Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-21 / 171. szám

ég Kárász-utca 8. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . , K12-oegyedévre K Gr— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2 40 Szeged, 1914. Kiadóhivatal Kiráaz-utea • Telefonszám: 81, Egyes szám ára 11 fillér. * 111. évfolyam 171. szám. Kedd, julius 21. A végzet utja. Hogy az ő (kormányzásuk idején szebben sütött a nap, a talajt nem égették háborús izgallmak, hogy akkor a francia tőke nem szenvedte milliárdos veszteségek lázát, hogy akkor az emberek naivul és boldogan futottak az érték emelkedések után, abban a 'hitben, hogy annak vége soha nincsen: ez a koalíció érdeme volt. Ellenben, hogy most egy háborúktól kifáradt és uj háborúktól reszkető világnak közös hangulata jár bennünket át, hogy a harmadik krizises esztendővel! kell birkózni, hogy az emberek már semminő értékben se bíznak: mindez a jelenlegi kormány büne. Körülbelül ez volt az iránya Mezőssy Béla szónoklatának. Pedig az ellenzék parádés szónoka volt, aki külsőre csakugyan komoly parlamenti beszédet, nagy alapra épített kormány birállaitbt készült tartani. Tagadhatatlan, hogy erre szükség lett volna. Hisz a pénzügyminiszter sem csalhatatlan, azzal az egyáltalán nem rokonszenves törvényjavaslattal, amelyet a képviselőház most tárgyal, de egyszerűen ráolvasni ia kormányra, hogy az árvizeknek, a milliós tőzsdeveszteségeknek ő az oka: a malom alatti politikusok nívójára vall. Hogy az értélkhullámzások, a gazdasági föllendülések és hanyatlások egyébként is kevéssé függnek a belső politikától, arra könnyű példát találni. Az úgynevezett darabont-kormány idején, amikor tehát nem volt parlament és nem volt parlamentáris többség, amikor álkotmánytalan életet élt az ország, tehát politikailag a legkevésbé rendezett volt: sokkal magasabban állott a koronajáradék és a Magyar hitel részvény, a politikai hangulatokra leginkább reagáló két értékpapír, mint ma. A pénz, a tőke hatalmasabb valami, mint a kormányok; amikor a tőkének jól megy dolga, akkor nem törődik a kormányokkal, belpolitikai viszálylkodásokkal; ha pedig beteg, akkor nem gyógyítja meg egyhamar a legjobban rendezett, kitűnően funkcionáló belpolitika. Azt a kérdést inkább fel lehetne vetni: mi lenne, ba ezeket a nehéz időket a belpolitika olyan fölfordulásában kellene átélnünk, mint aminők Tisza István gróf kormányzása előtt voltak? Ha Szerbia, a mely ma is el van bizakodva a hatalmában, a miénket lebíró erejében, azt látná, hogy a parlamentünk se egészséges, hanem játék-obstrukoiókban üti agyon az idejét? Azok a külföldi tőkések, akik a maguk szorultságában küldik vrssza a papírjaikat, ha a magyar parlamentben a régi anarchia dühöngene és tenné valószínűvé azokat a szláv-jóslásokat, hogy a monarchia megérett Törökország sorsára? A mai állapotok, sajnos, nagyon szomorúak, de ezekért a kormányt felelőssé tenni ép annyi, mint a kupaktan ácsban a községi elöljáróságot interpellálni a jégeső miatt, óriási értékek mentek veszendőbe és pusztulnák napról-napra, — részint a háborúik és fegyverkezések miatt, de részint azért, mert az emberek elvesztik az önmagukhoz való bizalmat. Az értékhanyatlásokat az teszi rohamossá, hogy az emberek egyáltalán nem hisznek a gazdasági élet hullámvonal elméletében, hogy a legmélyebb sülyedésből vezet az ut a legmagasabb emelkedés felé, nem képzelik