Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-27 / 177. szám

2. DÉLMAGYAROBSKAÜ ÖBftgod, IV14. julius 27. narchia diplomáciája ezúttal igényeit érvé­nyesíti. Az a tény, liogy az igazság a mo­narchia oldalán van, ami az egész civilizált világ által elitélt merénylet vizsgálatából 'ki­tűnt, annak a veszélynek teszi ki Szerbiát, hogy saját országán kivül még erkölcsi tá­mogatásra se számithat. Romániának háború esetén való maga­tartásáról a következőkép ir a lap: — Szerbiával nem vagyunk szövetség­ben, hanem csupán entente viszonyban a bukaresti béke jentartására nézve. Mindad­dig, amíg ez utóbbit nem érintik, Romániá­nak semmiféle oka sincs a beavatkozásra. Mindezekre az eseményekre pedig bele játszik a monarchiának Szerbiával való kon­fliktusa, amely súlyosan komplikálja a Bal­kán mai helyzetét. Törökország titokban *elt is megfelelő intézkedéseket: erősen folyik a katonai utak, különösen a konstantrndpoly­drinápolyi vonal kijavítása, a hedsereget új­ból felfegyverezték, a szolimái öböl bejára­tánál aknákat helyeztek el, s általában erősei? szervezik és szerelik a török hadsereget. Mámoros vasárnap Budapesten­Kora reggel van. Pillanatokra győzedel­meskedik a nap a fellegeken, pillanatokra megcsillan ,a napsugár sárga foltja a pesh aszfalton. Vasárnapi ünneplőbe öltözött erm berektől hemzseg az utca, valami mámorít0 lelkesedés lett úrrá mindenkin. Kis nemzeti­szinti szalagok a férfiak gomblyukában, hú­rom szinii kokárda a nők mellén. A kocka el van vetve, mindenki tudja: háború van! A hatalmas monarchia kihúzta fegyverét, hogV megboszulja Ferenc Ferdinánd és a szépsé­ges Hohenberg Zsófia halálát, három árva gyászos könnyeit. A célját és árát tudja mindenki a háborúnak, talán ezért a lelkese­dés, a harcikedv. Mintha egy szabadságért harcoló nép fogott volna fegyvert. Hüborii­párti ma mindenki ós zug az utcákon út a Klapka-induló: — Fel, fel vitézik a csatára! Aztán a Rákóczi-induló hangzik és "z utcák közepén levett kalappal éneklik 3 Himnuszt: — Isten áldd meg a magyart. Az ima zug és hömpölyög utcáról-ut­cára, máskor csendes pesti polgárság, köny'­nyes szemmel, mámorosan éneklik: Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt . . . Ha egy katonatiszt megy végig az ut­cán, felhangzik a lelkes éljen: — Éljen a hadsereg. Ezrek és ezrek követik a katonazeneka­rokat, melyek már kora hajnal óta járják "z utcákat. A Prinz Eugent, a német himnuszt, a Rákóczi-indulót, a Himnuszt játsszák és nemzeti szinti lobogók lengenek a bakák előtt­Néha győzedelmeskedik a trombiták hangját a tömeg kiabálása: — Le a király gyilkosokkal! — El Belgrádba! — Boszut a trónörökösért! A muzsika hangjaira kinyiinak az abla­kok, hull a virág a bakákra, a tüntetőkre, nemzetiszínű szalagokat, kendőket lobogtat­nak minden ablakból, erkélyről. Aztán bele­virit a pesti utcába a piros és zöld plakát milliója: a mozgósítást elrendelték! Mindet utca sarkán, házak falán, üzletek kirakatai­nak üvegjén ott a két plakát, hatalmas em­bergyürü fogja körül valamennyit. Minde­nütt egyugyanazon a jelenet. Valaki hango­san végigolvassa és rázug a tömeg: — Éljen a király! Éljen a háború! Tüstént sizakértők, (katonatudósok ma­gyarázgatják. hogy kinek kell bevonulni, ki­nek kell jelentkezni? A legmeghatóbb jelene­tek követik egymást. Anyák, akik tudják, melyik hadtesthez tartozik a fiuk, hajolnak rá a plakátokra. Az egyik diadalmasan for­dul oda a körülállókhoz: — Az cn fiam is megy. Dicsekedve mondja, nem félve, tele büszkeséggel. Nem egyet megéljeneznek, ön­tik a hatalmas rotációsok a lapok tízezreit, mind nem elég. A tömeg pontosan akar ér­tesülni mindenről, tudni akar minden uj ese­ményről. Természetesen a feltüzelt fantáziák, 3 már tulmámorosult emberek, egyre-masr3 gyártják a hadi híreket. Lélekemelő jelenet játszódott le tizenkét órakor a Körút és a Rákóczi-utca sarkán­Dominics alezredest, a huszonharmadik gya­logezredből, aki a Nemzeti Színház előtt állt, a néhány perc alatt ezrekre rugó tömeg vál­lára kapta és óriási éljenzés mellett vitte vé­gig a József-köruton. A mámoros hangulat Szeged a háborús izgalmakban. Már a kpra reggeli órákban az utcákon nyüzsögtek az emberek. Kíváncsian 1 esték ia reggeli iapoik megjelenését, hogy bő tájéko­zást nyerjenek a háború® hírekről. Alig je­lentek meg a szegedi lapok tudósításai, már is az a hir terjedt el a városban, hogy elren­delték az általános mozgósítást. Ezt a hirt főleg boulvard-lapok rendkívül kiadásai ter­jesztették. A hir természetesen óriási izgalmat kel­lett az egész városiban, mert egy általános mozgósításnak beláthatatlan /következményei vannak. A Délnutyyarország rendkívüli ki­adása, mely tizenegy óra előtt jelent inog, tisztázta tárgyilagos lés