Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-21 / 171. szám

2. BÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. julius 19. lás, se Oroszországban, aihol a cári kor­mány hatalmas szava és abszolút paran­csa se tudta megállítani süíyedés ükben az árfolyamokat, se másutt. Ha Mezőssy a koalíciós időket a mai aerával össze akar­ja vetni, akkor, ha őszinte, egyet állapit­hat meg, hogy abban az időben kelleme­sebb volt kormányozni és a koalíciós kor­mány többnyire a kellemesebb oldalait kereste, most azonban nehezebb, több fe­lelősséggel járó, komolyabb. j£s elmond­hatná: tudja a magyarok Istene, hogy mikor milyen minisztereket adjon nekik, a vidám években mulatósat, parádékat ked­velőket, a nehéz esztendő alatt pedig -­férfiakat, egész embereket. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a Madame Caillaux az esküdtek előtt. — A nagy per első napja. — Paris, julius 20. (Saját tudósítónktól.) Tizenhat év óta, amikor Zola állott Páris polgárainak esküdt­bírósága előtt, nem várt pört olyan lázas iz­gaiomimail, szenzációra olyan éhesen Páris, az egész Franciaország, mint imost, amikor Caillaux felesége várja az ítéletet Qaston Calmette meggyilkolásáért. Mint akkor, ti­zenhat esztendővel azelőtt, atióat sem a per maga, a szereplők személye, a bűntett szen­zációja fűti és izgatja a bouílevardok közön­ségét. Caillauxnét ma kisérte be két szuro­nyos börtönőr a tárgyaló terembe. Ennek a szép, karcsú parisiennenék a feje fölött nem törvényt ülnek ma itt; két politikai párt, két világnézet csap össze, a radikális köztársasá­giak szenvedélyesen harcolnak mellette, a miig kint, az utcán, tüntetve zug a tömeg és „a király rikkancsai" tombolva követelik a fejét a Qaston Calmette gyilkosának. A Palais de Justice előtt már kora reg­geli százakra rúgott a tömeg, •mindenki be akart jutni a tárgyalóterembe, mindenki je­len akart lenni és rendőri kordonnal kellett visszatartani az embereket, Ihogy meg ne os­tromolják az igazságügyi palotát. Monsieur Albanel, a törvényszék elnöke — akinek első izben van alkalma arra, hogy egy igazi cause célébre-t vezessen. A védők •emelvényén már jóvta.l ,at tár­gyalás előtt megjelent Labori, 'Caillauxné védőjte. Tizenhat évvel ezelőtt erről a hely­ről védte Zolát, később pedig Therése Hum­her-t, majd Lamoine-t. (Vele szemben ül a f'őátlarüiigyésx, !a magypécsétőr: monsieur Herneaux. Azt mondják, brill íánsi szónok, a kinek azonban .nehéz dolga, fasz Labor ivat szembem Calmette családját Chenu ügyvéd képviseli. Hat napig fog tartani ,a. tárgyalás, mely­re rengeteg tanút idéztek be. Köztük van Paul Bourget, aki a szomszéd szobából hal­lotta Caillauxné revolverének dördüléöéty Louise Nesagne-Estradére asszony, aki szü­letett deli a Rocca hercegnő, Chartmu festő özvegye, Barthou volt .miniszterelnök, Pain­layé és Ceccaldi képviselők és végül maga Caillaux. Természetes, hogy egész Páris inem be­szél másról, mint az Ítélet eshetőségeiről. Az bizonyos, hogy ,az esküdtek elé két főikér dóst fognak terjeszteni: az egyik gyilkosságra, a másik szándékos emberőlléisre vonatkozik. Akármelyik kérdésre igenael felelilék az es­küdtek!,, .a, legsúlyosabb 'büntetés (vár Caíli­.lauxnéra. Caillauxnét, aki eddig a Saint Laizare­börtönben töltötte vizsgálati fogságát, teg­nap erőts őrizet .alatt, automobilon átszállí­tották ,a Conciergeirebe. A Sainit Lazare­börtön ugyanis nagyon messze van ,a tör­vényszéki palotától, ugy, liogy a vádlott ide-odaezállitáiHa .akadályokba, ütközik és esetleg izgató jelenetekre adna okot. A Oon­eiergerie épülete ellenben földalatti folyo­sókkal és titkos Jépesőkkel közvetlen kap­csolatban1 áll ,a törvényszéki palotával. .•Caillauxnét} a földszinten mlegifebetős tágas kettős cellába helyezték el. Ugyanab­ban a cellában van Caillauxné, amelyben néhány év előtt az óriás csalások miatt el­itólt Humbertné töltötte vizsgálati (fogságát. A céklának két ,ablaka van, két ágy, egy asztal és több szék áll benne. A cella ajta-. ját fölváltva lcét fogházőr tartja őrizet alatt és benn a cellában a második ágyon egy női fogházőr alszik, .akii mindig a fogoly mel­lett van. Kosztját Caillauxné egy vendéglő­ből hozathatja;. A (főtárgyalás alkál,mából messzemenő intézkedéseket tettek a rend fen tartására, A törvényszéki épületben és a környékén nem fognak tűrni semmiféle csoportosulást vagy, tüntetést. A tárgyalóterein karzatán korlá­tokat építettek és csak belépőjegygyeil bo­csátanak a terembe. A belépőjegyeket kor­látozott számiban