Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-15 / 166. szám

2. DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1914. julius 16. rettenetessé vált, mikor egy királyi sze­mélyiség, a trónörökös esett neki áldoza­tul. A királygyilkosságok Oroszország leg­felső köreiben kellemetlen érzéseket éb­reszthetnek fel. Száz év óta tudjuk, hogy Oroszországban a cárgyi'lkosságokkal eny­hített abszolutizmus uralkodik. A király­gyilkosságok járványát tehát ép Oroszor­szág érdekében terjeszteni nem szabad. Mert ki tudja, hogy amit mások értelmi szerzősége mellett egy meghibbant eszű szerb diák ma Szerajevóban elkövet, nem követi-e el ugyanazt holnap Oroszország­ban valaki, aki ebben a formában akar az uralkodó rendszer feletti elégedetlenségé­nek kifejezést adni. Végre gyújtóanyag ilyesmire Oroszországban is elég és az „Isten kegyelméből" való uralkodás nem nyújt biztosítékot a földi gyilkosságok el­len. A hivatalos orosz állásfoglalásnak ez a titka. De legyenek az indító okok bár­minők, a magunk részéről csak elégtétellel vehetünk tudomást róla, bogy már Orosz­ország is megáll azon az utón, amelyet ed­dig követett. A közmondás azt tartja, hogy ki mivel vétkezik, azáltal vész el. Ugy látszik, ennek a tudata ébredt fel Szentpéterváron és ennek köszönhetjük, ezt a máskülönben érthetetlen magatar­tást. Reméljük, hogy a szerajevói merény­let végeredményben nem arra az ered­ményre fog vezetni, amelyet az értelmi szerzők elképzeltek. A szerencsétlen áldo­zatok sorsa felébresztette Európának ed­dig alvó lelkiismeretét, az eddigi titkos támogatók nyíltan elfordulnak Szerbiától és magára hagyják biinös politikájával. Egymagában pedig Szerbia minden nagy­zási hóbortja mellett is, nem egyéb, mint egy kis balkáni állam, amelynek se szava, se hatalma nincs és nem képes a gyilkos­ság erkölcsi vádját lemosni magáról. A képviselőház ülése. - HIetékvita. — (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben már napok óta híresztelik, hogy az ellenzék hosszura nyúló vitája miatt változás készül a képviselőház megállapított napirendjén. Állí­tólag a munkapárt egy csoportja arra igyek­szik rábírni a kormányt, hogy az illetékja­vaslat és a szesz-novella tárgyalását szakít­sák félbe s azonnal térjenek át a közigazga­tási reformra, Ezekhez a híresztelésekhez ma azt az ujabb verziót is kolportálták, bogy a kormány egáizen vissza fogja vonni a szesz­adó javaslatot. A képviselőház folyosóján kérdést intéz­tek e híresztelések dolgában Beöthy Pál el­nökhöz, aki a következő kijelentést tette: — A szeszadó javaslat végleges vissza­vonásáról ép oly kevéssé lehet szó, mint egy­általában az elfogadott napirend bármilyen megváltoztatásáról. A Ház sorban le lógja tárgyalni az illeték-javaslatot részléteiben is és nem kezdi meg a közigazgatási reform tárgyalását mindaddig, mig a szeszadó-novel­lával nem végzett. A^rnai ülésről ez a tudósítás szól: Az ülést tiz órakor nyitotta meg az el­nök. Az ellenzék is és a munkapárt is szép számban vonult fel. Beöthy Pál jelentette, hogy az olasz parlament részvétét fejezte ki a szerajevói merénylet fölött. A Ház a beje­lentést tudomásul vette, ezután áttértek a napirend tárgyalására. Baloyh Jenő igazságügy-miniszter állott fel szólásra. Kifogásolták, — úgymond, — hogy a kormány részéről nem történt fel­szólalás. 'Ez időszerűtlen és megokelatlan, nup't az ellenzék kijelentése szerint az ille­tékvita bárom hétig is eltarthat, ennélfogva nem akart elébe vágni a szónoklatoknak. A javaslat nem fenyegeti az alkotmányt és a közszabadságokat. (Zajos helyeslés a munka­pártom) lA szónokok egész hüiilajstromot ve­tettek a szemére a kormánynak azért, mert nem törődik az állami alkalmazottakkal, hogy a bíróságokat elhanyagolja. Ezzel széni­ben ő a való tényállást adatokkal világitja meg. A birák és ügyészek személyi járandó­ságaira 3.648,000 koronával többet fordítot­tak ez idén, mint 1912-ben. Ez az összeg mu­tálja, bogy a kormány eléggé szivén viseli a bírósági alkalmazottak érdekeit. lAmi az előléptetési viszonyokat illeti, ennek illusz­trálásáról szintén csak számadatokra, hivat­kozik, arra, Ihogy 1912-ben 716 igazságügy) al­kalmazott lépett elő, 1913-ban pedig 1830. A várakozási idő szintén megrövidült: 1912 ben bárom ós fel év volt, most egy és két vagy bárom hónap. Tavaly 90 uj állást szervezett, ami szintén jó hatással van az előléptetési viszonyokra, ugy, bogy még a folyó évben lehetővé teszi azt, bogy még a folyó évben magasabb fizetési osztályba. Az egyik szónok Szemére vetette a kormánynak, bogy ennek a javaslatnak a keretében nem oldja meg a végrehajtói kérdést. (Megállapitja, bogy ez nem tartozik a javaslat keretébe, hanem az igazságügyi szervezeti törvénybe. A kor­mány hosszabb idő óta tüzetesen foglalkozik a végrehajtói kérdéssel, számításokat is vég­ezeti, csakhogy ez nagyon komplikált kéű dés, mert a végrehajtók államosítása, olyaű súlyos pénzügyi terhet róna az adózó állam­ra, amellyel az adózó polgárokat terhelni nem lehet. .Nem 'helyes megoldás a végrehajtói kérdésnek az államosítás, mert a visszássá­gokat ós nehézségeket, amiket mindenki is­mer, nem szüntetné meg. Azt ás felihányták a kormánynak, liogy az ügyvédek érdeké­ben nem tesz semmit. Ezzel szemben konsta­tálja, liogy másfél év alatt 63 ügyvédet neve­zett ki részint biróvá, részint főjegyzővé és az ügyvédjelöltek százait tette át a járásbí­róságokhoz és törvényszékekhez joggyakor­nokoknak és jegyzőknek. A kormány állan­dóan iparkodik az ügyvédek érdekét előmoz­dítani éis ebben a tekintetben igen jelentős lépés az, hogy a központi járásbíróság szep­tember elsején már megkezdi működését, ör­járni, anélkül, hogy bárkit kényelmében za­varni kellene. A függönyök tisztasága itt is azonnal szembe ötlik. Utunk Svédországba igen változatos. A Stralsundon át vonatunkat gőzkomp viszi, majd Sassnitznál óriási, nyitott elejü hajóba robogunk s egész Trelleborgig a legnagyobb kényelemben a hajófödélzetiről gyönyörkö­dünk a változatos képeken, vagy betérünk a nagy-oiri ízléssel berendezett külső, vagy belső büffébe. Átérve a túlsó partra, elfoglal­juk helyünket és haladunk a síneken tovább. Stockholmba érve, hamarosan meggyő­ződünk arról, hogy ott az emberek tiszta jel­íemüek, íelviiágosodottak, munkásak, er­kölcsösek és korántsem oly ridegek, mint mi azt képzeljük, A zenét, szórakozást szeretik. A tudo­mánynak, képzőművészetnek és. sportnak tel­kes hivei. Néptáncai bájosak, telve hangulat­tal, huncutkodó .mókákkal. A népviselet a nőknél magyaros. A szoknyaalj és a derék hímzései teljesen magyar motivumuak. A szí­nezés is egészen a mienk. A férfiaknál a ru­házat inkább a franciás, rokoko féle. Különös, hogy a legöregebb asszonyok is szeretik a rikitó, élénk szineket. A kisebb, nagyobb szigetekből álló vá­ros valóságos zöldelő liget. Még a kocsiutak gerincei i.$ szines virágok illatoznak. A par­kokban igen gyakori a pálma is. A hegyen fekvő városrészhez torony ma­gasságú felvonó lift vezet. Villamos és ha­jóközlekedései kifogástalanok. Az utcákon zárt fülkékben telefon állomások vannak, a mit mindenki szabadon és ingyen, használhat. Gyönyörű kiránduló helye Salcjőbáden, 'hova villamoson 'hosszú sor szebbnél-szebb nyaraló vezet. Villamos állomása szép, nagy pagodaszerü épület. Az északi muzeumban valódi arany és ezüst szálakból szőtt női ruhák; gazdag her­melin palástok; aranyból bölcsők és Loilette asztalok láthatók. A terem-felügyelők nők, a kik séta közben serényen kötnek, horgolnak, s a kérdezőknek térdet hajtva felelnek. A földszint egyik részében házi szövőipar kiállítás volt elhelyezve. A gépek előtt ülő nők 'nagy gyakorlottsággal dolgoztak a külön­féle tárgyakon. A már elkészült holmik igen magas árakon keltek el. Egy retikül K 20—30; kis gyermek fejkötő K 25; ugyanaz gyöngy­gyei díszítve K 27; egy dívány párna K 69; egy sál K 95. A csipkék méterenkint 3—4—5 K, sőt drágábbak is voltak. A mesés szine­zetü különféle szőnyegek fejedelmi árban adattak el. Skansen-nak nevezett néprajzi muzeum a tengerből kiemelkedő acélos sziklaháton fekszik. Hol Skandinávia felsővidékéről leho­zott házak, kunyhók stb. berendezésekkej, tipikus népeivel együtt láthatók. A luppok ablaktalan sátorában az apa gyermekével a földön guggolva ült. Hívásunkra a sárga bő­rű gyermek kijött s a kapott cukrot látható örömmel fogadta. Mire bejártuk a hatalmas területet, már alkonyodott; a parthoz közel épüli kioszkban .felzendült a katonazene hívogató hangja s jóleső érzéstől áthatva siettünk oda, hogy a naptól megaranyozott tengersikot1­gyönyörködve pihenjük ki magunkat. Éjjel tizenegy óra körül a világitás még felesleges. A teljes szürkület nyáron éjfél után áll be, de már -három órakor virrad. Kellemes szórakozóhely a kir. opera te­tején levő csarnok is; hol esténkint az ©ló' kelőség ad találkozót. Észak Velencéjének legszebb nyilvános szobrai: Hasselberg „SchneegIöokhen"-je' mely ruhátlanul tárja, elénk a női szépség tökélyeit; és Zorn „Morgenbad"-ja, ez a szobrocska egy szökőkutat díszít. Stockholm megkapóao finom, bájos va­ros. A perspektívája gyönyörű! Stockholm után Kristiániát kutattam Ennek a városnak mélyen szaggatott fjord­jai leírhatatlanul szépek. Némely helyen a hajó féloldalra dől, hogy a fenéken levő szik' lát ne horzsolja a kerék. Mesébe illő kiránduló helye, hova fogas­kerekű villamos vezet Holmenkulm. Bygdobe gőzhajóval mentem át; itt va|l külön-külön megfelelő pavillonokban e!helyeZ ve észak kultúrtörténete. Legérdekesebb éPJ1' lete a fából készült s táv-ok temploma, mq körül a fecskék kedves hangon csicseregte®­(Folytatjuk.) _ Vasárnap délelőtt a magy. kir. honvéd; katona ZENEKARA HANGVERSENYEZ. Tisztelettel Horváth Ferenc, vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents