Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-27 / 244. szám

2 BÉLMjAGYARORSZÁG Budapest, szeptember 26 délelőtt 10 óra 45 perckor. Hivatalosan jelentik szeptember 25-én este: Haderőnknek a lembergi csata után a Santóí nyugatra eső területen megkezdett gyülekezteíése nem csupán az entente sajtó­jának szolgáltatott alkalmat a legrosszabb 'indulatu kitalálásokra és a legnevetségesebb kommentárokra, hanem másheíyütt is had­seregünk helyzetének téves felfogására ve­zetett. Ezzel szemben utalnunk kell arra, hogy az említett gyülekezés teljesen önszántunk­ból történik, amire elég bizonyíték az, hogy az ellenfél megzavarni sehol sem tudta és meg sem kísérelte. Az ellenségnek a San vonalon való si­Szóüa, szeptember 26. Az „Utro" című lap írja: Forradalmi jelenségek lépnek fel a szerb hadseregben. Ugy a tisztikar, mint a legénység elégedetlenkedik. Arról értesíte­nek bennünket, hogy egy gyalogezred föl­lázadt legényei megölték ezredesüket, két másik ezredben pedig az alezredest lőtték le. Bulgáriába átszökött szerb tüzérek be­szélik, hogy a tüzérek az ágyú csövébe di­namitot lesznek, hogy szétrobbantsák. A szerb hadsereg a legnagyobb válság előtt áli. Szófia, szeptember 26. A szerbek és -gö­rögök nem elégszenek meg a macedóniai bolgár lakosság üldözésével. Most rákerült a sor a kuco-oláhokra is. Ugy a szerb, mint mint görög területen több kuco-oláhok lakta falut felgyújtottak és sok embert meggyil­koltak. A szerb kormány a kuco-oláh isko­lákat és templomokat bezáratta. MACEDÓNIA FORRADALOM ELŐTT. Bukarest, szeptember 26. Az ideérke­zett jelentések a legteljesebb mértékben Berlin, szeptember 26. A nagy főhadi­szállás jelenti szeptember 25-én este 9 óra­kor: A hadmüveletek folytatása jobb szár­nyunk legszélén ujabb harcokra vezettek, a melyekben eddig döntés nincs. A középen mindkét fél egyes előretörésein kivül sem­mi sem történt. A Verduntól délre levő első záróeröd, Camp des Romains, St. Michiel mellett elesett. A Von der Taun bajor ezred az eröd ormaira a német zászlót kitűzte. Csapataink ott a Maast átlépték. Különben sem nyugaton, sem keleten semmiféle vál­tozás nincs. (Közli a miniszterelnökség saj­tóosztálya.) Rotterdam, szeptember 26. A Nieuve RotterdaMsche Kurant jelenti: Kapcsolatban azokkal a híresztelésekkel, melyek szerint Németország a béketárgyalások megkezdé­sét sürgeti, az alábbiakban két levelet köz­lünk. Az egyiket a birodalmi kancellár irta egy birodalomgyülési képviselőnek. Ez a le­vél igy szól: „A mostani körülmények között ki kell tartanunk, amig Németország jövőbeli biz­tonsága teljesen meg van alapozva". Moltke, a vezérkar főnöke e hó 27-én kereiröl szóló állítások teljességgel valótla­nok. Mindössze egyes célszerűen biztosított és csupán kis erővel megszállott átkelési he­lyeket bombáztak nagymennyiségű csapa­toknak, nehéz lövegeknek és löszereknek felhasználásával. Ezeket az átkelési helye­ket, miután céljukat betöltötték, a hidak fel­robbantása után önként hagytuk el. Az a londoni hír, amely szerint Prze­ínysl két erődje elesett volna, természete­sen puszta koholmány. A balkáni harcszintéren a helyzet az egész világosan szóló legutóbbi kommüniké óta is változatlanul kedvező maradt. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnőkének helyet­tese. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztá­lya.) megerösitik a Macedóniából elterjedt híre­ket, A helyzet Macedóniában elérte a leg­kritikusabb pontot. Az általános forrada­lom kitörésétől már alig választhat el né­hány nap. Az erőszakkal besorozott bol­gár-macedón újoncok és törökök most már nemcsak hogy megtagadják az engedel­mességet, hanem tömegesen szöknek meg, miután megkapták fegyverüket. Fegyver­rel, fölszereléssel szöknek el a hegyekbe és ott bandákká alakulnak. A SzerémségÍ9€ii rend van. Zágráb, szeptember 26. Hideghéthy fő­ispán Szeréin vármegye kormánybiztosa közhírré teszi, hogy a határszéli községek lakossága, mely a,szerbek betörésekor el­menekült