Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-24 / 241. szám

4 DELMAGÍ ARORSZAG Szeged, 1914. szeptember 24. DÉbMAGYARORSZÁeON Temesvár, Szabadka és Újvidék kórházai. A humoros Györgye, mint gentleman. Egy szabadkai tanár tábori levele diákjaihoz. (Kiküldött munkatársunktól,) Eltűnik egy ország a föld színéről, szereplői rohanó gyorsasággal ,bétáiméinak a mesék színes birodalmába. Kopasz, kövér kocák makkos hazája nemsokára a dajkamesék naiv szférájában fog szerepelni. S mégis a mostani világháború, a nagy események szálai innen indultak ki, innen futottak széjjel, immár beláthatatlan messzeségbe. A kezdet eseményeit a szerbek szoenirozták, de csakhamar kitűnt, hogy naiv stratégia tudománnyal, de bátor s főleg elszánt betöréseikkel sok dolgot adtaik s még ma is adnak katonáinknak. A délvidék most mindennél érdekesebb, f a nagy városok, melyeiket miniden túlzás nélkül katona-kórházaiknak nevezhetek. A vonat iassü menetben már messze lenit halad egy egészségesen tiszta kultúrájú, nagyobb kaliberű, füstölgő palota-városban, észrevétlenül kanyarodik s már is uj,, szép stilban épült iházak falsorai mellett haladunk. Át lehet látni a házak belsejébe. Mindenütt ég a lámpás, az asztali körül ülnek a családok, talán a háborúról beszélnek, mi is leliet ma egyéb téma ia 'diskurzusnál . . . Késő este, apró invert-égők világítják mieg. Temesvár uj, nagy áillomását. A perronon rendelkezik harsány hangon a katonai állomásparancsnok. Az érkezőket, a vonaliból kiszállókat fürkészőn szemügyre vasaik a polgárőrök, — Temesvárott má;r régebben szervezték — a kik egyik-másik utast igazoltatják is. A hátsó- kocsikból egy őrsvezető kíséretében •lépfölkelő század száll ki, aiz őrsvezető fesz mm szalutálva jelentést tesz a szolgálatot pljí'dtő állomásparancsinoknaik. A népfölholők marokra fogva a puska tusát., várakoznak. (Temesvárra jöttek, hogy felszereljék őket.) A perronon levő temesváriak — olyanok, .akik naponként háromszor is kijönnek az állomásra kitekinteni — csodálkozva nézik a szaj nélküli fegyvereket Meg is szólal az egyik: — Hát ezek ,a boldogabb végével fognak h arcctai? Az őrsvezető visszafordul — .a parancsot már megkapta — és ,ahogy hallja az utolsó -zókaí, siet. rá válaszolni: — Majd hasítunk magunknak szíjat az ellenség hátából! Vörös-keresztes főorvos szállít be kocsin a kórházukba. Amint végig robogunk a városon — a máskor ily későn is vigadón ós lármás utcákon,, — most mindenütt, a kávéházakban ós vendéglőkben csendesen ülnék r-z emberek. .Az utcán botra támaszkodó sete,sülit katonák járkálnak. Lábbadózó, gyógyuló betegek. A kocsi megáll, egy naigy ház előtt; amint megállunk, egy fehér bóbitás vöröskeresztes hölgy jő fotónk, — egyik temesvári ügyvéd felesége — akivel együtt járjuk sorra a tiszta, fehér beteg-szobákat, amelyekben nyugovóra tértek a megsebesült vitézek. Az egyik egy piszk e szerb főtiszt bírók a hát ját terítette .magára — szinte elütő a hófehér ágyneműtől. Nem tud mozogni szegény, szúrt seb vaiu rajta — még Miiti..vicánál'kapta. :Amint hallja a beszéilgetésüak-rt, letolja az állig magára búzott szőrkakái ot s lázban, égő, .beteges széniével kérdőn néz reánk. A főorvos hozzálép s r ámutat a .kabátra; a katona büszkén, uéz fel, de mikor le akarjuk róla vonni a mentét,, valami különös, artiknláitlan hangon tiltakozik. Féltve őrzi kincsét, melynek ©.! zsákmányolása talán életébe kerül. ,A szerb tőr — a vezényelt szurony,rohamnál — a tarkója mellett sértette meg s a seb — bár gyógyul — az agyága megy. Szabadka egészen uj perspektívát tár elém ,a pesrrcn sokkal forgalmasabb, minden vonatérkezós'kor isméteiltein kiürítik. A Vöröskereszt ur-. líÖlgyej készséggel vonulnak a berobogó sebesüítezállitó vönaitókihoiz. A „kupékból" bágyadtan, sápadtan tekiuteniak le a vitéz 'kannáik, kimerülten támaszkodnak a kereszt•bsn lévő vasrúdra. A mozdonyhoz közelálló 3—4 kocsi megy tovább — ,kiáltja egy vörös szaillagos szolgálatban levő vasúti tiszt — Szabadkáról Szegedig megy még a vonat. A hátsó kocsikat lekapcsolják, előállnak a „Waebterek" is újra kötik, kimossák a katonák sebeit és ezután beosztják őket a kórházakba. 30—40 jut egy-egy helyre, majd barmadlfólszázat tettek le Szabadkán. A Kossuth Lajos-utca és az állómás ,között levő téren a fapadokon könnyebb sebesülték, gyógyuló félben .lévőik, ülnek, sárguló hulló levelek között, üde levegőben várják türelmetlenül, hogy minél előbb visszatérhessenek a harctérre. Benn a bunyeváook városában a főgimnázium épülete előtt tömegesen állanak, csoportokba verődnek az emberek. — Hozzák a sebesülteket — kiáltják s mindenik kezében valami: a nők virággal, mintha egy rózsa! igetet fosztottak volna ki, a férfiak cigarettával; garmadával ,azonkívül a sok jóféle sütemény és egyéb ennivaló. Az első .emeleten egy ,sürü dróthálóaatu fekete tábla vonja magára figyelmemet, Békeidőben ide függeszti ki .a pedellus a. diák-nebulók leveleit. Vájjon ki .írhat s kinek most? Dobojban (Tuala mellett kis állomás) adták föl a főgimnázium nyolcadik osztályárak, üzent az osztályfőnök. Bölcskei Lajos főgimnáziumi tanár, a nyolcadik osztály főnöke irta is szól a következőképen: Kedves Fiuk! Ebből a ffirbe-gurba utu, hegyes-völgyes országbál, Tuzla, mellől, a Szerbába bemaisirozás előtt üdvözöllek benneteket. Remélem, aki 18 éves, erős, egészséges, az mind beáll önként. Most nem a tinfia, szám, meg a klasszikusok, hanem, a haza a fő. Gyerekek, gyertek utánunk, öregek után! Szeretettel üdvözöl benneteket osztály főnöktök Bölcskei. Vájjon találkozik-e tanítványaival a lelkes tanár a csatamezőn? Újvidék nem olyan nyugodt, ós egyhangú, mint ,a, többi, város. Ilyenkor ősszel, amikor már éretten bólongatnak a szürke akácok s .a szüretelő gazdák hordós kocsijai döcögnek a .gránátos kőkockáikon, csupa mozgás, forgalom minden, mintha egy nagy város lüktető, eleven életébe .csöppentem volna. Gsak a feltűnő apró házaik, fehérre meszelt, alacsony ercsizailjiak, amelyek oly jóleső nyugalmasrságiot árasztanak .széjjel, figyelmeztetnek, hogy -kisebb városban vagyok. A szerb határfaivak idehordott szerbjeiből bőven telük a magyar házakba. Elhelyezésük természetesen nem. megy -a legnagyobb csendben és rendben. Hatósági emberek, népfölkelők járnak •mindenütt, — síró gyerekeket, hajléktalan családokat helyeznek 'biztonságba. A kórház, a Vörös-Kereszt miniatűr, de mintaszerű kis kórházát a polgári iskolában állitják fel. Nem a hideg meghittség nélkül való spitálok benyomását teszi reám ez .a kis kórház, hanem ahol fesztelenül érzi magát az ember s .meleg, meghitt érzelmek járják át a szivét. Az ágyak nem is réz- és vaságyak, hanem tornyosak, nielyeik