Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-17 / 168. szám

Szeged, 1914. julius 14. délmagyarorszag 5. a nezesztáron állita, kiha.i'kor is ak a jelöltet, kedjék, vehesse ok i dobott a a szavalni vár Tgy szólott >a nyájas, lágysziviü ember és Htávozott. Délután az egyik kávéházban láttam billiárdozni, nagyon elegáns volt és franyvégü cigarettát szítt. Jöttek még hozzám öreg asszonyok is. Egyik Mohamed koporsójának ,a bal sarkára feüjtött; -a másik ,aiz orsolyai szüzek zárdápínak a keresztjére; .a harmadak azt mondta, "ögy az ipaifai papnak fa pipája v.an, de mia (hivek .nem hivei a. papi fapipának, tajkkpipát akarnak venni az öregnek. Két aPáea is érkezett szemérmesen; ők egy páM prépost aranygyűrűjének kiesett brillik övé re gyűjtöttek. Délután a szerkesztőségbe beállított egy Wpig szakállas öreg báosi. Szerény és görnyedezve mondotta el, hogy az ujszegedi ftoplomra gyűjt. ! [i | .. •*[ \ — Az ujszegedi templom már rég áll, szólt, szerkesztőnk zordonan, — arra ne gyűjtsön az ur. — Hivatalosan gyűjtök, — .mondta az rég szent meggyőződéssel. Később másik két ur jött. Természetesen k is gyűjtöttek. Tehát, mit tehetünk mi: mi összegyűjtöttük a gyűjtőket egy szép csóréba. Jó lenne, ha a rendőrség is összegyüjréé őket. Nyugodtan várjuk a fejleményeket. (A hadügyi korifeusok szabadságon. — Szerbia visszahívta egy követét. — Tisza és a nagyszerbség. — A béke utolsó mentőkötele.) (Saját tudósítónktól.) Konrád báró verékari főnök tegnaip kezdte meg szabadsajt. EzZCl kapcsolatban a Neues Wiener Tag"htt azt írja, hogy a helyzetben, beállott 'tognyugvás igazolását képezi az a körülmény, hogy most már a hadügyi vezetőség Minden magas funkcionáriusa szabadságon réj, mert Krobatin hadügyminiszter, Hazai ^ Georgi honvédelmi miniszterek és most 1,1 ár Konrád báró, a vezérkar főnöke is megszelte szabadságát. Megerősitése ez annak az általános népnek, hogy most már bizonyára nincs *e<nnii ok az idegességre és teljes nyugodtjggal várhatjuk a helyzet továbbfejlődését. 'Ugyanekkor meg keli emlékeznünk a páréi Matin híradásáról, amely bécsi' tudósifeiának távirata alapján jelenti, hogy alaptanok azok a külföldön elterjedt hírek, roeszerint a monarchia katonai előkészületet folytat Szerbia ellen. Ausztria-Magyar°r$zágan ilyen intézkedésekről szó sincs, s a kósza hírek minden alapot nélkülözlek. A szerb kormány visszahívta konstantinápolyi követét, Georgievicset. A szerb dip•°teatának ez a várátlan fölmentése meg'ródszabályozást jelent és pedig Ausztria elirányuló kirohanásai miatt. Georgievies c2y körlevelet intézett a török sajtóhoz, a tlyben tiltakozott az Ausztria-magyarorSzági sajtónak Szerbiával szemben használt lángja ellen és rövid idő múlva megjelent ;n!erjuban olyan kijelentést tett, hogy ha a Monarchia Szerbiától a nagyszerb propagan'ja elnyomását fogja követelni, ezt a követést vissza fogják utasítani. Szerbia békés Jellemű, ha azonban Ausztria ki akar kezezni vele, akkor sarkára áll. A szerb ügy;;vő meg r en dszabályozá'sát e nyilatkozatok róvetkezményének tekintik. A szerb kormány beavatkozása, amellyel ilyen spontán tllhdon vonta felelősségre Georgievicset, épen most, nagy jelentőséggel bir és talán kedvező módon járul hozzá a válság tisztázásához, * A Neue Freie Presse írja mai cikkében: Egy mondatot kell kiemelni Tisza István gróf beszédéből. Azt Qióndotta: A Szerbiához való viszonyunkat okvetlenül tisztázni kell. Ez a rövid nyilatkozat azt a benyomást kelti, mintha szögletes darabokból volna összeállítva. Okvetlenül! A magyar miniszterelnök ezt a formát választotta arra, hogy közölje a nyilvánossággal az osztrák-magyar monarchiának azt az elhatározását, hogy Belgrádban lépést tesz, mely hivatva lesz a mostani feszültségből és a már évek óta tartó helyzetből kivezetni, hogy elkerülhető legyen ama politikai és gazdasági válságok megismétlődése, amelyek máris milliárdokat nyeltek el és óriás károkat okoztak. Kísérletet fognak tenni arra, hogy diplomáciai beavatkozással érjék el azt, amit a magyar miniszterelnök nyilatkozata szerint okvetlenül meg kell kapnunk. A monarchia azt fogja kívánni Szerbiától, hogy azonnal és mindenkorra vessen véget a nagyszerb áramlatból kiinduló zavaroknak és teljes őszinteséggel s a legközelebbi mult története által annyira szükségessé tett garanciákkal lépjen a béke talajára, a •mit eddig a megbízhatóság hiánya tett kétségessé és amelyet a siiriin megismétlődő feszültség tett ingadozóvá. Az osztrák-magyar kormány nem, akarja tovább tűrni a Szerbiával szomszédos térületek nyugtalan,i'tását és azt, hogy ezentúl is gyilkosok ólálkodjanak a két birodalom főméltóságai és a királynak Boszniába küldött képviselői körül. A békét csak ugy lehet megmeríteni, ha késhegyig menő harcot folytatunk a nagyszerb áramlat ellen. Ez az áramlat annyi bajt okozott már, hogy az egész emberiség követeli ennek a mérges kinövésnek az országok testéről való leoperálását, mert csupa .mérges gyümölcsöket termett. Tisza István gróf azonban nemcsak a monarchiához, hanem Belgrád felé is beszélt, hogy fölkeltse ott azt a belátást, hogy a monarchia békeszeretetével és türelmével, amellyel meg akarja adni a népeknek a lehetőséget arra, hogy a nehéz politikai és gazdasági válság után összeszedjék magukat, — nem szabad visszaélni. A háborút rendkívül szomorú: utolsó kényszereszköznek imonidotta Tisza István gróf, amelyhez csak akkor szabad fordulni, ha minden más megoldás Jehetetlenné válik. Korlátozza azonban ezt a béke mellett való állásfoglalást a miniszterelnöknek az az élénken, hangsúlyozott meggyőződése, hogy bizonyos körülmények között minden államnak és minden nemzetnek akarnia kell a háborút. A Szerbiához való viszoyt mindenesetre tisztázni kell, ez a megmásitihatatlan alapgondolata a beszédnek. A megvalósítás eszközei nemcsak tőlünk függnek, hanem attól is, hogy Belgrádban idejekorán észretérjenek. A monarchia békés szelleme nem változott és még mindig van mód arra, hogy a komoly konfliktus kikerültessék, de a szerbségnek föl kell áldoznia a nagy szerbséget. Tisza gróf megmondotta, hogy a békés megoldás minden eszközét megpróbálják. Odadobta tehát a belgrádi kabinetnek a mentő kötelet és •most az a kérdés, hogy belekapaszkodnak-e. Szerbiában meg fogják tenni a diplomáciai •lépést és Európa ilyen borzalmas események után ezt biznoyára megértéssel fogadja. Azután Belgrádot illeti a szó. Azt a Szerbiát, amelynek most tudnia kell, hogy a béke és a nagyszerb áramlat együtt meg nem állhat. A képviselőház ülése. — Megszavazták az illeték-törvényt. — (Saját tudósítónktól.) Tegnap a késő esti órákig elhúzódott az ülés és ma reggel, mikor az elnök pontban tiz órakor megnyiiotta a tanácskozást, jobbról és balról üres padsorok ásitottaiLLassan szállingóztak a képviselők. A vitát ismét az ellenzék kezdte Beszkid Antal beszélt az illetékjavaslatról, de szavain és a Ház hangulatán meglátszott, hogy az általános vita a végét járja. A jobboldali folyosón Vojnich-Sándor báró, a munkapárt alelnöke megerősíti, hogy a napirend nem változik. Elestek tehát az ösz szes .erre vonatkozó kombinációk. — Minden marad a régiben — mondta — Vojnich. — Nincs szükség a parallel-ülésekre. Az álmos ülésnek váratlan szenzációja akadt. Mezőssy Béla harcias felszólalása következett. Az ország anyagi erőit valósággal kiszivattyúzza a fegyverkezés, — mondotta. — A fegyveres béke aldtt összedől az ország. A hároméves háborús izgalmat tovább nem birjuk. Jobbra, vagy balra dőljön el végre a helyzet. Így tüzelt Mezőssy — a háborúra. Tizenkét óra tájban az illetékjavaslat nyolcnapos vitája Holló Lajos beszédével véget ért. Előbb azonban egy kis vihar kavargott végig az üléstermen. A Ház egyik jegyzője: Szepesházy Imre miatt támadt az öszszetüzés, aki nem akarta a képviselői padokból szólásra jelentkező Eitner Zsigmondot a szónokok táblájára feljegyezni. A kavarodásban zuhogott a rendreutasitás. Azután, áttértek az illetékjaivaslat részleteire . . . Az ülésről ez a tudósítás szól: iBeöthy Pál elnök délelőtt |tiz órakor nyitotta meg az ülést. A miniszteriek köziil Tisza István gróf miniszterelnök és Balogh Jenő igazságügyminiszter jelent meg. Beszkid Antal volt az első szónok. A pénzügyminiszterrel polemizál. A javaslatot azért nem fogadja el, mert a progresszió elve képtelen benne. Mezőssy Béla a következő szónok. Hevesen támadja a pénzügyminisztert. Csodálkozik azon, bogy a miniszter szorgos szeme észreveszi és meglátja azt a kis jövedelmet, amely a közönséges beadványok 20 és 30 filléres bélyegjegyeiből befolyik, nemhogy nagyobb és dúsabb jövedelemforrásokra forditaná a figyelmét. Az osztálysorsjáték szabadalma lejáróban van. 'Semmi körülmények között sem szabad megújítani az osztálysorsjáték szabadalmát és kérd, hogy a pénzügyminiszter hasonló törvényjavaslatot terjeszszen elő a szabadalom lejárta előtt, mint a milyennel az osztrák pénzügyminiszter Ausztriába előállott. Az elnök figyelmezteti Mezőssyt, bogy a törvénykezési .illetékre vonatkozó törvényjavaslatról van szó. (Nagy zaj.) Beszkid Antal: Ez a szólásszabadság! Az elnök: Beszkid Antalt renderutasitja. \Mezőssy Béla kijelenti, bogy az a legaktuálisabb kérdés, amikor a miniszter a kincstár jövedelmének fokozása céljából törvényjavaslattal lép a Ház elé, a törvényhozási illetékről és akkor neki, mint az ellenzék tagjának joga van arra, bogy más jövedelmi forrásokra is felhívja a miniszter figyelmét és joga van arra is, hogy a közgazdasági viszonyokat ismertesse. Ismerteti ezután a közgazdasági viszonyokat. Nem az a jé pénzügyminiszter, aki az adózó polgárok kabátját .is lehúzza, hanem aki inem ül rá a milliókra a válság alatt Ugrón Zoltán: Hol vannak ,a milliók? Justh János: Találkozunk az Elité-szál-