Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-11 / 134. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. j®^ : Gomboson feladott halas bordókat!) Vagy csalogassuk a szegedi papuccsal; a külföldieket? Ebben a csinos, piros, kopogós kis jószágban kitörik a külföldi menyecskéknek a lába. Jó lélekkel nem csalogathatjuk ide palotáinkkal sem a külföldieket, mert nagy részük minden stíl nélkül valló, más része meg annyira sablonos, hogy ezért nem érdemes Szegedre jönni. Azt megtalálják külföldön is. Miért volna hát érdemes külföldieknek is Szegedre jönni? Van valamink, ami párját ritkítja, amiért másók irigyelnek bennünket, amire egy hires bécsi orvos-professzor igy kiáltott fel: „Ha volna Wiennek Tiszája és olyan homokos partja, mint gyógy- és üdülőhelyet is világhírűvé tennők!" Mi akadálya van annak, hogy Szeged is gyógy- és üdülőhellyé váljék? Ott van Újszegeden a strandfürdő rádium-tairtall'mu homokjával. Ezt a fürdőt csak fejleszteni kellene és arira törekedni, hogy az ott fürdőzők minden kényelmet és szórakozást megtaláljanak, miket más fürdőhelyeken. Ehhez a víz-, homok- és napfürdőhöz csatlakozik, annak kiegészitő részéül, az ujszegedi gyönyörű liget, az ország egyik legkedvesebb és legszebb parkja. A legfőbb tényezők tehát már megvannak. Ami még hiányzik, az egy nagyszabású, modern, minden komforttal berendezett szálloda. Valahol a fürdő és a park között. Minderre ráadásul kellene jó — reklám, önkéntes rekl'aimirozóut felcsapna bizonyára minden külföldet járó szegedi. Persze, ha megvolna, ami még — hiányzik. Sajnos tévedtünk, amikor az előbb azt állítottuk, hogy ami még hiányzik, az egy többféle jelzővel éllátott szálloda. Hiányzik itt még egyéb is. Hiányzik itt az okos, bátor kezdeményezés., egy kis vállalkozó mersz és egy kis üzleti szellem. Haladunk a régi kerékvágásban és senki sem mer uj nyomokon utat törni. Haladunk, de csak döcögve, mert nem alkarunk tudomást venni a fejünk fölött elsuhanó repülőgépekről, amelyek számára a tanács bölcsesége folytán még hangárrá sem jut. Ilyen 'körülmények között persze kár nyaralás előtt ábrándokat és terveket szőni, jobb hallgatni és elmenni — nyaralni. Nyaralni és ott is hallgatni Szegedről, mert a szegedi paprika, a szegedi hal, ;a szegedi halas bicska, a szegedi papucs ugyan senkit sem fog ide •csábítani. Marad minden a régiben. Hallgassunk és menjünk — nyaralni. A városi közigazgatás hiányosságai. — Elhibázott intézmények. — Tóth Julcsa gazdálkodása. — (Saját tudósít ónktól.) A város hatósága megtagadta a magyar repüiőgép-teohnika úttörői kívánságának teljesítését, hogy számukra hangárt épitsen. Megtagadta azért, mert sajnál hatezer koronát fordítani azoknak a nagyszerű törekvéseknek a támogatására, melyök a repülés tökéletesítését célozzák s melyek immár belátható időn belül a legmodernebb közlekedés értékeit is rneszsze felülhaladó uj diadalokat fognak eredményezni. A város hatóságának ez a sziikkeblüsége senkit sem lephet meg. Szokva vagyunk már ahhoz, hogy itt majd mindent megfordítva csinálnak, mint ahogyan csinálni kelle9 nála vagy ebéden, vagy vacsorán, ámbár aki ebédre bevetődött az ő vendégszerető házához, azt a vacsora-csillag is rendesen ott ta lálta. Ez egymagában is eléggé jellemzi Zabolyné vendégszeretetét, de hogy nagyságos Asszonyaimékat még jobban meggyőzzem az ő vendégszeretetéről, fel kell említenem, hogy bár maga zongorázni nem tudott, mégis ott állott a vendéglátó szobájában a zongora, •még pedig elsőrendű gyártmány, mert hátha elvetődik olyan ember is az ő kúriájába, aki ért az ilyen húros szekrényhez. De jó hasznát vette a zongorának az uborkás üvegek irányában is. Ha erős tél volt, Erdélyben pedig többnyire erős a tél és fagytól féltette az ő finom uborkáit, melyeknek az eltevési titkát magával vitte a sírba és igy őszinte sajnálatomra nem áll módomban Önöknek ide leírni a receptet, szóval télen berendelte az uborkás üvegeket a szalonba a zongorára, miután arra több fért mint a kasztnira. Ebből tehát láthatják Márika műveltségi fokát s azt is, milyen vendégszerető és milyen jó háziaszony volt. De ezzel nem mutattam be Márika nénit eléggé. Mert hogyliát ő honleányi erényekkel is ékeskedett. Amint lii-rét vette Kossuth apánk halálának és Pesten leendő eltemettetésének, rögtön vonatra ült és meg sem állott Pestig, A temetés napjának a hajnalán szép fekete selyembe öltözött és felrakta összes családi ékszereit. Drága, értékes, régi ékszerek voltak ezek, amelyekkel nern egyszer pompáztak déd-, szép- és ük- 1 anyái a fejedelmi udvari bálakon. Amint teljes díszbe öltözött, kiment a kerepest temetőbe és meglehetősen közel a sírhoz harcolt ki magának egy jó helyet, ott, ahol az egész gyászkiséretnek kellend elvonulnia. Amint ott szomorkodott és ragyogott, egy ur ugyancsak erősen fixirozta, meg is botránykozott rajta Márika, hogy milyen szemtelenek is ezek a pesti urak, sőt ez az ur annyira ment, hogy meg is szólitotta: — Ugy nézem asszonyom, hogy ezek valódi ékszerek. Én detektív vagyok és kötelességemből kifolyólag figyelmeztetem, hogy tessék ezeket az ékszereket, ha valódiak, (óh a szemtelen!) leszedni és eltenni, mert még majd mutatóba sem marad 'belőlük ebben- a nagy tolongásban. Márikának se kellett több. Ugy eltűnt, mint a kámfor. Ott hagyot csapot-papot, Kossuth-temet-ést, mindent és a legelső vonattal robogott haza, Erdélyországba. Otthon aztán ugy elzárta az ő drága családi ékszereit, mintha attól tartott volna, hogy az összes pesti ékszertolvajok állandóan ott ólálkodnak az ő udvarháza körül. Csak természetes, hogy olyan vendégszerető urnö, mint Márika tekintetes asszony — mert eddig még mindig tekintetes aszszony — a jótékonyság terén- is jeleskedett. Bőkezűségével különösen akkor tűnt föl, amikor az erdélyi árvízkárosultak javára rendeztek a megye székhelyén, Sepsiszentgyörgyön egy mulatságot, amelyet az újonnan- kinevezett -főispán nyitott meg. Alig múlt el egy bét a mulatság után, nagy pecsétes len-e. Más városok maguk irányítják ki'"', süket, mert kijelölik a c-élokat, melyek v tudatosan haladni kivánnak; Szegedet ""; dig kívülről jövő kényszerítő köriig; vagy előre nem látott események lók' fejlődés -útjára. Hiányzik a tervszerű elo® tás és a vezetés intuíciója. Hiányzik " deményezés bátorsága, de a vá energiája is. Soha semmit nem magunktól, mindig csak akkor, ha a tai dalom sürgető követelése már világ°sí>, zi, h-ogy a kötelességteljesítés elől többé • meghátrálni nem lehet. Ez a rendszer eredményezte, hogy g-eden semmi sem tökéletes és mindé11 tézményben van valami elhibázott-; szerűség. Csak a vízvezetéket hozzuk v ^ latáns példa gyanánt, mely működésén^, első esztendejében már rossz volt, a A vízszükségletét kielégíteni nem tudta & ^ ta is állandó bajok forrása. De naíf® ^ mar lehetne még ilyen intézményeket , rolni. A kultúrpalota például a fösvény nek áldozata; épitkezési költségeit a11 m-umra redukálták és -ezért szűknek nyúlt legelső elfoglalása alkalmává'- ^ sincs benne a mind jobban nagyobb®®,^; tár elhelyezésére elég hely; páriát ^ néprajzi gyűjteménye pedig a pincébeLt elhelyezve. Szólni kell-e a zeneiskola tén-ek hallatlan állapotairól és az ' ' iota fölépítésének indokolatlan haW ^ ról, melynek mindaddig nőm lesz yég<^ # a kormány meg nem könyörül a váró ^ a kért állami segélyt meg nemsegély várása tolja mind kivülebb a ház dolgát is. Szeged mindent állam' ^ gatással szeretne megépíteni, holott lyes vagyonkészlete feljogosítaná velet hozott a Zabolay-kuriára a P^ÁtoY rika __:_.j„t,r.rfva tv. it fel állott »I < :a tekintetes asszony szivdobogva j a borítékot, amelyen nagy betu Háromszék vármegye főispáni^'... tőle? — Mit akarhat a főispán ,, szédült az örömtől és a boldogság*0' kivette a levelet a borítékból és ® megszólítást: IOLVA IST" „Nagyságos Asszonyom!' Köszönet, hála, elismerés a fej® V kezii ségért st b.s tb' -7főispán sajátkgÁ £ írásával. Ilyen kitüntetés! Márika érezte, bogy megnövekedett egy denképpen: méltóságban és tekint®13 Rögtön lóhátra ültette az udvu ^ kifuttatta a határba, hogv a béresek « „,# külső cselédek tüstént hagyják aN» ^ y kát és jelenjenek meg, de ünneplob® - rf' varházban. A szobalánynak m-eg elrr hogy terítsen meg az udvaron a nagy a yj nyefa alatt huszonhat személyre, c**, ugyanis a cselédség létszáma. A sz- ^rí nak pedig kiadta a parancsot, hogy 0#; mnyi személyre valami finom etoéae "iiiijri oz-üintiy IC vaianu 1II1U111 w L ,c 0 maga meg lement a pincébe és tu' a,,—,t„i „ i , _ K.UAIAC BO" ^ÍÁ™ TV ,E is a főispánt és annak kíséretét várta — iviii'^jii a pmivvw — v„ ra hordta (fel a homokos, pókhálós DUU#' geket, mintha magát a királyt, vágj rí"" isTisztelettel ebédre. Kíváncsiskodott a szobalány ^ ^ kácsné is, miért e nagy előkészüRh-ja^ Vasárnap délelőtt a maqy. kir katona ZENEKARA HA^VERgfiS^ Horváth Ferenc,