok száma napról-napra növekszik és immár el­éri a kilencvenezret. Egyelőre nem állapít­hatók meg, hogy mennyi ágyú és egyéb győzelmi jelvény van még az erdőkben és mocsarakban. Nyilván három orosz vezény­lő tábornokot fogtak el. Az orosz fövezérlő tábornok, orosz hirek szerint, elesett. Stein főhadiszállásmester. (Közli: a miniszterelnökség sajtóosztá­lya.) AZ ELSŐ JAPÁN „SIKER". A párisi Temps irja, hogy a japánok a Kiaocsau öblével szemben levő Tasién szi­getet megszállották. (Tasién egész jelentéktelen kis sziget és jellemző, hogv az egvik legelső párisi lap is csak ezt tudja fölemlíteni a jaoánok javára.) A SZKUTARI-T NÉMET KÜLÖNÍTMÉNY. Bécsből táviratozza tudósítónk, hogy őfelsége a szkutari-i német kiilönitmény tisztjeit kihallgatáson fogadta. Schneider őrnagy, a különítmény vezető tisztje, elmon­dotta. hogy a német tiszteket őfelsége szi­vesen fogadta. A szerb események érdekel­ték különösen és Ferenc. József Vilmos csá­szárnak üdvözletét küldte. Egy magyar tengerész levele. Egyik olvasónk érdekes levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz. A levél Pólában kelt. onnan irta egy magyar tengerészkato­na szüleihez. A mi haditengerészetünk vi­tézségének dokumentuma ez a katonairás, amely egész terjedelmében igy szól: Póla, VIII/27. Kedves szüleim! Hála Isten egészséges vagyok, amit viszont kívánok. Itten ugy hír­lik, hogv Szerbia már végleg elesett, hisz akkor már szüret. Tőlünk is szorultak az angolok. T. i. négv tengeralattjáróval tá­madást intéztünk 40 m. mélységből és bi­zony ugv iárt, mint a „Báron Qautsch" nevii hajónk, a levegőbe röpült, a többi ezt észre vette és hátat fordított, elmenekült. — Volt 14 nagy hajó és 26 torpedó-naszád az an­gol részről. Tőlünk 2 gvors cirkáló. 8 tor­pedó-naszád és 4 tengernlatt járó. A két cir­kálónk kapott 1 lövést, 22-ep meghaltak rajta. Továbbá a Goeben nevü német cir­káló felrobbantotta a Malta angol kikptöt. Menekülés közben találkozott az emiitett angol flottával, ezek üldözőbe vették, de mi­vel gyorsabb járatú, nem birták lőtávolság­ba bevenni. A Goeben aknákat hagyott hát­ra maga után. amelyre 4 angol hajó rásza­ladt és felrobbant. A tengerészetiink pa­rancsnoka azt mondja: „Akinek kurázsija van, tegye be a lábát az Adriára!" M. L. A CÁR KITÜNTETTE EGY TÁBOR­NOKÁT. A Magyar Távirati Iroda jelenti Szent­pétervárról, hogy Miklós cár Rennenkampf lovassági tábornoknak vitézségéért a Szent­vla-imir rendet, kardokkal együtt adomá­nyozta. Rennenkampf a vilnai kerület parancs­noka, amely négy hadtestből áll. Ezek a hadtestek Lemberg fölött harcolnak elle­nünk. Mivel csak ez a sereg volt haderőnk ellen offenzívában, az orosz cár máris siet a legmagasabb katonai éremmel kitüntetni. Bécsi lapszemlék. Bécs, szeptember 4. A Reichspost az ellenség Orosz-Lengyelországban történt gyors leveretiésének nagy jelentőségét ab­ban 'látja, boigy már Auffenberg és Dankl uj nagy erőkkel támogathatják centrumun­kat, ugy, hogy Lemlberg ideiglenes feladá­sa sem volna kedvezőtlen hatással a mai helyzetünkre. A Neue Freie Presse hadi tud ősi tója kedvező jelnek tekinti, hogy a lembergi posta tegnap .megérikezett a főhadiszállás­ra. Az a vonal, amelyet eddlig az ellenség veszélyeztetett, tegnap óta1 ismét veszélyen fcivül áll. A Neues Wiener Journal bukaresti tudósítója jelenti, hogy Románia mozgó­sítása .a legteljesebb rendben közeledik a befejezéshez. A magyar—román határ tel­jesen szabad. (Miniszterelnökség sajtó­osztálya.) Mint a tenger hullámait.. . London, szeptember 3. A Times kü­lön tudósítója Amicnsböl részletes híradás­sal szolgái az elmúlt hét harcairól, mely­ben a többek között azt mondja: A néme­tek előrenyomulása majdnem hihetetlen gyorsasággal történik. Miután Joffre tá­bornok az egész vonalon elrendelte a visz­bornok az egész vonalon elrendelte a visz­szavonulást, a rémetek a legjobban bevált háborús tanulságoknak megfelelően egy pillanatig sem hagytak nyugtot a vissza­vonuló csapatoknak és szakadatlanul foly­tatták az üldözést. Egyre-másra Iküldötték a repülőgépeket, Zeppelin-léghajókat és páncélos automobilokat az ellenség ellen. Teljesen fölösleges dolog volna a németek bátorságáról beszélni. Katonáik hosszú; majdnem zárt szakaszokban vonulnak fel. Ha a tüzérségi harcban egyes csoportok elesnek, azonnal ujabb legénység nyomul előre. A németek túlereje oly nagy, hogy ugyanoly kevéssé lehet őket feltartani, mint a tenger hullámait. A németek sze­rencséjének okai ágyúiknak és különösen gépfegyvereiknek, melyeket igen nagy ha­tással alkalmaznak, — számbeli túlsúlya, a rendkívül jól szervezett felderítő szolgá­lat, amely igen jel használja fel iá repülő­gépeket és a ZeppeliiUéghajókait, vala­mint igen nagy mozgékonyságuk.

Next

/
Thumbnails
Contents