Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-11 / 134. szám

Wed, 1914. junius 11. Jászai Géza temetése. DÉLMAGYARORSZAG , tudósítónktól.) Ma délelőtt tennet> Jászai Qéza püspököt, a város közönséimpozáns részvéte mellett. Reggel hat ,-rakor érkezett meg a Gizella-téri gyászház,12 várhelyi József kanonok, rókusi pl-ébáA kanonok jelenlétében a temetkezési ylalat emberei lezárták az érckoporsó üveg etozerét, amely alatt teljes püspöki ornatus*n alussza örök álmát Jászai Géza. A korerso lezárása után a ravatalt átvitték a Dej, ter-templomba. A. belvárosi plébánia papvették körül a koporsót és halk imádko'>al indult el a kis menet a Templom-té" Keresztül. A Szent Demeter-templom köliumt tzép' diszes ravatalt állítottak az elrühá Pap számára. A ravatal körül disz1 rís rendörök állottak sorfalat, a zsámohiZ?edig a Katholikus -Nővédő Egyesület ivás '' lfelvaltva mondottak imát a !yeztÍPertartás megkezdéséig. Közben elhebeiár -az lli°nilan érkezett koszorúkat a láDldat(Jalai_mellett; a város, a belvárosi r;'vatal UJplj v 'MIC ravani°k' ,a főispán, és a család koszorúi a kerültek. l(%lom"fnckor a n ÁrZmi0í. kiürítette, a közönséget pedig „1 MNCR.Ó PDO TETTL tó oz-ul IIULLa. ua alatt-^n hatalmas tömeg volt. Zászlók a rendőrség a Demeter*TT'6 CI KÖZI szorította. Ekkor már a Tem»e[ az kllkfkeztek és szép rendben állottak ÉS az Mí°lak növendékei, a Mária társulatok % álízületek. A templomajtó lépcsői MWSrSf-..- ~ .. előtt piiu koporsó helyezésére és a lépcső rí HELYEZTÉK a szónoki állványt, tetnpj -e"c 0ra után egyre-másra érkeztek a között a a város előkelőségei. Az elsők Á NIV0'T Lázc MESTER ; KÉ,SÓBB ----- - - —• fos },,,JS'. leányával együtt. Majd jött a váVEI % a gyászdrapériával bevont ter ;a volt Lázár Gvörgv dr. polgármes>e<. később autón megérkezett a polgarríjs, leányával együtt. Majd jött a váÁfeor1 d ga Gicatricis Lajos dr. főispán és •el a 1 él helyettes polgármester vezetese" ttil.^aPárt küldöttségileg képviseltet^WRósa Izsó dr. elnök vezetésével. )'Qttfel(lpT érkezett meg városi fogaton Roston h QyilIa megyéspüspök, Pacha v Dii$PöW ,tltkar. oldalkanonok kíséretében. 3 élpn várhelyi József kanonok a papel", " oanpiomaj tóban fogadta. A píisÁfsó pf'ö "é'hánv pillanatra megállt a koSk majd az oltárhoz lépett, ahol a zt«tték lÍla' bársony' gyászmíseruhába A (1YASZSZERTARTÁS ÉS GYÁSZ( a BESZÉD. |>r0sp5.szszertartást Erdélyi Sándor feljfeon" kezdetülma", melyetÍVűN>?kkar - karnagy vezetésével az egyhá. yJ . . -- v Vlül U1WVVI- V^UllUVl * !'Áekp Kantor „Requiein aeternaim" kezdep^otta meg. Később felhangzott a k Áó'S énekelt. Az ének után," halk orgoi > Cn kezdette meg funkcióját Glatt,;;ÁnDs Pok- Majd Breisach Béla kisteleki {^vasta az evangéliumot, utána a VEGÉT. énekelte az Ur imájának lat, ^ a £ nili szertaríás végeztével kii?íL Püsrmu sóí a templom előtti állványés U,bó! bcszentelte a Koporsót, a V étieki -a tanítóképző intézet növendé[í>nVreh közben- Ezután a szónoki > 9tlgon fPfH a Püspök s mélyen meghaÍÁh^Moni^+l0'"fölcsillanó könnyel a szemé% f;°a fenkölt gyászbeszédét. A K^i^V tömeR a legnagyobb csönd. Szénrí. Pgvelemme! hallgatta a klaszv Red heszédét, amit itt közlünk: k. rí (-''es híveim! Gyászoló testvérek! »t adóS mindenkinek el kell menni s !'« ' ;at ®em király, sem koldus, sem * Itrít in/ S° 'hivő nem tagadhatja meg. Vetlek i mlenyvi 1 ,a lelkünkbe, bogyVrí , natalmas tölgyek, érinti a sziMnietnünk kell azt, akit nagyon is y nagyon becsültünk. %7k , '>1)1 kor ennek a városnak ,s >etJüL érinti a szivünket a ^szeszorul a lelkünk és könynyeket csal a szemünkbe az az érzés, amelyet nag-y lelkeknek, nagy férfiak eltűnése alkalmával érzünlk. Egy papot temetünk, aki ennek a városnak hosszú éveken keresztül lelkipásztora volt s lelkipásztora nemcsak abban az értelemben, hogy elvégezte az ő hivatalának kötelességét, hanem lelkipásztora abban a szellemiben, amelyet a mi Urunlk és Üdvözitőnk hirdetett ós (mutatott nekünk papoknak. — A mi testvérünk, aki itt nyugszik, a kinek holttestét kivisszük/,. 