adják kii, mert a tárgyaló­terem n,agyrésze az ügyivédek és főleg a rendkívüli nagy számaiban megjelent bel- és külföldi újságírók számára van fentartva. Eleinte az volt a bíróság szándéka, hogy nőket egyáltalában nem bocsátanak ,a te­repibe, később azonban elhatározták, hogy a bíróság emelvénye mögött helyeznek el egy sor széket a nők számára. A bolgár-román határincidens. Buka­restből jelentik: A bolgár-román, határon történt legutóbbi incidens ügyében, indított hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a bolgár katonák átmentek a határon és meg­támadtak egy román őrséget}, majd lövöl­dözni kezdtek. A román katonák viszonoz­ták a tüzelést. Török készülődés. Konstantinápolyból jelenítik: A kormány a kamara elé terjesz­tette a mult év áprilisálban ideiglenes ha­tályba helyezett törtvényt, amelynek értei­mébein a tengerészet ügyi miniszter 8 millió forítnyi felhasználására jogosíttatott fel. A kamara 213 szavazattal 1 ellenében elfoga­dott egy napirendet, amely bizalmat szavaz a kormányuk a ma adott kormánykijelentés alkalmából és elhatározta a napirendre való áttérést. Bilinszki Ischlben. Bilinszki közös pénz­ügyminiszter szómba,ton a királyi kihallga­tás után éjjel fél,tizenkettőkor Bécsbe utazott fivérével, Bilinszki udvari tanácsossal, aki aznap érkezett IschJbe. Vasárnap délután a közös pénzügyminiszter .Bécsiből 'visszauta­zott Iscblhe ,és éjjel féltizenegy órakor érke­zett meg. Kedden Biílnszkii fogadja a bos­nyák tartománygytilés szerb .nacionális ta pártjának küldöttségét: dr. Dimovics, dr. Joikies és dr. Vasics képviselőket. — Nem éppen rossz — véli Dedi. — Meg lehet inni — mondá Béni bizo­nyos szelíd jóakarattal lés nyomban be is bizonyította állítását. — Csak legalább egy toarapásnyi cigány volna. Ittak-idogáltafc és íme, lassanként meg­barátkoztak mindennel. — Vagy csak egyszer elfújhatnám a nó­támat. — De inem szabad ám! — Nem bizony! — E városban ridegen kiküszöbölték a kedély minden szabadabb megnyilvánulá­sát és ,a társadalmi illem béklyói tartják fogva a telkeket. — Látod, Dedi, mindennek a népies nemzeti irány az okia. Ha a népies nemzeti irány aljból felvirágoznék, minden, máskép volna . . . Hej, nagysám, egy üveg bort! Reggel lett azonközben. Az utcán ész­revétlenül megindult a hangyaboly, mely nap nap után nyüzsög, tolong, lót-fut titokzatos céltalanságában. Ezer és ezer éhes légy, mely .'hosszú alvás után üres gyomorral éb­red és rablásra kész szipolyokkal dong zsák­mány után; iiime a reggeli utca. — Haza se merek menni, oly barátság­talan a lakásom:, — mondotta Béni. — Én is mindenütt otthonosabban ér­zem; magiam, irmimt otthon. — Egy kis .feleség kellene . . . Csinos, szemrevaló. — Hüt hitves, aki szerető gondosságá­val derítse fel komor életűinket. — Milyen jó volna, ha tudnám., hogy asz szony van otthon. Én mindjárt hazamennek. — Én is. — Meg kíéne, házasodnunk. — Csakhogy nem tehet ám száz forint fizetésből. — Az ám1. Halgattak egy rövid ideig, aztán örven­dezve kiáltott fel Béni: — Van egy eszmém! — Halljuk! — Hát nézd. Kettőnknek van összesen négyszáz koronánk havonként. Ebből egyi­künk meg'házasodhatik, másikunk pedig ná­la fog lakni. , — Az eszme kitűnő, — mondta Dedi. — És ha már igy áll a dolog, én hajlandó va­gyok megházasodni. — Sohse /fáradj, édes barátom. Majd megházasodom; én. — Eh, te még nagyon fiatal vagy. — Oh, azért én meg tudok ugy háza­sodni, mint akármelyik öreg. — Nos, bevallom neked, hogy nekem már van titkos választottami lis, aki viszont szeret engem. — Hát te azt hiszed, hogy én a levegő­nek irtam a verseimet? Ha te őt ismernéd! — Jó! Ha mind a ketten ragaszkodunk a házassághoz, döntsön a sors. Dedi belényuil kezével a zsebébe és ki­markol onnan egy csomó aprópénzt. — Páros, vagy páratlan! — Dönts te, én nem merek. — Tehát . . . páratlan. Izgatottan olvasgatták a pénzt; muzsi­kusoknak .nézhették őket, akik a napi keres­ményen osztozkodnak. ö — Páratlan! kiáltott ifel Dedi boldogan-. — Páratlan! — búgta utána Béni és nyomban egy sötét alanyi költemény alap­gondolata fogamzott meg agyában. — Egy krajcár miatt, egy rongyos krajcár miatt kell elveszítenem téged, oh Ida! ... Csöndben ültek boruk mellett. Az egyi­ket a boldogság, a másikat a boldogtalan­ság némította el. Csak amlikor kiléptek az utcára, akkor szólalt meg félénken, megtört hangon Béni: — Te Dedi! — Nos! — És mi lesz ezután a bodegákkal? . . • Hl a um ÉTTEREM 11D1T KEHU MINDEN VASÁRNAP HONVÉD ZENE HANGVERSENY.

Next

/
Thumbnails
Contents