Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-11 / 163. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. julius 1L a politika nem sok ügyet vetett rájuk, talán éppen azért, mert hiszen ugy is azok. Ennek a pöliitikánaik megmutatkoztak a szörnyűséges eredményei. Megváitbzikí-e most már délen a monarchia politikája, vagy pedig igy marad. Efelől nem tud a közönség semmit. Érdekes, hogy ezt a politikát milyen különböző módon fogják fel a határon innen s a határon tu'l. Mitrofanoff Pál szentpétervári orosz törénetiró most például azt panaszolja, hogy az orosz diplomácia a Balkánon elvesztette a harcot az osztrákmagyar diplomáciával szemben. Fölpanaszolja azokat a sikeres húzásokat, amiket a monarchia diplomáciája a nagy sakktáblán csinált. Elsősorban, hogy háború nélkül birtokba vette Boszniái és Hercegovinát. Másodsorban, hogy Albániával külön államot épített a Balkán testébe. Harmadsorban, hogy összeveszítette és szétbomfesztotóia a Balkán államok szövetségét. Szóval amit itthon hibának tartunk, amott eredménynek tartják. CsukaszUrke egyenruha a francia hadseregben. Párisból jelentik: A kamarában tegnap az 1914—15-iki hadi költ ségvetést tárgyalták. Különös érdeklődést keltett a vitának az a része, amely a gyalogságnak a hadügyminiszter javaslata értelmében osztrákmagyar mintára csukaszürke leigyenmhával valé fölszerelésére vonatkozott. Jaurés képviselő azt mondta, bogy szerinte .az uijiforma ruha beszerzési költségei nem negyven, hanem 300 millió frankot fognak kitenni. A hadügyminiszter kijelentette, hogy a hadsereg hét esztendőn belül teljesen uj uniformissal lesz fölszerelve. A kékesszürke uniformis azokban a hadseregekben, amelyek már fölszereltek vele, kitűnően ibevált. A szükséges hitelt erre a kamara nagy többséggel megszavazta. A képviselőház ülése. - Obstrukció! (Saját tudósítónktól.) 'Normális körülmények közt remélni lehetett s a munkapárton remélték is, hogy inára véget ér az illeték-vita, letárgyalják a szeszadó-javaslatot és igy a jövő héten a közigazgatási javaslatot tárgyalhatják. Az ellenzék azonban ujabb szónokokat küldött ki. Narancsik József, Eitner Zsigmond, Rakovszky István és Szmrecsányi jelentkeztek, akiken kivül Benedek János és még három szónok volt tartalékban. Az ellenzék tehát -bárhogy tagadja is, obstruál. Á holnapi ülést még az illetékjavaslat foglalja el, a jövő hetet pedig a szesztörvény, amelynek tárgyalása során éles. támadásokat terveznek -a kormány ellen. Holna-p a törvényjavaslat részletes vitáját Springer Ferenc és Csermák Ernő vezetik. Mindenesetre jelemző, hogy az ellenzék ugyanott kezdi meg a dolgokat, ahol egyszer már abbanhagyta és az ellenzék most még jobban rejtheti, Íhogy hol fogja majd bevégezni . . . Bedlhy Pál elnök -már kilenc órakor megjelent, hogy pont fiakor megnyithassa az ülést, de nem sikerült, mert ekkor még mindössze tizenhat munkapárti képviselő van jelen és harminc ellenzéki. Negyedtizenegykor uyilt meg az ülés. Rögtön a napirendre tértek. Az első szónok Narancsik József, aki kötelességének tartja, hogy .felszólaljon és tárgyilagos kritikát gyakoroljon. Felkiáltások halról: Hol van az előadó? -Hol van Hantos? — Gasteinba utazott az előadó, Lukács László után! Narancsik nem akarja folytatni, mig az előadó jelen nincs. Nagynehezen kerítik elő, amire a szónok -folytatja s elmondja, hogy súlyosnak tartja