el, hogy vahalla rendes idők és nyugodt állapotok lesznek, a világ végét várják és arra készülnék, mint a Lumpácius filozófus csizmadiája. Kormány, amely ezen változtatni tud na, nincsen. Se Franciaországban', ahol legerősebb a tőke és legnagyobb a pusztuKözös feleség. Irta: Nagy Endre. Dedi és Béni Newyorkbain találkoztak az első szerkesztőségi munka után megbeszélés szerint. Dedi kövér volt és vén, imár majdnem harmincéves volt, ami sok idő egy fiatal újságírónál. Béni sovány volt és ifjú. Dedi ünnepélyes, megfontolt volt Mindig és humorban dolgozott. Béni rajongó, szeles volt és alanyi költeményeket irt. Komoran ültek a kávéhezi asztalnál és tenyerükbe fektették boglyas fejüket. — Nos, hogy ment? — kérdi Béni. — Gyalázat! ----- felelte Dedi tompán. — Három humoros karcolatot irtaim: és mindegyikben gazdag kedély világomat tártam: az olvasóm elé. Ám szerkesztőimnek, aki a közgazdászat terén tagadhatatlanul jéles nevet vívott ki magának, semlmii érzéke sincs a humor iránt és rideg, rendőri híreket Íratott velem. Haj! Elvégeztem a rabszolgamunkát, de csak >a kein y él-kérdés kényszerítő hatalma alatt és te? — Én? Barátom a fővárosban nincs semmi fogékonyság a poézis iránt. Írtam egy alanyi verset, mely gyönyörködtető oázis lett volna a mulló napi események sivatagában és képzeld! nem kellett a' versem. Ahelyett törvényszéket írattak vétóm. Hallod ezt? Én és törvényszék! Hahaha! Pitymallott már erősen. A kávéház üres volt, a pincérek a lámpákat oltogatták és egy álmos szemű vénasszony a sapregetéshez kezdett. Kimentek az utcára. Tisztára söpörve, ünnepies csöndben nyújtózott előttünk a nagy körút. Elejét és végét elnyelte a hajnal acélkék köde, de nekik úgyis mindegy volt, akármerre. Kiaronfogódzva lépegettek az ut közepén és 'lépteik zajosan kopogtak a viszbangos paloták között. — Én reaim busitoan hat ez az üres gazdaság cifra képe — moindá Dedi. — És tudod-e, hogy miért? 'Mert nincs ikedélyvilága. Barátom a kedélyvilág a fő. — És a hangulat, — mondá Béni. — Emlékszel a debreceni fehér éjszakára? Az volt aztán a hangulat! Hej, miért is jöttünk mi ebbe a kutyavárosba. — Kutya-város! — tette hozzá a Dedi mély meggyőződéssel. — Akármerre néz az ember, csupa hát. Sehol egy kis szabad természet. — És sehol egy kedélyes korcsma. — Az emberék itt málnás szörpöt isznak. — Meg limonádét. — Gyalázat! — Bezzeg Debrecenben! . . . Hol tartottunk már ilyen idő tájt Debrecenben ! Te már biztosan az asztal tetején táncolnál! — És te már ilyenkor németül tósztoztá'l. — Jobb arról nerü is beszélni. Nem is beszéltek többet. Mentek szótlanul tovább. Ám egy oldalutcából világító cégtábla állította meg őket. — Nini! Bodega! — kiáltott fel Dedi meglepetve. Béni, a pesszimista Béni megvetően mosolygott : — Bizonyosain afféle fővárosi bodega. Valami tejcsarnok! Hanem azért benyitottak mégis. A kis boltban' vágni lehetett a füstöt és ez jókedvre gerjesztette őket. — Akár ösaik otthon, Debrecenben — mondá Béfni a szemeit törölgetve. Roppantul komoly ruházató leányzók siirögtelk-forogtiak .a vendégek között és folyton a hátulsó zugba nézegettek, ahol három arisztokrata magatartású ur pezsgő mellett a gyarmatáruk árfolyamáról társalgott. Bort hozattak. — yjEsalMGPSi.ailHi Fttszerkereskedésben ^^ ® " ^^ " Víll^ # ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben cjUpiailialáfaSÖrt. 3z UTÁNZATOKTÓL H