Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-11 / 134. szám

DÉLMAGYARORSZÁG De legnagyobb voltál mint apostol, ki a katbolikus hitéletnek a tespedésből való fel­rázására és a katholicizmus magasztos esz méjének megvalósit ására köröket és egye­sületeket alkottál és teremtettél ihiveiddel, akilknek élén állva , fáradhatatlan buzga­lommal törődtél az eltitkolt szenvedés, a gon­dosan rejtegetett szegénység felkutatására, az emberi nyomor enyhitésére, a szenvedő emberiség fájdalma által kisajtolt könnyek­nek letörlésére és a legmagasztosabb oélra, az ember legdrágább kincsének, Istentől belé lehelt halhatatlan lekének az ő hófehérségé­ben való megőrzésére, ugy az emberi gyarló­ság, kishitűség és szenvedélyek által meg­mételyezett léleknek azon útra való téríté­sére, mely őt alkotójához, urához, Istenéhez vezeti. Végtelen nagy és pótolhatatlan a mi veszteségünk, de keresztényi alázattal meg kell nyugodnunk a Mindenható akaratában, ki téged, szeretett lelkiatyánkat, főpászto­runkat, katholikus egyleteink megteremtő­jét és legfáradhatatlanább munkását meg­fog jutalmazná földi életednek jóságáért, szerénységeidért és emberszeretedért, az örökélettel, amelynek útját annyiszor kimu­tattad híveidnek, minket pedig, a pásztor nélkül maradt nyájat, vezetni fog továbbra is azon az utón, mely a te ideális szép lel­ked legnagyobb vágyálhoz a küzdő, a szen­vedő lelkek megváltásával a diadalmas cm* beri lélelk üdvözüléséhez vezeti. Szeretett főpásztorunk, ijöságos lelki­atyánk és atyai jóbaráitunk, Jászai Géza, Is­ten veled! , Két óra volt már, amikor a gyászkisé­ret elhagyta a temetőt és Jászai Géza a vá­rostól kijelölt diszsirhelyen örök pihenőre megtért. Szeged, 1914. junius lk A nagybeteg Görgey. — Most kilencvenhét éves. ­— Huszonöt éve . . . 'harmincnyolc éve . . . idestova hatvan éve . . . Amint özvegy Görgey Istvánnó ós leá­nya igy kicövekelik előttünk annak a rop­pant terjedelmű életnek az útját, mely vég­ső labbanásait vieti a szomszéd szobában, ugy tetszik, mintha e csöndes házban .meg­torlódott volna az idő és közvetlen közelből egy század tömege meredne ránk. — Amit ön kiván, az ma még lehetet­len. Hogy kit szeretett és kit nem, kit védett, kit okolt: 'ha ejtünk is róla szót, nem az új­ság számára mondjuk. De egy.ilk kérdésére meg akarunk felelni és az a válaszunk, hogy megbocsájtani senkinek nem kellett, mert ta­nusitjuk, 'hoigy harag, keserűség sohasem élt a lelkében. Fájdalom, arról már szó sem le­het, hogy ő maga vonja le az ön számára életének tanulságait. De ha: tehetné, sem mondana mást, mint amit nekünk annyiszor mondott s ez az, hogy teljesítette kötelessé­gét, csak azt teljesítette ós hogy a lelkiis­mereténél magasabb í télőszéket nein ifogar dott el. — Tudnia kell, hogy nála hariuóniásabb lelkű, derűsebb kedvű ember kevés járt kö­zöttünk. Persad, igyekezett megnyugvást keltő magyarázatát találni, hogy miért bé­lyegezték a rettentő váddal és e megnyug­tató magyarázatot megtalálta abban, hogy erre és az ő nagy áldozatára, szüksége volt a nemzetnek. Ha nem lett volna rá szüksége, akkor igyekezett volna a nemzet más medret ásni a maga hitének, olyan medret, mely ta­lán közelebb vezette volna az igazsághoz. Ne vegye túlzásnak: mi olyannak láttuk min­dig, mint egy napfényes magaslatot, de azért sejtettük, hogy vannak .a lelkének olyan mélységei, melyéket eltákar. Sejtenünk kellett ezt abból, hogy örökké történelmi ta­nulmányokkal foglalkozott és hogy nyolc­vankét éves korában elkezdett angolul ta­núink hogy eredetiben olvassa iShakespea­renak azokat a drámáit, melyeikből meg­nyugvást kereshet mindenki, aki igazságos ügygyei bukott el nagy tömegekkel szem­közt . . . — De ne gondolja — folytatta Görgeyué, hogy ez a gondolat uralta volna egész életét. Attól kezdve, hogy még Klagenfurt­ban tollba mondta friss emlékeit, egy szót sem ejtett ki a rehabilitálása érdekében. Te­hát kijelentem, az sem igaz, hogy halála után szenzációs iratai fognak napvilágot lát­ni. Semmiféle memoáron, följegyzésen nem dolgozott. Hadtestének iratai tudvalevően a bécsi hadi levéltárban vannak, .amelynek Beyer alezredes adta át azokat és az Aka­démiánál vannak Görgey ifjúkori, negyven­nyolc előtti levelei. Ezenkívül legföljebb ar ról .az ötven-hatvan noteszkönyvről lehet szó, melyekbe, tán ötven év óta, beírta, kik látogatták meg, milyen az időjárás stb. Éle­te folyása a következő volt: mikor hazajött, a Láncbidnál, majd egy részvénytársaság­nál kapott szerény állást. Több állása az­tán nem is volt, mert bizony a Görgey név re alig lehetett volna, teszem azt, biztosító társaságot alapítani. Közöttünk élt, bizony szegényesen, minden jövedelem nélkü1. Azt tette, amivel aztán a legutóbbi évekig fog­lalkozott: fúrt, faragott, kalapált, dolgozott az egész háznak és rengeteget olvasott. Egy napon, a reggelinél, a magunk szűkös vi­szonyairól beszélgettünk, mire ő mosolyog­va igy szólt: — Engem nem aggasztanák a gondok. Ha megbetegszem, bemegyek egy kórházba. Meg van ott .is jól az ember. — Ez a kijelentése engem mélyen meg­indított. Még aznap levelet irtam Tisza Kál­mánnak ós a miniszterelnök három nap a.att elintézte a kérvényemet. A helyzet még in­kább javult, mikor a negyvennyolcas hon­védek nyugdiját rendezték. Azóta nyolc, majd tizenkétezer korona nyugdijat kap. — Hogy örült-e annák a mozgalomnak, mely az ő rehabilitálására megindult: nem tudom. Ép oly nyugodtan viselte, mint előbb a vádat. Az ő hite rendületlen volt és füg­getlen attól, amit mások hittek, vagy hisz­nek, vagy hit és meggyőződés nélkül állíta­nak róla. Egyébként, amiről ön 'beszél, a megváltozott felfogásnak a nyomait mi iga­zán alig látjuk. Vannak ismerőseink, akik naponta kérdezősködnek felőle, egyébkent azonban nagyon kicsiny kör az, melyet Gör­gey Arlliur hogyléte érdekel. Pedig csak rajta •mult, hogy nyilt rehabilitálása szen­zációs külsőségek között megtörténjék, olyan látogatást fogadjon, mely minden okoskodás­nál, és magyarázatnál többet jelentett volna. Mindezt nem óhajtotta. — Iíemény ember volt egész életében. Kilencvenkét éves koráig nem ismerte az élet apró kényelmeit. Kilencvenkét éves volt, mikor egy napon, életében először tette meg, hogy ebéd után lepihent. Ekkor tudtuk meg, hogy baja van. És azóta beteg. A vers azt mondja: Törette seregét Görgey, de törte ő önmagát is. menekültek. — Szalonikiből jelentik: Ai a hírre, hogy a törökök rettenetesen zik a görögöket Kis-Ázsiában, igen nagy ^ galom támadt az egész Görögországban,^ különösen Tráciában. Tegnap este már a beszélték, hogy Görögország ultinuitff küldött a török kormánynak, mert az o méni patriárka panaszt tett Athénben resztény egyház üldözése miatt. A ®®s, ^ tinápolyi rendőrség elkobozza mindazo*a görög lapokat, .amelyek a keresztény ff®3 rnoik bezárásáról hirt adnak. — Ly­jelentik: A porta tudatta a görög korina'/ nyal, hogy mindent meg fog tenni, hogy ^ Ntosi'tsa a Törökországban élő görögök Öoritatlan nyugalmát. t„ A Vörös-Kereszt 'ünnepe* (Harmincöt éves jubileum. — Worziko^ Károlyné ünneplése. - A csütörtöki Pr° gram. — (Saját tudósítónktól.) Az Országos rös-Kereszt Egyesületének szegedi/3 < yir sá­VÁ­rnánya csütörtökön, Űrnapján délelőtt a ^ rosháza közgyűlési termében tartja me8 nepi díszközgyűlését. .. 0­A díszközgyűlésen avatják fel aZ °s0 tes betegápolónőket és a szegedi egy ^ lovag Worzikovszky Károly özvegye ^ nő érdemdús, és 35 éves működésének J % leumát ünneplik. Az ünnepség alkalma3 a király képviseletében Csekonics Endre s . v. b. t. t., főaszta'lno'kimester, a Magyar Jeté­Korona Országos Vörös-Kereszt Egy/ ^ nek elnöke, Feilitzsch Bertchold báró ^ ponti főmegbizott, íőgondnok és X/Lott nos királyi tanácsos, helyettes tőm/* m A mai nap folyamán lovag Worzm'ff Károlynéhoz meleghangú táviratot km jff Mária Valéria főhercegnő és Ferenc ek tor főherceg. Várady L. Árpád kalocs31 pedig széphangu üdvözlő levelet kiildott ' •népség alkalmából az egyesületnek. A-j j gedi ünnepre eljött Fillerm Mária PfXiiy' ki ezideig 700.000 koronát áldozott célra s itt avatják fel magyar beteg/P^j, vé s a gyűlésen nagy alapítványt f°g pyft A szegedi ünnejség programja a kező: és 3 1. Elnöki megnyitó: a vendége* & közgyűlés üdvözlése, megemlékezd/^ ^ól' 0 '"unká SZONY, KŐZHAJ /ÁIIBA SÜLJÖN M A felik h f ez2 iga FZEINBE KIÜTÖTT lyezke, PORITÁS A, * MUN JAKSZ LAT HÍ Jező • XAK X ti tá 11 A tábornok nem beszél. Azt mondják, golyót őrző nyitott fejsebe az oka, hogy ér­telme megcsökkent. Két ápolónő van mel­lette, akiktől, ha megszólal, az időt kérdi. Mert ha kiderül, vihetik Visegrádra. Most kilencvenhét éves Görgey Ar­thur . . . Török-göi ög ellentétek. Konstantinápoly­ból jelentik: Talaat bey ma Kisázsiába uta­zott, mert személyesen akar meggyőződni arról, hogy igazak-e azok a panaszok, ame­lyeket az athéni kormány a görögök állító­lagos üldözése miatt hangoztat. A belügy­miniszter miindent elkövet, hogy a görög alattvalók életbiztonságát megóvja. Az utób­bi napokban hatalmas népvándorlás indult meg Macedónia felől az anyaországba^ Az el resztelt macedónia i tartományokból eddig kétszáznyólcvané'zer mohamedán téri rissza Törökországba, Szaloni,kibán pedig ötezer muzulmán szállott hajóra, akik Szerbiából ívuin.yuiw uuvuziese, nnegcmicivv^­nepély jelentőségéről és a genfi conv/1 indja Veress Károly ny. kurtái /oél}v 2. Az önkéntes betegápolónők ^ felavatása: a) a felavató beszédet ff Illés Imre dr. törzsorvos, helyőrségi o^.-,.. SCK' - -„ÖN* nők és a szegedi csapatkórház Par^Lj|c]f a tanfolyam vezetője; b) a betegápo/ Ífíf ——B Y vi.viojo , \jf cc OV-P - FLL(JÓRJ, teszik a Somogyi Szilveszter dr. kapitány társelnök által felolvasott $ mat, megkapják a diplomát s haaeg ügyi jelvényt. % 3. A magyar szent korona orsr;nSi V, rös-Kereszt Egyesülete Szeged var VÓÚ lasztmányának 35 éves múltja P ® ^ Kereszt missziója, elmondja Rózsa ó ^ ügyvéd egyesületi ügyész. Urns eí\, 4. Lovag Worzikovszky Károiyr/edi'x sületi ügyvezető elnöknő 35 éves nyes munkálkodásának ünneplése: y, , ^ a) az ünnepelt urnő arcképéneKM , W zése. Az ünnepi beszédet mondja J 3r Nándor tanár, egyesületi •főtitkár, ' tojt pet leleplezik báró Podmaniczky Somogyi Miki; 7ál viW' b) az egyesület harmincöt sz 3 átnyújtja Horváth Lajosné, egyeSU ^ "ök; „ joöOjf. Ki FEINÍ IS, ST ^ ff T- A kS OF E|» k S Z p H , \ Í K % c) az ünnepelt urnő nevére te1• ronás alapítvány oklevelét bernUJJeú drey Jenő dr. városi osztályjegyZ leti titkár. Ji 5. Üdvözlések. ctej,i m 6. Záróbeszéd, mondja Fisd^yff dr. tb. kórházi igazgató-főorvos- / FŐORVOS. Az ünnepély folyamán a rúreii véd kei-ti le ti zenekar a Széchényi-lc versenyt ad. ¥ tik K tó

Next

/
Thumbnails
Contents