Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-02 / 219. szám

Szeged, 1914. szeptember 2. DFFILMAGYAILQRSZAG a HIREK oooo Futás az Óceánon. (Saját 'tudósítónktól.) Az északnémet •Ll-oyd „Kronprinzessin 'Gecibe" nevű hajója Neyw-orkból Brémába való visszautaztában a háború kitörésekor szerencsésen megmene­kült az ellenségtől. A gőzös francia és angol bankok részére 10.6 millió dollárt hozott aranyban, 3.4 millió dollárt ezüstben, amikor julius utolsó keddjén: Newyorkot ellhagyta, hogy 1200 utassal Plymou-tihan és Gh-erbour­gon át Brémába hajózzon. Az utazásról az augusztus 5-én megjelent „Newyorker Staats­zeitung" a következő leírást közli: AJialatt pénteken (julius 31-én) a: hajón levő utasok két napi utazásra a plym-outhoni kikötőtől egy hevenyében; rendezett! bálion ugráltak, az utasok egyike hirtelen észrevette, hogy a hold, amely eddig .a hajó jobboldalán világított, egyszerre csak a hajó baloldalára került. Palack kapitány valamennyi férfiutast az első osztály dohányzószobájába kéretett és a következő -kijelentést tette: „Uraim! A hajó dróttalan táviratokat fogott föl, amelyek szerimt Németország és Franciaország között kitört a háború és most visszaittazunk Ameri­kába. Elég szenünk van, hogy odajuthassunk és remélem, ihogy ellenséges hajó nem fog el bennünket." Némileg ideges, 'kételkedő neve­tés-, taps, káromkodás, tiltakozás és még több gratuláció fogadta a kapitány "kijelentését. A lámpákat eloltották és az egész hajót vitor­lavászonnal 'borították be és még az éjszaka folyamán szorgalmas matrózkezek feketére festették a gőzös négy sárga kéményét, ugy •hogy a hajó messziből hasonló volt a „White Star Li-ne" valamelyik hajóóriásához. A 46.46 nyugati szélesség és 30.21 északi hosszúsági fokon voltunk, amikor a visszautazást meg­kezdtük. Ezután egy négy napos futás kezdő­dött az Atlanti-oceánon, amikor gőzösünk az amerikai partok mentén biztosságba jutott. Ez idő alatt Polack kapitány nem mozdult el a parancsnoki hitírói1. Egy csoport pénzember, aki a hajón volt, meg akarta venni- a gőzöst, hogy azután ame­rikai zászló alatt folytathassák utukat Európa felé. Polack kapitány azonban szárazon kije­lentette, bo-gy az északnómet Lloydtól vannak utasításai és csak ezek szerint fog cselekedni. Megkísérelték dróttalan táviratok elküldését, de a derék kapitány kijelentette, hogy erről még csak szó sem lehet, mert különben el­árulnák a hajó pozícióját. „Melyik amerikai kikötőt kísérli meg elérni? — kérdezték. A kapitány egy váll vonással1 felelt: „A legkö­zelebbitr Tovább folyt a vad hajsza és az ujfund­iandi partok mentén sürü köd támadt. Anél­kül, hogy sebességét csökkentette volna, a „Kronprinzessin" keresztültörtetett a ködön, anélkül, hogy ködikiirtjét megszólaltatta vol­na. Az utasok egy küldöttségének, amely a ködben teljes erővel való utazás ellen tiltako­zott, a kapitány kijelentette: „Pontosan tu­dom, -mit cselekszek és kész vagyok a felelős­sé get viselni. Egyébként- kevés okuk van- az aggodalomra, -mert olyan' uton haladunk, a melyen egyébként nem szoktak hajók járni." A ,kronprinzessin Cecil ie" augusztus 3-án. elérte a Bar Harbort Maine-államban és így ezzel biztosságba jutott. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesü­letnek ! Segitsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — Az Unióban akadt magyar képviselók. A Politikai Hiradó jelenti, hogy Barabás Béla, Héderváry Lehel, fíuza Barna, akik a kitört háború miatt nem jöhettek haza Európába, Pittsburgban segítő egyesületet alakítottak, katonáink hátramaradóttjai részére. Flaubert és a háború. Amikor 1870-ben a porosz-francia hábo­rú kitört, Flaubert Gusztáv, ez a nagy francia szellem, Normamdiában tartózkodott, a Rouen melletti Croiset egyik falusi lakában. Ellen­tétben a franciák többségével, Flaubert meg­őrizte pártatlan ítéletét;. -George Sand-hoz intézett levelei bizonyítják tisztes érzéseit. A politikai' események a népeket akkor ép olyan váratlanul lepték meg, mint mostari'. Még kevés nappal a háború kitörése előtt Flaubert azt irta barátnőjének, hogy Edmond de Goncourt látogatását várja, akivel szoros barátságot tartott fenn. Ebben a levélben, mely a háború kitörése előtt az utolsó volt, ezt írja: Ép most olvastam újra Goethének Ecker­mannal folytatott beszélgetéseit. Ez aztán ember, ez a Goethe! Bekövetkezett a hadüzenet. Paris cső­cseléke tüntetett a parlament előtt. Á Berlin! Ez volt a jelszó. És Flaubert ezt irta George Sandmak: — Földieim butasága visszataszitólag hat rám. Az emberek barbársága szivemet kimondhatatlan szomorúsággal1 tölti el. Ennek a hamis lelkesedésnek láttára, mely nem alap­szik igaz ideákon, meg szeretnék halni, csak­hogv ne lássam többé. — Hát megint itt vannak a tömeghábo­ruk napjai? Attól tartok! A borzasztó öldök­lés számára, mely most kezdődni fog, még •kellő ürügy sincsen. A verekedés kedvéért verekednek. A békekongresszusra most nem hallgat senki. A civiliázáció elhagyott minket. Igaza van Hobbes-nek: Homo homini lupus! Olvasta, hogy egy képviselő azt indítványozta a kaimarában, hogv a bajor nagyhercegséget fosztogatni kell? O, bár ne volnék itt s élnék inkább a beduinok között! A háború folyamán egymást követték a megdöbbentő, felháborodó levelek. Néhányat közülök itt adunk: 1870. augusztus 30. Mintha minden fekete volna körülöttem. Hát ilyen; a természet embere! Mi dicsérjük az előhaladást, a felvilágosodást, a tömegeik egészséges eszét és a francia nép szelídséget! Aki ma a békét hirdetné, azt menten megöl­nék! A tömeggyilkolások itt fognak kezdődni. Lehet, hogy egy század múlva az emberek millióit egyetlenegy csatában fogják legyil­kolni A kelet küzdeni fog a nyugat ellen, az újvilág az óvilág ellen! Végtelenül bosszant, hogy annyira akarják az általános jogú vá­lasztást. Ha mi ahelyett, hogy az alsóbb osz­tályokat felvilágosítottuk, a felsőbbeket kiok­tattuk volna, akkor sohasem lett volna lehet­séges, hogy Keratny képviselő ur a kamará­ban Baden fosztogatását indítványozza! A nyomorúság már jelentkezik. Minden ember szorongattatva érzi magát. Pedig nagyon is •hozzá voltunk szokva a nyugalomhoz, a jó­léthez és a kényelemhez. Az anyagi dolgok kiszívták -minden életerőnket. Hozzá kell me­gint szoknunk, hogy ne csüggjünk többé éle­tünkön', szerencsén ken, pénzünkön/ semmin sem: Megint azokká kell lennünk, amiik nagy­- Tanítók a bevonult katonák családjáért. A Csongrádi sugáruti1 elemi iskola tanítótes­tülete is kiveszi a részét a bevonult' katonák hátrahagyott családjainak a segítéséből Azonkívül, hogy a testület minden tagja min­den ily irányú mozgalomban tevékeny részt vesz, gyűjtéseket folytat, napközi otthonok­ban működik közre, még nagy lelkesedéssel egyhangúlag ajánlotta fel minden testületi •tag tanítói fizetésének egy százalékát e célra a háború egész tartamára. — Katonáink segítése. A Szegedi Nő­ipari és Háziipari Egyesület Hadsegitö Bizott­sága már megkezdte áldásos működését. Az első felhívásra már egy egész kis raktárra való fehérnemű és téli ruhanemű gyűlt össze a belváros1 óvóiskola nagytermében levő mű­helybe, ahol szorgos mői.kezek már készítik a hósapkákat, kéz- és n-yakvédőket és más hasznos téli holmit, ami megvédje vitéz kato­náinkat a zord tél keserves szenvedéseitől. A mai napon következő adományok érkeztek a műhely részére: Zsótér Sarolta 10 K, Csík Mária 6 K, továbbá; Zsótér Sarolta egy nagy utazó plaid, 1 körgallér. 1 hósapka. Csík Má­ria 1 vég vászon. Holtzer S. és fiai 45 méter fianeli és barcihet, Orkonyi Edéné 18 drb fe­hérnemű, Hoffmann ignácné 12 drb fehérne­mű, Szabóné Balázs Mária 1 vánkos toll és 24 drb különféle fehérnemű, Osztermann. Má­ria 6 lepedő, 15 drb vászonholmi és 2 darab szappan. N. N. 11 pár téli harisnya, P. 29 drb fehérnemű, Marikofszky Ilona 1 vég tennisz­flanelil A bizottság tekintettel- az óriásií és alig fedezhető katonai; fehérnemű-szükséglet­re, kéri a közönség további szíves- adakozását. Az adományok a belvárosi ovódába özvegy Székely Gábornéhoz küldendők, ki minden adományról részletes kimutatásban számol el. — Kórházzá alakitják az ipartestület helyiségeit is. A szegedi Vörös Kereszt tgye­let kedden délután a városháza bizottsági -termében ülést tartott. Az ütésen az egyesület főtitkára Szmollény Nándor bejelentette, hogy apáink voltak, des personnes légéres gazeu­ses. Azelőtt az egész életet éhezve töltötték ei. Valami hasonló van a láthatáron- támadó­ban. Croisét, szerda, 1870., Hétfőn Párisba utaztam és szerdán me­gint visszajöttem-. Csak most ismerem való­jában a párisiakat. Micsoda butaság! Micsoda bizonytalanság! Micsoda beképzeltség! Rosz­szul leszek, ha honfitársaimra nézek. Ez a •nép megérdemli, hogy megfenyítsék és attól tartok, hogy ebben része is lesz. Képtelen vagyok, ihogy valamit olvassak vagy írjak! Mint sok -mások: ülök és várom a híreket. Ha anyám nem élne, magam már nem lennék itt! 1870 ... szombat. Beleestünk az örvénybe! Talán még a gyalázatos -béke sem lesz lehetséges. A győz­tes németek el akarják pusztítani Parist Ez az ő álmuk ...Ide hozott minket az az őrület, hogy az igazságot mindig el akartuk rejteni. 'Most mi leszünk a második Lengyelország. A második Spanyolország állapotába kerü­lünk. Később azonban Poroszország is abba a veszedelembe kerül hogy Oroszország el­nyeli ... 1870. okt. 11., kedd. . . . Micsoda nyomor! Ma 271 szegény volt ajtóm előtt és mindegyik kapott valamit. Mi lesz télen? A poroszok csak tizenkét órá­Vasárnap délelőtt a maqy. kir. honvéd­katona ZENEKARA HANGVERSENYEZ. Tisztelettel Horváth Ferenc, vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents