Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-24 / 241. szám

8. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 20. Törökország fegyveres akcióra készül. — Mozgolódik a balkán. — Róma, szeptember 23. A Matin, mely most Bordeauxban jelenik meg, ma „Törökország őrülete", „Botrányos tüntetés a a germánok mellett" cimmel érdekes távirati tudósítást hoz a törökországi eseményekről, persze francia megvilágításban. A Matin bejelenti, hogy Törökország fegyveres akcióba lép az ántánt ellen s elképzelhető dühvel számol be arról, hogy a török birodalom szimpátiája teljesen a hármas-szövetség mellé fordult. Kétségtelen, irja, hogy a (kellő pillanatban Törökország a hármas-szövetség segítségére fog aktive is sietni. A németbarát tüntetések elhatalmasodásának főoka az, hogy Konstantinápoly tele van németekkel, akik élénk befolyást gyakorolnak a török kormányra és nem ismernek határt a hármas ántánt ellen való' lázitásban; minden módot megragadnak, hogy Törökországot a hármas-szövetség csatasorába állítsák, ami sajnos, nagy mértékben sikerült. A legutóbbi szombaton, szeptember 19-én, a Millet-szinházban, Sztambulban, olyan germánbarát tüntetés volt, amelyről maguk a török lapok állapítják meg, hogy Rómából jelentik: A párisi nagy csata még napokig elhuzódhatik. A németek erősen elsáncolták magukat és sáncaikat még dróthálóval is megerősítették. Ütegeik kitűnően el vannak rejtve. A franciák és angolok gyakran intéznek fronítámadást, a melyet azonban a németek mindannyiszor visszavernek. A Tribuna a franciák eddigi veszteségét a Páris körüli harcokban százezer főre becsüli. A francia hadsereg balszárnya teljesen verve van. Verdunt a német csapatok hevesen ágyúzzák és már is nagy sikereket értek el a várostromban. Párisban a sok balsiker nagy elkeseredést kelt a lakosság körében. A parancsnokló tábornok fogadta a munkásszindikátusok vezetőinek küldöttségét. Viharos jelenet játszódott le a fogadáson. A kormány ellen való elégedetlenség napról-napra nö és az általános forradalom kitörése minden percben elkövetkezhetik. Viviani miniszterelnök titkárával, Etienne-nel Bordeauxból Párisba utazott és több óráig tanácskozott Gallieni tábornokkal, vájjon Párist védjék-e, vagy pedig nyilt városnak proklamálják. Viviani a tanácskozás után visszatért Bordeauxba. Berlin, szeptember 23. A haditudósítók egyértelműen konstatálják, hagy a német támadások igen eredményesek a francia hadállásokkal szemben. A franciák hibáfábéi bombázták Reimsi. A Magyar Távirati Iroda jelenti Berlinbői: A nagy főhadiszállásról szeptember 22-én este jelentik: A francia kormány azt állítja, hogy a reimsi székesegyház bombáahhoz hasonló még nem volt az ottomán birodalomban. Obejidallah efendi, főuléma, szmirnai képviselő, aki az Egység és Haladás oszlopos tagja, a lehető legvadabb hangon kel ki az anglo-francia-orosz szövetség ellen. Beszédjében ez a képviselő az izlam világ ellenségeinek megsemmisítéséről szólt és a monarchiának, valamint Németországnak nagy kulturális szerepét méltatta, kijelentvén, hogy Németország civilizációja sokkalta nagyobb szolgálatokat tett az izlám világnak, mint a francia. Ebből az alaptételből kiindulva, azt fejtegette, hogy Törökországnak mily állást kell elfoglalnia a két ellenségével szemben. Azzal zárta be beszédjét a hallgatóság tapsa közben, hogy Törökországnak a német birodalom mellett kell haladnia, mert az ántánt az izlámnak és Törökországnak teljes mértékben ellensége. A zenekar, — folytatja a Matin, — az izgató beszéd után a Wacht am Reint játszotta. A törökök felállva énekeltek a zenekarral, azután hosszú menetbe állottak s a török és német zászlók alatt bejárták az egész Sztambult, éltetve az ottoimán birodalmat, a kettős monarchiát, Németországot, abcugolva Angliát, Franciaországot, Oroszországot, Japánországot, Belgiumot, Szerbiát és Montenegrót, anélkül, hogy akármelyikről is megfeledkeztek volna. Franciaország megköszönheti ezt