Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-03 / 220. szám

2 BÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 3. A nagy visszavonulás. A francia-angol-belga hadsereg teljes veresége. NÉMET LÉGHAJÓK PÁRIS FÖLÖTT. Budapest, szeptember 2. Párisból jelenti a Havas-ügynökség: A németek tegnap este újra két bombát dobtak le léghajóról a városba. A kár jelentéktelen. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) A németek 516 ágyút zsákmányoltak. A Neue Freie Presse arja: Miként a Parishoz már 100 kilométernyire előnyomult német hadsereg léptei alatt összetaposodik a revans-politika, ez a vérszomjas, ép ugy a galíciai csatamezőn az orosz hadsereg vérébe kell fojtani a pánszlávizmust. Ugyané ilaipnak jelentik Berlinből, hogy a Mannenbergi csatában a németek 516 orosz ágyút zsákmányoltak. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) PARIST MEGERŐSÍTIK. Genfből jelentik: A francia főváros megerősítésén erősen 'dolgoznak. Mii l-l eraud hadügyminiszter elnöklésével a -magasabb rangú tiszteik naponként tanácskozást tartanak a- párisi erőditmónyelk r en d b eh o zaita Iára von'atko zó 1 ag. ANTVERPEN BORZALMAS HELYZETBEN. Berlinből táviratozzák: Antverpen a külvilágtól teljesen el van zárva. A város borzalmas helyzetben van. A lakosságot éhínség fenyegeti. Kiutasították a románokat Besszarábiából. A Reichspostnak Stockholmból jelentik, hogy az orosz kormány Besszarábiából 30 ezer románt kiutasított. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) A CÁR BARÁTKOZNI SZERETNE BULGÁRIÁVAL. Berlinből jelentik: Miklós orosz cár levelet küldött futárral a bolgár trónörökösnek. Ebben a levélben azt irja a cár, hogy vétkeznének a bolgárok, ha az oroszok el- 1 len harcolnának. Menekülés Párisból. Rómán keresztül jelentik Párisból: A francia kormány manifesztumot bocsájtott ki, amelyben a lakosságot fölhívja a város elhagyására. Maga a kormány már minden előkészületet megtett Paris elhagyására. Az államkincstárt Londonba vitték. Turiiiból jelentik: A francia kormány Lyonba menekült. A MAGYAR POLITIKAI PÁRTOK KÖZELEDÉSE. Budapestről táviratozzák: A politikai körökben a többség és kisebbség közeledéséről van szó. Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf kijelentették, hogy a háborús ügyek közös megbeszélése lehetséges. Belpolitikával azonban most nem szabad foglalkozni. A német főhadiszállás világos képet nyújtott a kilencnapos harcról, amely a déli Vogézektöl majdnem az Északi-tengerig lezajlott a német és az egyesült francia, angol és belga hadseregek között és ennek a majdnem hatszáz kilométerre kiterjedő vonalnak minden pontján, minden ütközetben a németek teljes győzelmével végződött. Hasztalan lenne most, a hirek közvetlen hatása alatt, azok kábitó tömegében a roppant esemény rajzát adni és vakmerőség lenne annak hatásait mérlegelni. Tanúi vagyunk egy mérkőzésnek, amelyben oly nagy tömegek küzdenek egymás ellen, aminőkről még soha nem adott hirt a történelem és páratlanul nagy ütközetek, amelyek rendkívül nagy áldozatokkal járnak, kerülnek eldöntésre. Döntő sulyuk van azonban azoknak az ütközeteknek, amelyek a Maas-folyótól nyugatra játszódnak íe. Itt Franciaország előbb jelentette be a vereséget, mint Németország az ö győzelmét. Itt három német hadsereg küzdött a francia-angol-belga főhadsereg ellen. E harcoknak az északi belga határon lejátszódó ffeszében a Kinek tábornok által vezetett német hadsereg több harcban teljesen megverte az angol sereget és visszavetette Saint-Ouentinen tul. Ezt a vereséget, amely Anglia részvéteiének eddig egyedüli eredménye, Asquith angol miniszterelnök maga is beismerte oly megjegyzés kíséretében, amelyből azt lehet kivenni, hogy az angolok a németek második általános támadásakor veszedelemben forogtak, hogy körülkerítik őket, hogy egy második Szedánról jött volna bir és hogy örülhetnek, hogy megszabadultak a teljes megsemmisüléstől. 