volt, már teljes egészében vissza­tért lakóhelyére. Az egyeseknek okozott kárt hivatalból meg fogják állapítani és megtérítik. Horvát-SzlavonorsZágban teljes a rend és nyugalom és valamennyi hatóság ugy működik, mint béke idején. ugyanerre a cirnre a következő levelet irta: „A háborút olyan békével kell befejez­nünk, amely arányban áll a példátlan áldoza­tokkal, melyeket a nép ritka egyértelműség­gel magára vállalt, olyan békével, amelyet semmiféle ellenség nem mer többé megza­varni." A FRANCIA JELENTÉSEK KÖZELEDNEK A VALÓSÁGHOZ. Páris, szeptember 26. (Rómán át.) A francia főhadiszállás 23-án éjjel a 'követ­kező hivatalos jelentést adta ki: Az Oise­tól a Woevreig a németek óriási támadást fejtettek ki végleges eredmény nélkül. A baloldalon az Oise jobb partján a németek némi területeket elfoglaltak. Az Oise és az Aisne folyók között a helyzet nem válto­zott. Ezen a ponton a németek nem is foly­tattak komoly támadást és megelégedtek azzal, hogy hadállásainkat (hosszabb ideig ágyúzták. A középen, Reims és Souain kö­zött a németek offenzívába mentek át, a melyet 'azonban sikerült visszautasíta­nunk. Souain és Argonnes között nétnileg előrehaladtunk. Argonnes és a Meuse kö­zött semmi változás. Woevrenél az ellen­ség vadul támadt, a támadás a Meuse mel­letti magaslatok ellen irányult, a Cressau­vant-Yigueulles Elandicours-i fronton anél­kül, hogy a magaslatokon helyt foglalha­tott volna. Jobbszárnyunkon Lotharingiábán a németek ismételten átlépték a határt ki­sebb csapattestekkel és visszafoglalták Doméwret, Bkunont északi oldalán. Ugyanekkor a hadügyminisztérium Bordeauxhan a következő hivatalos jelen­tést adta ki: Balszárnyunk Noyon déli részén egy lobogót zsákmányolt. A reimsi katedrális előtt egész nap még mindig ágyútűz fo­lyik. Egészbe véve a helyzet változatlan. Á szövetséges csapatok helyzete kedvező. Ugyanekkor a londoni hivatalos jelen­tés a következő: A német csapatok egy hete a nagy esőben harcolnak, a kedvezőtlen időjárás csapatainhat nagyon megviselte. A FRANCIA „UDVARIASSÁG". Berlin, szeptember 26. A lapok jelentik: A fehérzászló durva megsértésével a fran­ciák három német parlamentért, akik auto­mobilon közeledtek egy városhoz, hogy azt megadásra szólítsák fel, elfogtak. A három tiszt, akiket egész Berlin ismer, a kővetke­ző: Ármin őrnagy gárdalovasezredbeli Őr­nagy, Wiener százados, az egyik főparancs­nokság adjutánsa és Clewig Károly, a ber­lini udvari színház ismert tagja, aki a tisz­teket, mint a jelentés megtételére visszakül­dendő lovas kisérte. Hir szerint a három el­fogott tisztet kényszeritették, hogy gyalog masírozzanak Párisba. Sorsukról megbíz­ható értesüléseket eddig minden igyekezet ellenére nem sikerült szerezni. PÁRIS ERŐDÍTÉSEI KÖZÖTT. Berlin, szeptember 26. Londonból je­lentik Malmon keresztül: A Daily News tu­dósítója megnézte az amiensi csatateret és útjáról a következőket jelenti: Parison és Páris erődítésein keresztül, amelyeket erősen őriznek, igen érdekes utam volt. Neuillynél és Pontoise-nál hatal­mas erődítéseket láttam. A vasúti töltések­ből óriási védimüveket csináltak és befedték rengeteg homokzsákkal, ugy, hogy a távol­hói teljesen láthatatlan. Különböző társasá­gokkal találkoztunk fctközben Gallieni tá­bornok vezérkarával két francia miniszter­nek mutatta meg a csatateret. Azután a meauxi püspökkel találkoztunk, aki automo­bilon járta be a harcvonalat. Beauvins-ig ju­tottunk el a vasúttal, a város zsúfolva volt katonákkal. Most már nem hallgatnak töb­bé az illetékes körök a nyugati hadsereg­ről, mert ennek az uj hadseregnek a műkö­dése a leghatásosabb. EGY ÖREG TÁBORNOK KÍVÁNSÁGA. Páris, szeptember 26. Richepin, aki Gal­-lieni tábornokkal ifjú korában egy csapat­ban szolgált, nyilt levelet intézet Páris ka­tonai parancsnokához, melyben kijelenti, hogy Párist' az utolsó franciának utolsó csepp véréig kell védelmeznie és nem szabad nyilt várossá deklarálni. A franciák halódása.

Next

/
Thumbnails
Contents