megbízható tudósí­tással ezt a nagyfontosságú kérdést. Rend­kívüli kiadásunkból először értesült arról a nagyközönség, hogy csak részleges mozgósí­tás történt és azt is inegirtuik, hogy mely ezredeket mozgósították. Nemsokára megjelentek a részletes moz­gósításról szóló nagy zöld- és piros szinti pla­kátok is, amelyeken fel volt sorolva, hogy kiknek kell azonnal jelentkezni és hogy a népfölkelők 24, illetve 48 ór,a alatt vonulja­nak he ezredeikhez. Ettől kezdve néhány óra alatt teljesen megváltozott a város kepe. A hadkötetlesek rohantak fel a bérházba, a ka­tonai ügyosztályba, hogy megtudják, mikor kell bevon,ulniok. A bérház a déli órákban és még délután is zsúfolva volt érdeklődők­kel. A katonai ügyosztályban éjjel-nappal permanens szolgálat van. Délután nem látszott meg a külsőségek­ben, hogy vasárnap van. .Az utcák .nagyrészt elhagyottak voltak. Kint Újszegeden alig lé­zengtek néhányan. A nagy paviilonhan, ahol más ünnepnapon deli hadfiak vigan ropták a csárdást szivük választottjaival, most ká­bultság, csöndesség uralkodott. Egyedül a kávéházakon látszott meg, hogy ünnep van. A kávéházak és vendéglők zsúfolásig megteltek közönséggel. Az embe­rek .hangosan vitatkoztak és ,a háború eshe­tőségeit magyarázták. Érdekes jelenetek is játszódták le. Gyakran előfordult, hogy né­hány fiatalember gyorsan elsietett a kávé­házból ós egy-két óra múlva katojia ruhában tért vissza. Este felé már egész katonaváros volt Szeged. Autókban, kocsikban katonák szá­guldoztak. Minden katonatiszt és közkatona •is egyszerre mundért cserélt. A régi unifor­mist levetették és csukaszürke ruhái vettek föl. Vasárnap este fél kilenc táján a város főutcáján lelkesen tüntető csoport, verődött össze. Az eleinte kisded csapat rövidesen te­kintélyesre növekedett és élénken cigány­baiKlával, nemzeti szinü zászlóikkal1 lelkesed­ve, tüntetve járta ibe a várost. A rendőrség a tüntetést nagyon helyesen tudomásul vet­te, .a rendre a rendőr legénység élén Temes­váry Géza dr. atkapitány és Lengyel Ist­ván rendőrtiszt ügyeltek föl. Tiz óra tájban a tüntetők Kossuth szobrához vonultak. Egy lelkes ifjú a sok szónoklástól rekedten, de nagy hévvel szavalta el a Nemzeti dal-i, a hallgatóság sorában nagy számmal képvisel­ve volt ifjúság pedig megható buzgósággal és lendülettel mondta a szánokkal a nires esküt: — A magyarok istenére... A szavalat után a cigányzene kisméié­vel elénekelték a iSzózat-ot, amihez civilek és katonatisztek levett kalappal asszisztáltak. A tömeg ezután tovább indult tüntető körút­ján, volt ének és szavalás és cigányzene bő­ven. A lelkes és hagyobb részt fiatal részt­vevők hangulatát .leginkább ezek a jelszók karakterizálták: — Éljen ,a hazai — Éljen a király! — Élj cm a hadsereg! — Le a királygyilkos Szer­biával. A ma esti tüntetésnek kedves epizódja volt, hogy a 46-os, valamint az 5. honvéd gyalogezred kaszárnyája elé is elvonultak az emberek és lelkesedéssel éltették a monar­chia hadseregét. Mindkét kaszárnyánál egy­egy tiszt válaszolt az üdvözlő beszédre, rö­viden, katonásan, óriási hatással természete­sen. Készülődik Törökország. Konstantinápoly, julius 25. A bukaresti bóké látszat szerint egy időre biztosította a balkán államok 'békéjét, miiután azonban a xe­rületi felosztásnál nem volt kellő tekintettel a lakosság faji elhelyezkedésére, nem is tudott végleges rendet teremteni. A román-görög-szerb entente és a török­bolgár blok közt a helyzet rendkívül feszült és minden percben kritikussá válhat. Jelen­leg három egymástól teljesen különálló kér­dés vár sürgős elintézést: 1. A görög-török konfliktus végleges meg­oldása igen kétséges. A legnagyobb valószí­nűség szerint a porta tengeri erejének gyen­gesége miatt egyelőre eleget fog tenni Veni­zelosz követeléseinek, ha azonban a megren­delt dreadnoughtok elkészülnek, ujabb bonyo­dalmak támadhatnak. 2. A bolgár-román határincidensek is mindinkább kiélesitiik a helyzetet a két Bal­kán-konföderáció között. 3. Az albán válság napról-napra komo­lyabban foglalkoztatja a Balkán államok kor­mányait. Különösen Szerbia, és Törökország között keletkezhetnek háborús bonyodalmak az uj török pártnak ugyanis igen nagy befo­lyása van Albániában, hiszen a íö/kelők egyik fővezére Dsaíer Tajar, az uj török hadsereg katonai kormányzója volt. Wied fejedelem lemondása esetén a legnagyobb valószínűség szerint egy török herceg fog Albánia trónjá­ra kerülni. Viszont Szerbia is állandó össze­köttetésben áll az albán fölkelők egy másik tekintélyes csoportjával, sőt Üszküb és Prfz­rend környékén ifelfegyverezték az albánul beszélő szerbeket és a fölkelők segítségül küldték őket. Az albán válság tehát még ki­számíthatatlan bonyodalmakra vezethet.

Next

/
Thumbnails
Contents