Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-11 / 163. szám

DELMAGYARORSZÁG t Káiász-otca 9. : 305. ára II BSér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre. K 24-— félévre . . K 12"— negyedévre K &— egy hónapra K 2— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Káráaz-utca 9 Telefonszám: 81. Egyei szive ára 1> Bllér. f Szeged, 1914. III. évfolyam 163. szám. Szombat, julius II. Álompolitika. A nagy szláv álmok politikája tragikus fejlemény előtt álik A délszláv ügyekheti teljes a bizonytalanság, senki sem tud bennük eligazodni. A legkülönbözőbb vélemények hallhatók. Az egyik háborút akar, a másik békés megegyezést. Horvátországban veszekednek a parlament ülésein. A horvát radikáli-sok a szerbeket támadják. Ezt ugyan már egy hét óta teszik, de ennek eddig az a színezete volt, hogy a tüntetés a szerbek ölten, illetőleg esak Szerbia ellen irányul. Azóta változás történt. Most már nemcsak az a nevük, hogy király gyilkosok, hanem az is, hogy magyar szubvenciósok és bérencek. Szóval a nagyhorvát politikusok kegyeskednek nem feledkezni el Magyarországról som. Hogy ez miféle politika, azt ugyan uehéz volna megmondani. Talán csak azzal lehetne jellemezni, ihogy vad politika, amit nem lehet megérteni. Csak annyi bizonyos, hogy a szerb-horvát barátkozásnak, ha nem is örökre, de jó hosszú időre vége van és a nagyszerb ábrándozok nem számithatják többé a maguk népébe a nagyhorvátokat. • A véres katasztrófa második eredménye az, 'hogy az elfoglalt tartományokban is végképp két részre oszolit a szlávság. Ott szerb-horvát barátságot többé összekapcsolni nem lehet. Eddig sem volt qí természetes, mert ha szintén délszláv is a horvát, de fajilag is, vallásilag is más, mint a szerb, sőt ez sem egészen igaz, hogy nyelvileg ugyanazonosak volnának. A déli nagy álmok politikusai ugyan mindig keresték az érintkező pontokat és sikerült is olykor megcsinálni ia barátságot, de ez rendszerint nem tartott tovább, mint valamely divat. Ma magas mellény, holnap kivágott mellény. Az egyik évben közösen gyalázzák Zágráb utcáin a magyarokat, és a másik esztendőben ugaynazon utcákban ugyanolyan hazafias 'lelkesedéssel késelik egymást. A testvéri érzelmek ezen fopgandóságán az idő sem igen tud változtatni, mert igy van ez már körülbelül a kiegyezés óta s nem akad még báni politikus, aki ennek a sajátságos íaji gyü'löletenergiának a kisütő villamos palackját megkonstruálni bírta volna. Sem a hatalom nevében, sem a kedvezés Ígéreteivel. Az elfoglalt tartományokban követett politika is olyan, hogy ahány az ember, annyiféle politikát csinál. Megelégedve senki sincsen, mindenki csak panaszkodik. A bosnyákok ötszáz évig nem tudták, hogy mi az az autonómia, de mikor megkapták, azonnal összevesztek benne, azaz hogy rajta. S ezt a rendszert, amivel ott kormányoznak, még a hadsereg is megütődve nézi, bár annak a tagjai nem politizálnak s gondolataiknak nem adnak hangot. A politika a szerbségnek kedvezett, amely a lakosságnak negyven s egynehány százaléka. A kedvezés azonban egyfelől sohasem elégitette ki őket, másrészt megnövelte az étvágyukat. A szerb propaganda odáig ment, hogy a középiskolai politizáló diák megverhette a horvát nemzetiségi tanárját. Az ilyesmik felszították a horvátok gyűlöletét. A nagyszerb és a triátista politika vivta a harcait, melyek mindketteje a mai államforma és rend ellen dolgozott. A két másik osztály háttérben maradt. Az egyik a mohamedánság, amely szintén fajilag és nyelvileg is szláv, csak a hitét változtatta meg a török hóditások százados uralma alatt, a másik a tekintélyes és gazdag szófard-zsidók, akiknek nagy része Spanyolországból vándorolt oda és szokásaiban a mohamedánokhoz huz. Ez a két osztály volna a megbízható és lojális, ám A rejtélyes muzsika. Irta: ifj. Hegedűs Sándor. , Nyolc tevéből és két szamárból állott a karaván; amellyel útra keltünk, bogy átszela sivatag egy részét, Toogurtba menjünk. A tevéken élelem, tűzifa, tömlőkben viz, sá[tóf elszerelések, főzőedények s az állatok szá /[ára abrakok voltak. Egy arab vezető ült az eisö szamáron és élén haladt a karavánnak. A másik szamáron, amely leghátul ment, jég egy bennszülött szolga volt, akinek bakába raktuk a kodak-képeket, triáder-láttóöveket és a filztakaróju vizbutykosokat. Mi tormán pedig, két angol barátom meg én, a felnyergelt tevéken helyezkedtünk el. Bisztóából keltünk útra s az Atlasz-hegység matós hegycsúcsai felöl hűvösen fujt le a szél to oázis pálmiaifái közé és imieg-megrázta az 'st&köstejü datolyafákat, amelyek mélyen [fojtották le fejüket a szokatlan északi ventógek előtt. Mi nem törődtünk az idővel, de gyönyörködve élveztük azt a nagy rmilatsámelyet a teveháton való utazás nyújtott tó érdekelve tekintgettünk te a magas nyeregből az öreg Briszka-oázis kertjeibe, mert olya n csodaszép, bűbájos hangulat volt az, amint áttekintve a sárkeritéseken, elnéztük, a nagy pálmák alatt rejtőzködő kis arab kerteket, melyek az oázis földjén a felfakadó viz körül tenyésztek. Egy más egy uj, egy tropikus, az arany napsugárban ragyogó s az álmok világát hirdető hangulat volt az, mely ott előttünk elvonult, koronként egy-két fehér burnusba takart arab alakja is feltűnt a kert finom vonalai között s a vályogból készült, sárfészekszerii házak között ott fehérlett az öreg mecset ünnepélyes alakja; imig az egészet mindenfelől és mindenütt büszkefejü, sudár pálmák diszőrsége övezte, melyeknek lábánál ott csillogott a sürü fügefalombok között az oázis drága kincse, a föld mélyének e völgyhajlatban ifölfakadt hűs vize. Bár észak felől ridegen fujt a szél és hajtogatta és terelte a büszke pálmák gyönyörű fejét, azért a nap aranyragyogással vette körül a délöv világának e buja szép képét. De a karaván haladt, a kertek tovatűntek, a pálmák maradoztak s a szél hívásra hajladozva búcsúzgattak tőlünk. Nemsokára száraz, kopár földön voltunk, melyen csak ritkás csomókban nőtt az ürömfü, mely szórványosan meredezett ki e száraz, szomias, kietlen földből. Himbálva dobált a teve, a mint nyugodt járással vitte előre különös testét a sárgásbarna kopár földön, melynek szine oly egyszínű az ő testével. A hosszú, messze, széles láthatáron nem látszott más, -mint szikesfü s a távol összefutó hajlatában zöldes csíkban tűnt fel — az összebújó pálmák között — a maradozó Biszkra képe. És a tevék egyre mentek, rőt füvén e földtengernek. A szikes talaj satnya füve el-kiaszott, maradozott s kopasszá lett a föld képe. A messze távol hajlatából holt hullámok raja éledt. Homokbuckák rengetegje kékes-szürke sárgás szinbe hajladozó felülettel jelezte a világ végét. A tevenyomok szikkadt nyomán mentünk egyre a szél nyomán, mert az minket el nem hagyott; de hátunk mögött egyre fújva, követett a sivatagba. Délfelé volt egy pihenőnk a tevék lassan földre ültek s ml mögéjük lefeküdtünk. Egy kis evés, egy kis alvás, aztán újra föl a tevehátra s előre a titokzatos tartományba. Homokhalma.z van előttünk, homokhalVendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN W SZT. ISTVÁN: ^ óvakodjék • Csernegeüzle ibfü dupla ma látasört. azutánzatoktólh