'A franciák persze udvariasabbak az angolokkal szemben, mint ők maguk magukkal szemben és hivatalos jelentésükben, a melyben igaznak ismerik el a német jelentés minden fontosabb részét, azt irják, hogy „az angol hadsereg egv kissé visszavonult". Földrajzilag nincs meghatározva ez az „egy kissé". De a franciákra nézve az angol ellentállásnak ez a kudarca bizonyára a legfájdalmasabb kiábrándulás. Mert a franciák fantáziájában nagy szerepe volt az angol hadseregnek, amely a csatornán át jön, hogv a belgákkal együtt megsemmisítse Németországot. Az angolok megtartották szavukat és az a hadsereg, amelyeket az angolok küldtek, valószínűleg sokkal nagyobb, mint hitték, de nem volt más következménye, mint hogy növelte a német fegyverek győzelmét. Az angol hadsereg leverése azonban csak egy részét teszi a Maastól nyugatra lefolyt harcoknak, amelyekről a német főmit beszélnek a szerbiai sebesültek. | Budapestre -tegnap tizennégy szerbiai ] sebesült is -érkezett. Csendőrök őrizték őket, de nem sok szükség volt rá. örültek a szegények. hogy élnék és nem kell nap-nap után verekedniük, meg koplalniok. A sebesülték között van gyalogos, tüzér, huszár, de van négy komitácsi is. Egyikük csak tizenöt éves. A fiút a Narodna Obra-nai szájas vezetői 'léptették a komitácsik közé. A lábát szétroncsolta egy srapnel!, a combjába golyó fúródott. Volt a sebesültek köz-t egy gyalogos, akát Jovanovics Milutinnak h-ivnak és egy hat éves fiu jött vele. Az öccse. A szegény szerb fiacskának -nem volt senkije, csak a bátyja, akit elkísért a háborúba és akii aztán megosztotta vele sovány ételét. Amikor Jovanovics -megsebesült, kis öccse ápolta, amig a ini liadiszállás eddig nem adott hirt. A Sambre, a Maas és Namur között levő háromszögben napokon át kitartó véres harcok folytak egy nyolc hadtesfböi álló francia-belga hadsereg és a Bülow és Haussen tábornokok vezetése alatt álló két német hadsereg között, épo oly teljes győzelemmel, mint az angolok ellen. A három fölsorolt német hadsereg egy Cambraitól, a német hadállások legészaknyugatibb pontjától, a Maas nyugati partjáig terjedő vonalon halad előre Franciaország belseje felé. Csak most, amióta ezek a tények köztudomásra jutóftak, lehet megérteni azt a csüggedést, amely Párisban a nemzeti védelem minisztériumát alkotta meg. Az az ut, amelyen a Maastól nyugatra Belgiumból előretörő német seregek vonulnak, a legközelebbi ut Páris felé és nem áll útjában oly várvédelhii vonal, amelyet a németek ki nem kerülhetnének. Jelentőségteljes, hogv három hadsereggel együttműködik a wiirttembergi herceg és a német trónörökös hadserege. A württeinbergi herceg hadserege, amely az ardenni hegyláncban a francia csapatokat visszaverte, átlépte a Semeis és Maas folyókat a megerősített Meziérestöl délkeletre, tehát azon a környéken, ahol 1870-ben eldőlt a szedáni ütközet sorsa. Az itteni erődítések olyanok, mint Longwyban, nagyrészt elavultak és rövid ideig képesek ellentállani. Még fontosabb, hogv a német trónörökösnek Luxemburgból előretörő hadserege, miután Longwyt bevette és egy Vcrdunből jövő támadást visszavert, most Verdun mellett haladva el, szintén a Maas felé igyekezik. Tehát a trónörökös hadserege megkerüli a tulajdonképeni várövet, amely Veráimnál kezdődik és Belfortnál a svájci határon végződik és öt német hadsereg hatol előre sugáralakban ezen várövtől északra, Páris felé. Két másik hadsereg Elszászból és Lotharingiából nyomul előre. Tehát a németek 350 kilométer szélességű ivalaku vonalon hatolnak előre francia területen. Franciaország, amely Elszászon, I.otharingián és Belgiumon keresztül — a hol a belga és angol hadseregre támaszkodott — támadólag lépett föl, most mindenütt a védelemre kénytelen szorítkozni megvert hadseregekkel. A német hadsereg fölvonulása nem is lehetett volna fényesebb és diadalmasabb. Egv sora a harcoknak előzte meg, ugyanannyi győzelem. Mégis elhamarkodott volna föltenni, hogy ezen siker, amely a legoptimistább teoretikusok legmerészebb álmait is túlszárnyalta, most már lehetetlenné teszi Franciaország makacs és hosszantartó ellentállását. [ tábori orvosaink e! mem vitették. A kis fin el| kisérte ide -is a bátyját, a katonák megengedték, hogy vel-e jőjön. A sebesültek között van egy Jakovlyevics Sztevo nevü szerb baka, aki magyarul is tud. Sokáig Budapesten meg Tétényben dolgozott. Jurisics Péró tábornok seregében harcolt Valjevó mellett. Megkérdezték, hogy -milyen a kedv Szerbiában. — Hát csak olyan, mint -háborúban. A szegény ember sir, a gazdag keres, a szegény katona meg golyót kap a hasába. — Nem szivesen ment? — Nem én. A többiek se. De volt néhány nagyszájú tiszt, akinek kellett a háború. Peí.ir király jó ember. Ért tudom, hogy jő ember. Annak sem kell a háború, de mégis azt parancsolta, hogy legyen ...