Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-02 / 155. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1014. julius 2. Szarajevóban mintegy harmincötezer szerb lakik, most azonban az utcáin nem látni egyet sem. A rendőrségen azt mondták, hogy a szer.bek közül sokan nappal a környékbeli helységekbe mennek, csak az est 'beálltával térnek vissza (házaikba, ahol elrejtőznek. Alindössze annyi életjelt adtak eddig magukról, hogy a statáriumot kiihirdető plakátnak szerb nyelvű részét majdnem mindenütt letépték. háromszáz letartóztatás. Szerajevó, joilius 1. Szerda reggelig a rendőrség biinrészesség gyanúja miatt a nagyszerb érzelmű gyanúsítottak köziil mintegy harmincat tartóztatott le, akik ró i föltehető, hogy összeköttetésben Áldottak a merénylőkkel. Az ujabban letartóztatottakat, minthogy a rendőrségi, helyőrségi és ügyészségi fogházak egészen telve vannak, külön katonai őrizet alatt tartják. A foglyok semmiféle kedvezményt nem kapnak s a rendőrség e tekintetben nem tesz kivételt az intelligensebb osztályból való letartóztatottakkal sem. PRINCIP BŰNTÁRSA. Szerajevó, julius 1. A letartóztatott emberek között van Spiric Uros tizennyolc esztendős szerb tanitóképző-intézeti növendék, akinek kedden kellett volna megkapnia tanitói oklevelét. Ez a Spiric régebbi idő óta barátságban volt Princippel és a merénylet idején közvetetleniil Cabrinovics mellett állott, amikor ez a trónörökös felé hajította a bomlbát. Ennek a bombának az egyik szilánkja Spiric Uros combjába fúródott és a diákot bevitték a helyőrségi kórházba. Az a szigorú és mindenre kiterjedő vizsgálat, a mely megindult a merénylet ügyében, megKöltözködés. Irta: Anatole Francé. Május elérkezett. A kis Foilette kutya gazdája elhagyta a régi házat, hogy uj, előkelő lakásba költözködjék. így határozták a Pénz és Sors. A költözködés hosszú órái alatt Fölette szomorúan lézengett a kifosztott szobákban. A legszebb szokásait lehetetlenné tették. Ismeretlen, rosszul öltözött emberek hangosan és durván zavarták a nyugadalmat és egészen a konyháig hatoltak és lábukkal felfordították a tányérját. A széket mind elhurcolták, senki sem törődött vele, hogy épen benne ül; a szőnyegeket kihúzták szegény alól és ő saját lakásába nem tudja 'hova helyezkedjék. Dicséretére legyen .mondva, mindent •megkisérlett, hogy ellentálljon. Mikor a tótelt akarták elragadni, rettenetesen ugatta az ellenséget. De hívására senki sem hederített. Ez nem kedvetlenítette el őt és — ne kételkedjenek benne — még védelmezte is az Ö régi barátját. De gazdája szigorúan rászólt: „Fölette ne ölj!" És asszonya lenézően mondotta: „Fölette, nevetséges vagy." Ezek után lemondott arról, hogy haszontalanul adjon vészjelt és hogy egyedül kiizködjön a közös vagyonért. Hallgatagon nézte a romokat és szobáról-szobára járt, hogy valami sarokban nyugodalomra leljen. De minden hiába volt: a ihordozkodók mindenhová behatoltak, ahová menekült. Szerényen letelepedett egy asztal alá, amely még a helyén volt. De ez a menedék többet ártott, mint használt neki, mert az asztal nemsokára ráborult, felemelkedett, visszaesett recsegve és eltemetéssel fenyegette. Felborzolt szőrrel, rettegve menekült más fedél alá, de ez sem állapította, hogy Spíricnek is része volt a merénylet előkészítésében, amire a tanítójelölte? letartóztatták. Szerajevó, julius 1. A merénylet nevezetes uj részletéről számolhatunk be. A merénylet első hírére nyilvánvaló volt a nyomozó hatóság előtt, hogy itt nem egyszerű bűncselekményről van szó, hanem előre jól megtervelt és hosszú idő óta előkészített összeesküvésről, amelynek szálai szerte húzódnak az egész Balkánon. Nemcsak Belgrádba, hanem Zágrábba, Montenegróba, Dalmáciába, sőt közel a valószínűsége annak is, hogy Budapestre is. Közel háromszáz boszniai szerbet tartóztattak 1q eddig, akikről valószínű, hogy tudtak előzetesen a merényletről. Dalmáciából már a merénylet elkövetése előtt jelentés jött, hogy Szerajevóban merényletet fognak elkövetni a trónörököspár ellen és a*szerajevói szerb templomra félórával a merénylet elkövetése elölt kitűzték a fekete zászlót. A hatóság nagy titokban tartotta a merénylet legszenzációsabb részletét, hogy nemcsak egy bombát dobtak a trónörkös-pár kocsija elé, hanem kettőt. A merénylet elkövetése után a Latinhidtól harminc lépésnyire, a Ferenc Ferdinánd-utcában, Stern Manó konfekciós üzlete előtt, a gyalogjárón még egy bombát találtak, amelyet valószínűleg egy harmadik merénylő Princip merénylete után eldobott. A PÁDÉI PAP FIA. Teffer vizsgálóbíró több gyanujel alapján megállapította, hogy ez a merénylő is fiavolt biztosabb az előbbinél. De ez a kényelmetlenség és ezek a