Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-14 / 165. szám

128. délmag yarorszAg Szeged, 1914. julius 17. PÉTER KIRÁLY NÉVNAPJA. Belgrád vasárnap ünnepelt: Péter király nevenapja volt e napon. A házakon mindenütt nemzetiszínű zászlók, az utcákon nyüzsgő tömeg, tisztek, katonák, diplomaták, polgárok, vidékiek s gyerekek sok ezernyi tömege. y Délelőtt tiz órakor kezdődött az ünnepi Te deum, amelyen Sándor trónörökös, György herceg, a kormány, a diplomácia, a főtisztek s az egész helyőrség is résztvett. A Te deum után huszonegy ágyúlövés jelezte a nagy csapatszemle kezdetét. Belgrád főutcáján vonultak fel a csapatok, elöl a gárdisták, majd a lovasok és a gyalogság. Sándor trónörököst és György herceget viharos zsivióva! fogadták, úgyszintén Jankovics Bozsó tábornokot is, akik kocsin érkeztek. Diszíogaton jött Pasics miniszterelnök is, akit szintén hatalmas ünnepléssel vettek körül. Egy „Ausztria" feliratú automobilon érkezett báró Giessl altábornagy a monarchia követe, báró Stürgk követségi tanácsossal. A szemle rendben folyt le, incidens nélkül; a tömeg egyre zsiviózta a katonaságot és tüntetett a trónörökös mellett. Tizenegy órakor, a csapatszemle után diplomáciai fogadás volt a koriakban. Giessl báróval is beszélt Sándor szerb trónörökös és illetékes információnk szerint Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolásáról említést sem tett, hanem kizárólag az iránt érdeklődött, hogy mikor jött haza és hol üdült . A fogadás 12 óráig tartott s akkoír a diplomaták visszatértek követségeikre. Bombák a városban. Mialatt a névnapi ünnepségek tartottak, a belgrádi rendőrség lázas munkában volt. Vasárnap hajnali négy órakor ugyanis a Grand Hotellel szemben, az épülő uj katonai akadémiai mellett két bombát, találtak. Alig hogy a bombákat felfedezték és ártalmatlanná tették, félőt óra felé állítólag a konaknál bukkantak rá két bombára. A rendőrség rögtön nagy apparátussal kezdett nyomozni és még a délelőtt folyamán letartóztattak öt bolgár embert, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a szerb trónörökös ellen terveztek merényletet. Igen valószínű, hogy a rendőrség evvel az inszinuációval — felsőbb utasításra — azt a látszatot akarja felkelteni, hogy Belgrádban is lehet bombamerényletet elkövetni, nemcsak Szerajevóban. A BOLGÁR KÖVETSÉG A BOMBÁKRÓL. A Délmagyarország tudósítója a 'délután 'folyamán tószélgetést folytatott Mintzoff bolgár követségi titkárral, aki a következőket mondotta: — Ki van zárra, hogy bolgár alattvalók ilyen merényletre képesek volnának, sőt azt sem tartom .valósziniinek, 'hogy egyáltalán letartóztattak volna bolgárokat. Állásom természeténél fogva nem bocsátkozhatom kombinációkba, valósziniinek kell azonban tartanom, hogy a szerbek csalafinta módon álmerényletet rendeznek, hogy igy fedezzék magukat. Progrom készül a magyarok ellen! Vasárnap délután őt órakor rendkívüli jelentőségű esemény történt. Báró Giessl altábornagy, követünk izgatottan sietett ki a palotából, autójába vágta magát és egyenesen Pasicshoz ment. Igen illetékes helyről nyert felvilágosítás szerint Giessl báró hivatalosan bejelentette Pasics miniszterelnöknek, hogy egybehangzó információi szerint ellene és a belgrádi osztrák-magyar alattvalók ellen valóságos pogrom készül. Kétszáz komit ácsi érkezett bombákkal Belgrádba és véres merényleteket terveznek. Giessl nyomatékosan kijelentette, hogy Pasics miniszterelnököt egyénileg is felelőssé teszi a történendökért s amennyiben a belgrádi osztrák-magyar alattvalókat sérelem éri, a monarchia leghatározottab ban és a legteljesebb eréllyel lép fel. Pasics miniszterelnök azonnal intézkedett, hogy az osztrák-magyar követség házához egy század gyalogság vonuljon ki, Giessl követ pedig értesítette az osztrák és magyar alattvalókat, hogy életük biztosítása céljából Zimonyba vagy a követségre meneküljenek. A követ figyelmeztetése érthető pánikot idézett elő a Belgrádban élő néhány száz főnyi kolóniában. Már a hét órai hajóval tömegesen keltek át a notabilitások Zimonyba, mások pedig értéktárgyaikkal együtt a követségi palotába mentek. A menekültek halálsápadtan szorongtak a hajón, sokan kezüket tördelték, hangosan sirtak és jajveszékeltek, a férfiak nyugtatni próbálták az asszonyokat, de rajtuk is meglátszott a rendkívüli események izgalma. Zimonyban érthető feltűnést keltett a menekülök csoportja, tmindenfélié csoportosulások keletkeztek az utcán, megdöbbenéssel tárgyalták a történteket és tömegesen kisérték az utcáikon a belgrádi földönfutókat, akik javarészt a Hotel Cen'tralban szálltak meg, ahol éjjelre nem maradt egy üres szoba sem. Természetesen senki sem feküdt le közüllölk s virrasztva, halálos aggodalomban várták a hajnalt. GIESSL ELKÜLDTE BELGRÁDBÓL A FIÁT. Giessl báró vasárnap