Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-27 / 244. szám

Szeged, 1914. szeptember 27. DÉLMAGYARORSZAG Szlávjaink Oroszország ellen. A szófiai Kambana irja: Amíg Orosz­ország nagy erőfeszítéseikkel a kettős mo-. narohia szlávjait mindenféle Ígéretekkel magálhoz alkarta és. akarja csalogatni, ad­dig ugyanezek a szlávok hősiesen küzde­nek az oroszok1 ellen és meg tudnak halni csak azért, hogy lerázzák magukról az orosz liga veszélyét. Oroszország szociá­lis és politikai rabszolgái fel fogják szaba­dítani a szlávokat, akjk pedig összes faj­rokonaik köziül a kultura legmagasabb pontján állanak a monarchiában. Egy eset­leges orosz győzelem a természetnek is szörnyű botlása volna és kiforgatná a tör­ténelmet és a multat. A konstantinápolyi Tanin azt irja, hogy csodálatos erőt mutatott az osztrák­magyar hadsereg, amikor a nagy túlerő­ben levő orosz sereget offenzivájában fel­tartóztatta. Csak ugy történhetett ez, hogy magyarok, németek, szlávok és románok egyforma hűséggel és lelkesedéssel működ­tek össze. E§§ sebesült katona háborús naplója. Augusztus 16. A tegnapi megerőltetett mais utáni a mai reggeli óráikat a feltört lá­bák ápolása vette igénybe. A 'tőlünk 50 lépés­nyire fcllyó kis 'csermelyben, fél mezítelen katonákat látni, akik 'hólyagolkkaí borított ,lábaikait áztatták. Másfelől a század szar/Íté­szei kötözgették a bakkamesok álltai okozott nyers ©ebeket. Ugy 10 óra felé nagy éhesen megrohantok a faliut. Óriási előnnyel -tért vissza az, ,aiki ia. szláv nyelvek valamelyikéi bírta s igy magát a lengyel parasztokkal megérttethette. Ilyen szerencsém veit nekem is a cseh nyelvvel. A csekély eseh tudásom­hoz rajzoltam a falra egy tojást s igy adtam tudtára a lengyelnek, hogy mit alkarok. Egy egész tele sapka tojással tértem vissza. Dél­után már kedélyesebb volt a. hangulat , mert. •akkor mór a tó szélén és a patak mentén bo­garászó kacsáikkal és tyúkokkal megbarát­koztunk s 'beszédbe elegyedtünk velük, ter­mészetesen a magyar csirkeifegásiaat nyelvén. Augusztus 17-én. Fáradalmunkat alig pihentük ki, isimét nagyobb .gyakorlatok és szclgállattétieilelk következtek. Ezek után is­mét élelmiszer után néztünk. 'Már sakkal nehezebb volt valamit találni :a faluban, mert a sek kaona mindent felemésztett. Jó bará­taim: Zugsfübrer Földes, önkéntes káplár Ziinder és én elindultunk! •bajtóvadászatra. Egy liternyi tejet, egy darabka vajat, egy kosár burgonyát és egy nagyon sovány ka­csát tudtunk szerezni. Ezt a készletet a hol­napi ünnepre szántuk. Augusztus 18. Ismét nagy ünnep. Őfelsé­ge 'születésnapja, mely tábori misével és más üninepi .aktussal járt. No de legalább nem volt foglalkozás1, mert ez nagy ünnep .ám! A cécó után engem két társam egyhangúlag ki­nevezett szakácsnak. Leraktam a katonásdit, feilgyürkőztem s be a házigazda konyhájába, •ahol a kacsa — mintegy vészt sejtve — ször­nyen hápogva fogadott, Uteuneki egy ott be­verő baltának, leütöttem, vele a kacsa fejét, egy-kettőre kitéptem teste ékességét, ami ki nem jött. szabad tűzhely fölé tartva, lepör­költem. .Hozzá fogtam azután az ón kis fele­ségem főzési tudományá ból elsa j át itot t sze­gedi kacsa-paprikás főzéséihez. Előkerült egy rossz, körülbelül nyolc literes fazék, mint a háziasszony összes főző konyhai felsz'erelése. Neíh veit több, hált igy kellett magamon se­gítem. Alapos fciisurolás után a konmes edény a tűzre karült, bele a kompani-konyhán csent kókusz zsir.t és a bárom fej vöröshagymát, amelyet a. faluban még fel tudtam hajszolni egy órai jeti és magyarázás után. Alig. begy sustorogni kezd a hagymás zsír, már beállít az én Ziinder káplárom minit kukta azzal, hogy had kóstolja meg azt a híres szegedi paprikást. Mondtam neki, hogy ehol van la. s .mutattam neki a pad végén összedarabol t vézna, busu kacsát. Erre csak ennyit mondott jó zalamegyelhez illő módon: A rossz seb A zaklikovi csata, — egye meg azt a gézengáneses -nyakai kacsát, de lassan készüli. Azonban csak elkészült a kacsa, burgo­nyával. A szaga már megért hat menázsit. Oda is sereglett az egész század -a ,ió illatra. Mivel hogy e;gy barátiunk, Láng önkéntes oly rettenetesen nyalta a száját ártatlan kanjá­ban, hát,meghívtuk vendégnek. De neim érde­melte meg, mert a püspökfalatot dőre kikap­kodta ia fazékból. Nagyszerű étvággyal fo­gyasztottuk el ,a 8 liter kacsa paprikást s it­tunk rá bor és sör hiányában féil liter jó len­gyel pálinkát. De alig hogy a jó viccel pántli­kázott szakács-dicséret elhangzott, jött a na­pos és jelentette,, hogy az egész század szolgá­latba megy. Mentünk is. Én Bereitschafts crdinánc voltam. Tudják mi az? Ugye nem? No majd ha lesz magyar vezényszó akikor mindenki fogja tudni, hogy éin írni volt,a,in. Augusztus 19. Szolgálatunk 24 óráiig, va­gyis ma délig tartott. Igy hát baka nyelven mondva: megcsaptuk a. rukk-oláist. Miig a töb­bi század kint a mezőn .gyakorlatozott, addig mi gúlába rakott fegyver mellett hűsöltünk a fák alatt. De délután mi is kirukkoltunk, •a tábori sátor építésit tanultuk. Haza jövet megtudtuk, hogy mészárosaink ma este 6 óra tájban 1,2 drb marhát vágnak. Nem szóltam senkiinek, csak Zündernelk annyit, 'hogy zsírt, hagymát és sót csapjon .a, komisz konyhán, én hozom a többit. (Már ég végeztek a mar­hák fejbe verésével nyuzás -ás boncolással és én még mindig nem tudtam szerezni semmit. Egyszer azonban fé'lre nézték valami csoda végett a mészárosok, valami lány volt a do­logban, addig én szépen megcsaptam egy ha­talmas vesét, velővel, elsomfordálitam onnan és igyekeztem haza zsákmányommal. Fél óra múlva már a szabad tűzhelyen, a rőzse tüzén pirult az illatos vese-velő. Elkészült, el is fo­gyasztottuk hárman, de alig végeztünk vele, jött a. ,napos s engem a vese végett ra,portra bestimmett. Hát majdnem kikívánkozott be­lőlem a cselekvési tárgya — a lopott vese­velő. Azután tudtam meg, hogy a napos vic­celt, mert ő látta, amikor elemeltem a rae­názsit. Augusztus 20. Ma reggel már 4 órakor ,iött ,az avizó, hogy indulunk V-ról. Szent István napja vau, de mi sem látszik sem a tiszt urakon, sem rajtunk, legtöbb nem is tudja, hogy magyar ünnep van. Nyolc órás mars .után megérkeztünk R-a,m ,Sa,a,n nagyobb mezővárosba. Itt a,z egészben az a nevezetes, hogy bezárták előttünk a, pajta ajtókat, igy hát minden ajtót he kellett törnünk, hogy bemebeesünk. Augusztus 21. Induláskor már töltött fegyverekkel haladtunk az orosz határ felé. Nappal meglehetős meleg volt. ,A portenger ködként lepte el a mezőt,, mintha csak azt akarná, hogy észrevétlen menjünk ezután. Délelőtt 10 óra tájban keltünk át a Szaan fo­lyón, egy e célra épített hadöai, mely nemcsak erősen, de nagyon' szépen is, volt építve. A déli órákban anemázsi volt egy erdőben, ami­kor egy óráig tartó napfogyatkozást észlel­tünk. Innen elindulva meglehetős -erős mars­sal mentünk egész D-iig, ahcl az ,a nem éppen kellemes meglepetés ért, hogy ,a 12. századot szolgálatra rendelték. Ez volt ,a legszélső köz­ség ,a határon. Meg is kezdtük az éjjeli szol­gálatot, De egy kis szerencse ,móg,is ért ben­nünket, Ugy féli 9 óra tájiban anásiik századot állítottak fel helyettünk. Mi pedig bevonul­tur.k a faluba s egy félig kész pajtát elfog­1alltunk. Mivel neim volt mire feküdni, uccu fel a tetőre, leszórtuk az összes szalma kévé­ket a pajtáról, hegy fekhelyünket kellemes­sé tegyük. BVBsaasaaaKaaiioaaiitaBuaaaiiaBBBaBaaBaBasaBKaasieaescKV A szegedi középiskolák a háború tanévében. (Sajói tudósítónktól.) A középiskolák nagy részének épülete kórházzá van átalakítva. Az iskoláikba beiratkozott tainulcik egy-két inté­zetben vannak elhelyezve; ,a tanóráikat dél­előtt és délután tartják az iskolákban s a máskor párhuzamos osztályok ,az óidén meg­szűntek, helyiség és tanerők hiánya miatt, Az állami főreáliskolában délutánonként az állami főgimnázium növendékei tanulnak. A tanári terem egy külön kis szobában van s mint az igazgató kijelentette, a sok helyiség dacára meglehetősen szűkösen vannak az épületben. A felsőkereskedelmi a Madách­utcai polgári fiúiskola hellyisógeiihen tart elő­adást, beosztott órarenddel, hol délelőtt, hol délután. Rendkívüli tantárgyakat nem ad­nak elő, sőt az .idén, a testgyakorlást is kiitö­rölték a tanrendiből Az állami főgimnáziumba 680 rendes, 15—20 .rendkívüli tanuló iratkozott be. A ma­gántanulóik legnagyobb része león y,növendék, kiknek Jankovich Béla dr. kö-zt iktatásügyi miniszter ismételten megengedte a (lemos tra­tiv tantárgyak hallgatását. Kárpáti Károly dr. igazgató kijelentette Jiogy az idei létszám majdnem rendes. Párhuzamos o-zíáilyckat még inem létesülhettek, mert .a főreáliskolá­ban nincs annyi ihely. Külön,ben is a taná­rok közül többet beszólítottak katonai szol­gálattételre.. A főreáliskálába körülbelül 500 tanuló iratkozott be. Homár István igazgató .a Délmagyaror­szág munkatársa előtt ugy nyilatkozott, begy a redukált vonatlközlekedés miatt még sokan nem jötteik be Szegedre, kok már csak mi­niszteri engedéllyel, folyamodással Iratkoz­hatnak be rendes tanulóikul. A felsőkereskedelmi tanuiloi közül sclkat visszatartott ,a háború. Tóth József igazgató szerint sokait üzleteikbe tartottak otthon, kik egyáltalán nem jöttek be jelentkezni. A felső­kereskedelmiben emiatt sokkal kevesebb a diákok létszáma. A felsőbe 160, ,a középsőbe és az alsóba. 120—120 tanuló iratkozott be. Az első kerületi polgáriba eddig 500. A váróéi főgimnáziumba, .melynek épüle­te szabad, mert nem alaMitottáik kórházzá, majd 600 tanuló iratkozott be. A női felsőkereskedelmi iskolának 150 nö­vendéke van. Ezek a. számadatok bizo,nyitják, hogy Szegeden lényegtelenül kevesebb a tanulóik száma, mint tavaly volt. Minden esetre be­folyásolta, -a háború a. rendszeres oktatást, de lehet idő arra is — mint egyik főtörzisorvrs kijelentette, — hogy esetleges járványok ter­jedése miatt a csapatkor/házat járvány­kórházzá kell majd átalakítani s akkor az iskolákat folytatólagosan tartaléiblkórh ázaikkú kell átalakítani. ÉTTEREM ÉS NAGY SÖRCSARNOK Legkellemesebb nagyterasszal CsattH ÉS szaímaösüBBuglLJafálliozö helue. m fiapl ÉS üaui mnmM. Hiíüno itilik. - Elsepenűű masuap és francia Honuha! - Mos Hois. SZEGED, DUGONICS-TÉR 11. s?etsőan9u zenekara játszik felváltva! «• íb

Next

/
Thumbnails
Contents