Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-14 / 165. szám

Szeged, 1914. julius 14. •niert a gazdag embernek csúnya lánya nincs, széppé teszi a sok bankó; Rósa Izsó dr.-t a sok babér, az őTiervadthataüan érdemei teszik széppé s .rnióg ha legcsiunyább volna, akkor is szép volna. A szegedi iparosoknak egyöntetű óhajtása kell hogy legyen, hogy Szegedet a parlamentben Rósa Izsó dr. képviselje. Lövész Antal beszélt ezután és Cicatricis Lajos dr. főispánra ürítette poharát, majd Márki Imire dr. mondott élénk tetszéssel fogadott ötletes, hatásos beszédet, amelyben kifejtette, hogy Rósa Izisó dr. munkásságát eddigi ténykedéseivel országos jelentőségre emelte. A harmóniát — amint mondotta — préda éhes kalózok akarták megzavarni zavaros áramlattal, bombavetők bujkáltak a sötétben, ahonnan az igazság fénye riadva meliekíilt. Hitszegő árulók, akik a nemzeti munkapárt politikai és erkölcsi tisztaságát akarták bemocskolni, álarcos lovagok és áldemokraták álltak össze, de a bizalom csakhamar megrendült a felvilágosodottság őrtüzeinek minimaxjaibdn. Le a kalapot, le a cilindert és le a zsírfoltos kalapot is Rósa Izsó dr. előtt, aki szellemének kiválóságával a szellem arisztokratái közé emelkedett, aki fáradhatatlan munkásságával bebizonyította, liogy a demokraták mintaképe s akit most, félszázados tevékenysége után, mint a társadalom ékkövekkel kirakott koronáját Szeged politikailag intelligens választó közönsége helyezd arra a piedesztálra, amelyen legméltóbban ő foglalhat helyet. Fejős Ferenc szólalt föl ezután röviden. Azt mondotta, hogy minden szegedi iparos megtisztelve érezheti magát, ha Rósa Izsó dr.-t választja meg országgyűlési képviselőjéül. Cserö Ede dr. párttitkár Szarvaáy Lajost és Back Bernátot, a párt elnökeit köszöntötte feh majd azt indítványozta, hogy az első pártvacsora alkalmából táviratban üdvözöljék az országos nemzeti munkapárt vezérét, Tisza István grófot. Áz indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Végül Kormányos Benő dr. mint vendég tetőn a kalapácsok minden fáradalom nélkül dolgozták, mintha tökéletesen megszerették volna a foglalkozásukat. Csúpárt Puninból és 'Baburinból lett hamu, mintha két kis öreg emberke (bosszú szürkeszakállas egykoron) közel bátorkodott volna a kálylhatüzhöz, a láng megragadta köpenyegük szárnyát és elégette. A hamuvá lett alakoeskákon még látszanak az összefont kezek ... A hercegnő a szekrénybe helyezte a könyvet és egy darabig az ablaknál állott és régi, nedves háztetőket látott, mert történetesen Budán' lakott. Aztán gyors elhatározással felöltözött és a kellemetlen, hűvös esőben megindult a kikoptatott kövii budai utcákon, ahol a szorgalmas esőszemek .már minden egyes kődarabban külön kis fészket vájtak maguknak. A kis cukrászbolton sárga függönyök és a címerbe tűk fakó aranylábairól esőszemek csurogtak alá. — Odabévülről azonban a függőlámpás fénylett és a hercegnő kissé szivdobogva nyitott be, mert már nagyon régen nem volt e helyen. A finom porcellánfigura helyett, aki ilyen kor bársony sapka ját le szokta venni, idegen arc fogadta a hercegnőt. A régi cukrászkisasszony szőke volt, mint egy nyári vasárnap délután felvidéki városkában, midőn vanília fagylaltot hozatnak uzsonnára a bányakapitányékhoz. És most a kisasszony barna volt, sűrű fekete hajú volt, a szemöldöke csaknem összeért és a hosszú szempillák alatt oly veszedelmesen kancsalított a szeme, hogy az ember önkéntelenül öngyilkos kadétokra gondolt. És már a bútorok sem, voltak a régiek. A kávét 'többé nem alt-wien porcellánban szolgálta fel az alázatos szőke cs a kuglóf, a régi cukrászda hires kuglófja hova lett!... A hercegnő fázósan hallgatta, hogy odakünn a besötétedő utca felett még mindig susognak délmagyarorszag szólalt föl és elitélte azt, hogy a „sötétség lovagjai kardot, emeltek Rósa Izsó ellen". A pártvacsorán arra a tapasztalatra jutott, liogy a munkapárt egysége tieljességéberi megvan. Bár ellenzéki, de nyíltan vallja és elmondja bátran Rókuson is, hogy minden szegedi polgárnak egyenesen kötelessége Rósa Izsóra szavazni. Későre járt az idő, a tósztok ezzel véget is értek. Még a Himnuszt énekelték el a választópolgárok, azután a lakoma Rósa Izsó dr. lelkes éltetésével véget ért. dbakbababaaabbbabbbbaabbbabbbbbaaabhbbabbbaaabbakbb MEGTORLÁST Vérfürdőre készül Szerbia. — A menekülő magyarok és osztrákok. — Komifácsik diktálnak Belgrádban.