Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-18 / 235. szám

2 DÉLMAG Y A RORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 18. Törökország az oroszok ellen fordul. Konstantinápoly, szeptember 17. Tegnap este a Sultan Achmed-téren több ezer före menő tömeg gyülekezett és élénken tünte­tett Ausztria-Magyarország' és Németor­szág mellett. A hodzsák beszédeket intéztek a néphez, amelyben rámutattak arra, hogy Ausztria-Magyarország és Németország azonnal hozzájárult a kapitulációk megszün­tetéséhez, mert a monarchia és Németország barátja a török népnek és az ozmán biroda­lom megerősödését kívánja. Az ozmán nép ellenségei, az oroszok, azt akarják, hogy a török birodalom gyönge maradjon, mert csak igy lehet továbbra is az ozmán népet kihasználni. A beszédek után a nép zajosan tüntetett Franciaország, Anglia és Oroszor­szág ellen. Számos kiáltás hangzott el: „Há­borút az oroszok ellen", „Bontsátok ki a próféta zászlaját, szent háborúba akarunk menni ellenségeink ellen". A nagy tömeg késő esti órákban minden rendzavarás nél­kül szétoszlott. Bukarest, szeptember 17. A szultán a török tengeri haderő parancsnokává az ide­érkezett konstantinápolyi hivatalos közlés szerint Arif bey tengernagyot nevezte ki. Meghiúsultak a török-görög tárgyalások. Bukarest, szeptember 17. Az itteni s az egész Balkán diplomaták fokozott ér­deklődésé mellett történt meg a görög és török delegátusok legutolsó találkozása, a mély nem tudott megegyezést teremteni azokban az el nem intézett s mindkét rész­ről vitatott kérdésekben. A tárgyalások után Zaimis és Politis görög delegátusok felkeresték Porumbarn román külügymi­nisztert, majd Bratianu miniszterelnököt. Bukarestből pedig Szinajdba utaztak Ká­roly királyhoz. Bukarest, szeptember 17. Az újonnan kinevezett görög és török delegátusok kö­zött a tegna-pi nap folyamán ujabb tárgya­lás vette kezdetét. A tárgyalás összesen csak 20 percig tartott, mert már kezdet­ben a formalitások körül merev ellentétek merültek fel a török és a görög delegátu­sok között. A török és a görög delegátu­sok holnap Szinajába utaznak, ahol Károly király a delegátusokat audiencián fogja fogadni. Az audiencia után a delegátusok visszatérnek Bukarestbe és nem is kezde­nek ujabb tárgyalást, hanem visszatérnek hazájukba. Franciaországból kiutasítják a török alattvalókat. Bécsből jelentik a Budapesti Tudósító­nak: Franciaországból Konstantinápolyba érkezett törökök közlik, hogy a francia ha­tóságok megkezdték a köztársaság területén lakó törökök kiutasítását. ra szítsanak, megengedték nekik, hogy visszatérhessenek a fővárosi egyetemekre. Ez az- engedély azonban nem szól a zsidó egyetemi hallgatókra. Nagy az aggodalom amiatt is, hogy a mezőgazdasági munkát nem tudják ellátni. A HAZUG NAGYHERCEG. Bukarest, szeptember 17. Kinos hazug­ságon kapták most rajta az orosz háborús párt vezérét, Nikolajevics Miklós nagyher­ceget. Hétfőn Nikolajevics Miklós nagyher­ceg azt táviratoztatta Bukarestbe: „Az orosz kozáklovak már Brassó előtt dübörögnek és Brassót az osztrák­magyar hadvezetőség kiürítette". A táviratot közölte a kormány egy em­bere a Diminatea nevü újsággal, amely rend­kivüli kiadásban hozta. Bukarestből negyed­óra alatt elterjedt a szenzáció a Brassóval szomszédos Szinajába, ahol jelenleg a román királyi udvar is tartózkodik. Szinajából azon­nal táviratoztak Bukarestbe, hogy micsoda bolond hirt röpítettek ott világgá, erre a Diminatea másnap bejelentette, hogy egy kínos felültetésnek lett áldozata. A lap, mely már egyszer vagy kétszer felült az orosz részről világgá bocsátott hazugságoknak, az ilyen magas helyről jövő hazugság után na­gyobb óvatossággal fogja kezelni az orosz híreket. A ROMÁN NEMZETI BANK KIBOCSÁTÁSA. Bukarest, szeptember 17. A miniszter­tanács folytatólagos ülésében ugy határo­zott, hogy a nemzeti bank uj kibocsátását csak arra szabad felhasználni, hogy a ke­reskedelmi hiteligényéket könnyebben le­hessen kielégíteni. A kereskedelmi minisz­ter ennek a határozatnak a szellemében az összes pénzintézetek vezérigazgatóihoz és elnökeihez levelet intézett, hogy azon cé­geknek és vállalatoknak, amelyekkel eddig is üzleti összeköttetésben állottak, továbbra is engedélyezzék hitelüket. Közli a minisz­ter, hogy a román nemzeti bank a kormány­nyal tanácskozásokat folytat abban az irány­ban is, hogy egyes cégeknek a raktárakban levő gabonáikra előleget lehessen adni, ami­re még a gazdasági válságon felül azért is szükség van, mert a nehéz helyzetet csak súlyosbítja az, hogy a termés a közepesnél is rosszabb és jóval alul maradt az átla­gon. LEMOND A FRANCIA SZOCIÁLISTA MINISZTER. Berlin, szeptember 17. A Lokalanzeiger szerint Guesde francia szociálista tárcanél­küli miniszter lemondási szándékokkal fog­lalkozik és csak ugy akar maradni, ha a kormány nagy segélyakciót indit a párisi külvárosok Ínségben élő lakossága javára. AZ OROSZ TISZT AJÁNDÉKA. Budapestről jelenti tudósi tónk: Teg­nap este orosz foglyok érkezteik a ferenc­városi pályaudvarra. A foglyok között fel­tűnt egy elegáns tiszt is, akinek szintén frissítő italokat és cigarettákat kínáltak a hölgyek. Ez a figyelmesség 'láthatóan megindította az orosz tisztét és hirtelen mozdulattal leszedte magáról az ékszere­ket, drága gyűrűit és oda ajándékozta a hölgyeknek, aki-k a gyorssegélyt szolgáló Auguszta-alap javára fordítják az éksze­reket. A tehetetlen orosz kolosszus. Bécs, szeptember 17. A Neue Freie Pres­sében báró Minarelli Fitzgerald gyalogsági tábornok a következőket irja: A háború jelenlegi állásának méltó meg­ítéléséhez szükséges, hogy figyelembe ve­gyük az osztrák-magyar és német szövet­séges seregeknek a háború megkezdésekor való szituációját. A déli határainkon álló je­lentékeny ellenséges haderőtől eltekintve, az ellenség főhadereje két részre oszlott: egy nyugati csoportra, amelyről fel kellett téte­leznünk, hogy a legrövidebb idő alatt harc­képes állapotban lesz és egy keleti, jóval erősebb csoportra, amelynek működési ké­pessége azonban csak későbbi időpontban volt várható. Ilyen körülmények között Németország legnagyobb erejével azonnal a nyugati cso­port ellen kellett, hogy forduljon, mialatt ne­künk a sokkal nehezebb feladat jutott osz­tályrészül, hogy megvédjük Németországot a túlerő, Oroszországnak keletről jövő tá­madásától. Más megoldás nem is volt. Min­denekelőtt tehát fel kellett vennünk a har­cot a mérhetetlen nagy Oroszországgal szemben, amelynek területe harminckétszer akkora, mint Ausztria és Magyarországé együttvéve. A deffenzive harcot kellett te­hát felvennünk, vagyis azt, amellyel időt nyerünk addig, amig Németországnak sike­rül Franciaországot és szűkebb szövetsége­seit legyőzni. Nézzük már most. milyen volt az erő­megoszlás a részünkre kijelölt Visztula men­ti harctéren? Számolnunk kellett azzal, hogy Oroszország, miután ázsiai haderőinek moz­gósítását s ideszállitását már régebben terv­be vette s miután Japánnal kötött bámulatos szövetsége folytán a hátbatámadás ellen biz­tosítva volt, jelentékeny túlerővel áll szem­be 16 hadtestünkkel, melyek jelentékeny rérzét a déli harctéren kellett hagynunk. Egészen világos volt tehát, hogy Orosz­ország a lehető legnagyobb erővel a mi Ga­líciában álló csapataink ellen koncentrálja fő­erejét, hogv lehetőleg visszaszorítson ben­nünket a Kárpátokon túlra, hogy azután fő­céljának kiviteléhez foghasson, hogy tudni­illik egy Németország szivére: Berlinre in­tézett erélyes támadással lélegzethez juttas­sa erősen szorongatott szövetségesét. Egy­részt a Visztula és a Bug között, másrészt pedig Lembergnél sikerült ritka hősiesség­gel és odaadással harcoló seregeinknek ha­talmas és csodás offenzívával, hetekig tartó rendkivüli erős és fényes győzelmekkel telt bámulatos harcokban a tuleiős ellenséget annyira feltartaniok, hogy ma, tehát több mint öt héttel a háború megkezdése után, még mindig nem tudta a Visztula vonalát átlépni és előreláthatólag még sokáig nem is lesz erre képes. Éz maga olyan fényes ered­mény, mely lehetővé tette, hogy dicsőséges szövetségesünk ezalatt Belgiumba és Fran­ciaországba behatolhasson s győzelmet győ­zelemre halmozva, már Páris kapuja előtt állhasson. MENEKÜLNEK AZ OROSZOK LEN­GYELORSZÁGBÓL. Berlin, szeptember 17. Hogy mennyi­re nem biztiak Oroszországban a lengye­lekben, abból is kiviláglik, bogy a varsói és rosztovi egyetemek elhelyezéséről tár­gyalnak. Szinte állandó a pánik a német és az osztrák-magyar csapatok előnyomu­lása miatt. A kovnói kormányzóság emiatt már el is helyezte székhelyét Bonsejev városába. A kovnói kormányzóság vasut­igazgatőja fölhívást ádott ki, amely szerint azoknak az utasoknak, akik Kovnóba vagy messzebb akarnak utazni, engedély-levelet kell kérniök a kovnói Vár parancsnakság­tól. | h ú A birodalom belsejéből aggasztó hi­rek érkeznek. Nehogy az évek óta kizárt egyetemi hallgatók a vidéken forradalom^

Next

/
Thumbnails
Contents