Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-16 / 167. szám

írnimm-.-- mmmm Szeged, 1914. julius 16. DÉLM AGY A RORSZAG 1 esztendőkben erősen készült a revánsra. Mes simij - beismerte, hogy Németország előny eit a franciák még öt év múlva sem tudják be­hozni. És ilyen körülmények közt megy Poin­caré elnök a cárihoz. Viviani nem kísérheti el, mert a parlamenti válság miatt maradnia kell. Poinearé egész látogatásának a jelen­Hősége megváltozott. Oroszország a szövetség fölmondásával fenyegette meg Franciaorszá­got, ha nem tud elég erős hadsereggel állni mellette és Humbert leleplezései után Péter­váron nem számithalnak többé erős, komoly francia segítségre. A szenátusi vihar tehát döntő, történelmi jelentőséget nyerhet az események alakulásában. Kiderült, bogy a francia hadsereg mozgósítás esetén ép olyan erőtlen lenne, mint 1870-ben, mikor Oílivier büszkén odavágta, hogy a hadsereg kész ... A szenátus mai illésén Clemenceau azt javasolta, bogy a hadügyi bizottság indít­son vizsgálatot a parlamenti szünet, alatt a szenátusban közölt tények felől. A bizottság, a kormány ós Clemenceau szenátor közös megállapodása /alapján rezol uciót (fogadtak el, amely kimondja, bogy a hadügyi bizott­ság a szenátus újból való összeillése után je­lentés! terjesszen elő a hadianyag állapotá­ról. A szenátus ezután egyhangúlag elfo­gadta az egyszeri katonai kiadásokra vonat­kozó javaslatot. HIREK 0000 Nyolcvanezer puska utja — Szerbia felakarja (tartóztatni a bolgár fegyverrakományt. — (Saját Itudósítónktól.) Érdekes és izgal­mas diplomáciai affér körvonalai bontakoz­nak ki Szerbia felől, amelynek esetleg olyan következményei is lehetnek, hogy a legszéle­sebbkörii nyilvánosság érdeklődésére tarthat­nak igényt. ' •Néhány nap óta Budapesten tartózkodik eSV bolgár katonai bizáltság, amely egy őr­nagyból és egy kapitányból áll. A bizottság azért járt Pesten, hogy a Magyar fegyver- és gépgyárnál, amely tudvalevőleg a Hitelbank érdekeltségébe tartozik, Stojanovits bolgár fökonzul közreműködésével kipróbálják azo­kat az uj tipusu puskákat, amelyeket a bol­gár hadvezetőség rendelt meg már hónapok e'őtt s amelyek teljesen elkészültek. A megrendelés összesen 80.000 darab •lőfegyverre szólt és — mintán a Iőpróbák ki­fenő eredménnyel jártak — az elsc? rako­mányt egy előkelő szállítási vállalat utján a Dunagőzhajózási társaság hajója már viszi Bulgária felé, a többi pedig rövid időn belül követni fogja. Az ut hazáig Szerbián és Ro­mánián át vezet és Somotivig, amely az el­ső bolgár állomás, a Dunán szállítják a fegy­ereket. Most azután beavatott helyeken at­tól tartanak, hogy Szerbia — tekintettel ar­ra a feszült viszonyra, amelyben a monarchiá val áll, — lépéseket fog tenni Romániánál, hogy a fegyverek továbbítását akadályozza meg és a hajórakományokat foglalja le. Ez a lépés ugyan csak háborús mozgal­mak esetén van 'nemzetközi jog szerint legiti­málva, miután azonban a Balkánon a nemzet­közi jog szabályait kissé tág szívvel értelme­zik, az az aggodalom-, amely felmerült, indo­koltnak látszik és valóra válása esetén su­tyos bonyodalmakra adhat okot. Mindeneset­tó figyelemmel kell az illetékes köröknek len­gők arra, hogy Szerbiát elbizakodottsága 0,van lépésekre ne ragadja, amelyek a fegy­verszállit,mánv körül fegyveres beavatkozás­tó adhatnak alkalmat. A SZEGEDI NEMZETI MUNKAPÁRT julius