Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-24 / 241. szám

Saagied, 1514. szeptember 28. J/ÉLMAGYARORSZAG 3 ra. Az cgasz jelian/tóktelen, színes plakát, fordításban szószerijnt a ikövetikező: Isten kegyelméből és- bátor hadseregünk hősiességéből felszabadítunk bennötöket a Svába járom \alól, s e naptól kezdve ti is velünk együtt Péter király őfelsége uralma alatt — egyenlő polgárok vagytok, Felhívok mindenkit, miszerint az igazságos szerb törvények szigorú kötelezettsége alatt áll. Hangsúlyozom, hogy a szerb törvények szigorúak, de igazságosak, iGyukits JSzvetozár, őrnagy. E pruklainiáeiót csak liátnahacryiták, ők magúik jónak látták, ha odébb állmaik. Dieső hadseregünk győzelmesen nyomni előre. Szeri)iában benn vannak imár jó mélyen, — de azért Szvetozár air Petár birodalmát lopva ikitarjesztii, s magyar falvak tiszta ifebérre mészéit házait nem íreateli ilyen s ebez hasonló szeninydsiraitc(kkal ifeláktolemiteni. K. K. HÍREK oooo Háboruskodó fejedelmi rokonok. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a legtöbb fejedelmi házasságot politikai rugók hozzák létre. Az európai uralkodó-házak államrezon szempontjából össze-vissza házasodtak és alig van királyi ház, melynek egyik-másik tagja ne lenne sógorsagban a másik királyi ház valamelyik hercegével. Valamikor roppant jelentőséget tulajdonítottak az ilyen politikai házasságoknak, pedig hogy ezeknek a királyi atyafiságoknak milyen kevés befolyásuk van a népek sorsára, a mai európai háború megint fényesen igazolja. Most is egész sereg rokon áll ugyanis egymással szemben a harcmezőn s az atyafiság épen nem akadályozta meg, hogy az uralkodók szembe állítsák egymássel a maguk seregeit. Itt van mindjárt II. Vilmos császár és György angol király. Mindketten unokái a volt angol királynőnek: Viktóriának. Vilmos császár anyja, /. Frigyes császár felesége A kozákok. Irta: Waldschmidt Woltram dr. Gyermekkoromban, jól emlékszem, sokat játszottunk katonásdit Metzben. Egy kis pöttön francia is volt közöttünk. Keményen deíilirozott velünk házunk udvarán, gyors felfogásáról és tanulékonyságáról azonban nem igen tett bizonyságot. Játékfegyvereinkből sürün küldtük egymásnak a lövegeket és a kis francia, valahányszor elfogyott muníciója és ezáltal akciáképtelenné vált, dühösen, szinte megvetéssel kiáltotta felénk: „Ti kozákok!" Á „kozák" szó akkoriban a francia előtt súlyos sértés, valami nagyon erős szitok voit, bizonyára a „porosz" szuperlativusza. Azóta változott az idő. Ma a franciáik épp ezekben a kozákokban bizakodnak; anélkül azonban hogy tudnák: mi is az a kozák tulajdonképpen? Még Németországban és nálunk sincsenek teljesen tisztában a kozákokkai Hol egy bizonyos fegyvernemnek, hol pedig valami népfajnak tekintik, nem ritkán pedig összetévesztik őket a kisoroszokkal, az ukrainaiakkal. Pedig bizony egyik kategória sem felel meg a ténynek. A kozákság története élénk képét nyújtja .annak a lassú fejlődésnek, ameiy a nomád élet sivárságából a letelepülés és állandó lakhely-birtoklás állapotáig vezetett. Maga a , kozák" szó, —- oroszul: kazák, — annyit jelent, hogy:'bujdosó, ólálkodó, vagy rabló; nincs kizárva azonban, hogy valamikor cserkeszt, vagy, — umi szintén valószínű, — angol hercegnő volt, Viktória királynő leánya és nővére VII. Edvárdnak, akinek fia a mostani angol király. A német császár és az angol király szülei ime testvérek voltak, a két uralkodó tehát vérszerinti unokafjvér. A másik hadba vonult ellenség: a hazug cár is közeli rokona egyik szövetséges német fejedelemnek, akinek hadai most Oroszország ellen küzdenek. A cár felesége, Alexandra Feodorowna ugyanis született Alisz liesszeni hercegnő és nővére a most uralkodó hesszeni nagyhercegnek, Ernő Lajosnak. A lresszeni katonák persze a német hadseregben harcolnak s uruk sógora ellen és a sógoi szövetségese: a francia köztársaság ellen viselnek háborút. Sőt még II. Vilmos és Miklós cár között is van sógorsági viszony. Edward angol király ugyanis — mint már emiitettük — nagybátyja volt Vilmos császárnak. De nagybátyja voit a cárnak is, mert felesége és a cár anyja nővérek voltak, mindkét t ne: Alexandra és Dagmar is dán hercegnők. Dagmar mint orosz hercegnő a Mária Feodorow/ na nevet vette fel. És nevezetes, hogy az anyacárnő, a született germán hercegnő, támogatta a cári udvarban legmelegebben a túlzó pánszláv irányzat képviselőit. A pánszláv anyacárné Edward angol királylyal való sógorsága révén nagynénje lett Vilmos császárnak s fia, a cár, unokatestvére igy a császárnak. Hogy az orosz cárban magában is német vér folyik, az köztudomásu. Az orosz uralkodó-házat ugyan Romanov-nák hívják, de az a valóságban Holstein-Gottor. Albert belga király — másik ellenfele a német császárnak — sokszorosan rokona a Hohenzollern-háznak. A belga király anyja, Mária hercegnő, a flandriai grófnak felesége: nővére volt a már elhunyt Lipót hohenzollerni hercegnek, a király egy nővére, Jozefin belga hercegnő pedig Ííohenzollern Károly herceghez ment nőül. Mindezeken felül a belga király felesége: Erzsébet királynő, leánya a nemrég elhunyt Károly Tivadar bajor hercegnek, aki mint dr, mcd. és gyakorlóorvos Bajorországban igen nagy népszerűségnek örvendett. Állami szövetségekre csak a szláv fejedelmi házasságok vezettek. Péter szerb király tudvalevőleg veje Nikit a montenegrói királynak, akinek másik két leánya orosz nagyhercegekhez ment nőül. Az idősebbik: Milica hercegnő, Péter Nicolajevics, a fiatanyakazót, fejlevágót jelentett. A doni seregek fővárosa, Nowotserkask, nevével ma is erre a kaukázusi népfajra látszik mutatni. A tizenhatodik században. Rettenetes Iván idejében, léptek be a kozákok a történelembe; akkor, amikor Szibéria elfoglalásával magukra terelték Európa figyelmét. Vezetőik nem voltak hősök, szökött oroszok voltak, akik a moszkovita uralom fejlődése után szűknek, korlátoltnak találták, érezték szabadságukat. Úgynevezett '„szabad városokéban laktak, a Dnjeper és Don között levő síkságokon, a szlávság és tatárság határmellékein, ahol fegyveres közösséget képeztek. Szabadság és egyenlőség volt a kozákok jelszava és dolgaik, sorsuk legfőbb intézésére egy úgynevezett fejedelmet (hetmant) választottak. Eredetileg valamennyien nőtlenek voltak és csak később gondoskodtak családalapításról, még pedig olyképp, hogy a tatár asszonyokat, lányokat elrabolva, erőszakkal tették meg asszonyaikká. Ez volt különben az egész létük-céljuk,: a rablás, fosztogatás és erőszakoskodás. Ebben azután nemes pártatlanságot mutattak. Az oroszokat éppen ugy fosztogatták ki, mint a törököket, mindaddig, míg a cárok meg nem untaik garázdálkodásaikat és meg nem fékezték őket. A fékezés sikerült és a legszabadabb, legönállóbb népfajból a kartcsuka-világ gárdistái, végű! pedig határvédő csapatok lettek, a legkalandosabb .alapon és feladattal. A legrégibb" és leghíresebb kozáksereg a Dnjeper mentén volt letelepedve. Ennek a •labbik: Anasztázia hercegnő pedig Nivolajevics Miklós nagyherceg felesége. Mondják, hogy Milica és Anasztázia nagyhercegnők szalonjai voltak a főfészkei az orosz háborúspártnak. Ez a rokonság tehát járt valami pozitív eredménnyel. Sőt még további következményeket is vonhat maga után. Esetleg azt, hogy a Nikita két leányából legközelebb a montenegrói — exkirály leánya lesz ... — Tisza István gróf Bécsben. Bécsből jelentik: Tisza István gróf miniszterelnök; Latinovich Endre dr. titkár kíséretében Bécsbe érkezett és a Bankgassei Magyar Házba szállott meg. — Sebesültek elhelyezése a családoknál. A Magyar Vöröskereszt-Egylet több kultúregyesülettel karöltve társadalmi akciót ind.it avégből, hogy kórházi ápolást már nem igénylő, üdülő beteg katonákat egyes családoknál elhelyezzen. A hazafias közönséghez intézett fölhívásban arra utalnak, hogy bizonyára a legtöbb lakásban van egy szoba, egy ágy, amelyben a haza védelmében megsebesült katonát szeretettel és jóérzéssel el lehet helyezni addig, amig a fáradt harcos megpihent. Ezzel lehetővé tennék, hogy a kórházak ágyait csakis a súlyosan sebesült harcosok foglalnák el. A helyes és céltudatos terv kezdeményezői arra is kérik a nemesen érző családokat, hogy azzal is támogassák az eszmét, hogy rokonaikat és ismerőseiket is birják rá a szép és hazafias áldozatra. Az üdvös szándékot egy levelezőlapon kell bejelenteni a magyar szent korona országai területén működő Magyar Vöröskereszt-Egyletnél (Budapest, Dísz-tér 1. szám.). — Az ujszegedi Árpád-Otthon sebesültjei. Az ujszegedi Árpád-Otthonba 50 sebesültet szállítottak. A szegedi közönség, mely olyan nagy áldozatkészséget mutatott a kórházak sebesültjei iránt, bizonyára nem fog megfeledkezni az Árpád-Otthonba helyezettekről sem. Az ujszegedi villasorok lakói el fognak látogatni, hogy cigarettával, olvasnivalóval ellássák, kik érettük harcoltak. hordának egyrészét használta fel Báthory István Lengyelország délkeleti határának megvédésére; oda telepedtek tehát le és ettől az időtől kezdve ők alkották Uikrainát. A többiek, akik továbbra is a Dnjeper vízeséseinél maradtak, nem sokáig élvezhették önállóságukat. Második Katalin cárnő teljesen szétszórta őket, otthagyták tehát telepeiket és mentek, ki erre, ki arra. A hírneves régi volga-kozákok sem léteznek már. Ö!k is széjjelzüllöttek, a nomád életük valahová a Kaukázusba szórta őket. Ma már csak doni, tubán, ural, orenburgi, szibériai, asztrachan, transraikal és ussurt kozákokat ismer a történelem. Seregeik, az orosz reguláris seregekkel szemben, irregulárisak voltak. Amolyan komitácsi- és franktirőrbandák, bár valamivel rendszeresebb, szervezettebb alapon. A moszkvai uralom beálltával az őseredetü közösség is mihamar megszűnt. A mindenható cárok felosztották az országot, a kozákok földművesek és földbirtokosok lettek, kötelességükké volt azonban rendelve a rendes katonáskodás, még pedig a saját költségükön. Ez a rendszer még ma is fennáll, amennyiben a kozákok még ma is saját lovaikon, fegyvereikkel vonulnak hadba. Béke idején csöndes földművelő és állattenyésztő a kozák, tizennyolc évtől harmincnyolc évig azonban védköteles. Négy évig aktív katonák, öt évig pedig tartalék-osztálybeliek. Ezredeik szotnvákra oszlanak. (Szotnya = száz.) Seregeik vezérei mindenkoron a cáreviesek, a trónörökösök. Unifor-