Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-17 / 168. szám

Szeged, V julius 17. DÉLMAGYARORSZÁG 1 ilREK oooo ^miniszter futása (Sajáfdósitónktól.) Köztudom,ásu, liogy Balogh ,P igazságügy11ü n i.szter a. legtaka­rékosabb ibér. Csak villamoson utazik s et­től az ok közlekedési eszköztől az sem vet­te el a dvót, bogy ,kellemetlen kalandjai •szoktak mi, még a vasúton is folyton ta­nuló míjszternek, akiit a, kalauz egyszerű professzuak néz. Tudvaló az is, bogy a .miniszter a pon­tosság mtaképe. Talán pontosabb, mint a. zónaidcö az első a hivatalában s a restan­ciát ép ugy nem ismeri, imint például a Ju­piter bedik holdjának lakóit. A igyeltmes ur jó messze lakik az igaz­ságügninisztériumtól: Budán, a Ménesi­uton ."ép azért már kora reggel, félnyolc órakorainak indul, hogy idejében eljusson hivatjába, nehogy — isten őrizz! — valami­kép etösse,n. $ és ez a veszedelem az elmúlt szőni ha­ton ja fenem elkövetkezett. Aktatáskájával a hónealatt pontosan végigment a Ménesi-ut lomba vadgesztenyefát alatt s az utca lakói, akii észrevették a kegyelmes urat, rögtön féh/olcra igazították pontatlan óráikat. Is­ten tudja, hogy történt, hogy nem, talán uj tör'ényeken törte a. fejét az igazságügy leg­főb> őre, elég az hozzá, ihogy nem szaportázta a lépéseit, mint máskor, hanem elgondolkoz­va, kényelmes tempóban rótta az aszfaltot. Igy történt, hogy amire lekerült a. Fehér­vári-utra, az orra előtt száguldott el a ren­des villamos kocsija. Rémes dolog, A legközelebbi kocsira leg­alább tiz percet kell várnia is bizonyos, liogy elkésik, ímert valamelyik stréber Vmpidijas meg fogja előzni a hivatalban. Ezt nem bír­ná elviselni. Mindezt egy pillanatnál keve­sebb idő alatt elgondolta s gyors cselekvésre határozta el magát. Az excellenciás ur a nyakába szedte a •lábait, a magyar rekordidőn belül' száz mé­tert futott meg, amig elérte a villamost. Majd ujabb rekorddal, amely becsületére vált volna Wardener bárónak, fölugrott a, pótko­csira. A kalauz, aki ismerte a minisztert, még a levegőben elkapta. — Szent Isten, kegyelmes ur, ha valami haj történt volna! . . . — Nagyobb baj nem élhetett volna, mint ha elkésem a hivatalból, — volt a komoly válasz. — Ugyancsak talpalt a kegyelmes ur — tette hozzá álmélkodó tisztelettel a. kalauz. — Nem hiába, hivnak gyorstalpalónak, — felelte nevetve a miniszter, aztán belemé­lyedt az aktatáska tartalmába. — Négyszáz levél és távirat. Szerdán htult egy hete, hogy meghalt Pósa Lajos, a gyermekek bálványozott Pósa bácsija. És ám­bár több, mint egy hete, hogy a hirt szétvit­ték az országba az újságok, még egyre ér­keznek az özvegyhez a kondoleáló levelek cs táviratok. Négyszáz levél és távirat érkezett eddig, telve meleg szeretettel Pósa bácsi em­léke ^s az özvegy fájdalma iránt. A levelek közt vannak közéletünk és irodalmunk jelesei, Hazai Samu honvédelmi miniszter, Zichy Géza gróf, Bolla Mihály és Pekáry Ferenc miniszteri tanácsosok, Bódy Tivadar, Buda­pest alpolgármestere, Molnár Viktor nyugal­mazott államtitkár és neje, Moravcsik Ernő egyterűi tanár, Hermann Ottó, Herczeg Fe­renc, Gárdonyi Géza, Szabolcska Mihály, Sebők Zsigmond, Endrödi Sándor, Lőrinczy György, Lampérth Géza, azonkívül özvegy Csiky 'Kálmán,né, Jörgné Draskóczy Ilona, Kövér Ilona, Tutsek Anna. De a legkedveseb­bek azok a néhány soros apró levelek, me­lyek a Pósa bácsi olvasóitól érkeznek nap­nap után 'sürii rajokban, mint a vigasztaló galambok. Ezek a kis levelek képezik az öz­vegy egyetlen örömét nehéz bánatában. — Polncaré elutazott. Pdrisből jelentik: A szenátus nagy vihara, amely miatt kor­mányválságtól tartottak, tegnap elcsöndese­dett egy időre azzal a rezotucióval, aanelyet Clémenceau és hívei elfogadtak. Polncaré el­nök végre elutazhatott Oroszországlí-a. Vivia­ni miniszterelnökkel éjfélkor Dunquerpuebe utazott, ahonnan hajón mennek Oroszország­ba. — A Musketet elkobozták. A Muskete élclap inai számát, — mint Bécsiből jelentik — elkobozták, állítólag a címlapja ,miatt, a melyen ,a cár, ,a szerb király ós a monteneg­rói király látható, amint egy vérrel telt mos­dótálban együtt mossák a kezeiket, - A városi szállítások körül. Rövid, de annál érdekesebb beadvány érkezett a vá­roshoz. Kommentár nem kell hozzá, minden sora ékesen beszél. Szórói-szóra a követke­ző: Tekintetes Tanács! Hét év óta épület- és tii z 1 fa kereskedésem vau a Vásárhelyi-sngár­at 10. szám alatt. Számtalanszor előfordult ez aiui! az idő alatt, hegy a város házi keze­lésben végeztetett olyan munkákat, amelyek­hez nagyobb mennyiségű épületfa és deszka, volt szükséges. Tudomásom szerint ezekre az árukra nyilvános árlejtést egyetlen esetten sem hirdettek. Erre a jogellenes! állapotra azzal hivom fel a tek. Tanács nagybecsű fi­gyelmét, hogy a versenytárgyalások minden esetben való kiírását elrendelni] sjfcvjesked­jék. Ez a városnak a közszállitási szabályok értelmében egyébként is kötelessége és ezzel a gyakorlattal nemcsak .az összes helybeli kereskedők érdekei nyernek egyformán ki­elegitést, hanem a város is minden bizony­nyal olcsóbb árukhoz jut. Teljes tisztelettel Szeged, 1914. julius 16. Iritz Béla. A tanács minden bizonnyal tudni fogja a kötelességét és elrendeli az árlejtést a kér­déses áruk beszerzésénél. — Egyházzenei kurzus Szegeden. Járosy Dezső, az Országos Zeneakadémia ta­nára, temesvári székesegyházi karnagy, ju­lius 30-ától augusztus 8-áig Szegeden a ka­tholikus tanitóképző "intézetben egyházzenei kurzust rendez karnagyok, orgonisták, kán­torok, esetleg papok részére, akik az egyházi zenében instruktiv kiképzésit óhajtanak. A tiz nap alatt három szaktanár az egyházi zene egész terjedelméből elméleti és gyakor­lati utasítással Játja el a résztvevőket. A gyakorlati eredményeket a nagyközönség előtt is bemutatandó, augusztus 8 ián délelőtt K a A a e a; a x 9 a a A A A A 9 X a a Perzsa szőnyegek, több szoba bútor, konyha bútor ELADÓ Kárász-utca 9. I. EMELET. v a szeged-rókusi templom ban ünnepi n a gy,m i­sén énekelnek, délután (pediig egyházzenei hangversenyen működnek közre a hallgatók s ez alkalommal a kurzus vezetője több hang­verseny-orgonamüvet is ad elő. A résztvevők a szegedi tanitóképzőben kapnak teljes ellá­tást, melyért negyven koronát fizetnek. Ezt az összeget rendkívüli elő terjesztésre egy­házi karnagyok és kántorok részére az egy­házmegyei hatóság megtéríti. ;A kurzus vé­gén a hallgatók bizonyítványt kapnak, mely állások betöltésénél jelentős ajánlólevél. A kurzus vezetősége hangoztatta, hogy azokat, akik a kurzuson már rész vet tek, szívesen látja, sőt ajánlja is nekik a kurzus megis­métlését. A jelentkezéseket az összeg előze­tes beküldése mellett a kurzus rendezőjének, Járosy Dezsőnek címére (Temesvár, szemi­nárium) kell irányítani, aki minden részlet­kérdésben fölv.ilágositással szolgál. — A vidéki színészet. A vidéki színé­szet válságos helyzetének szanálására ifjabb ir/nssies Gyula, a vidéki színészet felügyelő­je, most egy uj beosztási tervezetet dolgo­zik, mely megszüntetné az .igazgatóknak azt a visszaélését, hogy jogtalanul lefoglalják egymás kerületeit és jövedelmezőbb váro­sait. Az uj beosztási tervezet fő célja, hogy biztosítsa ugy a kerületi, mint a területi igazgatók exisztenciáját és a munkálat ma már olyan stádiumban van, hogy a jövő évi színigazgatói engedélyeket előreláthatólag az nj beosztás alapján adják ki. Ennek kapcsán a szülészeti felügyelő közölte a Színészegye­sülettel, hogy az idei színigazgatói engedé­lyeket is osak ugy adják ki, ha az igazgatók beküldik elnyert városaik engedélyeit ós ez­zel igazolják, hogy az egész évre van meg­felelő állomáshelyük, — Az ezredik repülés. Mi, a levegőben keringő és cirkáló embertársainknak csodál­kozó tanúi, abban a hitben vagyunk, hogy az aviatikus (mindannyiszor végrendeletet csinál és keresztet szórva magára, elkészül a halálra, valahányszor fölszáll az aeroplán nyergébe. Azt hisszük, hogy minden egyes fölszállás emlékezetes eseménye az aviatikus életének, holott ma már vannak lem'terek, akik épp oly gyakorlott és tájékozott lakói a levegőnek, akár a masiniszta a vonatnak és akik Élegenül már nem is a felhők fölött érzik magukat, hanem a földön. Konschel­nek, a nálunk is ismert bécsi pilótának a példája meggyőzhet bennünket róla, liogy a gyakorlott aviatikus életéten egy fölszállás nem több, mint a mienkben, ha reggel hiva­talunkba megyünk. Konschel ugyanis, — mint tudósítónk jelenti — az ezredik repü­lését ünnepelte tegnap az aszperni mezőn, il­letve a mező .fölött. Az ezres szám oly tisz­teletreméltó, hogy az aviatikánál sokkal nyugalmasabb pályákon is figyelmet kelt,az aviatika vérrel és áldozatok holttestével bo­rított utjain pedig egyenesen határt jelez. Az ezredik repülés délután történt meg. Kon­schel előbb egyedül átrepült a téren, majd utassal szállott föl, berepült Bécsbe, ahol többször megkerülte a Szent István-templo­mot. Innen berepült a város centrumába, a hol a gyalogjárókat azzal szórakoztatta, hogy csigavonalban leszállott 1800 méterről ezer méterre. Ebben a magasságban aztán visszarepült Aszpernte, ahol a tiszteletére összegyűltek nagy ovációban részesítették. — Hírlapírók párbaja. Nagyváradról jelentik: Ma. reggel öt órakor a nagyváradi úgynevezett Jégpincéten R, Rónai Károly, a Szabadság segédszerkesztője pisztoly- és kardpárbajt vívott Antul Sándorral,'a Nagy­váradi Napló helyettes-szerkesztőjével, to­vábbá Zoltán Jenővel és ötvös Bélával, a Nagyváradi Napló munkatársaival. R. Ró­nai először ipisztolypárbajt vívott Antal Sán­dorral, ez a párbaj sebesülés nélkül végző­dött, majd kardpárbajban megsebesítettig

Next

/
Thumbnails
Contents