1 ihogy híveinek sirjai között találja ő is pihenőjét, pap volt és abban 'kereste az ő dicsőségét. Pap volt ugy, ahogy Krisztus rendelte, hogy papjai legyenek szent fegyelemben, szent kötelességtudásban, abban a meggyőződésben és azzal az elhatározással, hogy iparkodni fog minidenkinek az Ur kegyelme általi, az Ur áldása által baján, fájdalmán enyhíteni és neki balzsamot, irt biztosítani. Pap volt, aki az Istennek templomait építtette és az Istennek oltárokat emelt, tudva, ihogy ahol oltárok emelkednék, ahol templomi oka t építenek, ott népet javítanak, lelkeket emelnek, híveket nemesítenek. Pap volt és mint ilyen, áldást osztott, mint tanárának, Mesterének híve és követője iparkodott mindig békét teremteni az igazi papi léleknek legszentebb, legszebb föladata. — Kedves híveim! Testvérünk azonban j nemcsak pap volt, de hü polgára az ő szülővárosának, hü íia az ő hazájának, hü szolgája az ő népének. Hogy ezt a hűséget hazája és szülővárosa szolgálatában gyakorolhassa, szintén az ő papi lelkének mélyéből merített erőt, kitartást és lelkesedést. Mindig annak ipéldáját kívánta szolgáltatni, hogy az Is tennék igaz papja, hazájának, népének is igaz papja, hogy az a pap, aki áldást hint, az a pap, aki imára kulcsolja kezét, az az ő népét is boldogítja, -az ő hazájának dicsősége, az a pap a nemzet nagyságának egyik pillére, mint ilyent becsüljük meg, tiszteljük meg halóporában is Szeged városán ak 1 el k ipász t orát. — Kedves, jó híveim! Szeged polgársága! iA ;pap, a lelkipásztor, aki itt pihen, valóban példáját szolgáltatta annak, hogy aki Istenével szemben Ibii, aki .egyházának hü gyermeke és igaz szolgája, az az egész emberiség szent érdekeinek is tiszteletre méltó szolgája. És én tudom, hogy vannak sokan, akiket támogatott és biztatott, én tudom, hogy vannak sokan papok és világiak, akiknek érdekében hozzám jött, hogy segítve legyen rajtuk, -hogy az életben boldoguljanak. Ez az erős, kemény ember könyörögni is tudott. Én tudom; tanuja voltam annak, ho-gyha jót kellett tenni, hogyha embereken segíteni kellett, az ő szivének ajtaján nem hiába kopogtat, azért hiszem, azért meg vagyok győződve arról, hogy az irgalomnak Istene, aki az emberi lélekbe a szeretet és a felebaráti érzelemnek szenvedélyét oltotta, nem .fogja elzárni a kaput, amiNŐ R a mennyek országában kopogtat. É/> p lqfki — A kötelességteljesítő papot, városainak ós hazájának ürü polgárát, az emberbaráti szeretet megértőjét és gyakorlóját kísérjétek, kedves liiveim, a sírkertbe, tegyétek vissza abba a földibe, amelyből ő inspirációt merített, abba az anyaföldbe, amely minden nagy papnak nagy gondolatát sugalmazza, abba az anyaföldbe, amely főleg a magyar nagy papoknak nagy gondolatait, nagy szeretetét és nagy áldástá inspirálja. Hisszük, hogy rajta is megvalósul az, miről elődjének temetésén ő beszélt: „A harcot megkarcoltam, a futást elvégeztem, a hitet megtartottam ós végezetül eltétetett nekem a dicsőség koronája, a-melyet megad nekem az Ur, az igaz biró ama napon." — Hisszük kedves liiveim, hogy az Ur, akinek szolgálatát iparkodott teljesíteni, hogy magához emelje, ugy, ahogy az imádságban is kérjük: „Uirunk', Istenünk, papjaidnak dicsősége és koronája, szentjeidnek sorába vedd föl a te papodat, Jászai Géza testvérünket". Hisszük, kedves