Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-28 / 178. szám

é. Az üres Belgrád. Zimoriyba érkező és megbízhatóknak lát­szó jelentések szerint Belgrádét csaknem teljesen kiiiritették. Már vasárnap kora reg­gel megkezdődött a laikosság felkészülése, hogy elhagyja a fővárost, öt óriási külön­vonat indult egymásután tele utasokkal, akik Nis felé menekültek. Az öt különvonat távo­zása után a szerb kormány beszüntette a me­nekülők szállítását, mert katonavonatokat indítottak az ország belseje felé. Belgrádból pedig még ezrével akar menekülni a lakosság, erről azonban egyelőre nem lelhet szó. Az üzletek nagy része zárva van Bel­grádban, a bankok valamennyien. Az utcák tele vannak izgatott, rettegő emberekkel, egész Belgrád csupa félelem. Néha akad egy­egy elszánt tüntető csoport, mely háborút hir­det, de ezt a félő asszonyok hamar elhallgat­tatják. Az osztrák-magyar követség és kon­zulátus épületéről levették a táblát. Néha fel­villanyozta a tömeget egy-egy hir, mely vé­gigröppen a városon és azt hirdeti, hogy Oroszország mozgósított. A hírnek csak pil­lanatnyi hatása van, egy percre kigyúlnak az arcok, de aztán újra úrrá lesz a csüggedés, a hírnek nem ad hitelt senki: Belgrád nem bizik többé a cárban.. A külföldi államok követei is elhagyták Belgrádot, csak a német követ van itt, hogy az osztrák-magyar alattvalóik sorsát gondoz­za. A többiek Kragujevácba vonultak az ud­vartartással együtt. Csak a konzulok marad­tak Belgrádban és ők vállalták a megnyugta­tás emberfölötti feladatát. Sándor trónörökös és Pasics ma reggel visszaérkeztek Belgrádba, részt vettek a ha­ditanácson és nyomban elutaztak a főváros­ból. Ma bevonultak a szerb honvédek is. Leg­nagyobb részüket már nem- tudták ellátni egyenruhával, csak sapkát nyomtak a fejükre, kardot kaptak és puskáit és igy szállították el őket az ország belseje felé. Románia a monarchia mellé állott. Bukarest, julius 27. Románia hangulata a két utóbbi nap eseményeinek hatása alatt teljesen megváltozott. Három nappal ezelőtt, amikor báró Giesl átadta Ausztria-Magyar­ország ultimátumát a szerb kormánynak, az egész román sajtó, beleértve a kormányhoz' közelálló lapokat is, ellenséges hangon nyi­latkozott meg Ausztria-Magyarország köve­teléseiről. A román lapok azt fejtegették, hogy Ausztria-Magyarország Szerbia legbelsőbb ügyeibe avatkozik és veszélyezteti Szerbia szuverénitását. Hogy a hangulat Romániá­ban, nemcsak a sajtóban is, de a diplomáciá­ban is mennyire megváltozott, rendkívül ér­dekesen dokumentálja a félhivatalos Romá­nul körkérdése, amelyet a bukaresti diploma­tákhoz intézett. A Románul arra vonatkozólag kér a bu­karesti diplomatáktól felvilágosítást, hogy mi a véleményük Ausztria-Magyarország ener­gikus lépésének jogos voltáról? A diplomácia válaszaiból a Románul a következőket \eze­ti le: — A bukaresti diplomáciai kar felfogása szerint Ausztria-Magyarország jegyzéke, a mely a diplomáciai viszony megszakításához vezetett, két részre osztható. Tisztán jogi és egy tisztán politikai részre. 1. A jogi rész, amennyiben a sarajevói DÉLMAGYARORSZÁG vizsgálat bebizonyította, hogy a Ferenc Fer­dinánd és neje elleni összeesküvést Szerűd­ből intézték, ott szervezték, onnan kerültek elő a fegyverek és a bomibák s az összeeskü­vés szervezői és intézői között szerb állam­hivatalnokok és katonatisztek vannak, telje­sen jogos. Ebből az első szempontból Ausz­tria-Magyarország eljárásának jogossága minden kétségen felül áll. A Szerbiából meg­indított anarchisztikus akció nemcsak a mo­narchia belső rendjét, hanem legmagasabb rangú funkcionáriusainak életét is fenyegette. Ausztria-Magyarországnak feltétlenül igazsá­got kellett szereznie. 2. A politikai rész már más elbírálás alá esik, amennyiben tényleg olyan követeléseket állit fel, amelyek Szerbia önállóságát érintik, FigyelerrJbe kell azonban' venni azt is, hogy Szerbia 1908-ban az annexiós válság befeje­zése rtán bizonyos mérsékelt megtartására kötelezte magát. Szerbia ezeket a kötelezett­ségeket tényleg nem teljesítette. Ha Auszria­Magyarország most csak azt kívánja Szer­biától, hogy az akkor vállalt kötelezettségek­nek lojálisán eleget tegyen, akkor a démarse politikai részét szintén kedvező szempontból kell elbírálni. A szerb proklamáció. Zimony, julius 27. A szerb kormány va­sárnap délben a hivatalos lap rendkiviili ki­adásálban a következő prck'lamációt intézte a szerb néphez: Két napja az osztrák-magyar kormány a szerb kormányihoz jegyzéket küldött bizo­nyos követelések dolgában. És 'délután hat óráig adott batáridőt azzal a fenyegetéssel, hogy ha a válasz kedvezőtlen lenne, a dip­lomáciai viszonyt azonnal megszakítják. A szerb