Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-05 / 158. szám

•*erteszt6séc KArész-vtca 91 Tdcbuzte: 305. tó- án» 11 Mér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-- félévre . . K12*negyedévre K 6-— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca t Telefonszám: 81, Egyes szám ára 11 fillér. ^ >' Jteeyed, !9i4. Hl. évfolyam 158. szám. Vasárnap, julius 5. Alkotmány és mandátum. tí Se,m érzelmeinknek, sem hangulaNnOűnak, de izllésünknek sem feleli volna ^eg, hogy addig, mig az artstetteni. fejeae|mi kripta ajtai be nem záródnak, bela?y éppenséggel pártpolitikával foglaljunk. Most már a kegyelet ós ildomossérelme nélkül mutatihiatun'k rá arra a jeszk és visszataszító jelenségre, hogy amig a nemzet s talán joggal mondájuk az egész müveit világ trónörököunket ós fenkölt hitvesét siratja és gyáz°lja, addig Károlyi Mihály gróf vezetéRe alatt hét magyar: Héderváry Lehel dr,. ^rabás Bői a, Ráth Endre, Zlinszky Kál^ n képviselők, Friedrich István, Buza arna ^ Zsigmond dr. képviselője'őtt-aspiránsok tul az Óceánon kortes2nek- Szaladnak az amerikai dollárok j( n' 'hátha azokkal lehetne teljesen meg°Pott népszerűségüket megint egy kissé ^aranyozni. Boldogok, akik hisznek. C. VaÍ'jon itt benn az országban, ki hisz v lk?! Ez a mostani amerikai kirándulás je azaknak is ki kell, hogy nyissa a e,'ernét, akik eddig még mindig hittek az enzéknek ha nem is okosságában és koSiii^^gában, de legalább jóhiszeinüségéAz élelmes útitárs. Irta: Tristán Bemard. sank.A,z autó reggel öt órakor jött értem. .Uti' fezemben egy meglehetős nagy felfeí a kellemetlen autópápaszennme! raikrm veirkezve, már vagy tizenöt percig vá'iink p'm reá a 'kal>u előtt. Azonnal eltobogílénív éderikért, aki autólárvával lépett miután az enyiém mellé helyezie ké<.1i-vf „• , tl ,, „„„ l.nlráBQ fp'á. , 1MLUU UZ> VHJf'^tí' • - ' fi' "úját, megindultunk Gedeon Jakasa te.e. Dl,] e közös barátunkat nem találtuk a ka°un amint megbeszéltük volt, bár tegnap este ;k amint megbeszéltük volt, b; • . legjobban ö erősködött, hogy 41 i... i - i. ; „„>:, ni ó ot órai nagyon 1^2 0rára határozzuk az indulást. kenyteterf* voltunk tehát felébreszteni a hazmesb aki a telefonhoz szól itatta őt. Pí tett ,?ntattansága húsz percnyi késest okoW,? midőn végre elkészült, még o nevekl bennünket. Elmondta, hogy már regt«ttY? midőn végre elkészült, még ö neve tói Á 1 - . •"Utin " vwu az uuuwwui IWI-ÍL várakozást, ismét Iciilt. % Áf' h°krV a soffőr tülkölni fog, de mi fiatunk életjelt magunkról, 'tezn, u beszélsz? . . . Hiszen legalább r jhitált! ifSy? — kérdezte gúnyosan. — Ak ben. De most ime: kibujt a szög a zsákból. Nagyképűsködő ős szemforgató farizeuskodással féíreverték a harangokat és elhangzott a vészikiáltás: Veszélyben a haza! Az álkotmány utolsó védőbástyájába verte bele a munkapárt mindent pusztító és romboló csákányát, a munkapárt eltörli nemzeti alkotmányunk utolsó és egyetlen erősségét: a vármegyét. És öszszeült a nagy haditanács Károlyi Mihály fővezérrel az ólén. Elhatározták az ellenzéki kapitányok és hadnagyok vitám et sanguinemje közt a kérlelhetetlen harcot a közigazgatási reform ellen és — a nagy haditanács után a fővezér a vitézek elejével minden kényelemmel és fényűzéssel berendezett gyorshajón átviteti magát Amerikába. Arról a szánalmas, de szánalmasságában is nevetséges szerepről, hogy