íhiveim, hogy az Ur az ő jóságáért jósággal íizet, hogy az Ur az ő hűségét megjutalmazza és hisszük, hogy mig itt lent lelkipásztor akart le'nni, buzgóságban és szeretetben örökké imádkozik értünk ott fenn, (halhatatlan lelkének örök fohászaival áldást kér népére, áldást kér híveire, áldást -kér pap testvéreire, áldást kér püspökére, áldást kér városára, áldást Ikér hazájára s könyörgését hallgassa meg az Ur és kérésének teljesítésével szerezzen nekünk békét, neki nyugalmat. A-men! Néma meghatottsággal fogadták a püspök búcsúztató beszédét. A gyászbeszéd után a püspök és a négy infuláns, akik a temetési szertartásban segédkeztek, beszentelték a •koporsót és a püspök iímája után, a diszes négy lovas gyászhi-ntó megindult a temető felé. A TEMETŐBEN. A gyászmienetet Papp Menyhért dr. rendőrfelügyelő-nyitotta meg egy szakasz lovasrendőrrel; majd a tanuló ifjúság, utána zászlók alatt a Mária-társulatok és más katholikus egyesületek következtek. Ezután haladtak a koszorús kocsik, utána a tanító képző énekkara, végül a halottas kocsi 'következett a család és a papság kíséretében. A menet a Templom-térről, a Tisza Lajosköruton keresztül a Kálvária-utcán végig, mindenütt lépésben haladt ki a temetőbe. A sírnál Dobay Gyula dr. a katholikus egyesületek nevében a következő beszéd kíséretében búcsúzott el a halottól: Fájdalommal megtört szívvel, llasuijtva a Mindenható végzésiétől, méllyel Téged életednek derekán -oly váratlanul magához hívott, földi utad utolsó stációján még pár percig visszatartalak, szeretett főpászt-orunk, jóságos lelkiatyánk, igaz barátunk, Jászai Géza, hogy utolsó istenhozzádot mondjak a te alkotásaid, a szegedi katholikus kör, a katholikus nővédőegyesület és a szegedi Oltáregyesület tagjai nevében, kik a magad elé tűzött magasztos, nemes és örökszép céljaid elérésére kifejtett emberfeletti munkálkodásaidnak közvetlen tanúi és csekély mérvben részesei voltak. Hiveid tízezrei fejezték ki irántad a hála, az elismerés és szeretet jelét akkor, midőn utolsó utadra zokogva, könnyek között kisértek el. Tuidjuk, hogy a te szerény, nemes lelkedhez méltóan a legszentebb gyász a néma könny volna, de nekünk nincsennek már könnyeink, mélységes gyászunk, megtört szivünk szomorúsága rég kisajtolta már utolsó cseppjeit is szemeimből, esak a fájdalom bus szava tör még elő szenvedő lelkünkből, mint előfog törni a te utolsó búcsúszavad is hozzánk a koporsó falára hulló nehéz göröngy mindinkább el-el'haló tompa hangja. Pótolhatatlan veszteség ért minket mindnyájunkat, inert nagy és igaz ember voltál. Nagy és igaz ember voltál, mint politikus, mert nehéz közéleti szerepléseidet is önzetlenül ugy végezted, hogy a legkisebb folt nem tapadt soha hófehér lelkedhez és politikai ellenfeleid -igaz szeretettél és tisztelettel kisérték és becsülték minden tevékenységedet, mert fájldalmat nem okoztál soha senkinek és pártállásod sem tudott az igazságtól eltéríteni soha. Nagy és igaz ember voltál, mint szülővárosod közéleti tevékenységének vezetője és elsősorbeli harcosa, mert számtalan közcél megvalósítását küzdötted le, férfias bátorsággal és a munkáiban szünetet nem ismerő tevékenységeddel. Nagy és igaz ember voltál, (mint pap és mint híveid lelki atyja, inert fáradhatatlan buzgalommal a legnagyobb katholikus városban az elhanyagolt katholikus érdekeket minden erőddel képviselve és előmozdítva számtalan uj oltárt emeltettél az Isten dicsőségére és keresztény felebarátaid 'lelkiiidvösségének előmozdítására. Nagy és igaz ember voltál, mint felebarát, aki hiven az írás .szavához minden embert egyformán szerettél fc ajtód mindenki előtt nyitva állt vallásra való tekintet nélkül. •