Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-05 / 158. szám

Szeged, 1914. julius 5. DÉLMAGYARORSZÁG 1. fel való imegcsufoltatásunk a-nnyi száz más lOkimjientLiimát. (A tennivaló.) — A szerbek megfékezéséhez más ut fe- mint a rémuralom:. Le kell dönteni azt a bálványt, amelyért miost minden áldozatot •togíhoznak, iminden gyalázatosságot szentek ^tartanak. Ez a. bálvány a Nagy Dusán [ár ősi birodalma, amelyet újra föl akarnak támasztani. Szerbiát kell. észretériteni, de ezZel most már sietnünk kelt. Ha mindaz, amit a boszniai szerbek most győzhetetlennek, fedenhatónak tartanak: Pasics, a KaraSVorgyeviosék dicsősége, a szerb hadsereg v'erh etet fenségében való hit összeomlik és Porbahul:l: a mi szerbjeink nyomban hüsépolgárokká válnak. Lehet, hogy idővel. ez a htiség újra meginogna, de azt előre látni' V3gy annak elejét venni ugy sem lehet. Mindenki, aki a bosnyák helyzetet jsrtiferi és aki elszenvedte, mint a Szerbiában art diplomaták, a szerbek padkázását, megfe gúnyos és lenéző magatartását a ket"s monarchiával szemközt, igen jól tudja, gy a leszámolásnak el kell kövóikeznic. ''^számolásra pedig elérkezett az utolsó, 'ég lehetséges óra. ^ szerajevói hadtestparancsnok napiparancsa. Szerajevó, julius 4. Ama súlyos sorsÉ aPás alkalmából, amely a monarchiát r e> a 15. hadtest parancsnoka napipa^jjcsot adott ki, amely a többek közt igy I Ne csüggedjünk még a súlyos pil"atban se. Dolgozzunk szakadatlanul (j'rnak a szellemnek ápolásán, amely edmindenkor joggal volt a hadsereg Szkesége és tradíciója, amelyen erőnk yugszrk és amely a birodalomnak védeltóet nyujt. Tudják meg a megvetésre mélhe gyilkosok, de mindenekelőtt a háttérJ? Meghúzódó felbujtók, hogy gonosz ^ dukát soha sem fogják elérni. Gondosj fe fog erről ő felsége és rragy hazánk Sá nt mindenkor hü hadseregünk. A iakosffe sPontán tüntetései nemcsak itt, üe -fwiucui ium.oios.ci nunwu»< jfe hazánk minden részében bizonyít S^feogy e törekvésekben minden pol Sfefetonk egyetért velünk, fíiven mind*— ©z maradjon jelszavunk a jőIS. a SZERAJEVÓI CENZÚRA. S^ujovó, julius 4. A vizsgálat további ^fefel mindenféle közlést mlegtil ottak. fel iíg Sz«ra % jevóből minden hirt d lehetett re v?n°n vagy táviratban küldeni Budapesten fe ^écsbe. Ma délután öt órakor azontn^]^kormányzóságtól rendelet érkezett, a n az volt, hogy az összeesküvéssel •6) 1 °'atns vizsgálatról és bünügyi eljárásy szót sem szabad telefonon vagy távtáviratot '.fetb ^tttef1 tovabbadni. Valamennyi W . "Velven kell megszövegezni, telefols csak németül szabad, a telefonfülhivataluok és nyomban félbeszakítja, mihelyt a vizsgálatról esik szó. Éppen ezért a Szerajevóban tartózkodó mjságirök legnagyobb része imár el is utazott Bosznabródba. TIZ MERÉNYLŐ. Szlavón-Bród, julius 4. Hivatalosan! megállapították, hogy a merényletnek tiz része, se van s ezek a következők: Princip Gavro diák, Cabrinovics Nedjielko nyomdász, Grabes Trifkó diák, Ilios Dariilo preperandista, Palavestra tanitó, Sorsics Jóikó hirlapiró, Vamsics Jókó hirlapiró, Jeftics Bonkó hiirlapiró, Cubrulovics Vaso diák, Spines Mirko diák. •Ezek közül kilenc embert már letartóztatott a rendőrség, a tizediket, egy diákot, az éjszaka fogták teli a boszna-idubica/i állomáson és az éjszakai vonattal visszavitték Szarajevóiba. U.HHBIIIIBiaillllllBIIIIBIIHIIIIIIIIiaNllllliaiBai Az utolsó állomás. — Artstettenben eltemették Ferenc Ferdinándot és Hohenberg Zsófiát. — (Saját tudósítónktól.) Béclstől egész Grosspöchlarnig csendőrök álltak kordont a vasútvonal mentén, ahol Ferenc Ferdinánd és Zsófia hercegnő koporsóival robogott a vonat. Egész Ausztria csendőrségét ide és Artstettenbe koncentrálták. Az a/rtstetteni kastélyt hatszáz csendőr vette körül, igazoltattak mindenkit, egész sereg újságírót, a rendőrségre kisérték, mert gyanús volt, hogy nem németül beszéltek. ,Egy pionér-csapat rendbehozta az artstettenji .kastélyhoz vezető utat. A két Pöchlarm pályaudvara telve fekete zászlókkal, drapériákkal. Pöcihlarnhan nincs ház, melyen ne lobogna fekete zászló. Az arlstiettemi kastélyba már tegnap este megérkezett egy egész sereg udvari lakáj. Ezek borították be végig feketébe az egész kastélyt ós a kápolnát. Itt az oltár előtt felállították a ravatalt. Egyre érkeztek a vonatok, amelyeknek nincs más utasuk, mint pompázó rózsakoszoruk. Tegnap délután öt órakor ideérkezett vonat egymaga ezerkétszáz koszorút hozott. Ötszázat Boszniából, hétszázat Bécsből. A sok drága virág nem fér a templomba, a koszorúkat végigrakták az ut két oldalán. A selyemszalagok elfeküdnek a füvön, a fehér rózsáik, liliomok mintha az artetettem földből nőttek volna ki az éjszaka. Artstettenben minden emlberen fekete a ruha. Ezek az emberek látták a trónörököst, amiint a kastély parkjában játszott gyermekeivel . . . (Zuhogó esőben.) Reggel fél három. Hirtelen, szinte váratlanul heves zivatar keletkezeti Zuhog az eső, a sötét eget meg-tmeghásitják a villámcsapások. A lakájok megrémültek: — Mi lesz a programmal, ilyen időben nem lehet y ,ováhh vinni a holttesteket! Az ég azonban ) nem törődik a. programmal, az ©tikkettel, ömlik az eső. Megérkezik a gyászos vonat. Gyorsan hozzák be a két koporsót a váróterembe és ravatalra helyezik. A trónörökös nevét viselő 12jik ulánus ezred tizenkét tisztje kivont karddal körülfogja a ravatalt. A gyertyák sápadtan égnék s miig kint bömböl a vihar, Bauchinger lelkész megkezdi a beszentelest, A szűk kis váróteremben sir egy sereg ember. -A szent ceremónia hamar véget ért. Kint zuhog az eső. Várni kell, amig eláll. Fél négy óra. Végre csillagot látni az égen. A pályaudvar elé áll a két halottas kocsi, rájuk teszik ,a koporsókat és megindul a halottas menet. Milyen bizarr az egész! Osak néhol szakad meg fent a felhő, csodálatos kékség önti el az emlbereket. A koporsók élén fáklyás lovak. A fáklyáik nem világítanak, kis táncoló lángocskák usznalk a levegőben. Hang se hallatszik, csak amint a lovak dagasztják a sarat. És az ut mentén levett kalappal az emlbere'k. IAZ ud'vari autón követi a koporsókat. Lassan haladunk át a ifalun. Négy órakor a Dunához érünk. A két koporsó: ráteszik a hatalmas feketébe vont kompra. A vízben úszik a sok lecsüngő drapéria. A Ninból UTiigi, monda szerint, itt dobták a vízbe a várnagyot, innen úszott a partra. Áttérünk a túlsó partra. Az eső elállt, de borús az idő, nincs napsugár, szürke felhők uisznak a koporsók felett. Indulunk a kastély felé. A meredek uton csak nehezen, lassan haladunk előre. A falu elejétől egészen a kastélyig erdészek, vadászok, az uradalmi személyzet és Artstetten siró lakossága áll sorfalat. Az ut két oldalán felfrissülitek a koszorúk liliomai és rózsái az éjszakai esőtől ... (Requiescant in pace!) Öt órakor a kastély kapuja előtt állunk. A kalottaskocsikról leemelik a koporsókat. A trónörökösét nyolc dragonyos emeli vállra, a főhercegnőét nyolc lakáj. A koporsók elölt a papság, utána Károly Ferenc József, az uj trónörökös és Thunn Jaroszláv herceggel a három árva. A kis Zsófia főhercegnő hangosan, jajveszékelve sir. Ernő és Miksa. hercegek, sápadtan, lehajtott fejjel mennek. Akik látják őket, nem tudják visszatartani a sirást, egyszerre feltör a zokogás. A főhereegasszonyök nem követik el koporsót. Nagy a sár, .nem mehetnek gyalog, a kápolna ajtajáig vitte őket a kocsi. ,Csak az uj trónörökös, a tisztek és az ujiságirók nem feltek a sártól. A kápolna ajtajáiban percekre megáll a halottas menet. Alacsony az ajtó nagyon, neim lehet bevinni a koporsókat. Leteszik mind a kettőt a földre, ugy tolják be. Aztán odabenn újra beszentelik Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia holttestét: — Recquiescant in pace! És a koporsókat elhelyezik a kriptában d szarkofágokra. Elvégeztetett! A hámom árva sirása betölti a kápolnát, szem nem marad szárazon a főhercegasiszonyok kezükbe temetik arcukat. Meghalt az etikett, az árvák csak a két koporsót látják, amelyekből soha-soha nem kelnek föl ia Papi ós a Mami. Az uj trónörökös szót nem tnd szóllni, osak odahajol .a három gyermekhez ós megcsókolja őket. A kripta ajtaja gyászok zörejjel csapódik be. — Ecequr scant in pace . . . A fenséges vendégek visszatértek a kastélyba ós egy óra tizenkét perekor a különvonat visszavitte őket Bécsbe. (Az árvák a királynál.) A trónörökös három árvája ma délután fél háromkor Bécsbe érkezett. Udvari fogatok vitték a pályaudvarról egyenesen iScthönMd^WÁRNAP HOIÍVEP ZEHE HAfcfiVERSEMY Á