— Szerbia háborít akar ellenünk. — Mit akar a === monarchia ? (Saját tudósítónktól.) Belgrádban üldözik a monarchia alattvalóit, magyarok és osztrákok futva menekülnék Zimonyba. Giessl követ ellen merénylet készül: vajszivü 'békebarátok, gratulálunk önöknek! Merénylőkkel, királygyilkosokkal, komitácsikkal nem lehet interparlamentáris konferenciákon, bélkegyüléseken tárgyalni, nem lehet udvariaskodni a bomba etikettjének bocskorosaival, nem leíhet purparlét és demarsot dobni vissza annak, aki tőrrel, bombával, revolverrel csinál politikát és vérontás az evangéiioma. Nem lehet parfümös üvegcsékkel felelni az örökös bombavetőknek: ezt az ábécét gyilokkal verték belénk a belgrádi analfabéták. Most a belgrádi rémületről jönnek liirék. Pasics és az összes hivatalos körök álaz esőszemek bánatos lakói, a régi asszonykönnyek és a bécsi újságban, sem talált többé ismerős névre, amiint a főúri társaság legutolsó összejöveteléről olvasott. Valóban nem lehet csodálkozni, hogy ily szomorúságok közepette a hercegnő oly bánatosan hajtotta le a fejét, mint egy ázott virág. Az ajtó felnyílott és belépett ő. Most már polgári ruhát viselt (ugy látszik: nyugdíjazták azóta), termetesebb lett és a bajusza is vastagabb, de a hercegnő nyomban megismerte őt. Talán a szive is megszűnt dobogni e percekben... ö nedves kabátját mormogva felakasztotta, a széket hangosan húzta és mintha egy pillanatig minden azon csodálkozott volna, hogy kardcsörgés nem vegyül a szék robajába. Ó, nem. öt már nyugdíjazták. Aztán leiilt, futó pillantást vetett a sarokban ülő nőne, majd közömbösen' felhajtotta a zöld színű pálinkát és nagyot krágokva, levette a falról a bécsi éle-lapot... Egy nerc •múlva már fel is derült a homloka valamely éle felett. A szegény hercegnő ezt már nem1 tárhatta tovább. Istenem, mi minden •történhetett azóta, hogv az eső esik odakünn? Gyorsan, szinte lábujjhegyen kiosont a cukrászboltból, könnyes szemmel sietett hazáig és' csupán egyszer állott meg, hátha mégis felismerte őt, akivel annyi boldog délutánt töltött együtt a kis cukrászboltban és mulasztását pótolva, hosszú léptekkel utána siet?... De nem, sarkantyu -nem pengett az esti homályba borult budai utcácskán. Húsz év óta esett az eső. 3. szent mosakodása után vérfürdőtől kell félni. A napokban még fréfálkozva emlegettük, hogy a monarchia talán azt kívánja: kezdjék az akciót a gyilkos urak. A gyilkos urak nem tréfálnak: ők elkezdték Szerajevóban, folytatják Belgrádban és ha holnap tovább dédelgetjük őket, itt folytatják magyar földön. Egyszer már Debrecenben megkaptuk a balkáni leckét. Mire várunk még? Büntetni kell, — mert különben a szerbék büntetnék bennünket. Büntetni kell, mert a harcot úgysem fóhet elkerülni és nagyobb okosság, magyarabb okosság szembeszállni vele, mikor mlég sánszaink vannak. Nagyobb ellensége a békének, aT3 az öngyilkosságot tanácsolja, mint aki a kíméletlen leszámolást, Szerbia örömmámorban úszik. Á már szinte állandó szerb nemzeti- diadalittasság — mintha valami megdöbbentő következetességgel irányítaná azokat, — szoros összefüggésben vannak a szerbek merényleteivel. Ma két bete, a rigómezci ütközet emlékezetére rendezett nemzeti ünnepen gyilkolták meg szerb összeesküvők a trónörökösünket és ma, Péter király nevenapján, ugy rémlett nekünk, mintha bombákkal dolgozó komitácsik vennék át a diktatúrát Belgrádban. Nem széf etjük a szerbet, ha ünnepel. Ez az elbizakodott, ikulturátlan, vad tömeg a maga féktelenségével állandó rettegésben tort minket. Két hét óta tartunk tőle, hogy Belgrádban lakó véreinken boszut állnak Szerajevóért, mert nyilvánvaló volt, hogy hamar ők lesznek hangosabbak, akik megölték saját királyukat és megölték a monarchia trónörökösét is. Nekik áll föleb'b, ha látják azt az óvatosságot, melylyel nem merünk határozottan fellépni. OROSZORSZÁG SEMLEGES. Bécs julius 13. Ma délelőtt fölkerestem az orosz nagykövetségnek a Reisnerstrasse 43. száma alatt levő palotáját, hogy Oroszországnak a démars ügyében követendő magút artásáről fölvilágositásokat kaphassak. Sebeko nagykövet nem volt otthon, nevében •egyik titkára közölte velem a következőket: — Oroszország ebben az ügyben teljesen semleges marad. 'Ez a monarchia és Szerbia egymásközt. való ügye, melyet egymás közt is kell elintézniük. — Hartwig őexcellenciája szomorú halálával kapcsolatosan Budapesten olyan (birok terjedtek el, — kérdeztem, — mintha .a szerencsétlen halált halt követnek előzetes tudomása lett volna a szerajevói merényletről, s mikor ez az ügy szóba került, jött olyan indulatba, hogy szélütés érte? — Ezek fölháborítóan aljas híresztelések — felelte a titkár, — egyetlen szó sem igaz belőlük, Sem iHartwignak, sem — mint szintén el híreszteltek annak idején — a pétervári köröknek nem volt előzetes tudomásuk a szerajevói eseményekről. Nyugodtak lehetnek arról, hogy ha akár mi, akár Hartwig őexcellenciája megtudtunk volna Valamit, nyomban intézkedtünk volna, hogy az aljas és gaz terv kivitele megakadályoztassák. Hartwig halálának körülményeiről autentikus ihiremk nincsenek ugyan, de amennyire hallott uk, rendes halállal hald meg. ugy, ahogy a hozzá hasonlóan beteg emberek meghalni szoktak.