Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-22 / 172. szám

218. DÉLMAGYARORSZÁG Szegted, 1914. julius 26. szerb lap pisz'kolódásait főzik. A komoly francia körök, a két kamara állásfoglalá­sát az a beszéd jellemzi legjobban, me­lyet Clémcnceau tartott abból az alkalom­ból, hogy Poiticaré elnök Oroszországba utazott. A francia hadsereg — mondta Clémenceau — ma nincs abban a helyzet­ben, hogy Németországgal a siker remé­nyével felvehesse a harcot. Ilyen körül­mények között Franciaország bizonyára nem keverednék válságokba a nagyszerb propaganda kedvéért. Marad tehát Orosz­ország. Annak pedig súlyos belső válsá­gai varinak mostanában. Ma jött ismét a hire, hogy százezer munkás sztrájkba lé­pett és Szentpétervár ott véres tüntetések voltak, több embert agyonlőttek, sokat megsebesítettek. Igy valószínűleg Szasz­szonovnak a legkisebS gondja is nagyobb annál, semhogy Pasicsók kedvéért fegy­vert ragadjon. MOST MÉG SZABAD A VÁLASZTÁS . . . A Neue Freie Presse írja: Berchtold gró­fot ima kihallgatásom fogadia a király. Meg­lelhet, hogy imár ezen. a kihallgatásom elő­terjeszti ama közlés tervezetét, amelyet a belgrádi kormányhoz fognak intézni. Nincs már messze az a pillanat, amikor minden ami eddig történt, elhatározásokká tömörül, A király talán .már holnap kezébe veszi a tollat, liogy alá irjon Olyan előterjesztést, a melyet egy aggastyán, aki .már a 85. évébe léi), osak akkor ir alá, ha lelkiismerete mond­ja, ihogy nincs jóga magas korának szükség­letei és törődöttségei szerint cselekedni. Bi­zonyára azt hitte, hogy életét békében fejez­heti he. Hiszi ezt most is és inem az ő néze­tei, hanem a viszonyok változtak meg, ame­lyekhez a leghatalmasabb is kénytelen al­kalmazkodni. Még szabad a választás háború és béke között és eddig nem' történt intézkedés, a mely prejudikálna a döntésnek vagy politi­kai tények súlyával előre eldöntené a Kér­dést. A király azonban nem nézheti, hogy birodalma délvidékiét férgek lyukasszák át, hogy az ifjúságot szerb osábitók gonosztet­tekre késztessék, a társadalmat aláaknázzák, az ellene irányuló lekicsinylést Belgrádból terjesszék és folyton, .nyugtalanítsák. Berchtold gróf visszajön Isóhlbol és ta­lán már meg lesz állapítva az a nap, ame­lyen belgrádi követünknek meg kell tennie a Szerbiához való viszonyunk tisztázására irá­nyuló lépést. A szerb miniszterelnök hivatalos formá­ban meg fogja tudni, hogy a szerajevói vizs­gálat megállapította, hogy nemcsak magán­emberek, hanem közszolgálatban állók is voltak azok, akik azáltal, hogy a gyilkosokat titkos ösvényeken átvezették a határon, ellát­ták bombával és pénzzel, kompromittálták •magukat. Ezzel egyidejűleg az is tudomásá­ra fog jutni, hogy mit kiván a monarchia, abból* a célból, (hogy a házi békéjének foly­tonos'megzavarását megakadályozza és ne kerüljön minduntalan politikai válságok zűr­zavarába, amelyek már annyi milliárdot nyeltek el. Ezzel Szerbia válaszaira kerül, a hol a háború és a béke utja szétágazik. a monarchia célja. A monarchia legkevésbé sem akarja ezt a viszályt karddal kettévágni, — folytatja a N. Fr. Pr. — Tisza István gróf csak rövid idő elöt-t emlékeztet arra, .hogy a balkáni ál­lamok függetlensége a monarchia .külpoliti­kájának egyik .alapelve, már évtizedek óta. A 85 éves király azonban azt kívánja, hogy becsületesen és véglegesen mondjanak le az idegen birtokok utáni vágyakozásról, oly módon, amely ezt a lemondásit Imiindenkép biztosítja és kizárttá teszi jövőre .az akna­munkát. Szerbiának csak beleegyezését kell adni és akkor ,a veszély felhője elvonul és a ha­bozó, (beteges és örömtelen béke szilárddá válik és elássák a csatabárdot. Azt a reményt, 'hogy Szerbia a béke politikájára határozza el magát, nem .szabad .feladni az utolsó pil­lanatig a viszály kiéleződésének leghevesebb fázisában sem, amig a két kormány .még dip­lomáciai érintkezésben áll egymással. VILÁGHÁBORÚ RÉME. .Már .most tisztán, lehet látni, hogy ab­ban az órában, amikor csak egyetlen hata­lom is megkísérli, hogy akadályozza a mon­archiát létérdekei védelmében, kikerülhetet­lenné válik a világháború. Németország min­den erejével mellettünk áll: ne'm .azért, mert háborút akar, hanem ép azért, mert a bé­kéit íkivánja. Szerbiának meg kell értenie, hogy csak két, lehetőség vain: vagy lokalizá­lódik a háború, vagy az egész világ háború­ba keveredik. Ki tudná ma bizonyossággal mondani, bogy ennek a mozgalmas nyárnak milyen lesz a vége? Szerbia lelkiállapotát sötét ösztönök sugallják, amelyeket nehéz rendszeres szabályok alapján megítélni. A vi­szály lokalizálása érdekében óriás hatalmak működnek és a cár sem kívánja a világhábo­rú kitörését. A válság megoldása nyeresége volna az egész emberiségnek és a monarchia nak is. HADSEREGÜNK VEZETŐI SZABADSÁ­GON. Hötzendorfi Konrád báró, a vezérkar főnöke, vasárnap reggel Tirolban töltött sza­badságáról Bécsbe érkezett, hogy beteg fiát, Hötzendorfi Konrád báró főhadnagyot, aki a negyedik tiroli császárvadász ezredben, szol­gál, meglátogassa. Konrád báró főhadnagy nemrégiben betegsége miatt a Pernitz köze­lében levő Wienerwald szanatóriumba vonult. Fiánál, tett látogatása után a vezérkar főnö­ke vasárnap esite elutazott Tirolba, bir sze­rint rövid szabadságra, amelyről nemsokára visszatér Bécsbe. Krobatin lovag hadügyminiszter még sza badságon van, amelyet Bécsben tölt. A had­ügyminiszter, aki agglegényemiber szabadsá­gát mindig Bécsben szokta tölteni és ha el is utazik a fővárosból, nem marad soká távol. Szabadsága közben is többször benéz a hiva­talba, hogy lássa, mi történik ott. Együtt a hármasszövetség. Róma, julius 21. A Popolo Romano jelenti Berlinből: Németország hivatalos körei azon a véleményen vannak, hogy Ausztria-Magyarország és Szerbia kon­fliktusába nem fognak beleavatkozni. Ma ellenben a nagyhatalmak egyike a monar­chia és Szerbia viszályába beleavatkozna, ugy Németország sem fogja szövetségesét cserben hagyni. A lap végül megjegyzi, hogy az olasz hivatalos körök hasonlóan vélekednekt a közvélemény pedig a mon­archia mellett van. DÉMARS A HÉTEN. Bécs, julius 21. Jól értesült diplomáciai körökben hire jár, hogy a belgrádi démars még e héten megtörténik, A berlini Kreuz­zeitung bécsi munkatársa jó forrásból arról értesül, hogy téves az a jelentés, mintha Ausztria-Magyarország az összes többi ha­talmaikkal eszmecserét folytatna a Belgrád­ban teendő démars formájáról és tartalmá­ról. Mérvadó helyen kijelentik, hogy ilyen 'tárgyalások intimcsenek folyamatban, hanem a bécsi kabinet teljesen saját belátása sze­rint jár el. Tenmészetesen, .hogy a szövetsé­ges kormányokat bizalmasan állandóan in­formálják az ujabb helyzetről. A jegyzéket, átinyuijtiásával egyidejűleg, nyilvánosságra hozzák. Agyon akarta ütni a vendéglős leányát. — Véres merénylet az Iskola-utcában. ­(Saját tudósítónktól.) Az Is.k.ola-utca 31. Szám alatti házban von Kocsis Ferencné korcsmája. Tegnap délután félkettőkor betért a vendéglőbe Rózsa Sándor kőműves, ak,i a fogadalmi templom építésénél dolgozik. Két deci bort rendelt, amit Kocsis Maca, a ven­déglős fiatal leánya vitt oda neki, inert szü­lei eltávoztak .otthonról .ós ő szolgálja ki egyedül a vendégeket, A helyiségben ekkor több kőműves iddogált, pkiik ikötzü'l (ketten folyton, átkiabáltak Rózsa asztalához és gú­nyolták mindenféle rossz tréfákkal a kőmű­vest. Később a társaság eltávozott és Rózsa egyedül maradt .a korcsmában. Nagyon izga­tottan viselkedett, ami fölkeltette Kocsis Maca figyelmét. Az izgatottságnak ta leány hamarosan meg is lelte magyarázatát. Né­hány perc múlva Rózsa fölállott, a kalapját feltette ós minden fizetség nélkül el akart tá­vozni. Ekkor a vendéglős leánya azt mondta neki: — Fizesse ki kérem a két deci borát! A legény dühösen a szemébe vágta a ka­lapját, egy mérges pillantást, vetett a leány­ra, aztán hetykén mondta: — Nem fizetek! Nincs pénzem! — .Szégyelje magát, ha nem fizet, — fe­lelte Kocsis Maca. Ha .nin.cs pénze, akkor maradjon otthon. Rózsa ekkor odaugrott az egyik asztal­hoz, fölkapta az asztalon levő sörösüvegeket & borospoharakat és a földhöz csapta. Ko­csis Maca, mikor meglátta a dühöngő em­ber .hogyan garázdálkodik, 'ki akart szaladni az udvarba. A kőműves azonban hátulról el­kapta a nyaikát és egy sörösüveggel többször fejbevágta. — Nesze a fizetés, — mondotta. A leány kétségbeesetten kiáltozni kez­dett. A brutális ember ekkor leteperte a leányt, aki a súlyos csapások következtében elájult. A leány .kötőjében volt a pénz, a mit a vendéglőben azon a napon bevett. A pénz mind szótgurult, a kőműves pedig sze­degetni kezdte. Ekkor megjelent az ivóban az udvaros, de az nem mert a legényhez kö­zeledni, mivel az Jeütéssel fenyegette. Ké­sőbb a kiáltozásra berohant az utcáról egy hatvan éves, félszemű szabó, aki nekitámadt Rózsának. A 'kőműves elkapta a szabó kezét és egész a csontig hatolón bele harapott. Aztán kiirohant a vendéglőbői ós az Iskola­ideán szaladni kezdett. Itten az útját állotta a szomszéd házban lakó Szalag Károly, a Vigszinház ügyelője, aki most a szabadságát tölti Szegeden. A hatalmas termetük erős

Next

/
Thumbnails
Contents