Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-17 / 168. szám

4. DÉLMAG YARORSZAG Szeged, 1914. julius 17. nemzeti munkapártot. Ehhez a párthoz tartozunk mi A párthoz való tartozandóság azonban nem azt jelerfti, hogy esetről-esetre azt mondja valaki: én munkapárti vagyok, hanem jelenti azt, hogy amikor a párt veszélyben van, amikor a párt vezérét és vezérkarát forradalmi jellegű lázadással ostromolják, a mikor a vezért életében; becsületében támadják s a vezér félelmet nem ismerő elszántsággal harcol a sereg élén: akkor a közkatonák nyilt mellel követik a vezért s vállalják a várthoz való fartozandósággal járó kockázatot. Nem lesik, hogy elsülyed-e a hajó s a veszélyben nem mutatkoznak, ellenben akkor előáillanak, amikor látják, hogy a hajó nem sülyed el: a kormány nem bukik meg. És éppen azért, azoknak a férfiaknak az önérzete nevében, akik a szegedi munkapárt ügyét fennállása óta részben és néha időtlen időkben hűséggel szolgálták, el kell hárítanunk minden olyan szót, amit e párthiiséget csak legtávolabbról is érinthétné azok részéről, akik nem voltak ott a közkatonák között a harc hevében. És látva az eddig megtartott két pártlakomának fényes sikereit, nagy örömmel kell mtegállapitanunk azt la tényt, hogy a nyilvános pártélet első nagy eredménye az az eddig nem ismert fiatal erők érvényesülnek, gyönyörű szónoki talentumok, politikailag fegyelmezett elmék állanak a párt szolgálatában1. A régi harcosok mellé tetterős succrescentia bontakozik ki; ami a párt jövőjének legnagyobb biztositéka. — Ezek után a komoly hangok után pedig engedjék meg, hogy derűsebb területre lépjek. Eszemibe jut egy adoma, amelyik igy szól: Az egyszeri zsidó hirét hallottá egy aranycsináló rífésternek. Elküldte a fiát hozzá, hogy tanulja meg tőle az aranyesinálást. A mester előre kifizettette magának a tandijat s beavatta a fiút az aranycsinálás titkaiba. A szivére kötötte azonban, hogy az arany* csinálás csak akknr fog sikerülni, ha munka közben; nem gondol a vízilóra. A fiu hazament, hozzákezdett az aranycsináláshoz, de sehogysem sikerült. Mikor aztán az apja kérdőre vonta, elpanaszolta1 apjának, hogy azelőtt hirét sem hallotta a vízilónak, most pedig munka közben mindig az jár az eszében. Ezért nem sikerül az aranycsinálás. , Nekünk se jutott eszünkbe soha a felekezetiség, de a fülünkbe súgták, hogy folytonaz eszünkbe járjon és ne sikerüljön választási munkánk. Nem is sikerült volna, ha már előbb be nem fejeztük volna az aranyesinálást, s akkor nem juttatták volna eszünkbe a vizilószerepét játszó felekezetiséget, amikor már csak az volt 'hátra, hogy a kész aranyat, Rósa Izsó dr. nevét forgalomba hozzuk. A színarany forgalomba hozását semmiféle mesterkedéssel megállitani nem lehetett. És végül még egy nagy, örvendetes tényről kell beszámolnom.. Amennyire megnyugtató lett volna az, hogy elvi1 alapon álló ellenzék bont velünk szemben zászlót, még sokkal örvendetesebb, hogy a függetlenségi és 48-as párt vezérkara mai értekezletén kimondotta, hogy nyíl állit ellenjelöltet. A legnagyobb tisztelettel köszöntöm ezért az ellenzék vezérfér fiait, mert elhatározásuk alapja az, hogy ők maguk is olyan érdemes férfiúnak tartják Rósa Izsó dr.