odaát a koldusoktól akarnak koldulni, ez alkalommal ne is beszéljünk. Tisztán csak arra akarunk rámutatni, micsoda frivol játékot üz az ellenzék — nem a nemzettel, hanem —önmagával. A nemzettel nem, mert nem hisszük, nem hihetjük, hogy legyen józan eszű magyar ember széles e hazában, de még Amerikában is alig, aki ezek után csakugyan eíhigyje, hogy vekor hát nagyon is halk hangon trombitálhatott! Ebből természetesen egyetlen szó sern volt igaz. Egész egyszerűen tovább aludt, miint mi, mert arra gondolt, hogy a felkelésre imég akkor is elég ideje lesz, ha majd meghallja a tülkölést. Midőn végre a soffőr mellé iilt, észrevettük, hogy semmi podgyászt sem hozott magával. — És a táskád hol van? — kérdeztük. — Talán elfelejtetted lehozni? ö azonban csak vállat vont. — Én nem szofctaini komédiázni! Minden nálaim van, amire szükségem lehet. Nektek fogalmiatok sincs, hogy miként szokás kényelmesen utazni! . . . Adj inkább egy szivart! — Dohányozni akarsz menetközben?... Hiszen a szikrák szemünkbe repülnének! — Ne gondolj te azzal! — Hogyan beszélhetsz igy? — Hiszen csak addig dohányoznék, mig Parison belül leszünk. Gyorsan adj gyufát... és kölcsönözd nökam a pápaszemet, miután eiől ülök. Az autó ebben a pillanatban a Bois de szélyben az alkotmány, veszélyben a haza. Hát ha idehaza csakugyan komoly veszedelem fenyegeti az alkotmányt, akkor miért nem maradtak itt Károlyiők? Ki emberfia hallott már olyat, hogy a komoly harcot elhatározó nagy haditanácsról a fővezér a legjobb vitézekkel hátat fordit az ellenségnek, anélkül, hogy belebocsátkoznék abba a küzdelembe, melyet ő maga javaslatba hozott? Ez egymagában a 'legnyíltabb el- és beismerése annak, hogy ők maguk sem hiszik el azt, amit másakkal, a nagyon is naivnak gondolt választókkal, el akarnak, helyesebben el akarnának hitetni. Az a vezér, aki a komoly küzdelem élői kardcsapás nélkül kitér: árülő, lakit persze nem altkor, amikor ellenzéki komédiázásról van szó, hanem komoly, igazi hadi állapot idején, halálra ítélnek. De tegyük fel, ami egyébként hihetetlen, hogy Károlyi Mihály gróf és társai csakugyan meg vannak győződve arról, hogy a magyar alkotmány a közigazgatási reform által igazán veszélyben forog. Akkor micsoda következtetésre kell hogy jusson minden, józan elmével okoskodó ember? Megmondjuk: aktkor abból nem következik sem több, sem kevesebb, Boulogneba ért, az Arc de Triompheon keresztül. Versaiilesig lassan haladtunk. De azután, amint a gépkocsi kijutott a rambouiílei írtra, csak ugy repültünk. És Gedeon, ez a haszontalan fráter, még mindig szivarozott! — Nos barátom, ez már sok! . . . Egy tüzes szikra majdnem szemembe repült. Dobd el a szivart, vagy add vissza a pápaszemet ! — Nem, a pápaszemet nem adom viszsza! . . . A szivart most már eldobhatom, csak még két-három szippantást teszek. — Nem értem, hogy menet közben mi élvezetet szerezhet valakinek a szivarozás? — De lm igen! — Akkor legalább fcupakos pipát szereztél volna magadnak. — Neked van? — Igen és Ghartresben te is vegyél magadnak egyet! De a pipa Ghartresben többé szóba sem került. Gedeon fölényesen kijelentette, hogy ne álljunk meg, mert az indulásnál már amúgy is sok időt veszítettünk, melyet minden áron be kell hoz/ni. De egy kis faluban mégis meg kellett «.„„ .G|6B HATÁROZOTTAN SL- SZT. ISTVÁN. 6 . £semegetizletben riiiplamalalasor