délután elküldte Belgrádból fiát, aki nála volt látogatóban. Az intelligens, rokonszenves fiu a bécsi Tlieresiámum növendéke. Munkatársunk a Grand Hotel-ben találkozott vele: — Rettenetes volt az elválás — mondotta könnyes szemmel az izgatott, halálsápadt arcú fiu, — atyám rámparancsolt, hogv az első vonattal utazzak el. Annyi időt sem cligádéit, amig dolgaimat összepahkolhattam volna. Atyám látszólag nyugodt volt, folyton azt hangoztatta, hogv nincs baj. de nem tudta mégsem elpalástolni felindulását. Éreztem, tudtam, láttam: viselkedéséből, hogv itt végzetes események készülnek s hogy életemet félti. — Gyere velem. Mentsd meg az életedet, könyörögtem térdenáílva, összetett kezekkel. — Nem megyek, amig uralkodóm parancsolja és amig egyetlen aldttvalónk itt van. itt maradok, bármi történik is. Eredj Zimonyba. bízzál az istenben és várd meg, amig éried kiildök vagy utánad nem megyek! Izgat a szerb sajtó. Belgrád, julius 13. A ma reggel megjelent lapok kivétel nélkül Hartwig haláláról cikkeznek és méltatják annak a jelentőségét Szerbiára nézve. Azt mondják, hogy bizonyos Bécsben táplált reménységek Hartwig halála által sem fognak beteljesedni. Szerbia ugyan válságos órájában elvesztette legjobb barátját és tanácsadóját, de ha zl hiszik Bécsben, hogy most bizonyos, a apok által előre bejelentett követelések átnyujtásánál fejetlenség fog Belgrádban beállani, .nagyon tévednek. Szerbia nem fogja magát megalázni és minden belügyeibe való beavatkozást vissza fog utasítani. Bécsbe11 tehát, ha ugyan még idejében meg nem gondolják a dolgot, kudarcot fognak vallani. A lapok felszólítják a közönséget, hogy mutassa meg Hartwig temetésé,n, hogy az egész szerb nép tudatában van annak, hogy Hartwigban legjobb barátját vesztette el, akinek az emléke Szerbiában eltörülhetetlen Legyen ez a temetés a szerb polgárság manifesztációja, melynek épp most különös jelentőséget kell tulaj donitani. Hartwigot Belgrádban fogják eltemetni Az orosz kormány már megadta ebbe beleegyezését. Bizonyos, hogy tűn tetősek lesznek Hartwig temetése napján a monarchia ellen, A belgrádi lapok egyszerűen izgatnak errfMEGRENDÍTŐ PRÓFÉCIA. Tiu dióisi tónk fölkereste VukovUs Viktor dr. kormánytanácsost, a zirnonyi határrendőrség főnökét, aki a következő nyilatkozató' tette: — Tudomásom szerint a helyzet igenis súlyos. Részletes információt nem adhatok, csak annyit jelenthetek ki, hogy véleményen1 szerint világtörténelmi szenzáció előtt állunkAz én értesülésem az, hogy Belgrádban hat' száz magyar alattvaló felett pogromot^ akartak rendezni. Minden telhetőt megtettünk, hogy minden osztrák és magyar alattvaló megmenekedhessen a borzalmaktól. Én már délután sifrirozoU táviratban értesítettem a külügyminisztériumot és a zágrábi országos kormányt e hirtelen — de netü meglepetésszerűen — megváltozott helyzetről. Rögtön intézkedtem alattvalóink védelméről. Zimonyban valóságos ostromállapot van, ha nincs is ez kihirdetve, a várost katonaság szállta meg. Az utcán őrjáratok cirkálnak. A 68-ik gyalogezred három zászlóalja és a 10. huszárezred1 egy svadronja készenlétben van. Mindent meg kellett tennünk a város és polgárai biztonságának védelmére. Ki tudja, mi történhetik? Belgrádban nagy a veszedelem. A katonaság a háború mellett. A .szerb háborús hangulat zűrzavarába beleszól a hadsereg is. A mi katonáink, akik már régóta szeretnének farkasszemet nézni a szerbekkel, határozottan a háborút óhajtjákEnnek a harci láznak ad kifejezést a KulikIfiHadügy cimü katonai lap, amely legutóbbi számának vezércikkéhen követeli a leszámolást Szerbiával. — A mi szemünkben és szivünkben —' mondja a katonai újság — a háború a maga grandiózus borzalmasságában is a becsület kérdése és nem adok-veszek spekulációknak silány szerencsejátéka. A monarchia haton becsületére folt esett, ezt a foltot csak ellenségeink vérével lehet lemosni. Igy gondolkozik hadseregünk tisztikara és ez egyszer e spontán és egyhangú érzelemvihar előtt az aggodalmaskodók és fontoskodók táborának deferálnia kell. A hadsereg nem uszítja a hókés polgárságot a háborúra és nem lapul vaeg a sáncok és árkok mögött. Életét, vérét, mii" (lenét önmaga viszi a vásárra és inkább százszor meghal, [minthogy tovább tűrje nem4 telén ellenfele aljas balkáni tempóit. Itt az idő a leszámolásra, mert eddig még Szerbia nem nyelte el mohón éhes szájával Montenegrót. Itt az idő, mert soha még a monarchia népeinek egysége ily lázas delíriumban" és harci szomjban nem égett, mim az orozva meggyilkolt trónörököspár temetése mellett. Itt az idő, mert megtorló hadjáratunkra elkísér bennünket minden knltnrnemzetnek áldása, hiszen duvadakat fenyítünk meg, kik ma-holnap 'Nyugateurópába i® betörnek, bogy minden kulturpalántát bombával felrobbantsanak, gyi,lókkal leszúrja-