a javaslatot, inert az közönséges adóemelés, amit a nép már nem bir meg. A javaslatot szociális hátterét hiába emlegetik, Kilóg a lóláb. Megint végeztek egy nagy nemzeti munkát. Előre vitték a nemzetet a posvány felé. Ahová tekintek az önök működésében, mindenütt mocsok van. Elnök: Figyelmiezteti a szónokát, bogy alkalmazkodjék -a parlamenti illemhez. Huszár Károly: Parlamenti illemtant, hozunk! Rakovszky István: A cél megsemmisiteni, széttépni a nemzet ősi intézményeit. Ám tegyék, ha erre a herosztrateszi tettre, vállalkoztak. De a szegény ember szájából ne vegyék ki az utolsó falat kenyeret. Elnök: Konstatálni kívánja, hogy a tor" vényjavaslat tárgyalása iközhen elkésve érkezett a Rakovszky által említett két kérvény. Eitner Zsigmond beszél ezután. -Az előtte felszólalók már felvonultatták összes kifogásaikat ű javaslat ellen. Foglalkozik az Omke s a kereskedelmi s iparkamara kérvény-évéi. Az előbbit Sándor Pál, az utóbbit Lánczy Leó támogatja. . . Felkiáltások .balról: Szépen támogatjaEitner Zsigmond: Nem kételkedik benne, hogy Lánczy Leó a főrendiházban felszólal az illetékes testület nevében. . , Eitner beszéde közben a munkapárt-iá3 kivonulnak a folyosóra. Felkiáltások a baloldalon: Menjünk mi is! Hadd lássák, hogy nélkülünk nem tárgyalhatnak. Bartha János: Az ellenzék nélkül határozatképtelen a Ház. Hajós Kálmán: önnek ethez semmi köze. Én a bizottságban eleget dolgozom. ,, Eitner Zsigmond: Szociális szempomtho károsnak tartja a javaslatot. Nem fogadj-1 el. (Helyeslés a baloldalon.) Ezután Pető Sándor beszélt a demokraták nevében. Az a -párt, — úgymond, — a"ne.' lyet képvisel, nem tagadja meg az álla™11 szükségleteket. De egy parlament élete n-e"1 merülhet ki abban, hogy csupa olyan to'vényt hozzon, mely az országot szegénye-M>e teszi. A kormány nem gondol arra, hogy Ja~ vitson a polgárság sorsán. Ellenkezőleg, nllU." den törekvése odairányul, hogy minél töb terhet rakjon rá. Részletesen bírálja a java8" lat egyes intézkedéseit. Nem fogadja e' a -,íl' vaslatot. . Utána Szmrecsányi György emelkedi szólásra. Szmrecsányi az elnök felé fordiu. maz van mögöttünk s ameddig a szem csak ellát, szürkés, sárgás halott világ. Egy száraz, alvó homoktenger az egész tájon s minden halott errefelé, egyedül a nap, csak az él, meg a szél, .mely egyre éledt. A tevék mennek, imi haladunk, a nap hanyatlik s arcunkba süt. Sárgára festi az arcunkat, sárgára festi a homokot. Most megállunk, -mind leszállunk, sátort rakunk, itt meghálunk, A tevetábor összebújik, a nap a sárga föld alá hanyatlik. Arcra borul a két arab s homlokával csókolja a homoköt. Sárga színben fénylik a láthatár még, majd szürke ólom borulattal alkony száll le a halott földre. Kerek a föld mindenfelé, alvó halmok szegik -azt be. Tüz csillog a sátrunk előtt, mi körülüljük, az eget nézzük, az estebédn-él beszélgetünk, a két arab -meg énekelve imádkozik. Az állatok lenyugodtak, az arabok elhallgattak. Hatalmas csend. Hatalmás éj, csillagmécs és nagy csendesség. Csak a földön mozog a hom-oktábor, a szél zavarja a nyugalmából. A tüzet nagyon csapdossa a vihar, kioltjuk azt és összevonjuk a sátor szélét és lepihenünk. A szél megremegteti a vászon-falakat, hallom, érzem támadó erejét, a földön halkan, zizeg valami, a homokszemek lassan vándorolnak a szél nyomán, olyan furcsa vonulással, mintha sorakozva szétosztódva nyargalnának