-t, hogy megválasztásának egyhangúságát megzavarni illendőnek nem tartották volna. Ismételten szeretettel és tisztelettel üdvözlöm ezért-a nemes tényért a függetlenségi és 48-as polgártársain kat. A III. választókerület polgársága már hamarabb fölismerte a város érdemes fiainak értékét, őkjnár megtisztelték dr. Becsey Károlyt és dr! Kelemen Bélát, városunk szülötteit, az országgyűlési képviselőséggel. Vájjon Rósa Izsó értékét az I. kerület választópolgársága már régebben nem ismerte volna fel? Igenis fölismerte, de Rósa Izsó dr. másként fogta föl. kötelességeit, s nem engedte 1 magát megméretni. Végre a polgárság aka' ratír ellenére kiváló egyéniségét' megmérte, a legsúlyosabbnak, legértékesebbnek' Találta, s ezért most őt választja meg a kerület országgyűlési képviselőjévé. Az Isten éltesse Rósa Izsó képviselőjelöltünket. (Hosszantartói, lelkes éljenzés.) Márki Imre dr. Cicatricis Lajos dr. főispán érdemeit méltatta nagy tetszést keltett beszédében; mig Vogel Ede az iparosok nevében, Lövész Antal pedig mint a Szegedi Kereskedők Egyesületének elnöke szólalt fel és mindketten Rósa Izsó drt éltették. Itt emiitjük meg, hogy a szegedi függetlenségi és 48-a.s párt ma délután 6 órakor tartotta meg jelölő ősgyülését ,a -Katonai féle vendéglő udvari helyiségében Becsey Károly dr. elinöklésóvel. Jellemző, hogy a jelölő, ős- és nagygyűlésem amelyhez 'az „igen népes" jelző is szokott járulni, mindössze csak 23-an (huszonhároman) jelentek meg az elnökkel együtt. Az ősgyülést Becsey Károly dr. nyitotta meg a következő beszéd kíséretében: — örömmel üdvözlöm a megjelenteket, most, amikor a függetlenségi és 48-ais párt egy igen fontos dologban fog határozni. Mint ismeretes, Gerliczy Ferenc báró halálával megüresedett az első kerületi mandátum és most arról van szó, hogy kibontsuk-e a függetlenségi lobogót az első kerületben, vagy pedig ne állítsunk jelöltet. A párt vezetősége mindent elkövetett, hogy még idejében olyan jelöltet kapjunk, aki a győzelem reményével vehesse fel a küzdelmet és diadalra vigye zászlónkat. Mi épen ezért az országos párt központi vezetőségéhez fordultunk. Szomorúan kell bejelentemen, hogy a párt vezetősége nem talált olyan országos nevü, kiváló politikust, aki a mostani nyolc hónapos választásra elvállalta volna a jelöltséget. Biztató. Ígéretet kaptunk ugyan erre vonatkozólag és én még ma is, a legutolsó pillanatig vártam, hogy akad .ilyen jelölt, de most arról kell beszámolnom, hogy a központi vezetőség cserben hagyott bennünket. — Arról is volt szó, hogy abban az esetben, ha országos -nevü jelölt nem akad, akkor megfelelő helyi jelöltet keresünk, akinek a szemé' ye igaran-cia arra, hogy becsületes meggyőződésünket a kellő eredmény reményével vihetjük a harcba. A párt elnöksége azonban, hosszas és lelkiismeretes megfontolás után, arra a sajnálatos tapasztalatra jutott, hogy ilyen embert sem lelhet találni, mert aki alkalmas volna erre, az nem vállalja a jelöltséget. Én ezek után azt indítványozom, hogy az ősgyülés határozzon most afölött, hogy állitsunk-e jelöltet, vagy pedig amint a vezetőség a legjobbnak találja, a mostani választáson ne bontsuk ki lobogónkat. Lipkay Kálmán dr. szólalt 'fel ezután, aki igeft nagy pátlhossza.1, de annál kevesebb érvvel bizonygatta, hogy igenis kell jelöltet állítani a függetlenségi pártnak, mert erre most nagyszerű alkalom van. (Altalános derültség.) -A munkapárt egy része tudvalevőleg nincs megelégedve Rósa Izsó dr. jelölésével és ezek az elégedetlen elemek (értsd: a katholikus kör) bizonyára a függetlenségi jelöltre szavaznának. Közbekiáltások: 'Szépem szavaznának! Hisz már kibékültek, maga. azt nem tudja? Lipkay Kálmán után Fajka Laj-os dr. szólalt föl, aki helyeselte .a pártvezet-ősióg határozatát, inert szerinte Rósa Izsó dr. jelöltsége érdemes közéleti tevékenysége révén még azoknak a helyeslésével is találkozik, a kik nincsenek vele egy politikai meggyőződésen. Papp Róbert dr. szint-én azon a nézeten volt, hogy ezen az időszaki választáson nem jó taktika függetlenségi jelöltet állítani, mert -a mostani esetleges kudarc, kihatással lenne a jövő választásokra, amikor is sokan kedvüket vesztve, félreállanának a küzdőtérről. ÍMost ne állítson a párt jelöltet, ellenben annál nagyobb erővel szervezkedjék, hogy a biztos győzelem reményével vehesse föl a küzdelmet az általános választások idején, amikor már titkos szavazás lesz. Az elnök ezután szavazásra bocsátotta a kérdést. Az ősgyülés 19 szavazattál 4 szavazat ellenében elhatározta^, hogy a mostani választáson nem állit jelöltet. DiHiaiiiaimiiiiNaiiiiiuiiaaiHaiitaBiaaiiiaaita Adjanak, adjanak, — amit isten adott. — Szegeden minden nyáron felbukkannak toprongyes, szánalmas kinézésű emberek, akik a könyöradomány gyűjtés kitűnően jövedelmező mesterségét üzik-füzik. A mai napon a szerkesztőségben nyolc, a lakásomon tizenhét könyöradomány-gyjijtő ur jelent meg. Hogy mire és mit gyűjtöttek, az alábbiakban számolok be. — Reggel félhatkor a legjobb álmomból felkopognak. Tántorogva nyitom ki az ajtót; beözönlik rajta -először egy -óriási könyv, aztán egy .igen picike 60—70 éves kinézésű fürge, fiatal emberke, végül a menetet egy tintahordó .apró gyerek zárja be. A legnagyobb nyugalommal szólok. — Foglaljanak kérem, — és a székekre mutatok. A hatvan-hetven év-es fiatal-ember vigan mondja: — Nem jöttünk -mi foglalni. Én kérem könyöradomány-gyüjtő fagyok. Bivaly-Kon- ,, doros község megbízásából a koránkelők árváinak számára gyűjtök. — Ugy?, — feleltem. -Helyes! Jöjjenek majd tizenegy -órakor, mert én akkor szoktam koránkelni. Az öreg még ellenkezett: — De hát nem tudja, hogy aki korán kel, az aranyat lel. — Én csak azt tudom, — válaszoltam szigorúan, hogy aki korán kel, az .álmos marad. Én pedig nem akarok álmos maradni. Takarodjanak! Még csak annyit láttam, hogy először szétnyitották az ajtó két szárnyát, a -nagy könyvet, kibujtatták, aztán eltűntek. A következő pillanaban már ismét aludtam. De ez nem tartott soká. Egy jól edzett hang élénk kiáltása szólított, ismét erre a szomorú világra: — Jó reggelt, jó reggelt kívánok! Nagyságos ur, adjanak, adjanak, — amit isten adott. Felső-Magyarországról jövök kocsival. Egy szegény, (tizennégy :tagu elégett családnak gyűjtök. — Hagyj-on békét nekem, — mordultam -az ipsére, — aki kezei között irgalmatlan gyorsasággal egy bosszú tqllu, zöld vadászkalapot forgatott. — Mit akar maga egy családdal, amelyik már elégett, csak nem akarja feltámasztani őket. Magam .is leégtem, nincsen pénzem. — Nem baj az, mondok alássan. Ha nincs pénze az urnák, adjon egy rossz igunyát. vagy egy kopott bútort. Kocsival vagyok itt, majd elszállítom. Vagy .adjon egy jókora darab kenyeret. — Ez már mégis szemtelenség, — kiáltottam. — Hát imi szüksége van egy elégett családnak használt ruhára, kopott bútorra, vagy kenyérre. — Majd csak megbeszéljük ott'h-on ® jegyző úrral a. dolgot, hogy mit telietünk az érdekükben. Valószínűleg díszsírhelyeif kap' nak. A kenyeret meg az uton elfogyasztom én.