Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-11 / 163. szám

DELMAGYARORSZÁG t Káiász-otca 9. : 305. ára II BSér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre. K 24-— félévre . . K 12"— negyedévre K &— egy hónapra K 2— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Káráaz-utca 9 Telefonszám: 81. Egyei szive ára 1> Bllér. f Szeged, 1914. III. évfolyam 163. szám. Szombat, julius II. Álompolitika. A nagy szláv álmok politikája tragi­kus fejlemény előtt álik A délszláv ügyek­heti teljes a bizonytalanság, senki sem tud bennük eligazodni. A legkülönbözőbb vélemények hallhatók. Az egyik háborút akar, a másik békés megegyezést. Horvát­országban veszekednek a parlament ülé­sein. A horvát radikáli-sok a szerbeket tá­madják. Ezt ugyan már egy hét óta te­szik, de ennek eddig az a színezete volt, hogy a tüntetés a szerbek ölten, illetőleg esak Szerbia ellen irányul. Azóta változás történt. Most már nemcsak az a nevük, hogy király gyilkosok, hanem az is, hogy magyar szubvenciósok és bérencek. Szó­val a nagyhorvát politikusok kegyesked­nek nem feledkezni el Magyarországról som. Hogy ez miféle politika, azt ugyan uehéz volna megmondani. Talán csak az­zal lehetne jellemezni, ihogy vad politika, amit nem lehet megérteni. Csak annyi bi­zonyos, hogy a szerb-horvát barátkozás­nak, ha nem is örökre, de jó hosszú időre vége van és a nagyszerb ábrándozok nem számithatják többé a maguk népébe a nagyhorvátokat. • A véres katasztrófa második eredmé­nye az, 'hogy az elfoglalt tartományok­ban is végképp két részre oszolit a szláv­ság. Ott szerb-horvát barátságot többé összekapcsolni nem lehet. Eddig sem volt qí természetes, mert ha szintén délszláv is a horvát, de fajilag is, vallásilag is más, mint a szerb, sőt ez sem egészen igaz, hogy nyelvileg ugyanazonosak volnának. A déli nagy álmok politikusai ugyan min­dig keresték az érintkező pontokat és si­került is olykor megcsinálni ia barátsá­got, de ez rendszerint nem tartott tovább, mint valamely divat. Ma magas mellény, holnap kivágott mellény. Az egyik évben közösen gyalázzák Zágráb utcáin a ma­gyarokat, és a másik esztendőben ugayn­azon utcákban ugyanolyan hazafias 'lelke­sedéssel késelik egymást. A testvéri ér­zelmek ezen fopgandóságán az idő sem igen tud változtatni, mert igy van ez már körülbelül a kiegyezés óta s nem akad még báni politikus, aki ennek a sajátságos íaji gyü'löletenergiának a kisütő villamos palackját megkonstruálni bírta volna. Sem a hatalom nevében, sem a kedvezés Ígé­reteivel. Az elfoglalt tartományokban követett politika is olyan, hogy ahány az ember, annyiféle politikát csinál. Megelégedve senki sincsen, mindenki csak panaszkodik. A bosnyákok ötszáz évig nem tudták, hogy mi az az autonómia, de mikor meg­kapták, azonnal összevesztek benne, azaz hogy rajta. S ezt a rendszert, amivel ott kormányoznak, még a hadsereg is meg­ütődve nézi, bár annak a tagjai nem po­litizálnak s gondolataiknak nem adnak hangot. A politika a szerbségnek kedve­zett, amely a lakosságnak negyven s egy­nehány százaléka. A kedvezés azonban egyfelől sohasem elégitette ki őket, más­részt megnövelte az étvágyukat. A szerb propaganda odáig ment, hogy a középis­kolai politizáló diák megverhette a hor­vát nemzetiségi tanárját. Az ilyesmik fel­szították a horvátok gyűlöletét. A nagy­szerb és a triátista politika vivta a har­cait, melyek mindketteje a mai államfor­ma és rend ellen dolgozott. A két másik osztály háttérben maradt. Az egyik a mohamedánság, amely szintén fajilag és nyelvileg is szláv, csak a hitét változtatta meg a török hóditások százados uralma alatt, a másik a tekintélyes és gazdag szófard-zsidók, akiknek nagy része Spa­nyolországból vándorolt oda és szokásai­ban a mohamedánokhoz huz. Ez a két osztály volna a megbízható és lojális, ám A rejtélyes muzsika. Irta: ifj. Hegedűs Sándor. , Nyolc tevéből és két szamárból állott a karaván; amellyel útra keltünk, bogy átszel­a sivatag egy részét, Toogurtba menjünk. A tevéken élelem, tűzifa, tömlőkben viz, sá­[tóf elszerelések, főzőedények s az állatok szá /[ára abrakok voltak. Egy arab vezető ült az eisö szamáron és élén haladt a karavánnak. A másik szamáron, amely leghátul ment, jég egy bennszülött szolga volt, akinek bakába raktuk a kodak-képeket, triáder-lát­tóöveket és a filztakaróju vizbutykosokat. Mi tormán pedig, két angol barátom meg én, a felnyergelt tevéken helyezkedtünk el. Bisz­tóából keltünk útra s az Atlasz-hegység ma­tós hegycsúcsai felöl hűvösen fujt le a szél to oázis pálmiaifái közé és imieg-megrázta az 'st&köstejü datolyafákat, amelyek mélyen [fojtották le fejüket a szokatlan északi ven­tógek előtt. Mi nem törődtünk az idővel, de gyönyörködve élveztük azt a nagy rmilatsá­melyet a teveháton való utazás nyújtott tó érdekelve tekintgettünk te a magas nye­regből az öreg Briszka-oázis kertjeibe, mert olya n csodaszép, bűbájos hangulat volt az, amint áttekintve a sárkeritéseken, elnéztük, a nagy pálmák alatt rejtőzködő kis arab ker­teket, melyek az oázis földjén a felfakadó viz körül tenyésztek. Egy más egy uj, egy tropikus, az arany napsugárban ragyogó s az álmok világát hir­dető hangulat volt az, mely ott előttünk el­vonult, koronként egy-két fehér burnusba ta­kart arab alakja is feltűnt a kert finom vo­nalai között s a vályogból készült, sárfészek­szerii házak között ott fehérlett az öreg me­cset ünnepélyes alakja; imig az egészet min­denfelől és mindenütt büszkefejü, sudár pál­mák diszőrsége övezte, melyeknek lábánál ott csillogott a sürü fügefalombok között az oázis drága kincse, a föld mélyének e völgy­hajlatban ifölfakadt hűs vize. Bár észak felől ridegen fujt a szél és haj­togatta és terelte a büszke pálmák gyönyörű fejét, azért a nap aranyragyogással vette kö­rül a délöv világának e buja szép képét. De a karaván haladt, a kertek tovatűntek, a pálmák maradoztak s a szél hívásra hajla­dozva búcsúzgattak tőlünk. Nemsokára szá­raz, kopár földön voltunk, melyen csak rit­kás csomókban nőtt az ürömfü, mely szór­ványosan meredezett ki e száraz, szomias, kietlen földből. Himbálva dobált a teve, a mint nyugodt járással vitte előre különös testét a sárgásbarna kopár földön, melynek szine oly egyszínű az ő testével. A hosszú, messze, széles láthatáron nem látszott más, -mint szikesfü s a távol összefutó hajlatában zöldes csíkban tűnt fel — az összebújó pál­mák között — a maradozó Biszkra képe. És a tevék egyre mentek, rőt füvén e földten­gernek. A szikes talaj satnya füve el-kiaszott, maradozott s kopasszá lett a föld képe. A messze távol hajlatából holt hullámok raja éledt. Homokbuckák rengetegje kékes-szürke sárgás szinbe hajladozó felülettel jelezte a világ végét. A tevenyomok szikkadt nyomán mentünk egyre a szél nyomán, mert az min­ket el nem hagyott; de hátunk mögött egy­re fújva, követett a sivatagba. Délfelé volt egy pihenőnk a tevék lassan földre ültek s ml mögéjük lefeküdtünk. Egy kis evés, egy kis alvás, aztán újra föl a tevehátra s előre a titokzatos tartományba. Homokhalma.z van előttünk, homokhal­Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN W SZT. ISTVÁN: ^ óvakodjék • Csernegeüzle ibfü dupla ma látasört. azutánzatoktólh

Next

/
Thumbnails
Contents