egymás hátán. A fáradság lenyomja a szememet, elalszom. Nehéz, itméáy álomba sülyedek, hogy sokáig tart-e az álmom', nem tudom, egyszer csak arra ébredek, hogy a távolban és a közelben egy rejtélyes muzsika szól, melyet előttem ismeretlen hangszerek játszanak és ezeken a hangszereken titokzatos erők egy különös -melódiát zokognak. A sátor nyílásához sietek, koromsötét van. Nem látni a csillagos eget, csak a szél taszítja erősen -a sátor fedelét, -ereje hatalmas, a puszta sivatag nagy szabadsága megnövelte azt teljes erejével és igy felszabadulva, most kibontakozik és teljes nagyságában nyargal végig a homokfelületen és azt űzi, hajtja maga előtt s az engedelmeskedik parancsának, mert zizegve és sirva menekül előle, de az folyton nyomában van, keveri, csapja, forgatja, szétszórja és leveri őt és a homok sodródik, mélyre hajlik, fölverődik, zizeg és sir, muzsikál és zörög. A titokzatos melódia egyre szól, rejtélyes hangja nagy távolból hagzik,. az egész oly -érthetetlen előttem. Felköltöm a sátor előtt fekvő ara-bot s megkérdem, hogy mi az a rejtélyes dal, amely onnét a messze távolból olyan rémesen s mégis olyan nagyszerűen muzsikál. És ő dadogva feleli: — Uram, ez a Szahara hangja! Ámulva hallgatom a különös meiódiát, -mely, homokszemekből a szél járásán születik s a sivatag pusztaságába vész belé. A rejtély a vad ismeretlenség, a halott föld borzalmas dala ez, mely misztikus hangokon talányokat énekel. Sir a hangja, imrg szárazon zörög és elfulladva csuklik el, mig zizegve felsikolt. Az óriási Szahara ordítása ez a hang, mely számum lehével, bömbölve zug át a fölvert ihomokíátyolon; a homokíátyolon, mely szitálva hull, amint utrakelve, kavarog a szél előtt és (hozzá tompán kopog, mint a megfagyott hó, mely jégkristályban hull alá. De a zenéje e homokhullásnak egy nagyszerű hang, mert e hangban benne él a halott föld hullámverésének zúgása s mindaz a mese s mindaz a borzalom1, mely lelkünkben sz"' mmm homokszemfedőjéről sejtve él. Virradni kezd, a sátorból nem látni mesz^ sze, ho-mokköd zárja el a láthatárt. A szél e'( mében van, ölébe kapva az egész Szaham' Viszi a homokot arra, amerre jónak latJF Aláássa -egy helyt és föltornyositja egy rI" sikon. Az egész nagy birodalom mérhetett sok billió homokszemével feléledt, -meg"10^ dult, utrakelt, a szél szárnyán utazik, de n® tudja, hol áll meg, mert nem tudja, mi zet-et szánt neki a vihar ereje. s Egy napig veszteglünk a sátrunkban' onnét nézzük az óriás látványt. Másnap gel napkeltével az arabok fölébresztenek ®L niinket, mosolyogva jelentik: a szél elült ^ homok megállt, útra kelhetünk. A nap majU s égen süt, mi kilépünk a sátorból. Hata-'"' Isten, egy uj világ van előttünk. Nem homokos, fodros föld, de egy mérhet® tó völgyekkel és magas hullám,tarajokkal ^ szántott tenger az, mely homokszemekkel,^, ban a pillanatban dermedt meg, mikor a 1 magasabbra verte fel a fergeteg haragi3* a Útra kelünk. S bukdácsolva haladun3 ^ tevékkel a homoktengeren a hullámvölgy®^,, és hegyeken, mig estére beérünk egyjl9s.z/itt zisba, amelynek bólogató ifejü pálmái 30 ^ ha átfúj is a szél, az ott lágy és enyh'6./jjá' gon dalol és nem sir olyan rémes m®1 val, -mint ott kint a nagy pusztaságban. '55 homokkönyekkel és számum teliének 311 & sirásával siratja a nagy halott föld, sn'a borzalmas Szahara az ő elátkozott teS rettenetes tragédiáját.