kormány a béke érdekében, — amelyét nemcsak Szerbia, de egész Euiópa i.s óhajt, — válaszában oly messzire ment, a mennyire csak az engedékenység határai en­gedik, de amelyeken tul egy független állam nem mehet. Istenben bizunk és a nagyhatalmak ba­rátságában, amely nagyihatalmak — erről meg vagyunk győződve — éppen ugy Óhajt­ják a békét. Reméltük, hogy az egész válság békésen, nyugalomban intéződik el Miután azonban az osztrák-magyar követ kormányai nevében kijelentette, hogy a válaszjegyzékkel meg­elégedve nincsen és a diplomáciád viszonyt .felbontottnak tartja, a szerb kormány indít­tatva érzi magát, liogy minden eshetőségre készen megtegye a legsürgősebb katonai in­tézkedéseket az ország védelmére. 'Kötelességünknek tartjuk tehát, hogy a népet felszólítsuk a haza védelmére és re­méljük, hogy a szerb nép méltón megfelel hazafias hírnevének. Ha megtámadnak ben­nünket, a hadsereg megteszi a maga köte­lességét. Azokat a polgárokat azonban, akiket nem szólítunk zászlóink ailá, .felszól! íj u kk liogy térjenek békésen otthonaikba, maradjanak nyugodtan és folytassák munkájukat. Kelt julius 13. (ónaptár szerint,) A prokilamációt a szerb kormány min­den tagja aláirta. BELGRÁD KULCSAI. Zimony, julius 27. Az egyre érkező menekülőik a legkülönbözőbb hiréket hoz­zák Belgrádból. Egy osztrák alattvaló, aki csónakon menekült, ma délelőtt ezeket be­szélte: — A szerb királyi lobogókat ma haj­nalban bevonták a belgrádi erődítmé­nyekről. Készenlétben vannak már a fehér lobogók, melyeket fel fognak húzni annak jeléül, hogy Belgrád megadja magát, A Szeged, 1914 juiius 28. polgármester mini szümbóliumot magához vette a város kulcsait, hogy azokat átadja a bevonuló seregeknek. BELGRÁD FÉNYÁRBAN. Zimony, julius 27. Belgrád egész éj­jel fényárban van, csupán a Kalimegdan erőd sötét, amelyre állitólag ágyukat von­tattak fel, A tegnapelőtti éjjelen még ki volt világítva az erőd. Egyetlen lámpa sem ég a belgrádi pályaudvarokon. Szerbia még mindég remél. Zimony, julius 27. Délben már a szerb dinárokért hetven fillért sem adtak, mint dél­előtt: a dinárt egyáltalán nem fogadják el. A pincérek nem váltanak még öt koronást sem. A belgrádi némiet konzulátus kérelmére három osztrák-magyar gőzös, az Árpád, a Zrínyi és az Arad elmentek Belgrád alá, hogy áthozzák az osztrák-magyar kolóniá­nak ottrekedt négyszáz tagját. A kolónia egy része nem akarta elhagyni a szerb fővárost, nehogy mindenkorra kiutasítsák onnan', ahol az exisztenciája van. Vallomásuk szerint nem fenyegeti őket semmi baj, mert Belgrád teljesen nyugodt. A szerb vezérkari főnök, Putnik vajda, egyik híresztelés szerint már átutazott Zimonyon, a rendőrség azonban erről semmit sem tud, az állomáson sem. Ha erre jönne, a lokomotív csak a Duna-hid kö­zepéig vinné. Onnan gyalog kellene bemen­nie Belgrádba. A belgrádi hangulatra jellemző, amit egy tekintélyes kereskedő mondott el: Belgrádban azt hiszik, hogy a háborút még az utolsó pillanatban elkerülhetik. a hírhedt orosz sürgöny azt adta hirül, hogy a mobilizálással időt akarnak nyerni diplo­máciai tárgyalásokra. A táviratok Zimonyból nagyon lassian mennek: tizenkét óráig tart, amig egy táv­irat Budapestre érkezik. CARRINOVIGS. Bécs julius 27. Minthogy a francia sajtó továbbra is azt állítja, hogy a .szerajevói me­rénylet előtt a bécsi mérvadó tényezőket szerb részről figyelmeztették, a Fremdenblatt (indíttatva érzi magát arra, hogy .ismét köz­zétegye az e hírre vonatkozólag már meg­jelent cáfolatát. A cáfolat ellenére ismét föl­merült állítással szemben, hogy az osztrák­magyar konzulátus Cabrinovicsért kezessé­get vádlalt, a Fremdenblatt közli a belgrádi városi prefektura és az osztrák -magyar kon­zulátus között folytatott levélváltást, mely­ből kiderül, hogy a konzulátus semmi mást nem közölt, mint azt, hogy a Cabrinovics születési adatai helyesek és hogy Cabrino­vics semmiféle büntető cselekedetet nem kö­vetett él. A VILMOS ÉS PÖINCARÉ. London, julius 27. A Morning Post egy, hihetetlenül hangzó hirt közöl, amely .sze-* rint Vilmos császár Stockholmban találkozni fog Poincaré francia köztársasági elnökkel. A hir hivatalos körökben egyáltalán nem talált hitelre. NEM UTAZIK A BAJOR KIRÁLY. München, julius 27. Tegnap a külügyi államminisztórium épületében a miniszterta­nács ülésre .gyűlt össze, hogy tanácskozzék arról a kérdésről, vájjon a mostani politikai viszonyok közt ajánlhatja-e a királynak, hogy a Frankén tartományba tervezett uta­zását megtegye. A minisztertanács egyhan­gúlag az utazás megkezdése ellen foglalt ál­lást 'és erről jelentést tett a királynak. A ki­rály erre elhatározta, hogy lemond az uta­zásról.

Next

/
Thumbnails
Contents