a szíves figyelmet Törökországnak. zását katonai okok nem tették szükségessé. Ezzel szemben meg kell állapitanunk a következőket: Miután a franciák Reims városát erős sáncmüvekkel védelmi vonalunk főtámaszpontjává tették meg, ök maguk kényszeritettek bennünket a város megtámadására és a támadáshoz szükséges eszközök foganatosítására. A székesegyházat a német főparancsnokság utasítására kímélni kellett mindaddig, amíg az ellenség azt ,nem használja ki a maga céljaira. Szeptember 20-i:ka óta a székesegyházon fehér zászló lengett, melyet mi tiszteletben tartottunk. Ennek dacára azonban megállapítottuk, hogy a toronyban francia megfigyelő ör működik, ami azután érthetővé tette, miért volt hatásos a francia tüzérség ágyúzása a támadó német gyalogság ellen. Szükséges volt ezt a megfigyelő ört eltávolítani. Ez a tábori tüzérség srappnelltüzelésével történt. A nehéz tüzérség azonban még ekkor sem lépett akcióba a székesegyház ellen s a megfigyelő őr'eltávolítása után a székesegyház lövöldözését abba is hagytuk. Megállapíthatjuk, hogy a székesegyház tornyai állanak és külseje nem rongálódott meg. A tetőzet azonban égett. A támadó csapatok tehát csak addig mentek el, ameddig el kellett menniök. A felelősség az ellenséget terheli, aki a nagybecsű műemléket a fehér zászló védelme alatt meg nem engedhető módon használta katonai célokra. Berlin, szeptember 23. A francia kormány Reims bombázása ellen a hatalmakhoz intézett tiltakozó jegyzéke a következő: Katonai szükségesség nélkül német csapató\k, tisztán rombolási vágytól vezéreltetve a reimsi székesegyházat tervszerűen hevesen bombázták. A hires dóm most már romokban hever. Kötelessége a francia kormánynak, hogy ezt a vandalizmust, amely történelmünk egyik szent ereklyéje és a világ egyik öszszéhasmlithatatldnul nagyszerű miiemlékét elpusztította, átadja a közfelháborodásnak. MACEDÓNIA SORSA. Bécs, szeptember 23. Macedónia sorsa itt élénk megbeszélés tárgya. A Neues Wiener Tagblatt Macedónia és Szerbia cimü cikkében kifejti, hogy Macedónia sorsa a háború kimenetelétől függ. Macedóniában természetesen mindenki azt kívánja, hogy Macedónia Bulgáriához tartozzék és Macedónia kívánsága a mi kivánságunk is. Bízunk abban, hogy Macedónia nemsokára bolgár terület tesz. Görög katonák átlépték a bolgár határt. Szófia, szeptember 23. A Dnevnik jelenti: A Nea Alitea cimü atháni lap, amint már erről megemlékeztünk, a görög kormány hivatalos cáfolata ellenére megállapította, hogy Moniasztirban görög katonák vannak, akik a szerb hatóságókat támogatják. Két nappal ezelőtt egy ilyen görög csapat átlépte a bolgár határt, ahol a bolgár határőrség elfogta és lefegyverezte őket. A görög katonákat Szófiába vitték. AZ OROSZOK „NAGYLELKŰSÉGE^ Bukarest, szeptember 23. Az orosz határ felől meglehetős számmal érkezik ide az orosz fogságba esett oláh katona, akiket Oroszországban lefegyvereztek, azután a katonai fogságból elbocsátottak olyan Ígérettel, hogy a háború alatt Romániában tartózkodjanak. Az oroszoknak ez az eljárása, mellyel a romániai közvélemény rokonszenvét akarja megnyerni, illetékes román körökben aggodalmat kelt s további, a román semlegesség megóvására irányuló intézkedéseket fog provokálni. WILSON NEM KÖZVETÍTI A BÉKÉT. A Reuter-ügynökség jelenti: Wilson amerikai elnök abbahagyta a bókeközvetitést s addig nem folytatja, mig erre fel nem szólitják. Az entente fél a japán segítségtől. A Giornale d'Italia jelenti Londonból: Angoiiország unszolására a szövetségesek visszautasították azt a japán ajánlatot, a •mely szerint a transzszibériai vasúton félmillió japán katonát szállítsanak Európába. Különösen londoni körök jutottak annak tudatára, mekkora veszedelmet jelentene a mongol közbelépés az európai háborúban. uaxNBaD8aBaaaBaBB8aaaaaaaBaaaaaaaBBaaaBaaaaaaaaaaa,i Az összes harcterek legjobb és legát•= tekinthetőbb térképei legolcsóbb áron ii könyvkeresekdésében (Kárász-utca 9.). Páris föladásáról tanácskoznak.