Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-25 / 175. szám

250. DÉLMAG YARORSZAG Szeged, 1914. julius 17. talom mégis megkisérlmé, hogy a monarchiára nyomást gyakoroljon, a német birodalom kész arra, hogy a legvégső konzekvenciákig, egész fegyveres hatalmával, szövetségese mellé álljon. Hogy történt a demars ? A vidám és hangos belgrádi utcán gyönyörű nyári alkonyon futott végig a hir, liogy Giessl Vladimír ibáré, az osztrák-magyar monaroliia követe átnyújtotta az óriási érdeklődéssel és végsőkig fokozott izgalommal várt jegyzéket Pacsu itenz ügy miniszternek, aki egy királyi ulkáz rendelkezése folytán tegnap óta a távollevő Pasiceot helyettesit! — Ez a háború! — repült végig a kiáltás a. városon, kipirult arcú, izgatott emberek rekedten kiabáló csoportokba verődtek. Még nem tudta senki, bogy mi van a monarchia jegyzékében, mert a szerb kormány igyekezett titokban tartani mindaddig, mig Budapestről és Bécsből meg nem jött a hir, hogy ott pénteken egész terjedelmében publikálják. De mindenki sejtette, ihogy döntő események vannak küszöbön és Szerbia a legnagyobb megpróbál tatások negyvennyolc óráját éli. IMiegdöibbenós, félelem, felháborodás, elkeseredés, elszántság, belátás és gyűlölködés, — ezek az érzések vegyesen jelentkeztek a hir nyomán, mely a démars megtörténtét jelentette. (Egy nagyobb utcai csoportban, ahol több előkelő hivatalnok és gazdag kereskedő volt együtt, élénken tárgyalták a lehetőségeket; — Minden elégtételt meg kell adni a monarchiának, — .hangzott az egyik vélemény. — Szerbia nem tűrhet semmiféle beavatkozást legbelsőbb ügyeibe, — vitatták mások. — Az ország nem bírhat el egy harmadik háborút, — ez volt a végső konklúzió. Belgrád, mely tegnap háborút hirdetett, hangos volt, dicsőségre szomjazott és a gloire vágyától volt mámoros, most meghökkent, megdöbbent ós a félelem izgalmával várja a fejleményeket. Itt fel vannak készülve rá, hogy a vasárnapi hajnalon menekülniök kell Belgrádból, ha a szerb hivatalos lap nem közölné a (Budapesten fogalmazott bocsánatkérő nyilatkozatot. Osak a tisztek csörtetik kardjukat, ők — « Tankosics Volja őrnagy barátai — ma még bősök ,és vért szomjaznak. A tiszti kaszinóban, ahonnan annalk idején, a belgrádi borzalmak éjszakáján Sándor király meggyilkolására fölkerekedtek, a mára virradó éjjelen nagy dáridót csapott a belgrádi helyőrség ifjúsága, A kora hajnali órákig világosak voltak a kaszinó ablakai, mögülük kihanigzoít az ének, szerb nemzeti nótákat daloltak és harci indulókat fujtok. .A jegyzéket, mely ezt a hangulatot teremtette Belgrádban, pántban hat órakor nyújtotta át Pacsu pénzügyminiszternek Giessl Vladimfir báré követ. A démarsnak érdekes előzményei, 'helyesebben akadályai voltak. Giessl báró már két nap előtt megkapta a felsőbb utasítást, hogy a szükséges lépéseket .megtegye. A démars azonban nem volt átnyújtható, mert Pasies, a minidenható miniszterelnök és külügyminiszter tudvalevőleg elutazott Belgrádból. A monarchia követe több izben érdeklődött illetékes helyen, liogy miután hivatalos közölni valója van, kivel lépjen érintkezésbe. A szerb intéző körökben igyekeztek kitérő választ adni, mire A tolvaj leánya. Irta: Marc Sémenfoff. — Ne tolakodjatok . ,. Meglátjuk ugy is, ha erre jön. — Ez a hely, ahová a vonat érkezik? — A hivatalnokok azt mondják, hogy igen, de hát lehet-e niekik hinni? — Hát mégis csak megfogták! Na, hiába, a rendőrség nagyszerű intézmény! í — Azért, hogy egyszer véletlenségből elfogott valakit? — Micsoda bátorság! — Százötvenezer frankkal nappal odéb állani! — Én kétszázezret olvastam a lapomban! — Ne nagyitsuink . . . Aztán meg az újságok nem megbízhatók. — Én halálra Ítélném. A kényszermunka tréfa dolog. Onnan visszajön az ember! Elnézés! Egyre erről fecsegnek a szociálisták és a modern Ravaoholeok. — Fel a guiliotinra! Az a biztos! — Kisasszony, miért tolakszik annyira r Itt nem vagyunk színházban, itt nincs első és második hely. Itt mindenki egyforma. — Kérem . . . kérem, bocsásson ... kérem . . . Nekem oda kell , . . — Csendesen kicsike . . . Micsoda aranyos szeretője van ennek a gazembernek! — Oh, há a nők is beleavatkoznak, akkor nincs szükség igazságszolgáltatásra. Jacques Liivet a Qrande Banquenál dolgozott busz év óta. Mindennap kilenckor elfoglalja helyét a pénztárnál. Még egyszer sem; hiányzott: betegen is feljárt mindig. Szerette a rendet és a munkát. A kis ötven és száz frankos bankjegyeknek meg volt a maguk helye a sarokban. Az ötszáz és ezerfrankosok mindig megtartották szokott vastagságukat a csomagokban. Ami az aranypénzt illeti, ezek is mindig pontos .magasságra jutottak el ügyes uijjai között s egyiik csomócska sem volt magasabb a másiknál. Mikor a kliensek megjelentek, Livet a száz frankosokat az aprópénzt és az aranyat adta nekik. De különösen a tiz és husz frankosoktői szabadult legelőbb. Este, mielőtt elhagyta volna helyét, megolvasta és újra átolvasta mindig a készletet és kétszeresen ráfordította a kulcsot az angol zárra, igy biztos volt benne, hogy nem csalatkozhat ik. Livet fiatalon nősült. De boldogsága rövid vo'lt. Felesége, akit imádott, akkor halt meg, amidőn egyetlen gyermeküket a világra hozta. A csapás rettenetes volt: Livet belebetegedett, de a gyermek továb élt. Az atyai szeretet megmentette Livet-t az életnek. Sophienak nevezte, (felesége neve után. És ezentúl ö miatta dolgozott. * Midőn a bankban a száz és ezerfrankosokat rendezgette, édes örötn ütött tanyát szivében, ha gyermekére gondolt. Egy jó öreg nagynéni gondozta őt otthon. Sophie semmiben sem érzett hiányt. Mindenben részesiti, amit csak kiván. 0 miatta foglalkozik továbbra is a kis aranypénzekkel, ő miatta fogad szót mormogás nélkül főnökének, ö miatta tesz olyan szívességeket is, amelyek nem hozhatnak rá semmi hasznot. Fizetését többször felemelték. Félre is tud már tenni valamit: a jövendőre gondol. Sophienek lesz valamelyes kis hozománya is már, ha az Isten segít. Livet boldog. Minden este hazaérkeztekor újra látja gyermekét, aki nevetésével és énekével megtölti a lakását. Karjaiba szorítja őt. Oh, mennyire emlékezteti a másik édesre, az eiköltözöttre! Büszke gyermekére! ö a legjobb tamil6 az iskolában. Az igazGiessi egyenesen az udvarhoz fordult és követelte, hogy jelöljék meg a felelős személyi akinek a jegyzéket átadhassa. Erre az energikus föllépésre válaszul adta ki azután az ukázt Sándor koirmánfrétrónörökös, mellyel Pasies iielyettesitésóvet Pacsu pénz ügyiminisztert bizto meg. Az osztrák-magyar .követség hivatalos értesítést kapott a trónörökösnek e rendelkezéséről. Ahogy Giessl tudomásul vette, hogy Paosuval kell érintkezésibe .lépnie, ha a jegyzékei át akarja adni, nyomban üzent a pénzügyminiszternek és kérte, hogy legyen délidőn hat órakor a külügyminisztérium fogadótermében. itt történt azután uéhány perccel hat óra után a történelmi esemény: a jegyzék átadása, Giessl báró öt perccel hat óra előtt ült kocsira az osztrák-magyar követség palotája előtt, ahonnan az alig néhány száz lépésnyire levő (külügyminiszteri palota elé hajtatott. Diszbe öltözött kocsis ült a 'bakon, mellette követségi lakáj ült. Maga Giessl' bár© egyszerű .szürke rulhálban volt, mellett© Storgkh követségi tanácsos foglalt helyet egy nagy sárga bőrtáskával a kezében. Ebben * taskáiian vitték a monarchia jegyzékét. A külügyminisztériumban már várták » monarchia követét és azonnal Pacsuhoz vezették. Ez a találkozás és beszélgetés rendkívül kimért, szertartásos és rövid volt. A kölcsönös üdvözlések után Giessl báró röviő pár szó kíséretében átadta a jegyzéket a pénzügyminiszternek, nyomban bucsut b vett tőle és visszatért a követségi palotábaIgy folyt le az az aktus Belgrádban, melynél nagyobb jelentőségű esemény színhely© ínég soha nem volt Szerbia fővárosa. gatóné miaga irta meg neki. Igen, Livet ismét boldog. Oh, mennyire szereti ezeket 0 ötszáz- és ezerfranikos bankjegyeket! Mert 0 miatta, Sophie miatt, egyedül ő érette dolgozik tovább, pontosan, rendesen, lelkiismeretesen, akár fuj, akár esiik. * Livet két rendőr között ül egy harmadosztályú kocsiban, kezeit vasláncok kötik egymáshoz, arca halavány, egész alakja roskatag. Érzi, hogy oda minden remény. De egyebet, mint hogy negyiven °zresbarnkót tulajdonított et. Csak negyvenet. Egy, kettő, keresi a magyarázatot. Lopott. Igen. De ho ebben a bün? Senkit meg nem ölt. Nem tel' három, négy. Az ő kis Sophiejának, csak neki, kizárólag. Esküszik reá. Nem, ö nem oiy erős, mint hinnék. Lesoványodott. Szára2 köhögés gyötri, amely megszaggatja beesett mellét és a kétségbe hajtja őt, az atyját. A2 orvosok már a kezdődő tuberkulózist is megállapították nála. Pedig nem vesztheti el óh mint a másikat, nem, ez lehetetlen! Lopod miatta. Igen. Negyvenet. De papirossal pótolta a hiányt és a kis csomagok megőrizték vastagságukat. Hogyan jöttek rá mégis? Mj lesz Sopihienból, az ő kis lányából? Meghal' Mit? Az ő gyermeke? Pénz kell neki. NeD sok, csak egy kevés. Husz évnél tovább dolgozott e házban. Majd megbocsátanak nek1. Negyven kis ezres bankjegy . . . NegyvenEgy, kettő, három, négy . . . Megbocsájtják majd neki. Hisz a csomag most is olyan vas' tag. Esküszik, hogy csak a kis Sophie mia** tette ... Az orvosok azt mondották, horá légváltozás kell neki . . , Miatta ... öt bezárhatják, kényszermunkára ítélhetik . . . D® Sophie hadd tartsa meg azt a negyvenezer frankot . . . ö neki magának nincs rá szüksége . . . Kér, könyörög . . . Sophie meg gyógyulni, akkor . , .