nyoszolyó-szobákból kerültek elő hatalmas fehér-huzate tol.lpárnákkal. A kórház s az ellátás mintaszerű. Az ápolók állandó inspekciót tartanak, s. a sebesült katonák nem fogynak ki .az orvosok és uriholgyefk dicséretéből. Újvidéktől India, Rutna felé ilassan halad .a kocsii. Az esti szürkületben a .feltűzött szuronyu őrszemek különös kisártetiességgél festenek. A Duna hídja után következő alagútban aioekelin,-lámpáik pislákolása m,ellett óillnak ailbakot. Sineik és sürgönypóznáik mellett az őrszemek . . . India körül fáklyafény.ben dolgozunk a katonák, a Ruma és India között lefolyt csata maradványait takarították. Ahogy elhalad a -vonal. és egyes őrállomásokon felszállnak az utasok, mesélik rémüldözve, hogy a falvakat komitáesi-üsapatck járják be s kegyetlenül garázdálkodnak. Aliogy egymásután következnek ,az állomások végtelen sötétségben, .kihajolok az ablak.cn;, valami különös kesernyés szagot csap arcomba a szerb harctérről a hasító szélvész. Az egyik megállónál hazad szerbet hoz egy csendőr. A .csendőr betuszkolj a a szerb atyafit, aki reszketve ül a sarokba. — De szép nagy a bajuszod — szól a csendőr s máris markában van a fél bajusza az árulónak. — Ez aztán bakkames — szól ismét a csendőr s a puskia agyával szétverte .a — lábán. Román szerb hadi foglyokkal találkoztunk, akik orcátlan imádon hazudnak a szerb hadvezetőség — előnyére. Az egyik horvát tolmáesiesiaíl ezt adta elő sunyi tekintettel: •—• Vágtató linszárcklkail találkoztak öszsz© sürü kukoricásban szerb előőrsök. Túlnyomó számban lévén a szerbek, a huszárok egy részét lelőtték, a tiszteket pedig összekötözték s bevitték -egy közeli házba. Együttvoltak a szerb és a magyar tisztek. Udvariasak voltaik s kináilták szüntelenül a .fogoly tiszteket. Majd eltávoztak és összekötözve hátrahagyták foglyaikat. A tisztek kérték, hogy oldják fal kötelékeiket, ugy sem szöknek mag. Egy szerb főtiszt lépett erre hozzájuk, feszesen szalutált és igy szólt szerbül: — Nem telhetjük, nálunk ez a szokás. .Csakhamar komdtáesik jötték s lelőtték a huszártiszteket. Most — mondották a szerb hadifoglyok — a szerb katonaság keresi a komiltácsi bandát, hogy a gyilkosságot megtorolja. Úpazván már meglátszik a schrapnekk határa, Ujpázua nagy rósz© lakatlan, üres. A aimonyi szőlőknél már igen érdekes dolgokat hallóik arról, hogyan szerepelt Zi monyban Györgye, a szürke civil. Az .elcsapott szerb trónörökös, akiit röviden, de jellemzően tökéletlennek :nieveiz>nek a szerb hadifoglyok, szürke civil .ruhában Bohanovcin Szirmia (Szerémia) királyává proiklaanált-ahta magát. Az ottani ;szer.b pópa szentelte fel, aki Belgrádba ímenékült, amikor a szerbeket kivertük. — Magas, sovány, beesett, ráncos arcú, kiélt fiatalember 'György herceg — beszéli ©1 egy hazai szerb. Amint leült ia zimornyi Central kávéházban s zsebre dugta a kezét, sárga, vastag bőrszíj-övéből sok tőr és apró fegyver tűnt elő. Magával hozatott fogoly magyar tiszteket, uzsonnára habos kávéhoz maga -mellé ültette őket és tüntető, joviális 'magaviselettel per itu szállította vad amennyit. Igaz: amit vették a szerb katonáik, azért pénzt is aiditak. Persze többen voltak olyanok, -akiik nem vettek, hanem raboltak, amint a 'zimonyi tiszti' étkezde eltűnt ezüst evőeszközei biizonyitjálk. Emlékül a szerb pesnfidia okmányát: egy prciklamációí hagytak hát-