Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-17 / 168. szám

2. délmag yarorszAg Szeged, 1914. julius 17. nát és társországainkat illetőleg tett nyi­latkozatokat. Nem az juttatta homloktérbe az anne'ktált tartományokban a szerbeket, mintha Burián báró volt közös pénzügy­miniszter szakított völna a Kállay Béni nagy nevéhez fűződő hagyományokkai, hanem a fejlődő élet s az, hogy a lojáli­sokul fogadkozó szerbek támogatására is szükség völt ahoz, hogy Bosznia és Her­cegovina megtehessék az első lépéseket a saját dolgaiknak saját erejükkel való eliga­zítása terén. Oktalanság lett volna vissza­utasítani a horvát-szliavonországi horvát­szerb koalíciót is, melynek tagjai minden fentartás nélkül ráállottak az unioniztnus törvényes és reális alapjára. De mindez nem akadályozza meg a Bosznia-Herce­govinát kormányzó tényezőket, illetve a magyar kormányt és a véle szolidaritás­ban levő bánt, hogy minden lojális agitá­ciónak a legenergiktisabban véget ne ves­senek s meg ne tegyék egész hosszú soro­zatát az intézkedéseknek, amelyek az e területeken elharapódzott visszaéléseket gyökerestől kiirtják Nem fogunk kapkodni, színpadi hatásokra dolgozni, szóval eré­lyeskedni, de komolyan és határozottan cselekedni, mint érett népek kormányzása cselekedni szokott. Az interpellációs vita egyébként azf az érdekes és fontos valóságot hozta nyo­matékosan fö'lszinre, hogy a déli határain­kon elharapódzott délszláv agitációval szemben politikai pártjaink között érdemi­leg nincs nézeteltérés s hogy a felelős kor­mány az egész nemzet lelkes támogatása­ra számithat minden módon és irányban. A keleti vasutak. Belgrádból jelentik : Giessl báró osztrák-magyar követ tegnap­előtt, tegnap és ma tanácskozást folytatott Pasics miniszterelnökkel. E tanácskozásokon kizárólag a keleti vasút ügyének rendezésé­ről volt szó. A hajón levők megtudták magyar volto­mat, élénk ovációban részesítettek s ajándé­kokkal halmoztak el. Utam1 Wilmanstrandig leírhatatlan szép tájék között vitt keresztül. Néhány család társaságába vont s őszintén kitárta a finn népnek az orosz kormány által történt el­nyomatásuk fájdalmait. Náluknál keserűb­ben csak a lengyel panaszkodik, akiknek még az anyanyelvük is eltöröltetett. Látja — mondták — a cár koronázásakor a finnek al­kotmányára felesküszik s az esküszöveget minden templom kapujára kifüggesztik, de imiit gondol, az esküt ki tartja meg? . . . Bi­ráinkat a törvényszékről, ha törvényeink sze­rint Ítélnek, Szentpétervár Péterpál erődjé­be cipelik s ha onnan kiszabadulnak, mehet­nek nyugdíj, vagy végkielégítés nélkül amer­re látnak . . . Nyolc-kilenc órai folytonos ut után, az ezertó világán át, hol 10—14 sziget is cso­portosul, leérkeztem Wilmanstrandig, itt nincs idő a jegyváltásra, a jegyet a már vá­rakozó vicinálison a kalauz adja. Az ut rö­vid, hamarosan nagy állomáshoz jutunk; át­szállás közben annak rendje és módja sze­rint ki-ki megváltja a jegyét. Egész éji ut után másnap reggel elértük Finnország fővárosát, Helsingforst. Helsingforst mindjárt a megérkezés pil­lanatában kellemesen lepett meg. Kilépve az állomásról, nagy, négyszög térre, a piactér­re jutottam. A tér baloldalán emelkedik a loggiákkal és két toronnyal ékített nemzeti színház. Jobbról pedig a nagyszabású Athe­A lakoma asztalnál ülők mély ihletséggel Az adókivetés első napja. — Méltányosság az egész vonalon. — (Saját tudósítónktól.) A Jerney-ház első emeletén, rosszul elhelyezett, ideiglenes is­kolaszobákbau kezdette meg tárgyalásait a szegedi adókivető bizottság. A helyiségek tudvalevőleg még iskolának sem épültek ere­detileg, hanem lakószobákból alakították át azokat. A tantermekben 6—8 éves gyerekek­nek szánt iskolapadokban iií az adófizető pol­gárság. De a komikumnak nincs határa: ma­ga a tisztelt bizottság is alacsony gyerekszé­keken ül, vagy guggol inkább. Valóban szé­gyene a városnak, hogy hatósága ilyen ke­vés megbecsülésben részesíti saját polgárait. Esztendők során az adókivető bizottság a régi gimnáziumban működött, ahol a tárgya­lás alatt nem1 egyszer futottak végig a ter­meken és folyosókon jól meghizlallt patká­nyok. Nos, a mostani tárgyalási helyiség sem sokkal különb ennél. Csodáljuk a kincs­tár hivatalnokait és a polgárságot, hogy a mostoha bánásmód ellen élénkebben nem til­takozik. A bizottság három: külön teremben végzi munkáját. Az első bizottság elnöke Kovács József dr. főorvos, aki nagy tapintattal ve­zeti a tárgyalásokat. A szót Bokor. Adolf gyógyzserész viszi, akinek régi gyakorlata van már az ad ármegállapításban'; közvetítő javaslatai általában tetszéssel találkoznak. Az előadó tisztét Rösler Tamás pénzügyi tit­kár végzi. A második bizottság munkáját Thomay József ág. ev. tiszteletes irányítja. Ez a bi­zottság is nagyon békésen, egyetértéssel sza­vazza meg az előadó Domokos László dr. pénzügyi titkár javaslatait. Végül a harma­dik bizottságban Kertész József nyug. városi aliigyész bóbiskol az elnöki székben; itt Lc­vay Béla segédkezik emberül Munka Tamás dr. előadónak. Az első nap folyamán a bizottságok mun­kája általános szimpátiát keltett, mert min­den részletében a legteljesebb méltányossá­got vette alapul. Az előadók javaslatai át­lag 10—15 percenttel magasabbak az eíőzö évi tételeknél, de hosszabb, vagy rövidebb megbeszélés után rendesen a tavalyi tétele­ket állapítják meg. Aki nem restell hosszú ve a finn nemzet kiváló festőinek örökbecsű alkotásai. Nagyhatású kép Edelfelt (született 1854. meghalt 1905.) történeti képe, mely Károly herceget Flamming koporsójánál mutatja be. Erre a képre igen büszkék a finnek. Csak­nem minden házban és iskolában ott látni a reprodukcióját. A kép tárgya a következő: Károly herceg elfoglalta Flamming várát, de mire falai közé jutott, a vár ura már kopor­sóban feküdt. A herceg az özvegyhez, ki a felnyitott koporsó fejénél áll, igy beszél: „Szerencséje az uradnak, hogy halott, mert máskép íejét vétetném." Az asszony földig feketében, büszke daccal válaszol: „Ha az uram élne, te most nem volnál itt." Ellenté­tes érzelmeket keltő kép Berndtson (szül. 1854. meghalt 1895.) „Menyasszony éneke." A lakoma asztalnál ülök mély, ihletséggel hallgatják az ifjú menyasszony énekét, ki valóban mennyben látszik lenni. Hulonen (szül. 1865.) ugy látszik a népet szereti; mert onnan meríti tárgyait. Halonen-nek vau itt különben egy fából faragott szobra is, ineiy fejkendős munkás nőt ábrázol. Ez az aiak érezni látszik a kendő alatt. Gyönyörű ve­gyes tárgyú képei vannak Galien-Kallela-nak; Holmberg tájképein még a levegő minősége is érezhető. Borongós hangulat uralkodik Munsterhjelm képein is. Vizet, állatot talán senki sem tud ugy festeni, mint. Sjösíröm, Waenneberg, vagy Wright. De Alilstedt, Fanny Churberg, Danielson—űambogi, Ek­man, Jürnefelt, Thome, Edelfelt, Ekman, Lindbolm, Ustila, Venmy Soldan—Brofelvit képeit sem szabad elfelejteni. (Folytatjuk.) jeremiádokat sirni a bizottság előtt s aki el tudja hitetni, hogy a gazdasági válság miatt üzlete pangásnak indult, annak még a tavalyi tételét is leszállítja a bizottság. Feltűnést keltett a második bizottság előtt Halmi Mór, aki nagy betegen, sápad­tan, egy erőteljes szolgára támaszkodva je­lent meg a zöld asztal előtt. A bizottság mél­tányolta az adózó testi állapotát és a 160 ko­ronában javasolt adótételből törülte a 100-at, csak a 60-at szavazta meg. Egy másik adó­fizető polgár törvényszéki végzéssel igazol­ta, hogy a házát elárverezték a feje felől. Persze, hogy jelentékeny mérséklésben ré­szesült. Általában megállapíthatjuk, hogy a sze­gedi adókivető bizottság feladatának magas­latán áll és az adózó polgárságot a legna­gyobb védelemiben részesíti. Panasz, vagy zúgolódás sehol sem fordult elő. Az első közigazgatási kerületben a kö­vetkező iparosok adóját áll api tolták meg: Arany művesek, órások és ékszerészek: Árpás Ferenc 18, Politzer Sándor 21, Polit­zer Géza 24, dr. 'Tótili Dezső, Kőváry Gyula és Társa 51, Komlósi Soma 26,' Kovács Nán­dor 39, Spécz Lajos 40, Joacliim Károly 44.60, Scheuer Mór 45, Politzer Lipó! 85, Bombscli Béla 60, Bauer Konrád 60, Komlósi Ignác 37, Körösi József 60, Auslamler Bélai 80, Ádám József 85, özv. Scliwáb Simonié 75, Klein Mór 75, Ladányi Miksa 85, özv Tóth Józsefné 111.60, Klein Imre 112, Szőtt lős Sa.muné 100, Bokor Izsó 150, Győri Béla 80, Biró Dezső 140, Beich Mór és Sándor 200, Pártos Lajos p224, Bach Antal 296, Brauá­wetter János örökösei 1200, Jambrik József aranyozó 25. Asztalosok: Körmöczy Kálmán 23, Csóti Lajos, 34, Vetró Antal 37, Kiss Ágoston és Könyves P. Géza 44, Tury József 26, Czeglédii Lajos 40, Kemény Manó 30, özv. Sankernik Jánosnó 42, Klein Áron 49, Singet Mátyás 1,22.58 korona. A második közigazgatási kerületben a következők adóját rótták ki: Trancsovics Zsigmond órás 29, Lajtár Já­nosné órás 25„ Csury Ferenc órás 30, Kreinef Jakabné órás 40, Sziinla Ferenc képkeret 30, Schiller József aranyozó 40, Lőrinc IÁ jos asztalos 21, Báron Lajos asztalos 57, Kei® dovesi Szabó Jenő asztalos 33, Körösi Mái" ton asztalos 26, Nagy Károly asztalos 2G.62, Hegedűs István asztalos 32, Konkoly István asztalos 26, Nagy Béla asztalos 25, Vojtovi®5 Lajos asztalos 25, Szőllősy Sándor asztalú 34, Tárnoki Antal asztalos 25, Szabó Jen6 asztalos 21, Vajnai Gyula asztalos 30, Vavté1 József asztalos' 30, Körösi Ignác asztalos 4°' Mandelkern Vilmos asztalos 35, Miljs Imé asztalos 30, Göntér Gábor asztalos 36, OzS' vát Imre asztalos 35, Spitzer Sándor aszta' les 36, Kovács István asztalos 50, Varga Jf nos asztalos 51, Bük Károly asztalos 40, KI® vinyi A. Gyula asztalos 40, Csányi Oszká) asztalos 65, Bitó János ács 21, Privinszkí János hajóács 26, Benkő András ács 40, V»f tag István ács 50, Halmi Mór bankibizom11' nyos 62, M'arkovios Lászlón© játékárus É" Reschik Imre bazáros ós déligyümölcs y' Fekete Nándor bádogos 24, Naschitz L. S® mon bádogos 21, Wertheim Béla bádogos Major Bálint bádogos 58, Wolf Ármin W dogos 21, Ruszter János bádogos 25, Fel®'r Imre bádogos 36, Schwartz Jenő bádogos fi Krachtusz Péter bádogos 24, Söhulter V® mos bádogos 40, Brittig Ferenc bádogos ^ Tanczer Jakab bádogos 55, Glücksmain B®r talan bádogos 40, Schwartz Rudolf bádogé 60 korona. A harmadik kerületi adókivető bizottstt mintegy ezer földesgazda adóját állapitól^ meg. Pénteken az első bizottságnál a hanté' rok, bazárosok, bádogosok, bérkocsisok, b®1 bélyok, bor-, sör- és pálinkakereskedők riilnek sorra. 43-tól 93 -ig, a második biz®' , súgnál: a bélhurkészitők, béltisztitók, ^ lyegzőkészitők, bér.)utó tulajdonosok, hárító csisok, bognárok, borbélyok, bordélyház-h lujdánosok 53-tól 108 ig.

Next

/
Thumbnails
Contents