veszedelmek semimáK sem voltak ahoz a fájdalomhoz, melyet a szive érzett, ö erkölcsileg tönkretettnek érezte magát. A lakás bútorait ö lelkes lényeknek tartotta, jó szellemeknek, akikne* távozása szerencsétlenséget jelent. Tálak, cukortartók, lábasok és serpenyők, mind a konyhai istenségek, fotelek, szőnyegek, pálmák, a 'házi istenségek, mind elmentek. Nem tudta elhinni, hogy ilyen nagy sorscsapás" valaha helyre lehessen hozni. Es emiatt oly rettenetes gondokat érzett, minőket kicsi szive csak elbirt viselni. Különösen keservesnek látszott előtte, hogy a fehérnemüeket sötét ládába csomagolták. Az asszonya ideges sietséggel rakta be ruháit egy kofferbe. Fölette elfordult tőle, mint hogyha úrnője gonosz tettet követne el s a falnak fordulva, sóhajtott: — Ez a legrosszabb, most vége van mindennek. És vagy azért, inert azt gondolta, hogy a dolgok nincsenek jól többé, ha ő nem látja őket, vagy csak azért, mert egy rettenetes látványt akart elkerülni, nem nézett oda többé. Az asszonya hiába várta, ő nem mozdult a sarokból és nem mozdította meg a fejét. Nem ment hízelegni az asszonyához és valami titkos ösztöntől fogva, félt közeledni a kofferhez. Miután többszöri hívásra nem felelt, az asszonya felfogta őt s mert hiába iparkodott megvigasztalni, a kofferbe dobta s rázta a tetejét. Nagy nyugtalanságot érzett; belátta, hogy helyzete súlyos s nem akarta azt oktalansággal elmérgesiteni. Pá: percig mozdulatlanul maradt, még lélekzeni sem mert. De azután elhatározta, hogy innét ki kell kerülnie. A lábaival az alsó szoknyák és inNagy titokban tartották ezt a megállapítást és lázasan nyomoztak a harmadik merénylő után. talabb munkás vagy diák, aki a másik kettővel együttesen vállalkozott a trónörököspár életének kioltására. Tegnap reggel végre vallomásuk alapján keresztkérdésekkel sarokba szoritotta Principet és Cabritiovicsot, akik bevallották, hogy a harihadik merénylőt Trifkó Grabernek hívják, diák, a púdéi görögkeleti szerb pap fia, A vizsgálóbíró több detektívvel és niinu a hat magyar titkos rendőrrel rögtön Pádéba ment. Nyomozást tartottak a papnál, kikutatták nemcsak egész Pádét, de annak egész környékét is. Azonban itt már hn"e* hamva sem volt Trifkó (irabernek. A pádéi pap azt mondta a vizsgálóbírónak, hogy fia hétfőn délután elutazott. Hogy hova, azt nem tudja. HÁROM BOMBA! Szerajevó, julius 1. Most már hívnom!" san is megerősítik, hogy a merénylet vetői három bombát szántak a trónörokospárnak. A bombák köziil az első a Csonmrw hídnál felrobbant, a második Princip zsefcf'r. esett ki, a harmadik bombát pedig 15 in'eU• nyire Principtől, a Latin-hidnál találták mtS>' Ezt a bombát Princip bűntársai helyezte* m hogy arra az esetre, ha egyik merénylet se" sikerül, ezzel oltsák ki a trónörökös életei. Boszut a trónörökösért! Szerajevó, julius 1. A keresztények es a mohamedánok ráirták zászlóinkra: Boss?1 ^ a trónörökösért! és valágos irtó háborút dettek a szerbek ellen. Boszniában ma uin biztonságban egy szerb élete és sem. A hangulat egyre izzóbb, a gyazáj^ v'O" gek között kapargált, amelyek közt igen fmoruságosan érezte magát. Ez vagy tíz ; és cig tartott. Ekkor lépett gazdája a szobáim ^ hívta asszonyát, menjenek megnézni a> lakást. Hangjától Fölette szive megto^ a dott. Nagy önérzettel kaparta lábaivá . koffer oldalát. A gazda sietett kiszabadbarátját. Fölette farkát csóválva, köv^ f^, az előszobába, de ekkor egy gondolat vl ' ^ lott agyán keresztül. Visszarohant a sZ£rg<jasszonyához s miután annak lábaihoz ö lődzött, csatlakozott csak újra gazdám" ' a Azt hitte, hogy vétene a bölcsesség ét vallás ellen, ha nem nyilvánítaná szer „t egy olyan személy iránt, akinek hatam ^ egy mély 'láda fenekére sülyesztette. • -.ssZtrok még nem voltak felrakva s nagy (^eI]£K visszaságban hevertek az utcán. É°|e téra szive újra elborult. És lábával az dére kapaszkodva, nagy, szomorú sz& beszélt hozzá: _ vd' — Te, aki olyan gazdag és hatalnw* & tál, mért lettél ily szegény? Talán W0™^" gyámoltalan lettél én mesterem? hogy behatod, hogy ezek a rongy okba takarj uy rek elragadják a te szalonodat, a ha1 dat, az ebédlődet, hogy kihúzzák a bu* ]Ilirr és az enyémet, amelyben o-tt pihen;i'l1neti' den este és sokszor reggel is egymás • r0SzÉn hallottam, hogy panaszkodott a ^ a szul öltözött emberek kezében ez a ^ffl ki egy nagy fétis és éber .szellem. ':s ^ ^ szegültél ellene a rablóknak. Gazdám, ' |smaradt meg neked már egy sem a 3 \r lenségek közül, amelyek benépesítette t a kásodat, hogy ha elvesztetted még az apró istenségeket is, melyekkel én £ ^ harapd álltam, ha te nyomorúságos ^ aKDa" gény lettél, óh, én gazdám ... mi |eí> én, velem? Az összeesküvés szálai.