hő 16-án, csütörtökön este 8 órakor a Katona-féle vendéglőben pártvacsorát tart. Egy teríték — borjú- vagy marha-paprikás és tészta — ára egy korona ötven fillér. Meg­hívókat vagy aláírási iveket nem bocsájt ki, a párttagokat minél nagyobb számban való megjelenésre kéri Elnökség. — A bojkott és a keleti vasutak. Belgrádból jelenti tudósítónk: Egész Szerbia aggodalom inkább, semmint elszántság és gyűlölet. Legfontosabb érdekeik forognak kockán és nem tudják, mit akar velük a mon­archia. Bojkottról, büntető akcióról szó sincs, inkább elkeseredés és aggódás azért, mert a monarchia a keleti vasút dolgában hirtelen megszakította velük az összekötietsét. Föl­kerestem Jovanovics -Koszta dr.-t, a belgrá­di kereskedelemi és iparkamara titkárát, hogy ezekről a kérdésekről beszéljek vele. — A belgrádi kereskedővilág, — mond­ta Jovanovics dr. — melynek nagyon sok az összeköttetése a -monarchiával, évente több­ször is megfordul Ausztria, vagy Magyaror­szág egv-egy nagyobb városában, a lehető legbarátságosabb érzelmekkel viseltetik a monarchia iránt. Bojkottról soha szó sem volt. Senkinek, soha, ilye-n bolondság eszé­be nem jutott. Néhány újság, az örökké lár­mázok, kitalálták ezt a -hírt. Mi is olvastuk. Mosolyogtunk rajta. A kereskedelmi és ipar­kamarában ez a dolog szóba sem került s a kereskedők szövetsége sem tárgyalt róla. Igaz ugyan, hogy vannak bojkottbizoítsá­gaink, ezeket azonban nem most alakítottuk. Már 1906. óta fennállanak s akkor azért ala­kítottuk őket, mert a monarchia elzárta elő­lünk a határt s ezzel csaknem tönkretette ke­reskedőinket. Meg -kell azonban- vallanom azt. hogy a kereskedővilágtól független in­telligencia már nem viseltetik ilyen barátsá­gos érzelmekkel a monarchia iránt. S a vi­szonyok olyanok, hogy a kereskedővilág igen könnyen kényszerülhet arra, hogy meggyő­ződését magasabb politikai szükségességek­nek alávesse. Ez a helyzet — ismétlem — most nem állott elő, de elő állhat. — Só és kenyér. Gyönyörűen fogják fogadni Péterváron Poincarét. A város fő­nöke, Tolstoj gróf elébe megy a kikötőbe ós sót ós kenyeret nyújt át neki. A só ós kenyér ős keresztény szokás s valamennyi nép kő-, ziil az orosz őrizte meg a legépebben a ke­reszténység első századainak szép és mélysé­ges szimbólumait. A só és a kenyér jelképe az evangélium legemberibb tanainak: a l>é­kősségnek meg a szeretetnek és annak, hogy a Iegtávolibb fajok is megértik egymást. íme, Európa másik szögletéből érkezik egy ván­dor és a cár országa elébe siet kenyérrel ós sóval, a béke .legősibb j elkérni vei. Kell-e en­nél szebb fogadtatás? És lehet-e másvalaki, aki a testvériessóg sójával és kenyerével elé­be siet a vendégnek, mint Tolstoj gróf, a nagy orosz békeapostol nevének viselője? Ó, szép, nagyon szép mindez, de sokkal stílsze­rűbb volna, ha az európai konvenció szerint ágyudörejjel fogadná Pétervár a francia köztársaság elnökét. Minek bántják a szelíd­ség ősi motívumait? Hiszen a só és kenyér itt vért és /háborúságot jelent. A só ás ke­nyér kemény szövetség ellen ünkj, a német ellen és minden ellen, ami nyugalom ós bé­ke. Őszinte beszéddel nem a só és kenyér fo­gadja Poincarét, han-em trombiták riogása és bömbölő ágyuk remegése. — „Az örültek városa." Ezzel a kiabáló címmel ir cikket ma egyik budapesti lap. A eim után pedig igy -folytatja: „Szeretik ma­guk a szegediek azt mondogatni, hogy Sze­ged a szobrok városa. Lassankint kisül, hogy Szeged nem a szobrok városa, -hanem Szeged az őrültek városa. Ma-holnap ahány szobor ácsorog az utcasarkokon, a piacok közepén, ugyanannyi őrült szaladgál a városban, sza­badon, kötetlen állapotban. És ez mind a sze­gedi közkórházi állapotnak köszönhető. A mikor a kórház orvosai nyíltan, lapokban és népgyűléseken követelték, hogy az országos botrányokkal dicsekvő szegedi kórház helyett ujat építenek, akkor a szegedi urak megha­ragudtak az orvosokra és fegyelmi eljárás­sal feleltek a közegészségügy érdekében ví­vott -harc bajnokainak. Kaszárnyák, templo­mok emelkednek az uj kórház helyett és en­nek az állapotnak lett a következménye az, amiről ez a híradás számol be: A legutóbbi tanácsülésen dr. Somogyi Szilveszter rend­őrkapitány azt a kijelentést tette, -hogy to­vább már nem hajlandó vállalni a felelőssé­get azokért az állapotokért, amelyek a rend­őrségi cellákba,n vannak. Ide hozzák ugya­nis azokat az őrülteket, akiknek az elme­gyógyintézetekben nem akad helyük. Most már azonban a rendőrségi cellák is megtel­tek és legutóbb például kiengedték Héjjá József vasúti hivatalnokot, aki már egyszer rohamában leugrott az emeletről. Most a veszélyes őrült szabadon sétálhat az utcá­kon. Természetes, hogy a szegedi közkórház orvosai ellen megtartott fegyelmi eljárás to­vább folyik és azt akarja bebizonyítani, lrogy az orvosoknak nem volt igazuk akkor, amikor uj közkórházért kiabáltak. Persza, hogy nem volt. El kell őket csapni. De ne tessék megfeledkezni a főkapitányról sem, a ki a tanácsülésben tett kijelentésével telje­sen azonosította magát a közkórházi orvo­sokkal. Fegyelmit a nyakába!" íme a cikk. Ki ssé tendenciózus, kissé hasonlít azokihoz a hírekhez, amelyek általában évek óta meg­jelennek a fővárosi lapokban s amelyeket röviden ugy jellemezhetünk, hogy több ben­nüli Szeged gyűlölete, mint szeretete. Ebben a kérdéses cikkben is több. Hogy találóan fejezzük ki, az újságpapíron sokkal több a szaladgáló őrült, mint Szeged utcáin. — A vasutasszövetség választmányi ülése. Az országos vasutasszövetség szegedi -kerülete tegnap népes választmányi ü-lést tar­tott. Kotányi Manó főellenőr, kerületi elnöK bejelentette, hogy Tarján Oszkár kerüleu titkár, miután a nagyváradi üzletvezetőség­hez lett áthelyezve, lemondott. Elismerő sza­vakkal méltatta a távozó titkár érdemeit, aki a szövetség ügyeit hat éven át nehéz körül­mények között is lelkesedéssel és szép ered­ménnyel vezette. Az elnökség javaslatára a titkári állást Kulinyi József üzletvezetőségi tisztviselővel töltötték -be. Előkészületet iett a választmány a kereskedelmi miniszter ál­tal engedélyezett és szeptember 2—3-án -meg tartandó árvagyermeknap megtartására, a m-ikor a vasutas árvagyermekek számára or­szágos gyüjlést rendeznek a vasutasak, igy a vasutas szövetség szegedi kerülete is. — Siketnémák ügyei. Szerdán délelőtt a szegedi siketnémák intézetének felügyelő bizottsága Cicatricis Lajos dr. főispán elnök­lésével ülést tartott. Az ülésen a főispán ke­gyeletes szavakban emlékezett meg Jászai Gézáról, aki p. bi-zottságnak alelnöke volt. Majd Klug Péter igazgató terjesztette elő jelentését, amelyből kitűnik, hogy .az elmúlt tanévben a szegedi -intézetnek ,143 növendé­ke volt s a jövő évben — amint az igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents